Harmadik évad 6. rész

Sziasztok!:) Próbáltam kicsit hosszabbra írni ezt a részt. A következőt nem tudom mikor hozom, mert még nem írtam meg és még a következő héten írunk témazárót is. Igyekszek ahogy tudok. Puszi :* :)

Nagyon sokat ittunk Lydiával. Itt ülök a pultnál és várom Lydiát, aki elment a mosdóba. Egyszer csak két kéz fonódik a mellkasomra.
-Hmm Scott.-hallom meg Lydia halk hangját.-Nem megyünk vissza a szobánkba?
-Ha annyira szeretnéd.-fordultam hátra hozzá.
Rögtön felhúzott és megindult az ajtó felé.
Ahogy beértünk a szobánkba a falhoz szorítottam. Nem bírtam magammal. Akartam őt. Kezemmel megkerestem a ruháján a cipzárt és elkezdtem lehúzni úgy, hogy végig a szemébe néztem. Nem ellenkezett. Ő is akarta.

*Lydia szemszöge*
Reggel a napsugaraira keltem. Mosolyogva néztem Scottra, aki még aludt. Odahajoltam hozzá és lágyan megcsókoltam.
-Hmm, minden reggel kelnék erre.-mosolyodott el.
-Mit csináljunk ma?-bújtam oda mellé.
-Mit szeretnél?
-Lustálkodjunk kicsit aztán menjünk le a partra. Ma ilyen pihi napot tartsunk.-néztem fel rá.
-Nekem okés.-mosolygott rám.
Amíg öltöztem addig azon a levélen gondolkoztam, amit láttam Scottnál. Azóta se mondott semmit róla. Vajon mi lehetett benne? Kíváncsi vagyok nagyon, alig bírom, hogy ne hozzam fel. Mire kész lettem Scott is elkészült. Kézen fogva mentünk le a partra. Gondoltam felhozom most azt a levelet.
-Scott!
-Igen?
-Még a szülinapodon mikor mentem hozzátok láttam, hogy egy levelet tettél a párnád alá. Az mi volt?-a mosoly eltűnt Scott arcáról, ahogy megkérdeztem.

*Scott szemszöge*
Tudtam, hogy rá fog kérdezni valamikor. Nem úsztam meg. Igazából meg én se tudom mit csináljak. Most mondjam el? Fájna neki. Nekem is fáj. De válaszolnom kell neki.
-Semmi, gyere menjünk be a vízbe kicsit.-álltam fel és magammal húztam.
Tudom, hogy idegesítette, hogy nem mondtam semmit de nem hozta fel. Én csak örültem neki. Nem akarom ezzel elrontani a nyaralást.
Mikor visszamentünk a szobába Lydia nem szólt hozzám. Tudom, hogy idegesíti, hogy nem mondom el neki. De olyan nehéz én se akarom elhinni miért most.
-Lydia..-nyúltam a kezéért de elhúzta.
-Hagyjál Scott, majd szólj ha kész vagy elmondani.-ment be a fürdőbe.
Ezt nem hiszem el. Bele ütöttem a falba és lementem legközelebbi bárba. Leültem a pulthoz és kértem egy whiskyt.
-Még valamit?-vigyorgott rám a pultos lány.
-Köszi majd szólók ha kell.-erőltettem magamra egy mosolyt.
-Mi a baj?-folytatta.
-Honnan tudtad?
-Észre veszem az ilyeneket.-mosolygott.-Na mesélj.
-Hosszú.
-Van időm.-mondta.-Jenny gyere ugorj be helyettem pár percre.
-Nem kellett volna.-mondtam.
-De kellett, na mesélj.
-Hát ott kezdődött, hogy Lydia a gyerekkori barátom, lefeküdtünk egy bulin. Aztán lett egy barátnőm neki barátja. Aztán szakítottunk mind a ketten velük. És megint egymásra találtunk. Szülinapom volt és csinált nekem egy meglepetés bulit. Arra kaptam ezt a nyaralást a barátaimtól. Lydiával jöttem el és itt összejöttünk. De a szülinapomon kaptam egy levelet és neki nem mondtam el mi volt benne, mert nekem is fáj, hogy el kell szakadnom tőle. Sőt az se biztos elvállalom. És összevesztünk ezen, hogy nem mondtam el. Így kötöttem ki itt.
-Uhh. Az igen. Hát figyelj szerintem mond el neki. Az őszinteség a jó. Menj most szépen vissza hozzá és mond el neki.-biztatott a lány.
-Köszi.-mosolyogtam rá.
-Nincs mit Scott.-mosolygott és felállt.
-Na megyek is.-álltam fel.
Várjunk csak. Honnan tudja a nevem? Nem mutatkoztunk be egymásnak. Ránéztem ő pedig elmosolyodott. Az a szem, a mosolya, az arc vonásai. Hát persze.
-Szia Alison.-mosolyodtam el.
-Szia Scott. Remélem boldogok lesztek Lydiával.-rámosolyogtam és kimentem.
Ez a lány hihetetlen. Megint nem ismertem fel. Teljesen megváltozott. Most fekete a haja és szemüveges. Gondolom megint az apjának segít. Már a lépcsőn szaladtam fel a szobánk fele. Az ajtót rögtön kinyitottam Lydia pedig az ágyon ült. Odamentem és megöleltem.
-Lydia sajnálom de nekem is fáj, ami abba a levélbe volt nem akarlak itt hagyni. El se vállalom szerintem. Én szeretlek. Most kaptalak meg és nem akarlak máris itt hagyni.-mondtam ki hirtelen, ami a szívemből jött. Aztán megláttam a kezébe a levelet. Miért hoztam magammal istenem.
-Scott.-nézett rám könnyes szemekkel.-El kell menj. Én megvárlak. Nincs még egy ilyen lehetőség az életbe. Örülök neked csak fáj, hogy el fogsz menni fél évre. De nem akadályozhatom meg. Néha kicsit önzők kell legyünk, hogy a saját életünkkel törődjünk és az sínen legyen.
-De Lydia..-fogtam meg a kezét.
-El kell menj Scott. Fél év. Kibírjuk.
Lehet igaza van. Nincs meg egy ilyen munka lehetőség. De én szeretem Lydiát nem akarom itt hagyni.
-Hiányozni fogsz.-öleltem meg.
-Te is nagyon.-ölelt vissza és elsírta magát.

Harmadik évad 5. rész

Sziasztok! Meghoztam az új részt. Nem tudom a következő mikor várható. Igyekszek minél hamarabb hozni. Jó olvasást! :)

*Lydia szemszöge*
Már minden kész van mára. Jajj remélem tetszeni fog Scottnak. Már Lucyék itt vannak és segítenek a piákkal és a kajával. A torta is az előbb jött meg már minden kész van szinte.
-Elmentem Scottért!-mondtam.
-Oké majd írunk sms-t ha mindenki itt van.-mondta Adam.
-Rendben sziasztok.
-Szia.-köszöntek el.
Elindultam Scotték fele kocsival. Hamar ott is voltam. Leparkoltam és becsengettem. Az anyukája beengedett beszélgettünk kicsit, aztán mondta, hogy Scott a szobájába van. Felmentem és mikor benyitottam az ágyon feküdt és valamit olvasott. Halkan odamentem és ráugrottam.
-BOLDOG SZÜLINAPOOOOT!-csókoltam meg.
-Köszi.-mosolygott rám és a papírt eldugta a párnája alá.
Úgy csináltam mintha nem láttam volna nem akartam ma ebből nagy ügyet csinálni. Majd elmondja ha akarja.
-Az ajándékom kicsit később kapod meg.-mondtam.
-Az is elég ajándék, hogy itt vagy.-mosolygott rám és megcsókolt.
Még húztam kicsit az időt mikor végre jött egy üzenetem.
"Jöhettek, mindenki itt van. -Lucy."
-Na gyere.-álltam fel.
-Hova?-kérdezte.
-Meglepi.-kacsintottam.
Elköszöntünk a szüleitől és indultunk is. Mikor leparkoltam a ház előtt kiszálltunk és elindultunk be. Rendesen nyitottam az ajtót, hogy ne sejtsen semmit. Sötét volt.

*Scott szemszöge*
Lydia most vajon egy romantikus estét tervezett? Na majd kiderül. Mikor beljebb mentünk nyúltam a villanykapcsolóért és mikor felkapcsoltam egy csomó ember előugrott.
-Boldog Szülinapooooot!!-kiáltották.
Hirtelen úgy meglepődtem, de csak mosolyogni tudtam annyira aranyosak Lydiáék, hogy megszervezték nekem. És egy csomóan itt vannak a volt osztályomból. Aranyos tőlük, hogy mind eljöttek. Mindenki jött sorba ideadni az ajándékot és boldog szülinapot kívánni. Amíg az a 20 ember puszit adott meg stb Lydia eltűnt. Elindultam megkeresni.
-Hát te?-nyitottam be a szobába.
-Az ajándékoddal akartam most lemenni. De akkor itt adom oda.-vett elő egy dobozkát a háta mögül.
Kinyitottam és a közös képünk volt benne ami még a bulin készült. Ez a kép nekem is megvan.
-Köszönöm.-csókoltam meg.
-Na de menjünk biztos hiányolják az ünnepeltet.-tuszkolt ki a szobából.
-Jó jó.-nevettem.-De este ugye leszünk kettesbe is?
-Úgy terveztem.-mosolygott és adott egy szájra puszit.

Sok ajándékot kaptam. De legjobban Lucyénak és Adaménak örültem. Két repülőjegy Görögországba. Vagyis nekem és Lydiának. 2 nap múlva indulunk is. Lydia is örült neki nagyon.

*3 nap múlva*
Már itt vagyunk Görögországba. Eddig nagyon jól érezzük magunkat. Voltunk lent a tengernél is már ma este pedig szórakozni megyünk. Lydia már készülődik is. Mosolyogva nézem, ahogy itt szaladgál össze-vissza mert hol ezt nem találja hol azt. Felállok és én is felkapok valamit.
-Mehetünk?

Harmadik évad 4. rész

Sziasztok! Tudom ismét későn hoztam az új részt. Sajnálom. Sokat kell mostanába tanulnom, meg családi okok miatt is. Betegeskedek is szóval ja. Ahogy tudom hozom a következő részt. Puszi jó olvasást.! :)
Reggel mikor felkeltem Scott nem volt mellettem. Egy papír volt a párnán.
"Hajnalba elmentem, nehogy anyukád észrevegyen. Puszi"
Elővettem a telefonom és megnéztem az időt. 11 óra 34 perc. Jó sokáig aludtam. Írtam egy üzit Scottnak.
"Nem szeretek egyedül kelni ha már valakivel elalszok:("
2 perc múlva jött is a válasz
"Hidd el nehezemre esett ott hagyni, nagyon cukin aludtál ;)"
Ezen csak elmosolyodtam és elindultam a fürdőbe. Gyors zuhi után lementem és reggeliztem..vagyis ebédeltem valamit. Hamar eltelt az idő. Már csak annyit vettem észre, hogy csengetnek. Lucy és Adam volt. Beengedtem őket.
-Na mondjad mi a terv.-feküdt le a kanapéra Adam.
-Nos először is ugye kell díszítés, felhívni az embereket, hogy buli lesz, kaja, torta, pia. Én rendezem a díszítést és a tortát.-kezdtem el.
-Akkor én a kaját és a piát rendezem.-mondta Lucy.
-Oké akkor én meg felhívom az embereket.-ült fel Adam.
-Nagyszerű.-vidultam.-Kértek valamit inni?
-Nem köszi csak beugrottunk, mert megyünk moziba.-kelt fel Lucy.
-Ja oki.
-Nyugi keddre minden meglesz. Még a holnap ott van rá és ma meg felhívom az embereket.-mondta Adam.
-Oké, na akkor sziasztok.-öleltem meg őket.
-Szia.-köszöntek el.

Miután elmentek kimentem a garázsba és elővettem a hangfalakat. Azt ma már kirakom a házba, hogy azzal ne kelljen törődni. Aztán behoztam pár égősort, amit majd hétfő este rakok fel. Ezután nem tudtam magammal mit kezdeni. Emma a szomszédnál én pedig itthon ülök. Scottot nem hívhatom át, meglátja a cuccokat. Átmegyek én hozzá.

Tegnap Scottal nagyon jól elvoltunk. Szerelmes vagyok most az életbe igazán. Nem akarom elveszíteni soha.
Most éppen már az égősorokat rakom fel. Már várom a holnapot eddig minden sínen van. Adam is elintézett mindent, Lucy is és én is. Már csak a holnap kell jól teljen.

*Scott szemszöge*
-Scott gyere neked jött valami.-hallom anya hangját lentről.
-Megyek.-keltem fel az ágyról és szaladtam le a lépcsőn. Elvettem anya kezéből a levelet és kinyitottam. Gyorsan végigfutottam a sorokat és nem hittem a szememnek.
-Na mi az?-kérdezte anya és apa kíváncsian. Odaadtam a levelet, hogy olvassák el.
-Ez nagyszerű de most hogyan tovább?-kérdezte apa.
-Nem tudom.
Megfogtam a levelet és felmentem a szobámba. Ledőltem az ágyra és még egyszer végigfutottam a levelet. Mihez kezdjek? Inkább alszok majd meglátom mihez kezdjek. Holnap van a szülinapom és Lydiával akarom tölteni remélem nem felejti el.

Harmadik évad 3. rész

Sziasztok! Huhh.. hát jó régen nem volt már új rész tudom. Két okom volt rá. Egy, alig van időm elkezdődött a suli is most már jönnek a dolgozatok dolgozatok hátán korszak szóval tanulnom kell. A másik pedig az, hogy nincs ihletem. Ha lenne is nem nagyon van időm leírni. Bocsánat, hogy ilyen későn jelenkezek. Megpróbálom utol érni magam de előre is bocsánatot kérek ha későn jön az új rész. Szerintem az őszi szünetbe megpróbálok kicsit a bloggal törődni.Viszont most hoztam egy új részt. Még egyszer bocsánat a késői részért. Jó olvasást! :)

*Lydia szemszöge*
Tegnap mikor Scott megfogta a kezem a szívem hevesebben kezdett verni, annyira megörültem. Nem tudom, hogy miért hisz csak a kezemet fogta meg és volt már ilyen de ez olyan más volt most. Meg mikor megakart csókolni izgultam. Én izgultam! Pedig én nem szoktam. Még jó, hogy akkor jött meg Emma, mert nem akartam, hogy még megcsókoljon. Vagyis akartam de ha még most kezdtünk el ismerkedni, ahogy megbeszéltük korai lett volna.
Hirtelen eszembe jutott, hogy lassan itt van Scott szülinapja. Mit vegyek neki? Már alig egy hét van addig. Ma nem tudok elmenni venni neki valamit, mert ma találkozunk. Na majd holnap. Úgyis ma érnek haza Lucyék Adammal és majd holnap elrángatom magammal vásárolni.
A mai nap is nagyon jól telt Scottal. És ma megcsókoooolt. Jó ez úgy hangzott, mintha egy 15 éves tini lennék. Kocsikázni voltunk ugye és mikor hazahozott megállt a ház előtt és még beszélgettünk kicsit. Majd mikor kiakartam szállni visszahúzott, a szemembe nézett és közeledni kezdett. Nem hajoltam el, nem adtam puszit az arcára és mentem el, hanem vártam. Már összeért az ajkunk de nem csinált semmit. Mikor biztosra ment, hogy nem fogom eltolni, megcsókolt. Ez más volt mint az eddigiek. Ez igazi volt. Egymásra mosolyogtunk majd 1-2 perc múlva elköszöntünk ő pedig elhajtott.

*Másnap*
Lucyval már itt vagyunk a plázába és járjuk a boltokat, hogy mit vegyek Scottnak.
-Héé Lydia várj, azt hiszem van egy ötletem.-állított meg a legjobb barátnőm.
-Na.-sürgettem. Ő pedig elkezdett keresgélni a telefonjába.
-Ez még Scott buliján készült mikor táncoltatok, olyan cukik vagytok rajta.-mutatta meg a telefonján lévő képet, amin mi voltunk Scottal. Scott a derekamat fogja az én kezem pedig a nyaka köré fonva. A fejem pedig a vállára hajtva. Tényleg aranyos kép. De mit csináljak vele?
-De aranyos ezt ki csinálta?-kérdeztem.-Meg mit akarsz ezzel a képpel?
-Adam csinálta és mi lenne ha vennél egy szép képkeretet és ezt beletennéd?-vázolta az ötletét.
-Ez tiszta jó ötlet. Aaa imádlak.-öleltem meg.
-Tudom.-nevetett.-Na de menjünk előhívatni a képet.
Gyorsan előhívattuk. Szerencsére nem volt senki előttünk, ezért gyorsan ment. Már csak valami képkeret kéne. Bementünk egy boltba, ahol egy csomó szép képkeret volt. Nem is tudtam választani. Végül egy olyat választottam aminek az oldalába bele van gravírozva, hogy "Love". Remélem fog neki tetszeni.
-Na meg is vagyunk.-sóhajtottam fel.-Te mit adsz neki?
-Mi Adammal közösen vesszük.-mosolygott Lucy.
-Mit vesztek?-kérdeztem kíváncsian.
-Majd meglátod.-kacsintott.
-Ne mááár, ez Scott szülinapja neki meglepi nekem elmondhatod. Naaa nem mondom el neki.-vetettem be a kiskutya szemeket.
-Nem.-mondta komolyan.
-Hát jó.-"durciztam" be.
Vajon mit vehetnek Scottnak? Na majd jövőhéten megtudom úgyis. Lucyval még elvoltunk a plázába egy kicsit. Mikor hazamentem eszembe jutott, hogy Scottnak kéne szervezni egy szülinapi bulit. Már rohantam is le a lépcsőn.
-Anyaaa.-kiabáltam.
-Mondjad kicsim.-jött ki a szobából.
-Scottnak ugye jövőhéten lesz a szülinapja és bulit akarnék neki szervezni. Lehetne itt nálunk? Légysziii.-néztem rá kiskutya szemekkel.
-Max 20 fő. Senki ne legyen berúgva. Ne törjetek szét semmit.-nézett rám anya.
-Rajtam, Scotton, Lucyn és Adamon kívül 20 fő?-kérdeztem cukin pislogva.
-Rajtad és Scotton kívül 20 fő.-sétált anya a konyhába.
-Hát jó, kösziii.-mentem utána és öleltem meg.
Felmentem a szobámba és máris felhívtam Lydiát és Adamot. Rögtön beleegyeztek. Szóval jövőhéten kedden buli van. Addig még sok mindent el kell intézni. Az embereket meghívni, kaját rendelni, tortát rendelni, piát venni. Azt hiszem ezeket a feladatokat megosztom. Felhívtam Lucy-t.
-Szia Lucy, holnap Adammel áttudtok jönni? A bulit kéne megbeszélni.
-Szia, persze. Hányra menjünk?
-1 körül.-mondtam.
-Ott leszünk.-kuncogott Lucy.-Adam nyugi, szóval igen ott leszünk. De mennem kell.
-Persze menj nyugodtan jó szórakozást.-nevettem fel.
-Köszi meglesz.-kuncogott és letette.
Mentem a fürdőbe és lezuhanyoztam. Zuhany után még felnéztem a közösségi oldalakra. Már félálomba voltam mikor annyit hallok, hogy valaki az ablakom dobálgatja kővel. Felálltam és kinéztem.
-Te mit keresel itt?-nyitottam ki az ablakot.
-Tudom kicsit nyálas de hiányoztál.-nézett fel Scott.
-Beszeretnél jönni?-nevettem.
-Jó lenne.-mosolygott. Istenem az a mosoly.
-Gyere az ajtóhoz.
Halkan lementem a lépcsőn és a bejárati ajtót kinyitottam. Scott már ott volt. Épphogy belépett meg is csókolt.
-Shh, anya meg Emma alszik. Halkan gyere.-mentem a lépcső fele kezét fogva.
Mikor beértünk a szobámba megcsókolt én pedig rögtön visszacsókoltam. Mikor elváltunk egymásra mosolyogtunk. Bezárta az ajtót és az ágy felé húzott. Megállt az ágy mellett és megcsókolt. Lassan leült és az ölébe húzott. Így csókolóztunk pár percig, aztán hátradőlt. Picit kényelmetlenül ültem ezért mocorogtam aminek hatására egy férfias nyögés hagyta el a száját.
-Ezt ne csináld.-nyögte.
-Mit?-csináltam úgy mintha nem tudnék semmiről és megint megmozdultam.
-Ezt.-nyögött fel.
-Ja, miért ne?-hajoltam le hozzá és megint megmozdultam. Elég szűkös lehetett már neki ott lent.
Azon kaptam magam, hogy maga alá fordít és a szemebe néz. Csípőjét az enyémnek nyomja.
-Érzed? Ennyire kívánlak!-a hirtelen érzés hatására felnyögtem. Lekaptam róla a pólóját és pedig a hasamat simogatta és fentebb tolta a toppot. Ha itt nem állunk le tudom, hogy ezután már nem fogunk. És állítólag még csak ismerkedünk. Vagy nem?
-Scott, még ne.-toltam el magamtól pedig nehezemre esett.
-Oké.-fújta ki magát és mellém feküdt.
A mellkasára feküdtem és úgy aludtunk el.

Harmadik évad 2. rész

Sziasztok!:) Meghoztam az új részt!:) Puszi jó olvasást :*

*Scott szemszöge*
Reggel mikor felkeltem első gondolatom Lydia volt. Annyira örülök ennek, hogy szeretjük egymást. A legelején kezdjük az se baj csak legyen már végre teljesen az enyém. Megküzdök érte ha kell. Lassan felültem és nyújtóztam egyet, elmentem az ablakig majd kinyitottam. A friss levegő megcsapott. Egy darabig bámultam ki az ablakon majd a fürdőbe indultam. 10 percig áztattam magam majd egy törölközőt a derekam köré tekerve mentem a szobámba. Kivettem egy boxert, egy nadrágot és egy felsőt a szekrényből és felvettem őket. Lementem reggelizni. Mára is megbeszéltünk Lydiával egy találkozót. Amint ez eszembe jutott nem is kezdtem el enni hisz reggelizni megyünk. Vagyis inkább ebédelni. Fél 12-re beszéltük meg a találkozót, és most 11 óra múlt 15 perccel. Gyorsan felszaladtam a pénztárcámért majd el is indultam Lydiáékhoz.
Amint megérkeztem a házukhoz le is parkoltam. Az ajtónál csengettem egyet. Ema nyitott ajtót.
-Szia prücsök, de rég láttalak.-kaptam is fel az ölembe.
-Scott.-örült meg nekem és rögtön megölelt.-Gyere nézz velem mesét, Lydia még készül.-húzott a kanapé felé.
10 percig néztem vele a mesét mire Lydia lejött. Nem tudom mikor jöhetett le, de egyszer csak megéreztem, hogy valaki néz. Hátranéztem és ott figyelt minket mosolyogva. Annyira gyönyörű volt. Egy rövidnadrág volt rajta, ami nem takarta hosszú formás combjait. Egy haspóló akarta félig felsőtestét, ami megmutatta a nőiesen kidolgozott hasát is. Istenem olyan eszméletlenül jól néz ki. Észre se vettem de ajkamba haraptam.
-Indulhatunk?-zavarta meg gondolataimat.
-Öhm persze.-álltam fel mosolyogva.
-Gyere Emma átviszlek Mrs. White-hoz.
Miután elrendeztük Emmát indultunk is.
Gyrosozni mentünk. Bementünk a már jól ismert helyünkre és leültünk egy asztalhoz. Kiválasztottunk mit kérünk és rendeltünk is. Nem volt sok idő míg kihozták. Mindenféléről beszélgettünk, holnapra is megbeszéltünk egy talit. Miután megettük fizettünk és távoztunk is. A park felé mentünk, hogy letudjunk ülni. Út közben lassan rácsúsztattam kezem kezeire és megfogtam azt. Lenézett a kezünkre majd rám és rám mosolygott én pedig viszonoztam. Amint a parkba értünk leültünk a szokásos helyünkre és újra beszélgetni kezdtünk. Ettünk még közbe egy fagyit is. Olyan 3 óra lehetett mikor azt mondta, hogy menni kéne Emmáért. Felálltunk és újra megfogtam a kezét, majd elindultunk.
Az úton egyikünk se szólalt meg, nem volt kínos a csend. Pont jó. Amint az utcájukba értünk Mrs. White lakásához mentünk. Emma még nem akart hazajönni, mert ott volt Luke. Lydia hagyta még egy kicsit, ezért átsétáltunk a házukhoz és megálltunk az ajtó előtt.
-Öhm bejössz?-kérdezte kicsit zavartan, én csak elmosolyodtam majd bólintottam.
Bent leültünk a kanapéra és közös megegyezés szerint filmeztünk. Lydia elment popcornt csinálni és hozni üdítőket. Én pedig addig választottam egy filmet. Egy horrort.
Betettem a lejátszóba a DVD-t és vártam Lydiát. Az üdítőket letette az asztalra a popcornt pedig az ölébe véve leült mellém én pedig elindítottam a filmet. Mikor meglátta, hogy horror film lesz kicsit bosszúsan nézett rám. Eleinte elég jól bírta a filmet de úgy a közepe felé mikor levágták egy ember fejét hirtelen az ölembe ugrott, én ezen csak elmosolyodtam majd az egyik karommal átöleltem. De mikor megláttam, hogy a popcorn kiborult elnevettem magam.
-Ne nevess, megijedtem.-nézett rám komolyan.
-Jó jó.-mosolyogtam rá.
A szemem cikázott a szája és a szeme közt. Most a szemébe néztem ő pedig az enyémbe. Levezettem a tekintetem a szájára és közelebb hajoltam, ő is közeledett. Pár ajkaink súrolták egymást mikor kivágódott az ajtó és Emma szaladt be rajta vígan. Amilyen gyorsan csak tudtunk szétrebbentünk.
-Ti mit csináltatok?-állt meg előttünk a kislány.-Csókolóztatok? Fúúúúúj.
-Épp ez az, hogy csak majdnem.-motyogtam elég halkan de Lydia így is meghallotta.
-Nem ezt fogod majd mondani 10 év múlva.-kacsintott a húgára Lydia. Elmosolyodtam majd segítettem összeszedni a kiborult popcornt. Miután összeszedtük Lydia az ajtóig kísért.
-Hmm nem pótoljuk be,a mit a húgod megzavart?-kérdeztem és magamhoz húztam.
-Szia Scott.-nevetett majd kitolt az ajtón.
Na majd holnap megcsókolom. Ami késik nem múlik. Úgyis összejön, ha már jó párszor sikerült. Beültem a kocsimba majd hazamentem. Otthon felmentem a szobámba és letusoltam. Felvettem egy boxert majd az ágyra dőltem. Megláttam a falon egy képet, amin mi vagyunk Lydiával 5 évesen. Már akkor is védelmezően öleltem. Csak akkor még barátként. Ezután eszembe jutott az első csókunk. 13 évesen.

*Visszaemlékezés*
-Scott?-nézett rám Lydia.
-Igen?-fordultam felé érdeklődően.
-Te csókolóztál már?-kérdezte elpirulva.
-Nem, te?-kérdeztem vissza.
-Én se, de..kipróbálnám.-nyögte ki.
-Kivel?-mosolyogtam rá.
-Hát gondoltam veled.-nézett a földre én pedig azonnal letettem a konzolt a kezemből és ránéztem.
-Velem?-álltam fel.
-Igen, veled.-állt fel ő is.-Egyikünknek sincs most barátja vagy barátnője. Miért ne? Nem lennénk már olyan bénák akkorra.
-Igazad van.-gondolkodtam el. Hirtelen ötlettől vezérelve a falhoz toltam Lydiát.-Most?
-Most is akár.-nézett rám szégyenlősen.
Lassan odahajoltam hozzá, az ajkaink súrolták egymást már mikor ő még közelebb hajolt és szinte egyszerre csókoltuk meg egymást.
*Visszaemlékezés vége*

Harmadik évad 1. rész

Sziasztok!:) Meghoztam a 3. évad első részét.:) Jó olvasást :*

Tegnap nagyon örültem mikor Scott azt mondta, hogy szeret. Én is szeretem őt. Megbeszéltük, hogy megpróbáljuk együtt de lassan haladunk. Nem folytathatjuk ott, ahol abbahagytuk. Kezdjük a randikkal, "első" csók köztünk meg stb. Mára is megbeszéltünk egy randit. Most keltem fel. Amint a talpam hozzáér a padlóhoz egy ásítás hagyja el a számat. Odasétálok az ablakhoz és kinyitom azt. Amint a nap megsüti az arcom lecsukom a szememet, majd pár másodperccel később újra kinyitom mikor már megbarátkozott a fénnyel. Mélyen beszívom a friss levegőt majd elindulok a szekrényem felé. Kicsit tűnődök rajta, hogy mit vegyek fel. Meleg van kint. A választásom végül egy fekete rövid nacira és egy lenge atlétaféleségre esett. Kiválasztottam még a fehérneműt is és a ruháimmal együtt bementem a fürdőbe. Levettem a pizsamám és beálltam a zuhany alá. A sampont ráérősen dörzsöltem a hajamra. Miután áztattam magam még egy kicsit kiléptem a zuhanykabinból. Magam köré tekertem az egyik törölközőt a másikat pedig a hajamra. Belenéztem a tükörbe és elég tűrhető látvány fogadott. A szemem se volt karikás, megvoltam magammal elégedve. Megtörölköztem majd felvettem a kikészített ruháimat. A hajamról leszedtem a törölközőt és elkezdtem megszárítani. Mikor kész lettem visszamentem a szobámba és megnéztem az időt. 11 óra. Scottal délután 2-kor találkozunk a parkba. Lementem a nappaliba, ahol a húgom nézett TV-t. Leültem mellé.
-Nem vagy éhes?-kérdeztem mosolyogva.
-Nem, mielőtt anya elment csinált palacsintát még van ha te is kérsz.-nézett rám és megölelt. Olyan aranyos volt. Megpusziltam a fejét és elindultam a konyhába, hogy én is egyek. Csináltam egy kávét is és leültem az asztalhoz. Amíg ettem azon gondolkoztam, hogy mit csináljunk ma Scottal. Az oké, hogy a parkba találkozunk de utána. Mikor barátok voltunk csak úgy jött, most kicsit furább lesz. Vagy ne izguljak ennyire? Majd jön aminek kell jönnie. Spontának leszünk. Miután megettem a palacsintám elmostam azt a pár edényt, ami ott volt. Leültem és néztem egy kicsit a TV-t Emmával. Szeretek vele lenni. Ő még kicsi nem tudja milyen szerelmesnek, csalódottnak, depressziósnak lenni. Bárcsak még gyerek lehetnék. Szerettem nézni, ahogy azzal az apró édes mosolyával nézi a TV-t, szinte beleéli magát a történetbe. Észre se vettem magamon, hogy őt nézem már jó pár percre.
-Mit nézel annyira Lydia?-nézz fel rám.
-Ja semmi, csak téged.-mosolyogtam rá és megöleltem.-Szeretlek prücsök.
-Én is téged Lydia.-ölelt meg.-Ha nagy leszek olyan szeretnék lenni mint te. Te vagy a példaképem.
El se tudom mondai, hogy ez mennyire jól esett. A húgomnak én vagyok a példaképe. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon. Most nagyon boldog voltam. Pedig ha tudná, hogy én se vagyok egy szent.
-Miért sírsz?-kérdezte aggódva.
-Ez örömkönny, jól esett amit mondtál.-töröltem le a könnyem.
-Mert így gondolom.-mosolygott tovább majd visszafordult a TV felé és nézte.
Kíváncsi leszek, hogy milyen lesz Emma mikor olyan idős lesz mint én. Vajon hozzám fog fordulni szerelmi tanács esetén? Adtam még egy puszit a fejére és felmentem a szobámba. Már 1 óra 25 perc volt. Gyorsan megfésülködtem még, tettem magamra egy kis sminket de nem vittem túlzásba, belepakoltam a táskámba ami kellett. Majd indultam le a lépcsőn.
-Emma gyere átviszlek Mrs. White-hoz.-szóltam a húgomnak.
-De miééééééért?-nyújtotta el az é betűt.
-Ott lesz Luke is.-mosolyogtam rá.
-Megyeek.-szaladt a szobájába egy pár játékért majd lent is volt.
Lukekal nagyon jól kijönnek. Annyira aranyosak együtt. Bezártam a házat majd megfogtam a húgom kezét és átmentünk a szomszédba.
-Jó napot!-köszöntem.
-Csókolom.-nézett fel Emma az idős nénire.
-Emma itt maradhat pár óráig? Szerintem 4-5 körül jövök érte?!-kérdeztem kedvesen.
-Persze.-mosolygott a néni majd behívta Emmát.
-Köszönjük, akkor majd jövök Viszlát.-köszöntem el mosolyogva.
-Szia Lydia.-köszönt el a néni.
1 óra 45 perc volt. Pont időbe vagyok. Zenét hallgattam amíg a parkhoz nem értem. Scott már ott volt.
-Szia.-köszönt.
-Hello.-köszöntem vissza és megöleltük egymást.
-Merre?-kérdezte.
-Nekem mindegy, mehetünk jég kásázni is.-mondtam.
Út közbe beszélgettünk mindenről. Arról, hogy milyen volt eddig a nyarunk. Hogy milyenre tervezzük. Miket akarunk még csinálni. Lucyékról, hogy milyen jó nekik lementek nyaralni Adammal. Mindenféléről. Épp mondott valamit Scott én pedig annyira elkezdtem nevetni, hogy leejtettem a jégkásám, ami persze kiborult de még mindig nevettem. Na ezen már Scott is elkezdett nevetni. Olyan jó volt vele lenni. Nagyon gyorsan eltelt az idő. Már 4 óra 20 volt. Mennem kéne Emmáért.
-Szerintem én megyek, mert Emma a szomszéd néninél van.-vázoltam a helyzetet.
-Rendben.-mosolygott majd elkezdett közeledni. Nem! Nem szabad még! Előről kezdjük. Hirtelen cselekedtem. Gyorsan adtam az arcára egy puszit majd elköszöntem és elindultam. Nem néztem hátra.
Emmát gyorsan elhoztam Mrs. Whittól majd felmentem a szobámba és ledőltem az ágyra. Gondolkoztam a mai napon.

Trailer

Sziasztok!:) Meghoztam a 3. Évad trailerét.:)
Itt található meg:
http://who-says-you-are-not-beautiful.blogspot.hu/p/trailer.html

Második évad 15. rész (utolsó rész)

Sziasztok!^^ Megérkezett a második évad utolsó része. ÉVADZÁRÓ! A 3. évadot nem tudom mikor kezdem el, mert el vagyok vele késve kicsit. Még a trailere sincs meg. De sietek ígérem. Max másfél hét. De szerintem egy hét múlva meglesz. Jó olvasást. Puszii :*

Tegnap este megbeszéltük Alisonnal, hogy 2-re átjön és elmegyünk a plázába utána pedig jövünk vissza hozzánk és filmezünk meg beszélgetünk.
Épp időbe jött, lepakolta a cuccait és már indultunk is így hárman a plázába. Én elől ültem Lucyval ő pedig hátul. Mikor kiszálltunk épp mellettünk egy elég drága kocsi állt, amiből egy nagyon helyes fiú szállt ki.
-Sziasztok lányok.-kacsintott felénk majd elindult be a plázába.
Mi szokás szerint olvadtunk de látszott rajta, hogy az a tipikus gazdag vagyok és én vagyok az atyaúristen.
Bementünk egy jó pár boltba. Vettünk egy csomó ruhát. Főleg Alison vásárolt, mert hogy elutazik és kell neki egy csomó ruha. Mikor beültünk egy kávézóba ott volt Mr. Gazdagvagyokígymenőkocsivaljárok fiúcska.
-Hello.-ült le mellém.
-Szia.-mosolyogtam rá.
-Mi lenne ha ma együtt mennénk haza?-vetette be a nőfaló mosolyát de nálam ez nem vált be. Pofon vágtam és felálltam.
-Na idefigyelj. Én nem vagyok cicababa, de nem is leszek soha. A pénzedre magasról teszek, feszíthetsz felőlem akármilyen márkás ingben vagy épp méregdrága kocsi mellett. De szívem közlöm veled, a pénzeden kívül semmid sincsen!-fogtam a táskáimat és elindultam a lányok pedig jöttek utánam.
-Ezt jól megmondtad Lydia.-nevettek.
-De most mondjátok meg ha nincs igazam.-fordultam feléjük.
-Igazad van de vicces volt az arca a srácnak.-nevettek tovább.
-Ja láttam.-nevettem én is.

Mikor hazaértünk már 6 óra volt. Gyorsan összeszedtük a nasikat, amit hazafele jövet vettünk. Az üdítőkkel együtt felvittük őket a szobámba. Mind a hármunk lezuhanyzott sorba és felvettük a pizsinket már. Megcsináltam a fekvőhelyet a filmnézéshez. A DVD-t is betettem már már csak el kell indítani ha mindenki itt lesz.
10 perc múlva már a takarók és párnák közt feküdtünk a nasikkal és üdítőkkel köztünk és néztük a filmet.

A film két órás volt. Miután vége lett beszélgettünk, leginkább engem faggattak.
-De tuti van köztetek valami Scottal mond már.-mondta Alison.
-Igen én is tudom, hogy van valami mesélj már.
-Ez nem ér. Kettő egy ellen.-mondtam nevetve.-De igen van vagyis nem tudom.Lefeküdtünk már párszor de az ilyen barátság extrákkal volt. Valamelyik nap jöttem hazafele mikor épp összejöttek Jessyvel és gondolkoztam. Rájöttem, hogy én teljesen beleestem.-néztem félve a lányokra.
-Ijj ez tök jó szerintem ő is szeret. Sőt tuti láttam az aggodalmát a múltkor is.-mondta Alison virulva.
-Meg, ahogy rád néz és törődik veled. Tuti szeret ő is téged.-mondta Lucy is.
Lehet van benne valami amit mondanak.
-Remélem.-mondtam apró mosollyal.
-Tuti.-biztattak.
-Mond el neki.-mondta Alison.
-De ha ő nem szeret akkor vége a barátságunknak.
-DE SZERET.-mondták egyszerre mind a ketten.
-Jó jó majd holnap beszélek vele.
-Na azért.-mosolygott Alison.

*Scott szemszöge*
-Haver mizu Lydiával?-kérdezte Adam.
-Semmi.-mondtam unottan.
-De biztos van valami, csak úgy szikrázik köztetek a levegő meg, ahogy egymásra néztek.-tette le a konzolt Adam.
-Nem tudom.-mondtam a képernyőt bámulva.
-Haver te belezúgtál mi?-kérdezte nevetve.
-Ne nevess ez nem vicces.-ütöttem vállon.
-De az, mert mindenki tudja rajtatok kívül, hogy szeretitek egymást.
-Pl ki?-kérdeztem már ránézve.
-Lucy, az az Alison, én, az anyukája még a te anyud is mondta, hogy lesz köztetek valami.-sorolta Adam.
-Lehet.-mosolyodtam el.
-Tuti, szóval valld be neki!-bátorított Adam.
-Jó majd holnap beszélek vele.

Másnap miután elment Adam elindultam olyan délután 3 körül Lydiáékhoz. Nagy levegőt vettem majd csengettem. Már nyitotta is az ajtót.
-Scott.-lepődött meg.-Épp hozzád akartam indulni.-mosolygott azzal a csodálatos mosolyával.
-Megelőztelek.-kacsintottam és beljebb mentem.

Felmentünk a szobájába és körülnéztem. Még mindig kint van a képünk. Épp medencézünk és a nyakamba van. Tavaly készült.
-Ez a kedvenc képem.-mosolyogtam.
-Miért jöttél?
-És te miért akartál hozzánk jönni?-kérdeztem vissza.
-Nekem is az a kedvenc képem.-tért vissza az előző témára.
Egymásra néztünk. Tudtok, hogy egyikünk se azért van itt mert egy képről akarunk beszélgetni. Csak bámultuk egymást. Szinte egyszerre szólaltunk meg.
-Valamiről beszélnünk kéne.-kezdte.
-Meg kéne beszéljünk valamit.-mondtam én is majd elnevettük magunkat, amiért egyszerre szólaltunk meg.
-Kezd te.-mosolygott.
-Nem mond te nyugodtan.-mondtam.
-De nem, mond te!-mondta.
-Ezzel sose végzünk így.-nevettem mire ő is elnevette magát.
Egymásra mosolyogtuk majd szinte egyszerre szólaltunk meg megint.
-Szeretlek!-mondtuk egyszerre.

Második évad 14. rész

Sziasztok!:) Meghoztam az új részt. A kövi rész már az évadzáró lesz. Jó olvasást puszi :*

*Scott szemszöge*
Legszívesebben Lydia után szaladtam volna de a lábam a földbe gyökerezett. Lydiának nem is esik rosszul, hogy újra összejöttünk Jessyvel. Vagyis Jessy szerint én nem tudom, hogy össze jöjjek-e megint vele. Lydia úgyse jönne velem össze. De miket is beszélek csak barátok vagyunk, én nem is szeretem. Vagy mégis? Ááá hagyjuk. Jessyvel elfelejtetem.
Hazafele menet felhívtam pár havert, hogy menjünk el bulizni meg persze Jessyt. Nem akarok ma este józan lenni.

*Lucy szemszöge*
Ma este Adam elment Scottékkal bulizni. Igazából kicsit félek, hogy én nem vagyok vele de megbízok benne.
Másnap reggel mikor felkeltem elmentem a fürdőbe elintézni a szokásos reggeli dolgokat. Felöltözés, fogmosás, smink stb. Mikor épp mentem le reggelizni valaki csengetett, vagyis inkább őrült módjára nyomta a csengőt.
-Megyek már.-kiabáltam.-Szia, hát te?
-Lucy én sajnálom. Esküszöm nem akartam, részeg voltam sajnálom. Én téged szeretlek. Egy hiba volt sajnálom.-kezdte el köszönés nélkül. Lefagytam. Tudtam. Nem kellett volna menjen, az a fránya megérzésem. Elkezdtek a könnyek lefolyni az arcomról. Ő leakarta törölni őket és megakart ölelni de hátraléptem.
-Lucy..-kezdett bele.
-HAGYJÁL.-zokogtam fel.
-Lucy én tényleg nem akartam, sajnálom csak téged szeretlek. Nagyon részeg voltam sajnálom. Lucy kérlek.-láttam, hogy neki is kezd összegyűlni a szemébe a könny de nem hatott meg.
-Nem kellett volna seggrészegre innod magad!-ordítottam még mindig.
-Lucy..
-Maradj csöndben! Nem akarom  hallgatni azt, hogy te részeg voltál és engem szeretsz. Ha szeretnél nem csaltál volna meg! És tudod mit?-gyorsan felszaladtam a szobámba majd pár cuccával együtt jöttem le.-Menj innen és nyugodtam vidd magaddal a DVD-id, meg a laptopod amin most már bámulhatod a pixel csajokat.-nyomtam a kezébe.
-Lucy kérlek.-könyörgött még mindig.
-MENJ INNEN!
Ekkor hirtelen valaki berontott a házba.
-Adam ne csinálj hülyeséget.-mondta kiizzadtan Scott. Gondolom futott idáig. Na most már nem értem.
-Az éjszaka csinált hülyeséget nem most!-köptem a szavakat Scott felé.
-De hisz..

*Lydia szemszöge*
Épp úton voltam Lucy felé mikor találkoztam Alisonnal.
-Ooo szia.-állítottam meg.-Tegnap kerestelek a fagyisnál. De ott azt mondta a nő, hogy nem dolgozol vagyis dolgozol de Aria néven ha az te vagy.
-Jajj szia Lydia. Igen bocsi, álnéven voltam bejelentve. Tudod mi miatt. És hát nos felmondtam. 3 nap múlva pedig elutazok.
-Micsoda?-kérdeztem.-Azt hittem tölthetünk egy kis időt együtt a sok év kihagyása után.
-Holnap találkozhatunk. Csaphatunk egy csajos bulit ha akarod, mielőtt elmegyek.-mosolygott.
-Persze jó lesz. Hívhatom Lucy-t is?-kérdeztem.
-Persze. Na de nekem most mennem kell majd este felhívlak és megbeszéljük, hogy mikor hol tali.
-Rendben de akkor meg is adom a telószámom. Amúgy már akkor ott is aludhatnátok nálam.-ajánlottam fel.
-Oké. De a telószámod megvan. Tudod az apám rendőr. Felakartalak hívni már de jó, hogy összefutottunk.-mondta.
-Ja értem. Na akkor nem is tartalak fel. Majd este hívj. Szia.-öleltem meg.
-Hello.-ölelt vissza.
Folytattam az utam Lucyékhoz, ahol kiabálásra lettem figyelmes. És Scott is pont akkor ért oda lihegve. Bementem én is a házba majd értetlenül néztem hármukra.
-Mi történik itt?-kérdeztem.
-Adam megcsalt.-nézett Lucy kisírt szemekkel Adamra.
-Hogy mi? Hogy tehetted te szemét.-néztem Adamra majd odamentem Lucyhoz és megöleltem. Elkezdtünk ordibálni. Én Adammal veszekedtem, hogy hogy tehette Lucy pedig sírt.
-MINDENKI FOGJA BE!-kiabált Scott.-Na végre, köszönöm. Adam nem csalta meg Lucyt. Csak azt hiszi, mert annyira emlékszik, hogy a csaj rámászott. De nem nem csalta meg.
-Mi?-kérdeztük mind a hárman egyszerre.
-Jól hallottátok.-mondta.-Jessy rámászott Adamra de Adam lerázta majd Jessy folytatta megint nem adta fel. Megcsókolta Adamot de Adam ellökte majd leordította, hogy neki barátnője van. De már seggrészeg volt gondolom ezért nem emlékszik.
-Ez igaz?-fordul Lucy Adam felé.
-Most, hogy így meséli Scott tényleg kezd beugrani. Ja igen és utána Scott dobtad Jessyt nem?
-Pontosan.-mondta Scott.
-Bocsi, hogy leordítottalak.-mondta Lucy.
-Bocsi, hogy így megijesztettelek.-mondta Adam. Majd megcsókolták egymást.
Örülök, hogy végül nem csalta meg Adam Lucyt.
Scottra néztem, aki engem nézett.
-Szakítottatok?-kérdeztem.
-Igen.-mosolygott.
-Haver mi lenne ha te nem lettél volna itt.-mondta Adam majd megölelte Scottot.
-De héé Adam ha egyszer is megmered tényleg csalni Lucyt elintézem, hogy csak keresztapa legyél.-mondtam fenyegetően mire csak kikerekedett a szeme én pedig elnevettem magam.
-Megértettem.-mondta nevetve már ő is.
-Komolyan mondtam.-komolyodtam el megint.
-Jó rendben.-mosolyodtunk el mindketten.

Második évad 13. rész

Sziasztok!:) Tudom, hogy hétfőre ígértem az új részt de nem tudtam hozni, sajnálom. Sok minden összejött most. De a lényeg, hogy itt az új rész. Jó olvasást :*

*Lydia szemszöge*
Az elmúlt két napban elég volt elmagyarázni anyának mindent, rendőröket akart mellém állítani, hogy vigyázzanak rám de már megnyugtattam, hogy nincs semmi baj. Sajnálta, hogy nem törődött velem olyan sokat mostanában, mindent megbeszéltünk ami az elmúlt pár hónapban kimaradt. Scottot is elmeséltem neki mindent, amit csak tudtam. Ő türelmesen végighallgatott és tanácsokat adott. Jól esett végre kibeszélnem magam. A rendőrök is kihallgattak, ami kicsit nehezemre esett de ott volt velem Scott aki segített mindenben. Jobb barátot nem is találhattam volna magamnak. De igen csak barátok még mindig.
Ezek a gondolatok cikáztak a fejembe miközben összepakoltam a holmim ugyanis ma kiengednek a kórházból. Anya segített levinni a táskám. Ő azt betette a csomagtartóba én pedig addig beültem a kocsiba. Bekötöttem magam és vártam, hogy anya is beszálljon ami hamarosan meg is történt. Út közben egyikünk se szólalt meg. De nem volt kínos a csend.
Mikor megérkeztünk én kiszálltam majd anya kivette a táskám és be is mentünk a házba. Jó végre hazajönni úgy, hogy nem kell féljek. Petert lecsukták én pedig folytathatom végre a nyaramat.
Felmentem a szobámba és az ágyra dobtam magam. Végre lesz időm Scottal is megbeszélni a dolgokat.
Hirtelen ötlettől vezérelve felkeltem az ágyról és felvettem egy másik ruhát. Felkaptam a táskám, beletettem a szükséges dolgokat és indultam is a parkba.
-Anya elmentem a parkba majd jövök.-kiáltottam.
-Rendben kicsim, vigyázz magadra.-jött ki fakanállal a kezébe és adott egy puszit.
Út közben zenét hallgattam.
A parkba a fagyis felé vettem az irányt rögtön hátha Alison van itt de csalódnom kellett.
-Öhm elnézést.-szólítottam meg a nőt aki ott volt Alison helyén.-Jó napot. Alison mikor fog dolgozni?
-Itt nem dolgozik semmilyen Alison, sajnálom.-hogy mi? Mi az, hogy nem dolgozik itt semmilyen Alison.
-Hullámos szőke haja van, még így se tűnik ismerősnek?-próbálkoztam tovább.
-Ariara gondolsz? Ő tegnap mondott fel. De ha most nem haragszol állnak a hátad mögött szóval kérsz valamit esetleg vagy nem?
-Egy csoki fagyi lenne.-mondtam majd kifizettem és arrébb álltam. Mi az, hogy felmondott. Így, hogy találom meg? Ez az én szerencsém.
Mikor megfordultam azon nyomban leejtettem a fagyim és a szám is tátva maradt. Ez nem lehet.

*Scott szemszöge*
Lydiát ma engedték ki a kórházból. Mentem volna érte csak azt szerette volna ha az anyukája viszi haza, amit megértek. Délután lementem a parkba, mikor megláttam Lydiát a fagyisnál rögtön odaakartam menni de valaki elém lépett amitől ledöbbentem.
-Jessy. Ööö szia.-mondtam.
-Szia Scott.-köszöntött.-Figyelj lehet megbántam, hogy szakítottunk mi lenne ha újra összejönnénk?-teljesen lefagytam, mi van? Én nem akarok megint összejönni vele, mert..aa mindegy is.-Wii hallgatás beleegyezést.-mondta majd megcsókolt.
Olyan hirtelen történt minden. Nem csókoltam vissza de el se löktem magamtól.Nem tudom mi van velem. Összezavarodtam. Lydia ezt mindet látta, tudom. Éreztem valaki tekintetét. És ő volt. Mikor Jessy elvált tőlem mosolygott egyet majd adott egy puszit az arcomra.
-Na majd este még beszélünk most mennem kell. Szióka.-mondta majd elment.

*Lydia szemszöge*
Scott és Jessy újra együtt vannak? És én erről miért nem tudok?
Fáj, dühít, egyszerűen meg tudnám ölni de hisz csak barátok vagyunk, akkor meg nem szabad féltékeny legyek. Felsóhajtottam majd odamentem Scotthoz.
-Szia.-mosolyogtam.-Újra együtt vagytok?
-Hello. Ami az illeti..-kezdte el és megvakarta a tarkóját. Nem akartam, hogy kimondja, tudtam én.
-Értem, örülök nektek. Ha nem haragszol én most...megyek.-öleltem meg és olyan gyorsan, ahogy csak tudtam elmentem.
Miért van ilyen hatással rám? Egyszerűen mikor a közelébe vagyok teljesen elveszek a tekintetében, önmagam vagyok, csak rá figyelek. Féltékeny vagyok Jessyre. Jól esik mikor velem van. Olyan megnyugtató az ölelése, egyszerűen nem akarom elengedni mikor megölelem, mert védelmet nyújt. A csókja pedig, arról ne is beszéljünk. Mint egy drog, ha egyszer megcsókolom nem tudok betelni vele. Az én drogom, amiről nem tudok leszokni. Olyan gyengéd velem minden értelemben. És ekkor bevillant. Én teljesen odavagyok érte. Rettentően, halálosan, basszus... Megálltam egy szökőkútnál és ekkor tudatosult bennem. Én beleszerettem Scottba.

Második évad 12. rész

Sziasztok!:) Holnap megyek el táborba és majd csak vasárnap jövök haza valamikor, szóval egy bő hétig nem lesz új rész. De igyekszek legközelebb majd hétfőn hozni miután hazajöttem. Sok puszi :*

-Mond ki hangosan!-utasítottam miután a földre löktem.
-Az igazság nem olyan egyszerű.-mondta.
-MOND KI HANGOSAN ÚGY, HOGY MINDENKI HALLJA!-szorítottam jobban a nyakát.
-Én öltem meg APÁDAT!.-emelte ki a végét.
A következő másodpercbe annyit vettem észre, hogy Scott arrébb tolt engem és ő vette át a helyem és elkezdte ütni.
-Miért tetted? VAN FOGALMAD RÓLA, HOGY MIATTAD KÉT LÁNYGYERMEK VESZTETTE EL AZ APJÁT?-ordította Scott majd püfölte tovább. Én gyorsan kimentem szólni Doméknak, mire visszaértem azt láttam, hogy Peter kezébe ott a kés és Scott felé tartja.
-Neee.-futottam oda rögtön és arrébb löktem Scottot. Sikerült is a tervem de pár másodperc múlva éreztem egy szúrós érzést az oldalamon. A földre rogytam.
-Olyan mint az apja, képes meghalni a szeretteiért.-mondta gúnyosan majd épp készült elfutni mikor megjelent Dom és Alison.
-Na álljál csak meg.-fogta le Dom.-A rendőrség már úton van.
-Apa szerintem egy mentőre is szükség lesz.-mondta Alison és már mellettem is termett.-Mutasd a sebet.
Felemeltem a felsőm de én nem mertem odanézni.
-Scott menj szabadítsd ki Lucyt és Adamot.-mondtam neki.-Rám vigyáz addig Alison.
Scott bámulta még pár másodpercig Alison majd odament Lucyékhoz.
-Hát ezzel kórházba kell menni Lydia, nem viccelek elég mély a seb.-mondta majd felsegített és leültetett egy székre.
-Jól vagyok.-erősködtem.
-Elhiszem én de muszáj ellátnia valakinek, aki orvos.-mondta Alison.
Megfogta a felsőm és letépett belőle egy darabot és a sebre tette.
-Ezt tartsd itt, nehogy elvérezz míg a mentő ideér.-tettem amit kért.
Alison odament segíteni az apjának. A következő percben Scott, Lucy és Adam állt ott mellettem.
-Ki volt ez a lány Lydia?-kérdezte Scott.
-Az apuja, akivel most Peter fogják le apa egyik legjobb barátja volt. És mikor átjöttek mindig hozták Alisont is, és vele játszottunk mikor te is ott voltál. Csak akkor még barna haja volt és egyenes.-meséltem el neki.-De figyeljetek majd mindent elmondok de most fáradt vagyok.
-Emlékszek most már rá. És oké nyugodtan pihenj.-mondta Scott és megfogta a kezem én pedig rámosolyogtam.
-Itt a mentő és úgy hallom a rendőrség is.-mondta Lucy.
A következő másodpercben egy csomó ember lett a helyiségbe. Két férfi egy ágyat hozott be, amire ráfektettek és e mentőautóhoz vittek.
-Csak egy valaki jöhet be vele, ki legyen az?-kérdezte az egyik férfi.
-Én.-válaszolt rögtön Scott.-Ti majd gyertek miután itt minden rendben van.

*Scott szemszöge*
Itt ülök kint a váróterembe és várom, hogy az orvos mondjon végre valamit. Azt mondták megvizsgálják, mert elég mélyre ment a kés. De az 100%, hogy össze kell varrni. Miért ugrott elém? Miért nem engem szúrtak le akkor most ő nem szenvedne. E gondolatok jártak a fejembe mikor kijött az orvos.
-A barátnőjének elég mélyre sikerült az a kés. Vigyáznunk kellett, hogy ne sértsen meg valami belsőszervet. Kitisztítottuk a sebet és összevarrtuk. Bent tartanánk pár napig még megfigyelésen, hogy tényleg nem-e sérült valami belsőszerve.-mondta el az orvos a tudnivalókat.-A 32-es kórterembe lesz. Most mennem kell elnézést.
-Köszönöm.-mondtam utána fordulva, mert már itt se volt.
A barátnőm? Elég rég volt olyan kapcsolatom ami nem 1-2 hónapig tartott volna. Asszem 16 évesen utoljára.
Elindultam a 32-es kórterem felé, mikor benyitottam még aludt Lydia. Szegény, biztos kiborította mindez. Minden ilyen vele történik. Azt akarom, hogy tudja, hogy én mindig itt leszek neki bármi történjen is. Mert...mert..
-Szia.-jöttek be Lucyék.-Hogy van?
-Sziasztok.-suttogtam, nehogy felkeljen Lydia.-Menjünk ki, nem akarom, hogy felkeljen.
-Rendben.-mondták és kimentünk a kórterem elé.
-Szóval kitisztították a sebét de még bent tartják pár napig megfigyelni, mert elég mélyre ment a kés. Na és veletek mi van?-érdeklődtem.
-Miután elmentetek a rendőrség letartóztatta Petert, mint kiderült nem ez az első eset de most végre sikerült elkapniuk. Dom rendőr lett az évek során és most előre léptették, mert sikerült elkapnia Petert. Alison pedig majd holnap jön be Lydiához. De viszont a rendőrség majd kiszeretné hallgatni Lydiát.-mondta el egy szuszra Adam.
-Értem. És az anyukáját valaki értesítette már?-kérdeztem idegesen.
-A rendőrség. És Jade már úton van hazafele.-mondta Lucy.
Visszamentünk Lydiához, aki addigra már felkelt és neki is elmeséltünk mindent.

Második évad 11. rész

Sziasztok!:) Meghoztam az új részt. Jó olvasást :*

Másnap áthívtuk Lucyt és Adamot. Először nem akartam nekik elmondani de Scott meggyőzött, hogy muszáj lesz, mert kell a segítség és csak a barátaink.
-Na hellooo.-jöttek be.-Mit csinálunk ma?
-Hát igazából el kell mondanunk valamit.-kezdte Scott.
-Együtt vagytok?-nézett ránk Lucy boldogan. Próbáltam a fejemmel integetni de nem vette a lapot.
-Mi?-kérdezte Scott.-Nem...
-Teljesen más téma.-vágtam közbe.
-Jaa. Miről van szó?-kérdezte Adam.
-Leültem velük szembe a fotelbe és nekikezdtem a mesélésnek . Olyan sorrendbe mondtam el mint Scottnak csak most hozzátettem ami azóta történt.
-Istenem Lydia.-állt fel Lucy és odajött megölelni.-Nem lesz semmi baj.
-Itt maradunk veled amíg anyukád haza nem jön.-ajánlotta fel Adam.
-Igen, itt maradunk.-értett egyet Lucy.
-Köszönöm.-mosolyogtam rájuk majd megöleltem őket.
-Ez a legkevesebb.
A nap további részében filmet néztünk és egy percre se hagytak egyedül. Mikor a film felénél jártunk felálltam, hogy mosdóba mehessek.
-Hova mész?-kérdezte Lucy.
-Oda, ahova még a király is gyalog jár.-mondtam majd elindultam. Aranyos tőlük,h így így vigyáznak rám de azért a fürdőbe csak elmehetek egyedül.
Mikor visszamentem a film még mindig tartott de Lucyék sehol se voltak.
-Lucy.-kiabálta. Nem jött válasz.-Scott, Adam. Valaki?
Nem jött válasz sehonnan. A popcornos tálnál volt egy cetli megint. Már előre rosszat sejtek. Felemeltem majd olvasni kezdtem. "Megakarod találni a barátaidat? Gyere az erdőnél lévő kis házba. Tudod miről beszélek. A tietek volt csak eladtátok apád halála után. Van fél órád, hogy odaérj. -P.H."
Istenem, ezt nem hiszem el. Egy percig se gondolkodtam. Kimentem a házból és a kocsi felé igyekeztem. Mikor már majdnem odaértem a kocsihoz valaki megragadta a karom.
 Már épp sikítani akartam mikor megláttam azt a kopasz embert.
-Ne sikíts. Én nem akarlak bántani. Meg akarlak védeni.-mondta és csak ekkor vettem észre azt a fagyis lányt a háta mögött.
-Mi? Miért hinnék magának?-kérdeztem.
-Szomorú, hogy még fel sem ismersz.-nézett rám a lány.
-Miért kik vagytok?-kérdeztem tőlük.
-Apád egyik barátja voltam mielőtt meghalt volna. Megígértem neki, hogy vigyázok a lányára. Ő pedig itt a lányom. Kiskorotokba sokat játszottatok együtt.-keresgéltem az emlékezetembe de semmi. Én csak egy barna, egyenes hajú lányra emlékszek nem pedig egy hullámos szőkére.
-Alison?-néztem a lányra.
-Igen.-mosolygott rám.
-Megváltoztál.-állapítottam meg.
-Te is.
-Na lányok ezt ne most beszéljétek meg kérlek. Ha jól tudom neked most a kis háznál kellene lenned.-mondta, várjunk hogy is hívják.
-Honnan tudsz róla?-kérdeztem.
-Mondtam, hogy apád barátja voltam. Ahogy Peter Hastings is.-mondta.
-Várjunk. Peter Hasting mint P.H.?-kérdeztem ledöbbenve.
-Igen. Amúgy Dom a nevem ha nem emlékeznél de most sietünk kell. Te menj a te kocsiddal mi követünk a miénkkel. Bemész a házba és majd valahogy jelezz ha mi is mehetünk ha baj van. Tudjuk, hogy kell Petert leállítani. Minden rendbe lesz nyugi. Indulj.-sürgetett.
Beültem a kocsimba és elindultam. Ez most sok volt így egyszerre hirtelen de bármit megtennék, hogy megmentsem a barátaimat. Mikor megérkeztem vettem egy nagy levegőt majd bementem. Kerestem egy kapcsolót és mikor végre megtaláltam bár ne kapcsoltam volna fel. Scott, Lucy és Adam  oda volt kötözve egy székhez. A pasi aki gondolom Peter meg ott állt és várt. Engem várt.
-Tudod Lydia.-szólalt meg.-Én nagyra tartottam apádat. Képes volt feláldoznia saját magát a családjáért. Milyen megható történet.-húzta gúnyos mosolyra a száját.
-Ki vagy te?-kérdeztem és hátraléptem egy lépést mikor közeledni kezdett.
-Apád régi barátja. Nyugi nem bántalak angyalom. Csak ha muszáj.
-Hogy érted, hogy csak ha muszáj?-kérdeztem rémülten.
-Ha engedelmeskedsz nem bántalak cica.-mosolyodott el megint.-Nagyon csini lettél így 8 év után. Nem baj ha kicsit elszórakozunk?
-Mit akarsz?-kérdeztem nagyot nyelve.-Peter.-és tényleg beugrott minden. Apa mikor meghívta Domot és Peter vacsorára, ők ketten sose kedvelték egymást de mind a ketten kedvesek voltak apával. Alisont is hozta Dom és együtt játszottunk. Minden eszembe jutott.
-Ohh hát emlékszel rám?-nézett rám.
-Nem ilyennek ismertelek meg.-lepődtem meg.
-Miért milyen vagyok most? Miben változtam?-kérdezte mérgesen.
-G..gonosz lettél.-dadogtam.
-Ohh milyen ismerős is ez a helyzet. Ugyanez a párbeszéd folyt apád és köztem mielőtt meghalt.-lökött a falnak.
-Mi?-értetlenkedtem.
-Eláruljam az én kis titkomat?-mosolygott mint egy örült. Odahajolt a fülemhez és megszólalt.-Én öltem meg az apádat.-suttogta lassan a szavakat én pedig nem akartam hinni a fülemnek.
-TE GYILKOS!-ordítottam rá és hátralöktem. Nagyon sok adrenalin gyülemlett fel bennem.

Második évad 10. érsz

Sziasztok! Ma értem haza a táborból szóval ilyen full fáradt vagyok. Gyorsan felteszem az új részt és megyek is aludni szerintem. Puszii :*

Reggel mikor felkeltem első utam a fürdőbe vezetett. Ásítottam egyet és bezártam az ajtót. De mikor észrevettem, hogy valaki írt rá egy sikítás hagyta el a számat.

-Lydia jól vagy?-hallottam anya hangját a szobámból.
-Igen csak leejtettem egy tükröt és azt hittem el fog törni. A szívroham jött rám.-mondtam még mindig az ajtót nézve.
-Ja akkor jó.-mondta anya.-Mit kérsz reggelire?
-Zabpehely jó lesz.-mondtam.
Mikor anya kiment a szobámból újra az ajtóra néztem.

Gyorsan előkerestem a telefonom és hívtam is Scottot.
-Scott vedd fel kérlek.-suttogtam.
-Háló?-szólt bele.
-Na végre. Valaki járt a szobámba meg a fürdőmbe. Istenem gyere ide.-teljesen kétségbe voltam esve.
-Mi? Már is ott vagyok.-letette.
Hogy jöhetett be? Az ablakra néztem, amit elfelejtettem bezárni este. Hát persze. Istenem. Itt jött el az ágyam mellett és úgy ment a fürdőbe. Istenem, mikor én aludtam. Teljesen ki voltam. Pár percig még ültem az ajtó előtt amire írtak majd hallottam, hogy valaki bejön a szobámba.
-Lydia.-ez Scott.
-Itt vagyok.-szóltam ki a fürdőből. Rögtön bejött.
-Mit csinál..-be is fejezte a kérdését mikor meglátta az ajtót.
-Scott ez az ablakon keresztül jött be. Félek.-motyogtam. Leguggolt mellém és megölelt.-Érted? Itt volt a szobámba miközben én aludtam. Mi van ha csinál velem valamit?-kezdtem el sírni.
-Shh.-nyugtatott Scott.-Semmi baj. Megoldjuk. Ha akarod itt maradok ma éjszakára.
-Megtennéd?-kérdeztem.
-Persze.-tolt el magától kicsit, hogy a szemembe nézhessen.
-Oké.-szipogtam.-Megkérdezem majd anyát. De most fel szeretnék öltözni meg rendbe hozni az arcom, hogy anya ne lássa, hogy sírtam.
-Oké. A szobádba leszek.-ment ki.
Én gyorsan átöltöztem és tettem egy kis sminket majd mikor mentem volna ki megijedtem. A felirat még mindig itt volt.
-Scott.-szóltam ki.
-Igen?-jött az ajtó elé.
-Gyere be.-mondtam neki.-Segíts ezt eltüntetni innen.
Megfogtunk egy rongyot amivel letudjuk törölni. Vagy 5 percig súroltuk mire lejött. Felsóhajtottunk mikor végeztünk. Lementünk a konyhába reggelizni bár én nem nagyon tudtam enni.
-Lydia ma el kell utazzak New Yorkba munkaügyben. Egy hétig leszek oda. Emma a nagyinál lesz addig.-közölte anya.-Te pedig egyedül leszel itthon, áthívhatsz bárkit nyár van.-mosolygott rám.
-Köszönöm.-erőltettem egy mosolyt magamra.
-Ha bármi baj van hívj.
-Rendben. Mikor indulsz?
-Este 7-kor.
-Értem.-ettem tovább.
Scott reggeli után hazament és pakolt pár ruhát, hogy ma este átjöjjön 7 után. Én anyának segítettem összepakolni. Fél hatkor elindultunk a nagyiékhoz, aki a város másik felén lakik. Ott voltunk fél óráig kb. Beszélgettünk kicsit majd elköszöntünk a nagyiéktól és Emmától. Beszálltunk anyával a kocsiba és a reptér felé indultunk.
-Miért is kell most elmenj New Yorkba?-kérdeztem.
-Felkeresett az egyik ottani cég, hogy meg kell tervezzek nekik 6 különböző esküvői ruhát és el kell vigyem a terveket és ott kell maradjak amíg meg nem csinálják, hogy átellenőrizzem őket és változtassak rajtuk ha valami nem jó.-mesélte el. Nem is mondtam még, anya divattervező.
-Ez szuper. Majd csinálj képeket a ruhákról és muti.-lelkesedtem.
-Rendben.-mosolygott rám anya.-De ha most nem sietsz lekésem a repülőt.
Nekem ennyi kellett csak és jobban rátapostam a gázra. 15 perc volt a gép indulásáig és mi pont akkor parkoltunk le. Segítettem gyorsan bevinni anya csomagjait. Szerencsére időbe beértünk, gyorsan elköszöntünk és anya szállt is fel a gépre. Megvártam míg a gép felszáll és elindultam. Mikor kiértem a kocsihoz ott volt egy papír az ablakon. Azt hittem megbüntettek, mert rossz helyre álltam de mikor elolvastam, hogy mi van a papíron jobban örültem volna a büntetésnek. "Egyedül leszel egész héten? Nem félsz? Talán megint bemegyek a házatokba. Talán most veled is történik valami. -P.H."
Bepattantam a kocsiba és amilyen gyorsan csak tudtam hazamentem és hívtam is Scottot.
-Na itt is vagyok.-lépett be az ajtón én pedig a kezébe nyomtam a lapot.
-Hé Lydia nyugi. Itt maradhatok egész hétre ha akarod és áthívhatjuk Adamékat.
-De akkor nekik is muszáj lesz elmondani.
-Talán el kellene.-mondta Scott.
-Talán. De ezzel ma ne foglalkozzunk. Inkább menjünk aludni, fáradt vagyok.
-Ahogy akarod.-mondta majd megfogta a táskáját és követett a szobámba.
Miután mind a ketten lezuhanyoztunk bebújtunk az ágyba. Scott és énköztem kb 15 centi volt. Hirtelen ötlettől vezérelve odabújtam hozzá.
-Nem tudok aludni.-suttogtam.
-Vigyázok rád nyugi, aludj.-ölelt át én pedig a mellkasára tettem a fejem.

Második évad 9. rész

Sziasztok!:) Meghoztam az új részt. Most egy hétig nem lesz új rész, mert hétfőn megyek táborba. Addig is puszii :*

Hirtelen nem tudtam mit mondani. Megijedtem.
-Lydia!.-emelte feljebb a hangját.-Mik ezek?
-A..azok..khm.-kezdtem el de nem tudtam, hogy mondjam el neki.
-MIK EZEK?-kérdezte még hangosabban.
És itt már muszáj volt elmondanom. Nem titkolhattam.
-Üljünk le az ágyra és mindent elmesélek.-mondtam és elindultam az ágy felé.
-Na had halljam.-ült le velem szembe.
És elkezdtem mesélni neki a legelejétől. Mikor a boltból jöttem ki. Folytattam a kávéssal és majd az itthonival. Elmondtam neki, hogy miért is akartam én menni fagyit venni ma. Ő türelmesen hallgatta de láttam rajta, hogy feszült.
-Istenem Lydia, ezt jelentenünk kéne a rendőrségnek.-állt fel.
-Nee, Scott. Nem!-fogtam meg a karját.
-Miért?-kérdezte.
-Kiakarom deríteni, hogy honnan ismerték apámat.-néztem a szemébe.
-Lydia..-kezdte el.
-Nem, ne mondj semmit.-hajtottam le a fejem.-De félek.
-Megvédelek, bármi áron.-ölelt magához olyan szorosan amilyen szorosan csak tudott.
-Köszönöm.-mondtam és felemeltem a fejem, hogy rá tudjak nézni.
Ő is rám nézett majd a számra és újra a szemembe. A keze a derekamra csúszott és úgy tartott. Kicsit közelebb hajolt és várt, hogy mit szólok. Én nem mozdultam, mire még közelebb hajolt és megcsókolt. Sokáig tartott a csók, levegőhiány miatt kellett elváljunk. De az a szünet se tartott sokáig. Mikor az ágy felé kezdett tolni eszembe jutott valami. Anyáék itthon vannak. Basszus.
-Scott.-toltam el.-Anyáék itthon vannak.-ő csak elmosolyodott és az ajtóhoz sétált, amit kulcsra zárt.
-Most már nem nyithatnak ránk.-jött oda mosolyogva.
-Hmm, Scott mostanában nagyon rossz fiú lettél.-húztam végig a pólóján a kezem, amibe belemarkoltam és magamhoz rántottam.
-Mindig ilyen voltam, csak te ezt a részem most tapasztalod.-elővette a rossz fiús mosolyát, amitől a lányok sorba olvadnak el. Én is pont így voltam vele, muszáj voltam megcsókolni. Éreztem, hogy kezdi elveszteni az eszét. Belemarkolt a combomba és felemelt, majd az ágyra tett. Mind a kettőnknek izgalmasabbá tette az, hogy lent van anya és Emma és bármikor lebukhatunk még úgyis, hogy be van zárva az ajtó.

-Ez gyors volt.-gördült le rólam Scott.
-Ja.-nevettem fel.
-Na de mennem kell.-állt fel és elkezdett öltözni, közbe nekem is odadobálta a ruháim és én is felöltöztem.
A következő percben már a lépcsőn sétáltunk le.
-Anya Scott megy.-szóltam anyának.
-Kicsim miért volt bezárva az ajtód?-jött ki anya a konyhából.
Hirtelen nem tudtam mit mondani, Scottra néztem.
-Csak Lydiát akartam megijeszteni, hogy bent ragadtunk és kiesett a kulcs az ablakon.-mondta gyorsan Scott, ami eszébe jutott.
-Ja értem.-mosolygott anya.
-És ezt majd vissza is kapod.-ütöttem karon.
-Várom.-nevetett fel.
-Szia Scott.-köszönt el anya.
-Szia Jade.-mosolygott Scott és kilépett a bejárati ajtón én pedig a kapuig kísértem.
-És amiről ma volt szó.-fordult felém.-Megoldjuk nyugi.
-Rendben, és köszönöm.-mosolyogtam rá.
-Ez alap.-hajolt oda és azt hittem meg fog csókolni de helyette egy puszit kaptam az arcomra. Majd odasétált a kocsijához.
-Minden lánynál ezt csinálod miután elmész?-kérdeztem nevetve.
-Talán.-nevetett majd beszállt a kocsijába és elhajtott.
Mikor bementem a házba becsuktam a bejárati ajtót és nekidőltem. Elmosolyodtam és tovább mentem.
-Lydia.-szólt anya.
-Igen.-fordultam hátra a lépcsőnél.
-Tudom, hogy nem úgy volt, ahogy Scott mondta. A kulcs benne volt a zárba.-nézett rám anya, hirtelen úgy éreztem, hogy végem. Anya elmosolyodott majd visszasétált a konyhába. Most nem dühösnek kéne lennie? Megfordultam lassan és felszaladtam a szobámba. Elmentem zuhanyozni majd lefeküdtem aludni.

*P.H. szemszöge*
Lydia, Lydia te nem tudod, hogy a gonosz sose alszik? Kinyitottam az ablakot és halkan bemásztam. Bementem a fürdőjébe.

Második évad 8. rész

Sziasztok! Tudom, hogy pénteken kellett volna hozzam az új részt de akkor ballagtam és nem volt rá időm. Szombaton pedig még voltak vendégek. De ma már tudtam nektek hozni. Bocsánatot kérek még egyszer a késés miatt. Puszi :*

*Lydia szemszöge*
Amint hazaértem ledobtam magam az ágyra és csak bámultam ki a fejemből. Ki lehet az aki ennyire ismer/ismert? Miért kell ijesztgetnie? Olyan 11 lehetett mire sikerült elaludnom.

Reggel mikor felkeltem elmentem a fürdőbe elkészülni. Mikor végeztem és mentem vissza a szobámba ott volt Scott.
-Jó reggelt.-köszönt.
-Ööö neked is. Mi nem vagyunk haragban?-kérdeztem.
-Nem haragszok rád, kiborultál. Érthető. Most viszont elmegyünk palacsintázni, aztán moziba és így tovább. Hisz nyár van, csak nem akarsz itthon unatkozni.-mesélte ötletét mosolyogva.
-Igen, nyár van. Nem akarsz csajozni?-elevenítettem fel neki, hogy általában ilyenkor még jobban beleveti magát a csajozásba.
-Nem. Veled szeretnék lenni most.-mondta mosolyogva én pedig nem bírtam ki, hogy meg ne öleljem.
-Köszönöm.-suttogtam a fülébe.
-Ezen nincs mit köszönni.-mosolygott rám és szorosabban ölelt
Anyának szóltam, hogy ma Scottal leszek a városba. Először palacsintázni mentünk aztán moziba, vásárolgatni, kávézni és végül a parkba. Olyan jó volt vele, elfelejtettem minden bajt. Mindent. Sikerült elfelejtetnie velem, annyira kedves hozzám és olyan jó barát. Pedig én azt hittem, hogy azután az este után már nem leszünk olyan jóba. De tévedtem, szerintem mondhatjuk, hogy azóta jobb a kapcsolatunk szerintem. Na igen és itt véget ért a mai napnak a jó része és következett a rossz. Megláttam azt a kopasz pasit. Minket figyelt majd odament a fagyishoz és vett egy fagyit. Kicsit beszélgetett a lánnyal majd elment. Ekkor hirtelen ötletem támadt.
-Héé Scott megkívántam a fagyit. Te kérsz?-kérdeztem a mellettem ülő fiút.
-Nem, de hozok neked ha kérsz.-állt volna fel de visszaültettem.
-Hozok magamnak.-mosolyogtam rá.
Elindultam a kis bódé felé. Mikor odaértem a lány mosolyogva fogadott.
-Mit adhatok?-kérdezte.
-Ismered azt a kopasz férfit, aki az előbb itt volt?-kérdeztem kíváncsian.-Amúgy egy csokifagyi lesz.
-Milyen tölcsért szeretnél? Édes vagy sima?-lépett túl a kérdésemen.
-Édes, de kérdeztem valamit.-emlékeztettem rá.
-Rendben mindjárt adom.-mosolygott rám.
-Hahó kérdeztem valamit.
-Igen ismerem.-majd mintha eszébe jutott volna valami.-Vagyis igen ismerem, de nem személyesen. Csak általában itt vesz fagyit.
-Értem, köszi.-mondtam.
-A barátod?-nézett a pad felé, ahol Scott ült.
-Igen. Vagyis a barátom de nem úgy. Olyan haver féleség.-mondtam mosolyogva.
-Olyan ismerős.-nézte meg jobban a lány.
-Ja biztos valamelyik bulin találkoztatok egy éjszakára. Nagy nőcsábász.-nevettem fel.
-Arra biztos emlékeznék. De nem hiszem, hogy onnan lenne ismerős. Nem vagyok híve az egy éjszakás kalandoknak.-nézett rám.-Tessék itt a fagyid.
-Oh köszi, már el is felejtettem miért jöttem.-nevettem el magam ismét.
-Nincs mit.-nevetett ő is.-További szép napot.
-Neked is.-mosolyogtam rá.
Hát ez furcsa volt, na mindegy.

*Dom szemszöge (a kopasz férfi)*

Mit akarhatott Alisontól Lydia? Felismerte volna? Nem mertem addig visszamenni a bódéhoz, amíg el nem mennek Scottal. Beletelt egy fél órába de végül elmentek.
-Hé Alison. Mit akart Lydia?-kérdeztem a lányomat.
-Kérdezte, hogy ismerlek-e.-mondta majd kiszolgálta a vásárlót.
-És mit mondtál?-kérdeztem félve.
-Azt, hogy igen. De személyesen nem csak idejársz mindig fagyit venni.-magyarázta.
-Huhh akkor jó.-könnyebbültem meg.
-De figyelj ki volt az a srác mellette. Te csak ismered.-nézett rám.
-Scott, Scott Hill.-válaszoltam.-Miért?
-Ismerős volt.-rázta meg a fejét majd kedvesen megkérdezte a következő vásárlót, hogy mit kér.
-7 éve velük játszottál.-válaszoltam mosolyogva.
-Akkor onnan.-jutott hirtelen eszébe.-Köszönöm hölgyem máskor is jöjjön.-mosolygott az idős hölgyre.-De olyan szomorú, hogy fel se ismer Lydia.
-Sokat változtál, a hajad akkor egyenes volt és barna. Most pedig hullámos és szőke. Az arcod is változott kicsit, már olyan felnőttes.-néztem végig a lányomon, hogy tényleg mennyit változott.
-Hány évesek is Lydiáék?-kérdezte.
-18, miért?
-Akkor 2 év van köztünk.-számolta ki ez a roppant nehéz matematikai egyenletet.
-Igen. Na de most mennem kell, mert figyelem kell őket. Szia kicsim.-adtam egy puszit a homlokára.
Sietősen mentem arra amerre Lydia és Scott 10 perce. Nem mentek túl messze hisz a parktól egy utcányira lévő boltba tértek be. Követtem őket. Mikor Lydia meglátott a sorok közt ledermedt és engem nézett. Szegény lány nagyon félhet de nem mondhatok neki semmit. Nem akartam még jobban megijeszteni, ezért inkább továbbmentem.

*Lydia szemszöge*
-Mi a baj Lydia?-kérdezte Scott.-Mint, aki szellemet látott.
-Ja nem semmi csak elbambultam.-mondtam és a kasszához léptem, hogy fizessünk.
Scottal hazafelé tartottunk. Scott még bejött hozzánk egy kis időre. Felmentünk a szobámba. Amilyen szerencsétlen vagyok elejtettem a táskám és minden kiborult belőle. Scott rögtön leguggolt és elkezdte összeszedni, azonban egy valamiről megfelejtkeztem. A cetlik, a táska mélyén. Már késő volt. Scott hirtelen kiegyenesedett a két cetlivel a kezébe.
-Ezek mik Lydia?-kérdezte.

Második évad 7. rész

Sziasztok! :) Meghoztam az új részt. Ezt a részt kicsit több szemszögből írtam. Remélem fog tetszeni. Puszi :*

*Scott szemszöge*

Szegény Lydia, megtudom érteni a viselkedését és nem haragszok rá. 4 évig bírta ki, hogy ne bukjon ki. Ő a legerősebb ember, akit valaha ismertem. Nekem már egyszer ezt elmondta, hogy mit érez. Mindig meghallgattam és megnyugtattam de sose mutatta ki mások előtt, mindig nevetett ezért mindenki úgy gondolta, hogy boldog. Pedig nem volt az. Vagyis csak néha. 16 évesen egyszer nagyon berúgott, akkor is előjött neki minden de akkor is tartotta magát és csak nekem mondta el. Én segítettem neki, hogy az anyukája ne vegye észre, ezért azt mondtam, hogy nálunk alszik. Aznap este vesztette el a szüzességét is, a srác csúnyán kihasználta. És az a srác az akkori barátja volt. Én kaptam rajta őket a szórakozóhely mellett. Lydián látszott akkor, hogy nincs magánál. Felelőtlenség volt tőle tudom, de a barátjától is, hogy kihasználta. Odamentem és bevertem egyet a srácnak aki a földre esett én pedig gyorsan segítettem Lydiának, hogy összeszedje magát és elindultam vele hozzánk. Másnap nagyon ki volt szegény mikor elmeséltem mi történt. A fiúval aznap szakított. Sok mindenen kellett keresztülmennie, most nem szabad rá haragudnom és nem is haragszok. Segítenem kell neki. Tudtam, hogy ilyenkor már felesleges vele beszélni majd ha lenyugszik felkeresem, most inkább megyek.

*Lydia szemszöge*
Hallottam, ahogy csukódik a bejárati ajtó. Tudom, hogy rosszulesett Scottnak de elegem volt. Felkaptam a táskám és csak úgy elindultam. Először a parkba mentem és leültem egy padra gondolkozni. Pont ráláttam a fagyisra. Feltörtek az emlékek. Apa mindig idehozott fagyizni. Leültünk erre a padra és megettük a fagyit. Elmosolyodtam majd felálltam és vettem egy fagyit az emlék kedvéért. Mikor a lány ideadta a csokifagyit megköszöntem és elindultam. Mikor levettem a szalvétát amit a törzsélre rakott észrevettem, hogy van rá valami írva. Megfordítottam és elolvastam. "Apuci pici lánya még mindig ugyanazt a fagyit szereti? Milyen aranyos. Vigyázz magadra ribanc. -P.H."
Nagyon megijedtem, szétnéztem gyorsan, hogy nem-e figyel valaki de nem láttam semmit. Megfogtam a szalvétát és a kukába dobtam a fagyival együtt.

*P.H. szemszöge*

Mikor Lydia elment kijöttem a bokor mögül és figyeltem a távolodó alakját. Milyen csinos, érett nő lett belőle mióta nem láttam. 7 éve. Kizárt, hogy emlékszik rám. Főleg a nevemre. Talán meg kellett volna halnia a gyógyszer túladagolásban, jobb lenne neki. Szegény lány előre sajnálom, de hogy minek? És, hogy kitől? Hát tőlem. Egészen addig néztem míg be nem tért egy utcába. Nem tudja mi vár még rá.
Odasétáltam a fagyishoz.
-Kösz, hogy azt a szalvétát adtad neki amit mondtam.-adtam oda a pénzét a lánynak és ő elkezdte számolni.-Annyi amennyit mondtam, nem bízol bennem?
-Miért bíznék idegenekben?-tette fel a kérdést.-Még a nevedet se tudom.
-Nem is fogod.-mondtam.
-Nem is akarom. De többet ne kérj tőlem segítséget, kellett a pénz. Ezt is csak azért csináltam. De miután láttam a lányon, hogy megrémült legszívesebben ezt se fogadnám el.-nézett a pénzre.
-Nyugi nem foglak keresni többet, de ha megtudom, hogy bármit is mondtál erről valakinek megtalállak.-tettem fel a napszemüveget.
-Értem.-makogott a lány.
-Jó kislány.-mosolyogtam rá majd elsétáltam.

*Alison szemszöge (a fagyis csaj)*

-Na mit kellett átadj?-jött oda.
-Egy szalvétát, amire az volt írva "Apuci pici lánya még mindig ugyanazt a fagyit szereti? Milyen aranyos. Vigyázz magadra ribanc. -P.H.".-idéztem fel a szöveget, amit csak gyorsan átfutottam a szememmel.
-Köszi.-mosolygott rám.
-De azt mondta megtalál ha ezt valakinek elmondom. Ugye nem lesz semmi bajom?-kérdeztem rémülten.
-Kislányom semmi olyat nem csinálok, amivel ártanék neked.
-Köszönöm.-néztem rá hálásan.
-Hisz az apád vagyok. De óriási kalamajkába kerültem és most rakom össze a tervem, hogy kijussak belőle és Lydiát is megmentsem, megérdemli. Az apjának is megígértem, hogy megvédem. És még rád is vigyázok kincsem. Szeretlek.-mondta.
-Én is téged apa.-mosolyogtam rá majd megöleltem.
Nem tudom mibe keveredett apa bár sejtem, de bármit megteszek, hogy kijuttassam belőle. És Lydiát is meg kell védenünk, istenem. Lydia ezt nem érdemli meg. Milyen jó is lenne ha még emlékezne rám. Szomorú volt látni, hogy idegen vagyok számára. Ma is vette azt a fagyit és rám mosolygott de semmi, meg se ismert. Megértem hisz egyáltalán nem úgy nézek ki mint 7 éve.

Második évad 6. rész

Sziasztok!:) Meghoztam az új részt. Jó olvasást! :*

Nagyon jó volt ez a hét, ma megyünk haza szóval épp a bolt felé tartok üdítőt venni az útra. Mikor kijöttem a boltból ott állt egy kopasz bőrdzsekis napszemüveget viselő férfi és engem figyelt. Meg is torpantam, hirtelen a kezembe lévő üdítőre mutatott. Ránéztem az üvegre és egy cetli volt rajta, észre se vettem. Elolvastam. "Rajtad tartjuk a szemünket angyalom. -P.H."
Hirtelen felnéztem de a férfi már nem volt ott. Nagyon megijedtem. Istenem ha valaki szórakozik velem eskü kinyírom. A papírt a táskám aljára száműztem és mentem vissza a hotelbe. Mire visszaértem már Scott is bepakolt. Kicsit rendbe szedtük a szobát még és elindultunk a bőröndökkel a porta felé.
-Köszönjük szépen.-mosolyogtam a portáslányra.
-Ugyan, mi köszönjük, hogy itt szálltatok meg.-mosolygott vissza.-Máskor is gyertek.
-Észbe tartjuk.-mondta Lucy kedvesen és indultunk is.
Hazafele megálltunk még egy kávézónál és vettünk egy-egy kávét. Mikor jöttünk ki egy kopasz ember akkor ment be.
-Remélem máskor is betévednek. Enyém a hely.-mondta kedvesen, aztán ránéztem és beugrott. Ő is engem nézett. Ő volt ma a boltnál csak bőrdzsekibe és napszemüvegbe. Most, most meg olyan átlagosan van felöltözve.
-Persze. Finom a kávéjuk.-mondta Scott majd mentünk is.
Ez most agyonütött, ott álltam szemtől szembe velem. Istenem. Lesokkolt.
-Héé Lydia mi a baj?-kérdezte Lucy.
-Jaa..semmi csak elgondolkoztam .-mosolyogtam rá.
-Hát jó.
Beültem hátra Lucyval és elkezdtem forgatni a kezembe az üres kávés poharat. Megakadt a szemem az alján. Itt kiáll egy kis papír rész. Megfogtam és meghúztam, megint egy cetli.
"Ne tőlem félj hanem a főnöktől."
Kinéztem az ablakon és a kopasz emberke engem nézett a kocsi ablaküvegén keresztül.
-Scott induljunk már.-szóltam előre.
-Jó rendben, csak bekötöm a biztonsági övem.-mondta és 1 perc múlva már indultunk is.
Istenem, ki ez az ember? Mit akar tőlem? Vagyis a főnöke mit akar tőlem? Esküszöm valakit itt biztosan szórakozik velem. Ezt a kis cetlit is a táskám mélyére rejtettem. Nem akartam, hogy Scotték megtudják. Valaki tuti csak szórakozik nem akarom, hogy fölöslegesen aggódjanak. És akkor eszembe jutott amit Zack mondott, hogy menjek vissza apához, tudom, hogy megígértem, nem is fogok semmit csinálni de előjött minden. Alig vártam, hogy hazaérjünk és jól bezárkózzak a szobámba. Amint kitettek nálunk meg is tettem ezt. Felrohantam, anyának nem is köszöntem be. Amint észrevette rögtön jött is utánam.
-Mi a baj kicsim?-jött be a szobámba.
-Hagyj most egyedül.-mondtam a könnyeimmel küszködve.
-Kicsim tudom mi történt legelső nap. Scott felhívott.-mondta anya aggódó tekintettel.-Többet ne csinálj ilyet.
-Nem fogok de téged mintha érdekelne.-köptem a szavakat.
-Hogy mondhatsz ilyet?-kerekedett ki anya szeme.
-Ugyan anya, mindenki tudja, hogy ebbe a családba én maradtam egyedül.-forgattam meg a szemeimet.
-Nem igaz kicsim nem vagy egyedül.-ölelt meg de én elhúzódtam.
-Anya, Emma volt általában veled mindig én pedig apával, apa meghalt így én maradtam egyedül ebbe az elcseszett családba. Kérlek menj ki.-fordítottam hátat neki.
-Rendben.-sóhajtott fel anya, én pedig hallottam ahogy becsapja maga után az ajtót.
-Istenem.-tört fel belőlem a zokogás.
Ez most olyan mintha nem szeretném az anyámat, pedig de imádom csak tényleg ezt érzem. Ő mikor megszületett Emma vele volt elfoglalva én pedig apával voltam mint előtte is. Most, hogy meghalt egyedül maradtam. Csak én lehetek ennyire elbaszott. Persze a húgom is imádom meg minden. Ő nem is nagyon ismerte még apát, ezért neki könnyű hisz csak másfél éves volt mikor meghalt apa. Annyira lennék az ő helyébe most, neki annyira könnyű minden. A telefonom már harmadjára csörög és gondolom nem utoljára de inkább kikapcsoltam, nincs kedvem most semmihez és senkihez. Lefeküdtem és szép lassan álomba sírtam magam.

Reggel mikor belenéztem a tükörbe nem volt valami szép látvány. Karikás, kisírt, vörös szemek. Az arcom sápadt volt. De jó, megmostam az arcom hideg vízzel majd elővettem a sminkjeim. Felkentem az arcomra egy kis alapozót, a karikákat eltüntettem valamennyire. A szememet is kihúztam. Mikor megint belenéztem a tükörbe valamivel jobban néztem ki. Átöltöztem majd lementem. Meglepődtem, mert Scott ott ült a konyhába.
-Hát te?-kérdeztem rögtön.
-Én is örülök, hogy látlak.-mondta majd megölelt.
-Anyukád mondta, hogy mi történt tegnap. Nekem miért nem szóltál?
-Ja, hogy ti már mindent megbeszéltek? Azt is tudta, hogy mi történt első nap TŐLED. Most meg Ő számolt be neked arról, hogy mi történt este?-kezdtem felháborodni.-Nem kell rám vigyázni nagy lány vagyok tudok én magamra vigyázni. Hagyjatok már békén.-kiabáltam és utána felrohantam vissza a szobámba.