Második évad 10. érsz

Sziasztok! Ma értem haza a táborból szóval ilyen full fáradt vagyok. Gyorsan felteszem az új részt és megyek is aludni szerintem. Puszii :*

Reggel mikor felkeltem első utam a fürdőbe vezetett. Ásítottam egyet és bezártam az ajtót. De mikor észrevettem, hogy valaki írt rá egy sikítás hagyta el a számat.

-Lydia jól vagy?-hallottam anya hangját a szobámból.
-Igen csak leejtettem egy tükröt és azt hittem el fog törni. A szívroham jött rám.-mondtam még mindig az ajtót nézve.
-Ja akkor jó.-mondta anya.-Mit kérsz reggelire?
-Zabpehely jó lesz.-mondtam.
Mikor anya kiment a szobámból újra az ajtóra néztem.

Gyorsan előkerestem a telefonom és hívtam is Scottot.
-Scott vedd fel kérlek.-suttogtam.
-Háló?-szólt bele.
-Na végre. Valaki járt a szobámba meg a fürdőmbe. Istenem gyere ide.-teljesen kétségbe voltam esve.
-Mi? Már is ott vagyok.-letette.
Hogy jöhetett be? Az ablakra néztem, amit elfelejtettem bezárni este. Hát persze. Istenem. Itt jött el az ágyam mellett és úgy ment a fürdőbe. Istenem, mikor én aludtam. Teljesen ki voltam. Pár percig még ültem az ajtó előtt amire írtak majd hallottam, hogy valaki bejön a szobámba.
-Lydia.-ez Scott.
-Itt vagyok.-szóltam ki a fürdőből. Rögtön bejött.
-Mit csinál..-be is fejezte a kérdését mikor meglátta az ajtót.
-Scott ez az ablakon keresztül jött be. Félek.-motyogtam. Leguggolt mellém és megölelt.-Érted? Itt volt a szobámba miközben én aludtam. Mi van ha csinál velem valamit?-kezdtem el sírni.
-Shh.-nyugtatott Scott.-Semmi baj. Megoldjuk. Ha akarod itt maradok ma éjszakára.
-Megtennéd?-kérdeztem.
-Persze.-tolt el magától kicsit, hogy a szemembe nézhessen.
-Oké.-szipogtam.-Megkérdezem majd anyát. De most fel szeretnék öltözni meg rendbe hozni az arcom, hogy anya ne lássa, hogy sírtam.
-Oké. A szobádba leszek.-ment ki.
Én gyorsan átöltöztem és tettem egy kis sminket majd mikor mentem volna ki megijedtem. A felirat még mindig itt volt.
-Scott.-szóltam ki.
-Igen?-jött az ajtó elé.
-Gyere be.-mondtam neki.-Segíts ezt eltüntetni innen.
Megfogtunk egy rongyot amivel letudjuk törölni. Vagy 5 percig súroltuk mire lejött. Felsóhajtottunk mikor végeztünk. Lementünk a konyhába reggelizni bár én nem nagyon tudtam enni.
-Lydia ma el kell utazzak New Yorkba munkaügyben. Egy hétig leszek oda. Emma a nagyinál lesz addig.-közölte anya.-Te pedig egyedül leszel itthon, áthívhatsz bárkit nyár van.-mosolygott rám.
-Köszönöm.-erőltettem egy mosolyt magamra.
-Ha bármi baj van hívj.
-Rendben. Mikor indulsz?
-Este 7-kor.
-Értem.-ettem tovább.
Scott reggeli után hazament és pakolt pár ruhát, hogy ma este átjöjjön 7 után. Én anyának segítettem összepakolni. Fél hatkor elindultunk a nagyiékhoz, aki a város másik felén lakik. Ott voltunk fél óráig kb. Beszélgettünk kicsit majd elköszöntünk a nagyiéktól és Emmától. Beszálltunk anyával a kocsiba és a reptér felé indultunk.
-Miért is kell most elmenj New Yorkba?-kérdeztem.
-Felkeresett az egyik ottani cég, hogy meg kell tervezzek nekik 6 különböző esküvői ruhát és el kell vigyem a terveket és ott kell maradjak amíg meg nem csinálják, hogy átellenőrizzem őket és változtassak rajtuk ha valami nem jó.-mesélte el. Nem is mondtam még, anya divattervező.
-Ez szuper. Majd csinálj képeket a ruhákról és muti.-lelkesedtem.
-Rendben.-mosolygott rám anya.-De ha most nem sietsz lekésem a repülőt.
Nekem ennyi kellett csak és jobban rátapostam a gázra. 15 perc volt a gép indulásáig és mi pont akkor parkoltunk le. Segítettem gyorsan bevinni anya csomagjait. Szerencsére időbe beértünk, gyorsan elköszöntünk és anya szállt is fel a gépre. Megvártam míg a gép felszáll és elindultam. Mikor kiértem a kocsihoz ott volt egy papír az ablakon. Azt hittem megbüntettek, mert rossz helyre álltam de mikor elolvastam, hogy mi van a papíron jobban örültem volna a büntetésnek. "Egyedül leszel egész héten? Nem félsz? Talán megint bemegyek a házatokba. Talán most veled is történik valami. -P.H."
Bepattantam a kocsiba és amilyen gyorsan csak tudtam hazamentem és hívtam is Scottot.
-Na itt is vagyok.-lépett be az ajtón én pedig a kezébe nyomtam a lapot.
-Hé Lydia nyugi. Itt maradhatok egész hétre ha akarod és áthívhatjuk Adamékat.
-De akkor nekik is muszáj lesz elmondani.
-Talán el kellene.-mondta Scott.
-Talán. De ezzel ma ne foglalkozzunk. Inkább menjünk aludni, fáradt vagyok.
-Ahogy akarod.-mondta majd megfogta a táskáját és követett a szobámba.
Miután mind a ketten lezuhanyoztunk bebújtunk az ágyba. Scott és énköztem kb 15 centi volt. Hirtelen ötlettől vezérelve odabújtam hozzá.
-Nem tudok aludni.-suttogtam.
-Vigyázok rád nyugi, aludj.-ölelt át én pedig a mellkasára tettem a fejem.