Második évad 14. rész

Sziasztok!:) Meghoztam az új részt. A kövi rész már az évadzáró lesz. Jó olvasást puszi :*

*Scott szemszöge*
Legszívesebben Lydia után szaladtam volna de a lábam a földbe gyökerezett. Lydiának nem is esik rosszul, hogy újra összejöttünk Jessyvel. Vagyis Jessy szerint én nem tudom, hogy össze jöjjek-e megint vele. Lydia úgyse jönne velem össze. De miket is beszélek csak barátok vagyunk, én nem is szeretem. Vagy mégis? Ááá hagyjuk. Jessyvel elfelejtetem.
Hazafele menet felhívtam pár havert, hogy menjünk el bulizni meg persze Jessyt. Nem akarok ma este józan lenni.

*Lucy szemszöge*
Ma este Adam elment Scottékkal bulizni. Igazából kicsit félek, hogy én nem vagyok vele de megbízok benne.
Másnap reggel mikor felkeltem elmentem a fürdőbe elintézni a szokásos reggeli dolgokat. Felöltözés, fogmosás, smink stb. Mikor épp mentem le reggelizni valaki csengetett, vagyis inkább őrült módjára nyomta a csengőt.
-Megyek már.-kiabáltam.-Szia, hát te?
-Lucy én sajnálom. Esküszöm nem akartam, részeg voltam sajnálom. Én téged szeretlek. Egy hiba volt sajnálom.-kezdte el köszönés nélkül. Lefagytam. Tudtam. Nem kellett volna menjen, az a fránya megérzésem. Elkezdtek a könnyek lefolyni az arcomról. Ő leakarta törölni őket és megakart ölelni de hátraléptem.
-Lucy..-kezdett bele.
-HAGYJÁL.-zokogtam fel.
-Lucy én tényleg nem akartam, sajnálom csak téged szeretlek. Nagyon részeg voltam sajnálom. Lucy kérlek.-láttam, hogy neki is kezd összegyűlni a szemébe a könny de nem hatott meg.
-Nem kellett volna seggrészegre innod magad!-ordítottam még mindig.
-Lucy..
-Maradj csöndben! Nem akarom  hallgatni azt, hogy te részeg voltál és engem szeretsz. Ha szeretnél nem csaltál volna meg! És tudod mit?-gyorsan felszaladtam a szobámba majd pár cuccával együtt jöttem le.-Menj innen és nyugodtam vidd magaddal a DVD-id, meg a laptopod amin most már bámulhatod a pixel csajokat.-nyomtam a kezébe.
-Lucy kérlek.-könyörgött még mindig.
-MENJ INNEN!
Ekkor hirtelen valaki berontott a házba.
-Adam ne csinálj hülyeséget.-mondta kiizzadtan Scott. Gondolom futott idáig. Na most már nem értem.
-Az éjszaka csinált hülyeséget nem most!-köptem a szavakat Scott felé.
-De hisz..

*Lydia szemszöge*
Épp úton voltam Lucy felé mikor találkoztam Alisonnal.
-Ooo szia.-állítottam meg.-Tegnap kerestelek a fagyisnál. De ott azt mondta a nő, hogy nem dolgozol vagyis dolgozol de Aria néven ha az te vagy.
-Jajj szia Lydia. Igen bocsi, álnéven voltam bejelentve. Tudod mi miatt. És hát nos felmondtam. 3 nap múlva pedig elutazok.
-Micsoda?-kérdeztem.-Azt hittem tölthetünk egy kis időt együtt a sok év kihagyása után.
-Holnap találkozhatunk. Csaphatunk egy csajos bulit ha akarod, mielőtt elmegyek.-mosolygott.
-Persze jó lesz. Hívhatom Lucy-t is?-kérdeztem.
-Persze. Na de nekem most mennem kell majd este felhívlak és megbeszéljük, hogy mikor hol tali.
-Rendben de akkor meg is adom a telószámom. Amúgy már akkor ott is aludhatnátok nálam.-ajánlottam fel.
-Oké. De a telószámod megvan. Tudod az apám rendőr. Felakartalak hívni már de jó, hogy összefutottunk.-mondta.
-Ja értem. Na akkor nem is tartalak fel. Majd este hívj. Szia.-öleltem meg.
-Hello.-ölelt vissza.
Folytattam az utam Lucyékhoz, ahol kiabálásra lettem figyelmes. És Scott is pont akkor ért oda lihegve. Bementem én is a házba majd értetlenül néztem hármukra.
-Mi történik itt?-kérdeztem.
-Adam megcsalt.-nézett Lucy kisírt szemekkel Adamra.
-Hogy mi? Hogy tehetted te szemét.-néztem Adamra majd odamentem Lucyhoz és megöleltem. Elkezdtünk ordibálni. Én Adammal veszekedtem, hogy hogy tehette Lucy pedig sírt.
-MINDENKI FOGJA BE!-kiabált Scott.-Na végre, köszönöm. Adam nem csalta meg Lucyt. Csak azt hiszi, mert annyira emlékszik, hogy a csaj rámászott. De nem nem csalta meg.
-Mi?-kérdeztük mind a hárman egyszerre.
-Jól hallottátok.-mondta.-Jessy rámászott Adamra de Adam lerázta majd Jessy folytatta megint nem adta fel. Megcsókolta Adamot de Adam ellökte majd leordította, hogy neki barátnője van. De már seggrészeg volt gondolom ezért nem emlékszik.
-Ez igaz?-fordul Lucy Adam felé.
-Most, hogy így meséli Scott tényleg kezd beugrani. Ja igen és utána Scott dobtad Jessyt nem?
-Pontosan.-mondta Scott.
-Bocsi, hogy leordítottalak.-mondta Lucy.
-Bocsi, hogy így megijesztettelek.-mondta Adam. Majd megcsókolták egymást.
Örülök, hogy végül nem csalta meg Adam Lucyt.
Scottra néztem, aki engem nézett.
-Szakítottatok?-kérdeztem.
-Igen.-mosolygott.
-Haver mi lenne ha te nem lettél volna itt.-mondta Adam majd megölelte Scottot.
-De héé Adam ha egyszer is megmered tényleg csalni Lucyt elintézem, hogy csak keresztapa legyél.-mondtam fenyegetően mire csak kikerekedett a szeme én pedig elnevettem magam.
-Megértettem.-mondta nevetve már ő is.
-Komolyan mondtam.-komolyodtam el megint.
-Jó rendben.-mosolyodtunk el mindketten.

Második évad 13. rész

Sziasztok!:) Tudom, hogy hétfőre ígértem az új részt de nem tudtam hozni, sajnálom. Sok minden összejött most. De a lényeg, hogy itt az új rész. Jó olvasást :*

*Lydia szemszöge*
Az elmúlt két napban elég volt elmagyarázni anyának mindent, rendőröket akart mellém állítani, hogy vigyázzanak rám de már megnyugtattam, hogy nincs semmi baj. Sajnálta, hogy nem törődött velem olyan sokat mostanában, mindent megbeszéltünk ami az elmúlt pár hónapban kimaradt. Scottot is elmeséltem neki mindent, amit csak tudtam. Ő türelmesen végighallgatott és tanácsokat adott. Jól esett végre kibeszélnem magam. A rendőrök is kihallgattak, ami kicsit nehezemre esett de ott volt velem Scott aki segített mindenben. Jobb barátot nem is találhattam volna magamnak. De igen csak barátok még mindig.
Ezek a gondolatok cikáztak a fejembe miközben összepakoltam a holmim ugyanis ma kiengednek a kórházból. Anya segített levinni a táskám. Ő azt betette a csomagtartóba én pedig addig beültem a kocsiba. Bekötöttem magam és vártam, hogy anya is beszálljon ami hamarosan meg is történt. Út közben egyikünk se szólalt meg. De nem volt kínos a csend.
Mikor megérkeztünk én kiszálltam majd anya kivette a táskám és be is mentünk a házba. Jó végre hazajönni úgy, hogy nem kell féljek. Petert lecsukták én pedig folytathatom végre a nyaramat.
Felmentem a szobámba és az ágyra dobtam magam. Végre lesz időm Scottal is megbeszélni a dolgokat.
Hirtelen ötlettől vezérelve felkeltem az ágyról és felvettem egy másik ruhát. Felkaptam a táskám, beletettem a szükséges dolgokat és indultam is a parkba.
-Anya elmentem a parkba majd jövök.-kiáltottam.
-Rendben kicsim, vigyázz magadra.-jött ki fakanállal a kezébe és adott egy puszit.
Út közben zenét hallgattam.
A parkba a fagyis felé vettem az irányt rögtön hátha Alison van itt de csalódnom kellett.
-Öhm elnézést.-szólítottam meg a nőt aki ott volt Alison helyén.-Jó napot. Alison mikor fog dolgozni?
-Itt nem dolgozik semmilyen Alison, sajnálom.-hogy mi? Mi az, hogy nem dolgozik itt semmilyen Alison.
-Hullámos szőke haja van, még így se tűnik ismerősnek?-próbálkoztam tovább.
-Ariara gondolsz? Ő tegnap mondott fel. De ha most nem haragszol állnak a hátad mögött szóval kérsz valamit esetleg vagy nem?
-Egy csoki fagyi lenne.-mondtam majd kifizettem és arrébb álltam. Mi az, hogy felmondott. Így, hogy találom meg? Ez az én szerencsém.
Mikor megfordultam azon nyomban leejtettem a fagyim és a szám is tátva maradt. Ez nem lehet.

*Scott szemszöge*
Lydiát ma engedték ki a kórházból. Mentem volna érte csak azt szerette volna ha az anyukája viszi haza, amit megértek. Délután lementem a parkba, mikor megláttam Lydiát a fagyisnál rögtön odaakartam menni de valaki elém lépett amitől ledöbbentem.
-Jessy. Ööö szia.-mondtam.
-Szia Scott.-köszöntött.-Figyelj lehet megbántam, hogy szakítottunk mi lenne ha újra összejönnénk?-teljesen lefagytam, mi van? Én nem akarok megint összejönni vele, mert..aa mindegy is.-Wii hallgatás beleegyezést.-mondta majd megcsókolt.
Olyan hirtelen történt minden. Nem csókoltam vissza de el se löktem magamtól.Nem tudom mi van velem. Összezavarodtam. Lydia ezt mindet látta, tudom. Éreztem valaki tekintetét. És ő volt. Mikor Jessy elvált tőlem mosolygott egyet majd adott egy puszit az arcomra.
-Na majd este még beszélünk most mennem kell. Szióka.-mondta majd elment.

*Lydia szemszöge*
Scott és Jessy újra együtt vannak? És én erről miért nem tudok?
Fáj, dühít, egyszerűen meg tudnám ölni de hisz csak barátok vagyunk, akkor meg nem szabad féltékeny legyek. Felsóhajtottam majd odamentem Scotthoz.
-Szia.-mosolyogtam.-Újra együtt vagytok?
-Hello. Ami az illeti..-kezdte el és megvakarta a tarkóját. Nem akartam, hogy kimondja, tudtam én.
-Értem, örülök nektek. Ha nem haragszol én most...megyek.-öleltem meg és olyan gyorsan, ahogy csak tudtam elmentem.
Miért van ilyen hatással rám? Egyszerűen mikor a közelébe vagyok teljesen elveszek a tekintetében, önmagam vagyok, csak rá figyelek. Féltékeny vagyok Jessyre. Jól esik mikor velem van. Olyan megnyugtató az ölelése, egyszerűen nem akarom elengedni mikor megölelem, mert védelmet nyújt. A csókja pedig, arról ne is beszéljünk. Mint egy drog, ha egyszer megcsókolom nem tudok betelni vele. Az én drogom, amiről nem tudok leszokni. Olyan gyengéd velem minden értelemben. És ekkor bevillant. Én teljesen odavagyok érte. Rettentően, halálosan, basszus... Megálltam egy szökőkútnál és ekkor tudatosult bennem. Én beleszerettem Scottba.

Második évad 12. rész

Sziasztok!:) Holnap megyek el táborba és majd csak vasárnap jövök haza valamikor, szóval egy bő hétig nem lesz új rész. De igyekszek legközelebb majd hétfőn hozni miután hazajöttem. Sok puszi :*

-Mond ki hangosan!-utasítottam miután a földre löktem.
-Az igazság nem olyan egyszerű.-mondta.
-MOND KI HANGOSAN ÚGY, HOGY MINDENKI HALLJA!-szorítottam jobban a nyakát.
-Én öltem meg APÁDAT!.-emelte ki a végét.
A következő másodpercbe annyit vettem észre, hogy Scott arrébb tolt engem és ő vette át a helyem és elkezdte ütni.
-Miért tetted? VAN FOGALMAD RÓLA, HOGY MIATTAD KÉT LÁNYGYERMEK VESZTETTE EL AZ APJÁT?-ordította Scott majd püfölte tovább. Én gyorsan kimentem szólni Doméknak, mire visszaértem azt láttam, hogy Peter kezébe ott a kés és Scott felé tartja.
-Neee.-futottam oda rögtön és arrébb löktem Scottot. Sikerült is a tervem de pár másodperc múlva éreztem egy szúrós érzést az oldalamon. A földre rogytam.
-Olyan mint az apja, képes meghalni a szeretteiért.-mondta gúnyosan majd épp készült elfutni mikor megjelent Dom és Alison.
-Na álljál csak meg.-fogta le Dom.-A rendőrség már úton van.
-Apa szerintem egy mentőre is szükség lesz.-mondta Alison és már mellettem is termett.-Mutasd a sebet.
Felemeltem a felsőm de én nem mertem odanézni.
-Scott menj szabadítsd ki Lucyt és Adamot.-mondtam neki.-Rám vigyáz addig Alison.
Scott bámulta még pár másodpercig Alison majd odament Lucyékhoz.
-Hát ezzel kórházba kell menni Lydia, nem viccelek elég mély a seb.-mondta majd felsegített és leültetett egy székre.
-Jól vagyok.-erősködtem.
-Elhiszem én de muszáj ellátnia valakinek, aki orvos.-mondta Alison.
Megfogta a felsőm és letépett belőle egy darabot és a sebre tette.
-Ezt tartsd itt, nehogy elvérezz míg a mentő ideér.-tettem amit kért.
Alison odament segíteni az apjának. A következő percben Scott, Lucy és Adam állt ott mellettem.
-Ki volt ez a lány Lydia?-kérdezte Scott.
-Az apuja, akivel most Peter fogják le apa egyik legjobb barátja volt. És mikor átjöttek mindig hozták Alisont is, és vele játszottunk mikor te is ott voltál. Csak akkor még barna haja volt és egyenes.-meséltem el neki.-De figyeljetek majd mindent elmondok de most fáradt vagyok.
-Emlékszek most már rá. És oké nyugodtan pihenj.-mondta Scott és megfogta a kezem én pedig rámosolyogtam.
-Itt a mentő és úgy hallom a rendőrség is.-mondta Lucy.
A következő másodpercben egy csomó ember lett a helyiségbe. Két férfi egy ágyat hozott be, amire ráfektettek és e mentőautóhoz vittek.
-Csak egy valaki jöhet be vele, ki legyen az?-kérdezte az egyik férfi.
-Én.-válaszolt rögtön Scott.-Ti majd gyertek miután itt minden rendben van.

*Scott szemszöge*
Itt ülök kint a váróterembe és várom, hogy az orvos mondjon végre valamit. Azt mondták megvizsgálják, mert elég mélyre ment a kés. De az 100%, hogy össze kell varrni. Miért ugrott elém? Miért nem engem szúrtak le akkor most ő nem szenvedne. E gondolatok jártak a fejembe mikor kijött az orvos.
-A barátnőjének elég mélyre sikerült az a kés. Vigyáznunk kellett, hogy ne sértsen meg valami belsőszervet. Kitisztítottuk a sebet és összevarrtuk. Bent tartanánk pár napig még megfigyelésen, hogy tényleg nem-e sérült valami belsőszerve.-mondta el az orvos a tudnivalókat.-A 32-es kórterembe lesz. Most mennem kell elnézést.
-Köszönöm.-mondtam utána fordulva, mert már itt se volt.
A barátnőm? Elég rég volt olyan kapcsolatom ami nem 1-2 hónapig tartott volna. Asszem 16 évesen utoljára.
Elindultam a 32-es kórterem felé, mikor benyitottam még aludt Lydia. Szegény, biztos kiborította mindez. Minden ilyen vele történik. Azt akarom, hogy tudja, hogy én mindig itt leszek neki bármi történjen is. Mert...mert..
-Szia.-jöttek be Lucyék.-Hogy van?
-Sziasztok.-suttogtam, nehogy felkeljen Lydia.-Menjünk ki, nem akarom, hogy felkeljen.
-Rendben.-mondták és kimentünk a kórterem elé.
-Szóval kitisztították a sebét de még bent tartják pár napig megfigyelni, mert elég mélyre ment a kés. Na és veletek mi van?-érdeklődtem.
-Miután elmentetek a rendőrség letartóztatta Petert, mint kiderült nem ez az első eset de most végre sikerült elkapniuk. Dom rendőr lett az évek során és most előre léptették, mert sikerült elkapnia Petert. Alison pedig majd holnap jön be Lydiához. De viszont a rendőrség majd kiszeretné hallgatni Lydiát.-mondta el egy szuszra Adam.
-Értem. És az anyukáját valaki értesítette már?-kérdeztem idegesen.
-A rendőrség. És Jade már úton van hazafele.-mondta Lucy.
Visszamentünk Lydiához, aki addigra már felkelt és neki is elmeséltünk mindent.

Második évad 11. rész

Sziasztok!:) Meghoztam az új részt. Jó olvasást :*

Másnap áthívtuk Lucyt és Adamot. Először nem akartam nekik elmondani de Scott meggyőzött, hogy muszáj lesz, mert kell a segítség és csak a barátaink.
-Na hellooo.-jöttek be.-Mit csinálunk ma?
-Hát igazából el kell mondanunk valamit.-kezdte Scott.
-Együtt vagytok?-nézett ránk Lucy boldogan. Próbáltam a fejemmel integetni de nem vette a lapot.
-Mi?-kérdezte Scott.-Nem...
-Teljesen más téma.-vágtam közbe.
-Jaa. Miről van szó?-kérdezte Adam.
-Leültem velük szembe a fotelbe és nekikezdtem a mesélésnek . Olyan sorrendbe mondtam el mint Scottnak csak most hozzátettem ami azóta történt.
-Istenem Lydia.-állt fel Lucy és odajött megölelni.-Nem lesz semmi baj.
-Itt maradunk veled amíg anyukád haza nem jön.-ajánlotta fel Adam.
-Igen, itt maradunk.-értett egyet Lucy.
-Köszönöm.-mosolyogtam rájuk majd megöleltem őket.
-Ez a legkevesebb.
A nap további részében filmet néztünk és egy percre se hagytak egyedül. Mikor a film felénél jártunk felálltam, hogy mosdóba mehessek.
-Hova mész?-kérdezte Lucy.
-Oda, ahova még a király is gyalog jár.-mondtam majd elindultam. Aranyos tőlük,h így így vigyáznak rám de azért a fürdőbe csak elmehetek egyedül.
Mikor visszamentem a film még mindig tartott de Lucyék sehol se voltak.
-Lucy.-kiabálta. Nem jött válasz.-Scott, Adam. Valaki?
Nem jött válasz sehonnan. A popcornos tálnál volt egy cetli megint. Már előre rosszat sejtek. Felemeltem majd olvasni kezdtem. "Megakarod találni a barátaidat? Gyere az erdőnél lévő kis házba. Tudod miről beszélek. A tietek volt csak eladtátok apád halála után. Van fél órád, hogy odaérj. -P.H."
Istenem, ezt nem hiszem el. Egy percig se gondolkodtam. Kimentem a házból és a kocsi felé igyekeztem. Mikor már majdnem odaértem a kocsihoz valaki megragadta a karom.
 Már épp sikítani akartam mikor megláttam azt a kopasz embert.
-Ne sikíts. Én nem akarlak bántani. Meg akarlak védeni.-mondta és csak ekkor vettem észre azt a fagyis lányt a háta mögött.
-Mi? Miért hinnék magának?-kérdeztem.
-Szomorú, hogy még fel sem ismersz.-nézett rám a lány.
-Miért kik vagytok?-kérdeztem tőlük.
-Apád egyik barátja voltam mielőtt meghalt volna. Megígértem neki, hogy vigyázok a lányára. Ő pedig itt a lányom. Kiskorotokba sokat játszottatok együtt.-keresgéltem az emlékezetembe de semmi. Én csak egy barna, egyenes hajú lányra emlékszek nem pedig egy hullámos szőkére.
-Alison?-néztem a lányra.
-Igen.-mosolygott rám.
-Megváltoztál.-állapítottam meg.
-Te is.
-Na lányok ezt ne most beszéljétek meg kérlek. Ha jól tudom neked most a kis háznál kellene lenned.-mondta, várjunk hogy is hívják.
-Honnan tudsz róla?-kérdeztem.
-Mondtam, hogy apád barátja voltam. Ahogy Peter Hastings is.-mondta.
-Várjunk. Peter Hasting mint P.H.?-kérdeztem ledöbbenve.
-Igen. Amúgy Dom a nevem ha nem emlékeznél de most sietünk kell. Te menj a te kocsiddal mi követünk a miénkkel. Bemész a házba és majd valahogy jelezz ha mi is mehetünk ha baj van. Tudjuk, hogy kell Petert leállítani. Minden rendbe lesz nyugi. Indulj.-sürgetett.
Beültem a kocsimba és elindultam. Ez most sok volt így egyszerre hirtelen de bármit megtennék, hogy megmentsem a barátaimat. Mikor megérkeztem vettem egy nagy levegőt majd bementem. Kerestem egy kapcsolót és mikor végre megtaláltam bár ne kapcsoltam volna fel. Scott, Lucy és Adam  oda volt kötözve egy székhez. A pasi aki gondolom Peter meg ott állt és várt. Engem várt.
-Tudod Lydia.-szólalt meg.-Én nagyra tartottam apádat. Képes volt feláldoznia saját magát a családjáért. Milyen megható történet.-húzta gúnyos mosolyra a száját.
-Ki vagy te?-kérdeztem és hátraléptem egy lépést mikor közeledni kezdett.
-Apád régi barátja. Nyugi nem bántalak angyalom. Csak ha muszáj.
-Hogy érted, hogy csak ha muszáj?-kérdeztem rémülten.
-Ha engedelmeskedsz nem bántalak cica.-mosolyodott el megint.-Nagyon csini lettél így 8 év után. Nem baj ha kicsit elszórakozunk?
-Mit akarsz?-kérdeztem nagyot nyelve.-Peter.-és tényleg beugrott minden. Apa mikor meghívta Domot és Peter vacsorára, ők ketten sose kedvelték egymást de mind a ketten kedvesek voltak apával. Alisont is hozta Dom és együtt játszottunk. Minden eszembe jutott.
-Ohh hát emlékszel rám?-nézett rám.
-Nem ilyennek ismertelek meg.-lepődtem meg.
-Miért milyen vagyok most? Miben változtam?-kérdezte mérgesen.
-G..gonosz lettél.-dadogtam.
-Ohh milyen ismerős is ez a helyzet. Ugyanez a párbeszéd folyt apád és köztem mielőtt meghalt.-lökött a falnak.
-Mi?-értetlenkedtem.
-Eláruljam az én kis titkomat?-mosolygott mint egy örült. Odahajolt a fülemhez és megszólalt.-Én öltem meg az apádat.-suttogta lassan a szavakat én pedig nem akartam hinni a fülemnek.
-TE GYILKOS!-ordítottam rá és hátralöktem. Nagyon sok adrenalin gyülemlett fel bennem.

Második évad 10. érsz

Sziasztok! Ma értem haza a táborból szóval ilyen full fáradt vagyok. Gyorsan felteszem az új részt és megyek is aludni szerintem. Puszii :*

Reggel mikor felkeltem első utam a fürdőbe vezetett. Ásítottam egyet és bezártam az ajtót. De mikor észrevettem, hogy valaki írt rá egy sikítás hagyta el a számat.

-Lydia jól vagy?-hallottam anya hangját a szobámból.
-Igen csak leejtettem egy tükröt és azt hittem el fog törni. A szívroham jött rám.-mondtam még mindig az ajtót nézve.
-Ja akkor jó.-mondta anya.-Mit kérsz reggelire?
-Zabpehely jó lesz.-mondtam.
Mikor anya kiment a szobámból újra az ajtóra néztem.

Gyorsan előkerestem a telefonom és hívtam is Scottot.
-Scott vedd fel kérlek.-suttogtam.
-Háló?-szólt bele.
-Na végre. Valaki járt a szobámba meg a fürdőmbe. Istenem gyere ide.-teljesen kétségbe voltam esve.
-Mi? Már is ott vagyok.-letette.
Hogy jöhetett be? Az ablakra néztem, amit elfelejtettem bezárni este. Hát persze. Istenem. Itt jött el az ágyam mellett és úgy ment a fürdőbe. Istenem, mikor én aludtam. Teljesen ki voltam. Pár percig még ültem az ajtó előtt amire írtak majd hallottam, hogy valaki bejön a szobámba.
-Lydia.-ez Scott.
-Itt vagyok.-szóltam ki a fürdőből. Rögtön bejött.
-Mit csinál..-be is fejezte a kérdését mikor meglátta az ajtót.
-Scott ez az ablakon keresztül jött be. Félek.-motyogtam. Leguggolt mellém és megölelt.-Érted? Itt volt a szobámba miközben én aludtam. Mi van ha csinál velem valamit?-kezdtem el sírni.
-Shh.-nyugtatott Scott.-Semmi baj. Megoldjuk. Ha akarod itt maradok ma éjszakára.
-Megtennéd?-kérdeztem.
-Persze.-tolt el magától kicsit, hogy a szemembe nézhessen.
-Oké.-szipogtam.-Megkérdezem majd anyát. De most fel szeretnék öltözni meg rendbe hozni az arcom, hogy anya ne lássa, hogy sírtam.
-Oké. A szobádba leszek.-ment ki.
Én gyorsan átöltöztem és tettem egy kis sminket majd mikor mentem volna ki megijedtem. A felirat még mindig itt volt.
-Scott.-szóltam ki.
-Igen?-jött az ajtó elé.
-Gyere be.-mondtam neki.-Segíts ezt eltüntetni innen.
Megfogtunk egy rongyot amivel letudjuk törölni. Vagy 5 percig súroltuk mire lejött. Felsóhajtottunk mikor végeztünk. Lementünk a konyhába reggelizni bár én nem nagyon tudtam enni.
-Lydia ma el kell utazzak New Yorkba munkaügyben. Egy hétig leszek oda. Emma a nagyinál lesz addig.-közölte anya.-Te pedig egyedül leszel itthon, áthívhatsz bárkit nyár van.-mosolygott rám.
-Köszönöm.-erőltettem egy mosolyt magamra.
-Ha bármi baj van hívj.
-Rendben. Mikor indulsz?
-Este 7-kor.
-Értem.-ettem tovább.
Scott reggeli után hazament és pakolt pár ruhát, hogy ma este átjöjjön 7 után. Én anyának segítettem összepakolni. Fél hatkor elindultunk a nagyiékhoz, aki a város másik felén lakik. Ott voltunk fél óráig kb. Beszélgettünk kicsit majd elköszöntünk a nagyiéktól és Emmától. Beszálltunk anyával a kocsiba és a reptér felé indultunk.
-Miért is kell most elmenj New Yorkba?-kérdeztem.
-Felkeresett az egyik ottani cég, hogy meg kell tervezzek nekik 6 különböző esküvői ruhát és el kell vigyem a terveket és ott kell maradjak amíg meg nem csinálják, hogy átellenőrizzem őket és változtassak rajtuk ha valami nem jó.-mesélte el. Nem is mondtam még, anya divattervező.
-Ez szuper. Majd csinálj képeket a ruhákról és muti.-lelkesedtem.
-Rendben.-mosolygott rám anya.-De ha most nem sietsz lekésem a repülőt.
Nekem ennyi kellett csak és jobban rátapostam a gázra. 15 perc volt a gép indulásáig és mi pont akkor parkoltunk le. Segítettem gyorsan bevinni anya csomagjait. Szerencsére időbe beértünk, gyorsan elköszöntünk és anya szállt is fel a gépre. Megvártam míg a gép felszáll és elindultam. Mikor kiértem a kocsihoz ott volt egy papír az ablakon. Azt hittem megbüntettek, mert rossz helyre álltam de mikor elolvastam, hogy mi van a papíron jobban örültem volna a büntetésnek. "Egyedül leszel egész héten? Nem félsz? Talán megint bemegyek a házatokba. Talán most veled is történik valami. -P.H."
Bepattantam a kocsiba és amilyen gyorsan csak tudtam hazamentem és hívtam is Scottot.
-Na itt is vagyok.-lépett be az ajtón én pedig a kezébe nyomtam a lapot.
-Hé Lydia nyugi. Itt maradhatok egész hétre ha akarod és áthívhatjuk Adamékat.
-De akkor nekik is muszáj lesz elmondani.
-Talán el kellene.-mondta Scott.
-Talán. De ezzel ma ne foglalkozzunk. Inkább menjünk aludni, fáradt vagyok.
-Ahogy akarod.-mondta majd megfogta a táskáját és követett a szobámba.
Miután mind a ketten lezuhanyoztunk bebújtunk az ágyba. Scott és énköztem kb 15 centi volt. Hirtelen ötlettől vezérelve odabújtam hozzá.
-Nem tudok aludni.-suttogtam.
-Vigyázok rád nyugi, aludj.-ölelt át én pedig a mellkasára tettem a fejem.