Sziasztok!:)
Csináltam wattpadot, ami telefonról is sokkal jobban működik. Aki szeretne az nézzen be. Sok puszi.♥
Itt lesz a link: https://www.wattpad.com/240439368-a-titokra-f%C3%A9ny-der%C3%BCl-1-prol%C3%B3gus
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: évadzáró. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: évadzáró. Összes bejegyzés megjelenítése
2016. május 8., vasárnap
2016. február 11., csütörtök
Harmadik évad 7. rész (évadzáró)
Sziasztok! Tudom megint rettentő sokat késett a rész, ezért úgy döntöttem, hogy ez az utolsó rész a blogon. Nincs időm az a baj. Nagyon sokat kell tanulni. Sajnálom. Nyáron ha lesz ídőm lehet folytatom de ez se 100% még. Köszönöm mindenkinek, aki olvasta eddig a blogot és a több mint 13.000 oldalmegjelenítést. ♥
Nem akarom itt hagyni, nem tudom mit csináljak. Ő azt akarja, hogy elmenjek. Fél év nélküle? Mikor végre megkaptam? De ez pedig visszautasíthatatlan. Nem tudom mit csináljak. Nem akarom itt hagyni.
Beleszívtam a cigibe és szép lassan kifújtam.
-SCOTT! Azt ígérted leszoksz!-jött ki Lydia mérgesen az erkélyre.
-Te nem a fürdőbe voltál?
-Szóval ha valahova kimegyek már rögtön elszívsz egyet? Megígérted, hogy leszoksz! Tudod, hogy nem szeretem ha cigizel. Sose szerettem!-lökte ki a cigit a kezemből.
-Te is cigiztél!-álltam fel mérgesen.
-Tudod te is, hogy miért!
-Tudod te is hogy akkor rá voltál állva!
-Mintha nem tudnád, hogy miért!-könnyezett be.
-Apád nem kifogás!-basszus, ezt nem kellett volna. Már meg is bántam. Éreztem a csattanást az arcomon és már Lydia sehol nem volt. Hogy lehettem ekkora hülye? Tudtam, hogy ez a legfájóbb pontja.
-LYDIA!-szaladtam be a szobába. Sehol nem volt. Hülyeséget fog csinálni.. Istenem, hogy lehetek ilyen hülye? Mentem a bárba Alisonhoz.
-Alison!-rontottam be.
-Scott, mi a baj?-nézett rám kíváncsian.
-Megbántottam Lydiát és hülyeséget fog csinálni, hülye voltam tudom, de félek.-fogtam a fejem.
-A parton van.-mondta Alison.
-Honnan tudod?-néztem fel rá.
-Mikor kicsik voltunk voltunk együtt nyaralni és mindig a partra ment ha valami bántotta.
-Köszi, sietek. Szia!
-Szia, nincs mit.-mosolygott.
Lementem a partra de nem láttam sehol. Szaladtam a sziklákhoz. Ott volt. Ott ült az egyiken. Odaszaladtam hozzá és megöleltem hátulról. Hallottam, ahogy gyorsabban veszi a levegőt.
-Lydia, sajnálom. Hülye voltam. Csak kérlek bocsáss meg. Lydia könyörgöm.
-Scott, menj el. Mármint menj el és fogadd el az ajánlatot. Nem mindenkit vesznek fel abba a suliba.
-Lydia..-kezdtem.
-Ne ne szólj semmit, csak menj el. Holnap hazamegyünk és elfelejtjük, hogy együtt vagyunk, elmész és fájni fog mind a kettőnknek.
-De Lydia én szeretlek és nem akarlak itt hagyni.
-Scott muszáj!
Felállt és elment. Ott maradtam egyedül, az érzéseimmel, a bajaimmal. Nem akarok elmenni. Tudom, hogy haragszik rám.
*Lydia szemszöge*
Sose fogunk összetartozni Scottal. Nem megy nekünk ez. Maradjon barátság. De még ez is fájt, hogy 18 évnyi barátság után ilyet mond. Mikor tudja, hogy ez a gyenge pontom. Egy kis szünet pont jól jön. Fél évig túljutunk ezen. Ő szerez valami jó csajt New Yorkba én meg itthon valami pasit. Elleszünk mi. Hazajön és újrakezdjük barátokként.
Lassan elkezdek összepakolni, mert holnap megyünk haza. Mikor Scott visszajött a szobába ő is elkezdett pakolni, egymásra se néztünk. Talán most ez lesz a legjobb.
*3 nappal később*
Scott ma indul New Yorkba. Talán ha ott befejezi a sulit újra láthatjuk egymást. Nem csináltunk olyan nagy búcsút. A reptérre se megyek ki hozzá. Talán nekünk ez a sorsunk.
15:36 van Scott gépe 16:05-kor indul. A francba 18 év barátság nem veszhet el így, kimegyek hozzá. Elköszönni. Gyorsan felvettem egy rövidnadrágot és egy pólót majd leszaladtam és felkaptam egy szandált. Emmát gyorsan átvittem a szomszéd nénihez. 15:43 még időbe vagyok. Beültem a kocsiba és elindultam a reptér felé. Pont időbe voltam mikor egy dugóba kerültem. 15:51. Elfogok késni innen kocsival még 3 perc és dugóba vagyok. A francba ez is az én formám. Gyorsan kihajtottam a dugóból és leálltam egy parkolóba. 15:55. Ránéztem az órára és máris elkezdtem futni. Se jobbra se balra nem néztem csak előre és futottam. Mindjárt ott vagyok. 15:59. Gyerünk Lydia nincs sok hátra. Ahogy odaértem rögtön Scottot kerestem a szememmel. Már a felszálló résznél volt.
-SCOTT!-kiabáltam. Rögtön hátra nézett.
-Lyida.-nézett meglepetten.-Mit keresel itt?
-Én csak szeretnék jó utat kívánni. Hiányozni fogsz, és szeretlek.-nyögtem ki mindent egyszerre.
-Lydia..te is, és én is szeretlek.-mosolygott rám.
-Uram kérem szálljon fel a gépre, mert 2 perc múlva indulunk.-mondta a nő.
-Máris, csak egy perc.-mondta és odalépett hozzám és megcsókolt majd megölelt és felszállt a gépre.
Most éreztem utoljára a csókját, az ölelését, az illatát..mindenét. Kitudja mikor látom újra. Hiányozni fog. Vajon ugyanaz az ember lesz mikor visszajön? Na majd ezt a sors megtudja. Megvártam míg felszáll a gép. Lehet már nem lesz még egy ilyen jó barátom/pasim, mint ő.
Szomorú mosollyal az arcomon sétálok vissza a kocsimhoz, és majd meglátom mit hoznak nekem az elkövetkező hónapok..Scott nélkül.
Nem akarom itt hagyni, nem tudom mit csináljak. Ő azt akarja, hogy elmenjek. Fél év nélküle? Mikor végre megkaptam? De ez pedig visszautasíthatatlan. Nem tudom mit csináljak. Nem akarom itt hagyni.
Beleszívtam a cigibe és szép lassan kifújtam.
-SCOTT! Azt ígérted leszoksz!-jött ki Lydia mérgesen az erkélyre.
-Te nem a fürdőbe voltál?
-Szóval ha valahova kimegyek már rögtön elszívsz egyet? Megígérted, hogy leszoksz! Tudod, hogy nem szeretem ha cigizel. Sose szerettem!-lökte ki a cigit a kezemből.
-Te is cigiztél!-álltam fel mérgesen.
-Tudod te is, hogy miért!
-Tudod te is hogy akkor rá voltál állva!
-Mintha nem tudnád, hogy miért!-könnyezett be.
-Apád nem kifogás!-basszus, ezt nem kellett volna. Már meg is bántam. Éreztem a csattanást az arcomon és már Lydia sehol nem volt. Hogy lehettem ekkora hülye? Tudtam, hogy ez a legfájóbb pontja.
-LYDIA!-szaladtam be a szobába. Sehol nem volt. Hülyeséget fog csinálni.. Istenem, hogy lehetek ilyen hülye? Mentem a bárba Alisonhoz.
-Alison!-rontottam be.
-Scott, mi a baj?-nézett rám kíváncsian.
-Megbántottam Lydiát és hülyeséget fog csinálni, hülye voltam tudom, de félek.-fogtam a fejem.
-A parton van.-mondta Alison.
-Honnan tudod?-néztem fel rá.
-Mikor kicsik voltunk voltunk együtt nyaralni és mindig a partra ment ha valami bántotta.
-Köszi, sietek. Szia!
-Szia, nincs mit.-mosolygott.
Lementem a partra de nem láttam sehol. Szaladtam a sziklákhoz. Ott volt. Ott ült az egyiken. Odaszaladtam hozzá és megöleltem hátulról. Hallottam, ahogy gyorsabban veszi a levegőt.
-Lydia, sajnálom. Hülye voltam. Csak kérlek bocsáss meg. Lydia könyörgöm.
-Scott, menj el. Mármint menj el és fogadd el az ajánlatot. Nem mindenkit vesznek fel abba a suliba.
-Lydia..-kezdtem.
-Ne ne szólj semmit, csak menj el. Holnap hazamegyünk és elfelejtjük, hogy együtt vagyunk, elmész és fájni fog mind a kettőnknek.
-De Lydia én szeretlek és nem akarlak itt hagyni.
-Scott muszáj!
Felállt és elment. Ott maradtam egyedül, az érzéseimmel, a bajaimmal. Nem akarok elmenni. Tudom, hogy haragszik rám.
*Lydia szemszöge*
Sose fogunk összetartozni Scottal. Nem megy nekünk ez. Maradjon barátság. De még ez is fájt, hogy 18 évnyi barátság után ilyet mond. Mikor tudja, hogy ez a gyenge pontom. Egy kis szünet pont jól jön. Fél évig túljutunk ezen. Ő szerez valami jó csajt New Yorkba én meg itthon valami pasit. Elleszünk mi. Hazajön és újrakezdjük barátokként.
Lassan elkezdek összepakolni, mert holnap megyünk haza. Mikor Scott visszajött a szobába ő is elkezdett pakolni, egymásra se néztünk. Talán most ez lesz a legjobb.
*3 nappal később*
Scott ma indul New Yorkba. Talán ha ott befejezi a sulit újra láthatjuk egymást. Nem csináltunk olyan nagy búcsút. A reptérre se megyek ki hozzá. Talán nekünk ez a sorsunk.
15:36 van Scott gépe 16:05-kor indul. A francba 18 év barátság nem veszhet el így, kimegyek hozzá. Elköszönni. Gyorsan felvettem egy rövidnadrágot és egy pólót majd leszaladtam és felkaptam egy szandált. Emmát gyorsan átvittem a szomszéd nénihez. 15:43 még időbe vagyok. Beültem a kocsiba és elindultam a reptér felé. Pont időbe voltam mikor egy dugóba kerültem. 15:51. Elfogok késni innen kocsival még 3 perc és dugóba vagyok. A francba ez is az én formám. Gyorsan kihajtottam a dugóból és leálltam egy parkolóba. 15:55. Ránéztem az órára és máris elkezdtem futni. Se jobbra se balra nem néztem csak előre és futottam. Mindjárt ott vagyok. 15:59. Gyerünk Lydia nincs sok hátra. Ahogy odaértem rögtön Scottot kerestem a szememmel. Már a felszálló résznél volt.
-SCOTT!-kiabáltam. Rögtön hátra nézett.
-Lyida.-nézett meglepetten.-Mit keresel itt?
-Én csak szeretnék jó utat kívánni. Hiányozni fogsz, és szeretlek.-nyögtem ki mindent egyszerre.
-Lydia..te is, és én is szeretlek.-mosolygott rám.
-Uram kérem szálljon fel a gépre, mert 2 perc múlva indulunk.-mondta a nő.
-Máris, csak egy perc.-mondta és odalépett hozzám és megcsókolt majd megölelt és felszállt a gépre.
Most éreztem utoljára a csókját, az ölelését, az illatát..mindenét. Kitudja mikor látom újra. Hiányozni fog. Vajon ugyanaz az ember lesz mikor visszajön? Na majd ezt a sors megtudja. Megvártam míg felszáll a gép. Lehet már nem lesz még egy ilyen jó barátom/pasim, mint ő.
Szomorú mosollyal az arcomon sétálok vissza a kocsimhoz, és majd meglátom mit hoznak nekem az elkövetkező hónapok..Scott nélkül.
2015. augusztus 12., szerda
Harmadik évad 1. rész
Sziasztok!:) Meghoztam a 3. évad első részét.:) Jó olvasást :*
Tegnap nagyon örültem mikor Scott azt mondta, hogy szeret. Én is szeretem őt. Megbeszéltük, hogy megpróbáljuk együtt de lassan haladunk. Nem folytathatjuk ott, ahol abbahagytuk. Kezdjük a randikkal, "első" csók köztünk meg stb. Mára is megbeszéltünk egy randit. Most keltem fel. Amint a talpam hozzáér a padlóhoz egy ásítás hagyja el a számat. Odasétálok az ablakhoz és kinyitom azt. Amint a nap megsüti az arcom lecsukom a szememet, majd pár másodperccel később újra kinyitom mikor már megbarátkozott a fénnyel. Mélyen beszívom a friss levegőt majd elindulok a szekrényem felé. Kicsit tűnődök rajta, hogy mit vegyek fel. Meleg van kint. A választásom végül egy fekete rövid nacira és egy lenge atlétaféleségre esett. Kiválasztottam még a fehérneműt is és a ruháimmal együtt bementem a fürdőbe. Levettem a pizsamám és beálltam a zuhany alá. A sampont ráérősen dörzsöltem a hajamra. Miután áztattam magam még egy kicsit kiléptem a zuhanykabinból. Magam köré tekertem az egyik törölközőt a másikat pedig a hajamra. Belenéztem a tükörbe és elég tűrhető látvány fogadott. A szemem se volt karikás, megvoltam magammal elégedve. Megtörölköztem majd felvettem a kikészített ruháimat. A hajamról leszedtem a törölközőt és elkezdtem megszárítani. Mikor kész lettem visszamentem a szobámba és megnéztem az időt. 11 óra. Scottal délután 2-kor találkozunk a parkba. Lementem a nappaliba, ahol a húgom nézett TV-t. Leültem mellé.
-Nem vagy éhes?-kérdeztem mosolyogva.
-Nem, mielőtt anya elment csinált palacsintát még van ha te is kérsz.-nézett rám és megölelt. Olyan aranyos volt. Megpusziltam a fejét és elindultam a konyhába, hogy én is egyek. Csináltam egy kávét is és leültem az asztalhoz. Amíg ettem azon gondolkoztam, hogy mit csináljunk ma Scottal. Az oké, hogy a parkba találkozunk de utána. Mikor barátok voltunk csak úgy jött, most kicsit furább lesz. Vagy ne izguljak ennyire? Majd jön aminek kell jönnie. Spontának leszünk. Miután megettem a palacsintám elmostam azt a pár edényt, ami ott volt. Leültem és néztem egy kicsit a TV-t Emmával. Szeretek vele lenni. Ő még kicsi nem tudja milyen szerelmesnek, csalódottnak, depressziósnak lenni. Bárcsak még gyerek lehetnék. Szerettem nézni, ahogy azzal az apró édes mosolyával nézi a TV-t, szinte beleéli magát a történetbe. Észre se vettem magamon, hogy őt nézem már jó pár percre.
-Mit nézel annyira Lydia?-nézz fel rám.
-Ja semmi, csak téged.-mosolyogtam rá és megöleltem.-Szeretlek prücsök.
-Én is téged Lydia.-ölelt meg.-Ha nagy leszek olyan szeretnék lenni mint te. Te vagy a példaképem.
El se tudom mondai, hogy ez mennyire jól esett. A húgomnak én vagyok a példaképe. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon. Most nagyon boldog voltam. Pedig ha tudná, hogy én se vagyok egy szent.
-Miért sírsz?-kérdezte aggódva.
-Ez örömkönny, jól esett amit mondtál.-töröltem le a könnyem.
-Mert így gondolom.-mosolygott tovább majd visszafordult a TV felé és nézte.
Kíváncsi leszek, hogy milyen lesz Emma mikor olyan idős lesz mint én. Vajon hozzám fog fordulni szerelmi tanács esetén? Adtam még egy puszit a fejére és felmentem a szobámba. Már 1 óra 25 perc volt. Gyorsan megfésülködtem még, tettem magamra egy kis sminket de nem vittem túlzásba, belepakoltam a táskámba ami kellett. Majd indultam le a lépcsőn.
-Emma gyere átviszlek Mrs. White-hoz.-szóltam a húgomnak.
-De miééééééért?-nyújtotta el az é betűt.
-Ott lesz Luke is.-mosolyogtam rá.
-Megyeek.-szaladt a szobájába egy pár játékért majd lent is volt.
Lukekal nagyon jól kijönnek. Annyira aranyosak együtt. Bezártam a házat majd megfogtam a húgom kezét és átmentünk a szomszédba.
-Jó napot!-köszöntem.
-Csókolom.-nézett fel Emma az idős nénire.
-Emma itt maradhat pár óráig? Szerintem 4-5 körül jövök érte?!-kérdeztem kedvesen.
-Persze.-mosolygott a néni majd behívta Emmát.
-Köszönjük, akkor majd jövök Viszlát.-köszöntem el mosolyogva.
-Szia Lydia.-köszönt el a néni.
1 óra 45 perc volt. Pont időbe vagyok. Zenét hallgattam amíg a parkhoz nem értem. Scott már ott volt.
-Szia.-köszönt.
-Hello.-köszöntem vissza és megöleltük egymást.
-Merre?-kérdezte.
-Nekem mindegy, mehetünk jég kásázni is.-mondtam.
Út közbe beszélgettünk mindenről. Arról, hogy milyen volt eddig a nyarunk. Hogy milyenre tervezzük. Miket akarunk még csinálni. Lucyékról, hogy milyen jó nekik lementek nyaralni Adammal. Mindenféléről. Épp mondott valamit Scott én pedig annyira elkezdtem nevetni, hogy leejtettem a jégkásám, ami persze kiborult de még mindig nevettem. Na ezen már Scott is elkezdett nevetni. Olyan jó volt vele lenni. Nagyon gyorsan eltelt az idő. Már 4 óra 20 volt. Mennem kéne Emmáért.
-Szerintem én megyek, mert Emma a szomszéd néninél van.-vázoltam a helyzetet.
-Rendben.-mosolygott majd elkezdett közeledni. Nem! Nem szabad még! Előről kezdjük. Hirtelen cselekedtem. Gyorsan adtam az arcára egy puszit majd elköszöntem és elindultam. Nem néztem hátra.
Emmát gyorsan elhoztam Mrs. Whittól majd felmentem a szobámba és ledőltem az ágyra. Gondolkoztam a mai napon.
Tegnap nagyon örültem mikor Scott azt mondta, hogy szeret. Én is szeretem őt. Megbeszéltük, hogy megpróbáljuk együtt de lassan haladunk. Nem folytathatjuk ott, ahol abbahagytuk. Kezdjük a randikkal, "első" csók köztünk meg stb. Mára is megbeszéltünk egy randit. Most keltem fel. Amint a talpam hozzáér a padlóhoz egy ásítás hagyja el a számat. Odasétálok az ablakhoz és kinyitom azt. Amint a nap megsüti az arcom lecsukom a szememet, majd pár másodperccel később újra kinyitom mikor már megbarátkozott a fénnyel. Mélyen beszívom a friss levegőt majd elindulok a szekrényem felé. Kicsit tűnődök rajta, hogy mit vegyek fel. Meleg van kint. A választásom végül egy fekete rövid nacira és egy lenge atlétaféleségre esett. Kiválasztottam még a fehérneműt is és a ruháimmal együtt bementem a fürdőbe. Levettem a pizsamám és beálltam a zuhany alá. A sampont ráérősen dörzsöltem a hajamra. Miután áztattam magam még egy kicsit kiléptem a zuhanykabinból. Magam köré tekertem az egyik törölközőt a másikat pedig a hajamra. Belenéztem a tükörbe és elég tűrhető látvány fogadott. A szemem se volt karikás, megvoltam magammal elégedve. Megtörölköztem majd felvettem a kikészített ruháimat. A hajamról leszedtem a törölközőt és elkezdtem megszárítani. Mikor kész lettem visszamentem a szobámba és megnéztem az időt. 11 óra. Scottal délután 2-kor találkozunk a parkba. Lementem a nappaliba, ahol a húgom nézett TV-t. Leültem mellé.
-Nem vagy éhes?-kérdeztem mosolyogva.
-Nem, mielőtt anya elment csinált palacsintát még van ha te is kérsz.-nézett rám és megölelt. Olyan aranyos volt. Megpusziltam a fejét és elindultam a konyhába, hogy én is egyek. Csináltam egy kávét is és leültem az asztalhoz. Amíg ettem azon gondolkoztam, hogy mit csináljunk ma Scottal. Az oké, hogy a parkba találkozunk de utána. Mikor barátok voltunk csak úgy jött, most kicsit furább lesz. Vagy ne izguljak ennyire? Majd jön aminek kell jönnie. Spontának leszünk. Miután megettem a palacsintám elmostam azt a pár edényt, ami ott volt. Leültem és néztem egy kicsit a TV-t Emmával. Szeretek vele lenni. Ő még kicsi nem tudja milyen szerelmesnek, csalódottnak, depressziósnak lenni. Bárcsak még gyerek lehetnék. Szerettem nézni, ahogy azzal az apró édes mosolyával nézi a TV-t, szinte beleéli magát a történetbe. Észre se vettem magamon, hogy őt nézem már jó pár percre.
-Mit nézel annyira Lydia?-nézz fel rám.
-Ja semmi, csak téged.-mosolyogtam rá és megöleltem.-Szeretlek prücsök.
-Én is téged Lydia.-ölelt meg.-Ha nagy leszek olyan szeretnék lenni mint te. Te vagy a példaképem.
El se tudom mondai, hogy ez mennyire jól esett. A húgomnak én vagyok a példaképe. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon. Most nagyon boldog voltam. Pedig ha tudná, hogy én se vagyok egy szent.
-Miért sírsz?-kérdezte aggódva.
-Ez örömkönny, jól esett amit mondtál.-töröltem le a könnyem.
-Mert így gondolom.-mosolygott tovább majd visszafordult a TV felé és nézte.
Kíváncsi leszek, hogy milyen lesz Emma mikor olyan idős lesz mint én. Vajon hozzám fog fordulni szerelmi tanács esetén? Adtam még egy puszit a fejére és felmentem a szobámba. Már 1 óra 25 perc volt. Gyorsan megfésülködtem még, tettem magamra egy kis sminket de nem vittem túlzásba, belepakoltam a táskámba ami kellett. Majd indultam le a lépcsőn.
-Emma gyere átviszlek Mrs. White-hoz.-szóltam a húgomnak.
-De miééééééért?-nyújtotta el az é betűt.
-Ott lesz Luke is.-mosolyogtam rá.
-Megyeek.-szaladt a szobájába egy pár játékért majd lent is volt.
Lukekal nagyon jól kijönnek. Annyira aranyosak együtt. Bezártam a házat majd megfogtam a húgom kezét és átmentünk a szomszédba.
-Jó napot!-köszöntem.
-Csókolom.-nézett fel Emma az idős nénire.
-Emma itt maradhat pár óráig? Szerintem 4-5 körül jövök érte?!-kérdeztem kedvesen.
-Persze.-mosolygott a néni majd behívta Emmát.
-Köszönjük, akkor majd jövök Viszlát.-köszöntem el mosolyogva.
-Szia Lydia.-köszönt el a néni.
1 óra 45 perc volt. Pont időbe vagyok. Zenét hallgattam amíg a parkhoz nem értem. Scott már ott volt.
-Szia.-köszönt.
-Hello.-köszöntem vissza és megöleltük egymást.
-Merre?-kérdezte.
-Nekem mindegy, mehetünk jég kásázni is.-mondtam.
Út közbe beszélgettünk mindenről. Arról, hogy milyen volt eddig a nyarunk. Hogy milyenre tervezzük. Miket akarunk még csinálni. Lucyékról, hogy milyen jó nekik lementek nyaralni Adammal. Mindenféléről. Épp mondott valamit Scott én pedig annyira elkezdtem nevetni, hogy leejtettem a jégkásám, ami persze kiborult de még mindig nevettem. Na ezen már Scott is elkezdett nevetni. Olyan jó volt vele lenni. Nagyon gyorsan eltelt az idő. Már 4 óra 20 volt. Mennem kéne Emmáért.
-Szerintem én megyek, mert Emma a szomszéd néninél van.-vázoltam a helyzetet.
-Rendben.-mosolygott majd elkezdett közeledni. Nem! Nem szabad még! Előről kezdjük. Hirtelen cselekedtem. Gyorsan adtam az arcára egy puszit majd elköszöntem és elindultam. Nem néztem hátra.
Emmát gyorsan elhoztam Mrs. Whittól majd felmentem a szobámba és ledőltem az ágyra. Gondolkoztam a mai napon.
2015. augusztus 10., hétfő
Trailer
Sziasztok!:) Meghoztam a 3. Évad trailerét.:)
Itt található meg:
http://who-says-you-are-not-beautiful.blogspot.hu/p/trailer.html
Itt található meg:
http://who-says-you-are-not-beautiful.blogspot.hu/p/trailer.html
2015. augusztus 3., hétfő
Második évad 15. rész (utolsó rész)
Sziasztok!^^ Megérkezett a második évad utolsó része. ÉVADZÁRÓ! A 3. évadot nem tudom mikor kezdem el, mert el vagyok vele késve kicsit. Még a trailere sincs meg. De sietek ígérem. Max másfél hét. De szerintem egy hét múlva meglesz. Jó olvasást. Puszii :*
Tegnap este megbeszéltük Alisonnal, hogy 2-re átjön és elmegyünk a plázába utána pedig jövünk vissza hozzánk és filmezünk meg beszélgetünk.
Épp időbe jött, lepakolta a cuccait és már indultunk is így hárman a plázába. Én elől ültem Lucyval ő pedig hátul. Mikor kiszálltunk épp mellettünk egy elég drága kocsi állt, amiből egy nagyon helyes fiú szállt ki.
-Sziasztok lányok.-kacsintott felénk majd elindult be a plázába.
Mi szokás szerint olvadtunk de látszott rajta, hogy az a tipikus gazdag vagyok és én vagyok az atyaúristen.
Bementünk egy jó pár boltba. Vettünk egy csomó ruhát. Főleg Alison vásárolt, mert hogy elutazik és kell neki egy csomó ruha. Mikor beültünk egy kávézóba ott volt Mr. Gazdagvagyokígymenőkocsivaljárok fiúcska.
-Hello.-ült le mellém.
-Szia.-mosolyogtam rá.
-Mi lenne ha ma együtt mennénk haza?-vetette be a nőfaló mosolyát de nálam ez nem vált be. Pofon vágtam és felálltam.
-Na idefigyelj. Én nem vagyok cicababa, de nem is leszek soha. A pénzedre magasról teszek, feszíthetsz felőlem akármilyen márkás ingben vagy épp méregdrága kocsi mellett. De szívem közlöm veled, a pénzeden kívül semmid sincsen!-fogtam a táskáimat és elindultam a lányok pedig jöttek utánam.
-Ezt jól megmondtad Lydia.-nevettek.
-De most mondjátok meg ha nincs igazam.-fordultam feléjük.
-Igazad van de vicces volt az arca a srácnak.-nevettek tovább.
-Ja láttam.-nevettem én is.
Mikor hazaértünk már 6 óra volt. Gyorsan összeszedtük a nasikat, amit hazafele jövet vettünk. Az üdítőkkel együtt felvittük őket a szobámba. Mind a hármunk lezuhanyzott sorba és felvettük a pizsinket már. Megcsináltam a fekvőhelyet a filmnézéshez. A DVD-t is betettem már már csak el kell indítani ha mindenki itt lesz.
10 perc múlva már a takarók és párnák közt feküdtünk a nasikkal és üdítőkkel köztünk és néztük a filmet.
A film két órás volt. Miután vége lett beszélgettünk, leginkább engem faggattak.
-De tuti van köztetek valami Scottal mond már.-mondta Alison.
-Igen én is tudom, hogy van valami mesélj már.
-Ez nem ér. Kettő egy ellen.-mondtam nevetve.-De igen van vagyis nem tudom.Lefeküdtünk már párszor de az ilyen barátság extrákkal volt. Valamelyik nap jöttem hazafele mikor épp összejöttek Jessyvel és gondolkoztam. Rájöttem, hogy én teljesen beleestem.-néztem félve a lányokra.
-Ijj ez tök jó szerintem ő is szeret. Sőt tuti láttam az aggodalmát a múltkor is.-mondta Alison virulva.
-Meg, ahogy rád néz és törődik veled. Tuti szeret ő is téged.-mondta Lucy is.
Lehet van benne valami amit mondanak.
-Remélem.-mondtam apró mosollyal.
-Tuti.-biztattak.
-Mond el neki.-mondta Alison.
-De ha ő nem szeret akkor vége a barátságunknak.
-DE SZERET.-mondták egyszerre mind a ketten.
-Jó jó majd holnap beszélek vele.
-Na azért.-mosolygott Alison.
*Scott szemszöge*
-Haver mizu Lydiával?-kérdezte Adam.
-Semmi.-mondtam unottan.
-De biztos van valami, csak úgy szikrázik köztetek a levegő meg, ahogy egymásra néztek.-tette le a konzolt Adam.
-Nem tudom.-mondtam a képernyőt bámulva.
-Haver te belezúgtál mi?-kérdezte nevetve.
-Ne nevess ez nem vicces.-ütöttem vállon.
-De az, mert mindenki tudja rajtatok kívül, hogy szeretitek egymást.
-Pl ki?-kérdeztem már ránézve.
-Lucy, az az Alison, én, az anyukája még a te anyud is mondta, hogy lesz köztetek valami.-sorolta Adam.
-Lehet.-mosolyodtam el.
-Tuti, szóval valld be neki!-bátorított Adam.
-Jó majd holnap beszélek vele.
Másnap miután elment Adam elindultam olyan délután 3 körül Lydiáékhoz. Nagy levegőt vettem majd csengettem. Már nyitotta is az ajtót.
-Scott.-lepődött meg.-Épp hozzád akartam indulni.-mosolygott azzal a csodálatos mosolyával.
-Megelőztelek.-kacsintottam és beljebb mentem.
Tegnap este megbeszéltük Alisonnal, hogy 2-re átjön és elmegyünk a plázába utána pedig jövünk vissza hozzánk és filmezünk meg beszélgetünk.
Épp időbe jött, lepakolta a cuccait és már indultunk is így hárman a plázába. Én elől ültem Lucyval ő pedig hátul. Mikor kiszálltunk épp mellettünk egy elég drága kocsi állt, amiből egy nagyon helyes fiú szállt ki.
-Sziasztok lányok.-kacsintott felénk majd elindult be a plázába.
Mi szokás szerint olvadtunk de látszott rajta, hogy az a tipikus gazdag vagyok és én vagyok az atyaúristen.
Bementünk egy jó pár boltba. Vettünk egy csomó ruhát. Főleg Alison vásárolt, mert hogy elutazik és kell neki egy csomó ruha. Mikor beültünk egy kávézóba ott volt Mr. Gazdagvagyokígymenőkocsivaljárok fiúcska.
-Hello.-ült le mellém.
-Szia.-mosolyogtam rá.
-Mi lenne ha ma együtt mennénk haza?-vetette be a nőfaló mosolyát de nálam ez nem vált be. Pofon vágtam és felálltam.
-Na idefigyelj. Én nem vagyok cicababa, de nem is leszek soha. A pénzedre magasról teszek, feszíthetsz felőlem akármilyen márkás ingben vagy épp méregdrága kocsi mellett. De szívem közlöm veled, a pénzeden kívül semmid sincsen!-fogtam a táskáimat és elindultam a lányok pedig jöttek utánam.
-Ezt jól megmondtad Lydia.-nevettek.
-De most mondjátok meg ha nincs igazam.-fordultam feléjük.
-Igazad van de vicces volt az arca a srácnak.-nevettek tovább.
-Ja láttam.-nevettem én is.
Mikor hazaértünk már 6 óra volt. Gyorsan összeszedtük a nasikat, amit hazafele jövet vettünk. Az üdítőkkel együtt felvittük őket a szobámba. Mind a hármunk lezuhanyzott sorba és felvettük a pizsinket már. Megcsináltam a fekvőhelyet a filmnézéshez. A DVD-t is betettem már már csak el kell indítani ha mindenki itt lesz.
10 perc múlva már a takarók és párnák közt feküdtünk a nasikkal és üdítőkkel köztünk és néztük a filmet.
A film két órás volt. Miután vége lett beszélgettünk, leginkább engem faggattak.
-De tuti van köztetek valami Scottal mond már.-mondta Alison.
-Igen én is tudom, hogy van valami mesélj már.
-Ez nem ér. Kettő egy ellen.-mondtam nevetve.-De igen van vagyis nem tudom.Lefeküdtünk már párszor de az ilyen barátság extrákkal volt. Valamelyik nap jöttem hazafele mikor épp összejöttek Jessyvel és gondolkoztam. Rájöttem, hogy én teljesen beleestem.-néztem félve a lányokra.
-Ijj ez tök jó szerintem ő is szeret. Sőt tuti láttam az aggodalmát a múltkor is.-mondta Alison virulva.
-Meg, ahogy rád néz és törődik veled. Tuti szeret ő is téged.-mondta Lucy is.
Lehet van benne valami amit mondanak.
-Remélem.-mondtam apró mosollyal.
-Tuti.-biztattak.
-Mond el neki.-mondta Alison.
-De ha ő nem szeret akkor vége a barátságunknak.
-DE SZERET.-mondták egyszerre mind a ketten.
-Jó jó majd holnap beszélek vele.
-Na azért.-mosolygott Alison.
*Scott szemszöge*
-Haver mizu Lydiával?-kérdezte Adam.
-Semmi.-mondtam unottan.
-De biztos van valami, csak úgy szikrázik köztetek a levegő meg, ahogy egymásra néztek.-tette le a konzolt Adam.
-Nem tudom.-mondtam a képernyőt bámulva.
-Haver te belezúgtál mi?-kérdezte nevetve.
-Ne nevess ez nem vicces.-ütöttem vállon.
-De az, mert mindenki tudja rajtatok kívül, hogy szeretitek egymást.
-Pl ki?-kérdeztem már ránézve.
-Lucy, az az Alison, én, az anyukája még a te anyud is mondta, hogy lesz köztetek valami.-sorolta Adam.
-Lehet.-mosolyodtam el.
-Tuti, szóval valld be neki!-bátorított Adam.
-Jó majd holnap beszélek vele.
Másnap miután elment Adam elindultam olyan délután 3 körül Lydiáékhoz. Nagy levegőt vettem majd csengettem. Már nyitotta is az ajtót.
-Scott.-lepődött meg.-Épp hozzád akartam indulni.-mosolygott azzal a csodálatos mosolyával.
-Megelőztelek.-kacsintottam és beljebb mentem.
Felmentünk a szobájába és körülnéztem. Még mindig kint van a képünk. Épp medencézünk és a nyakamba van. Tavaly készült.
-Ez a kedvenc képem.-mosolyogtam.
-Miért jöttél?
-És te miért akartál hozzánk jönni?-kérdeztem vissza.
-Nekem is az a kedvenc képem.-tért vissza az előző témára.
Egymásra néztünk. Tudtok, hogy egyikünk se azért van itt mert egy képről akarunk beszélgetni. Csak bámultuk egymást. Szinte egyszerre szólaltunk meg.
-Valamiről beszélnünk kéne.-kezdte.
-Meg kéne beszéljünk valamit.-mondtam én is majd elnevettük magunkat, amiért egyszerre szólaltunk meg.
-Kezd te.-mosolygott.
-Nem mond te nyugodtan.-mondtam.
-De nem, mond te!-mondta.
-Ezzel sose végzünk így.-nevettem mire ő is elnevette magát.
Egymásra mosolyogtuk majd szinte egyszerre szólaltunk meg megint.
-Szeretlek!-mondtuk egyszerre.
-Ez a kedvenc képem.-mosolyogtam.
-Miért jöttél?
-És te miért akartál hozzánk jönni?-kérdeztem vissza.
-Nekem is az a kedvenc képem.-tért vissza az előző témára.
Egymásra néztünk. Tudtok, hogy egyikünk se azért van itt mert egy képről akarunk beszélgetni. Csak bámultuk egymást. Szinte egyszerre szólaltunk meg.
-Valamiről beszélnünk kéne.-kezdte.
-Meg kéne beszéljünk valamit.-mondtam én is majd elnevettük magunkat, amiért egyszerre szólaltunk meg.
-Kezd te.-mosolygott.
-Nem mond te nyugodtan.-mondtam.
-De nem, mond te!-mondta.
-Ezzel sose végzünk így.-nevettem mire ő is elnevette magát.
Egymásra mosolyogtuk majd szinte egyszerre szólaltunk meg megint.
-Szeretlek!-mondtuk egyszerre.
2015. július 27., hétfő
Második évad 14. rész
Sziasztok!:) Meghoztam az új részt. A kövi rész már az évadzáró lesz. Jó olvasást puszi :*
*Scott szemszöge*
Legszívesebben Lydia után szaladtam volna de a lábam a földbe gyökerezett. Lydiának nem is esik rosszul, hogy újra összejöttünk Jessyvel. Vagyis Jessy szerint én nem tudom, hogy össze jöjjek-e megint vele. Lydia úgyse jönne velem össze. De miket is beszélek csak barátok vagyunk, én nem is szeretem. Vagy mégis? Ááá hagyjuk. Jessyvel elfelejtetem.
Hazafele menet felhívtam pár havert, hogy menjünk el bulizni meg persze Jessyt. Nem akarok ma este józan lenni.
*Lucy szemszöge*
Ma este Adam elment Scottékkal bulizni. Igazából kicsit félek, hogy én nem vagyok vele de megbízok benne.
Másnap reggel mikor felkeltem elmentem a fürdőbe elintézni a szokásos reggeli dolgokat. Felöltözés, fogmosás, smink stb. Mikor épp mentem le reggelizni valaki csengetett, vagyis inkább őrült módjára nyomta a csengőt.
-Megyek már.-kiabáltam.-Szia, hát te?
-Lucy én sajnálom. Esküszöm nem akartam, részeg voltam sajnálom. Én téged szeretlek. Egy hiba volt sajnálom.-kezdte el köszönés nélkül. Lefagytam. Tudtam. Nem kellett volna menjen, az a fránya megérzésem. Elkezdtek a könnyek lefolyni az arcomról. Ő leakarta törölni őket és megakart ölelni de hátraléptem.
-Lucy..-kezdett bele.
-HAGYJÁL.-zokogtam fel.
-Lucy én tényleg nem akartam, sajnálom csak téged szeretlek. Nagyon részeg voltam sajnálom. Lucy kérlek.-láttam, hogy neki is kezd összegyűlni a szemébe a könny de nem hatott meg.
-Nem kellett volna seggrészegre innod magad!-ordítottam még mindig.
-Lucy..
-Maradj csöndben! Nem akarom hallgatni azt, hogy te részeg voltál és engem szeretsz. Ha szeretnél nem csaltál volna meg! És tudod mit?-gyorsan felszaladtam a szobámba majd pár cuccával együtt jöttem le.-Menj innen és nyugodtam vidd magaddal a DVD-id, meg a laptopod amin most már bámulhatod a pixel csajokat.-nyomtam a kezébe.
-Lucy kérlek.-könyörgött még mindig.
-MENJ INNEN!
Ekkor hirtelen valaki berontott a házba.
-Adam ne csinálj hülyeséget.-mondta kiizzadtan Scott. Gondolom futott idáig. Na most már nem értem.
-Az éjszaka csinált hülyeséget nem most!-köptem a szavakat Scott felé.
-De hisz..
*Lydia szemszöge*
Épp úton voltam Lucy felé mikor találkoztam Alisonnal.
-Ooo szia.-állítottam meg.-Tegnap kerestelek a fagyisnál. De ott azt mondta a nő, hogy nem dolgozol vagyis dolgozol de Aria néven ha az te vagy.
-Jajj szia Lydia. Igen bocsi, álnéven voltam bejelentve. Tudod mi miatt. És hát nos felmondtam. 3 nap múlva pedig elutazok.
-Micsoda?-kérdeztem.-Azt hittem tölthetünk egy kis időt együtt a sok év kihagyása után.
-Holnap találkozhatunk. Csaphatunk egy csajos bulit ha akarod, mielőtt elmegyek.-mosolygott.
-Persze jó lesz. Hívhatom Lucy-t is?-kérdeztem.
-Persze. Na de nekem most mennem kell majd este felhívlak és megbeszéljük, hogy mikor hol tali.
-Rendben de akkor meg is adom a telószámom. Amúgy már akkor ott is aludhatnátok nálam.-ajánlottam fel.
-Oké. De a telószámod megvan. Tudod az apám rendőr. Felakartalak hívni már de jó, hogy összefutottunk.-mondta.
-Ja értem. Na akkor nem is tartalak fel. Majd este hívj. Szia.-öleltem meg.
-Hello.-ölelt vissza.
Folytattam az utam Lucyékhoz, ahol kiabálásra lettem figyelmes. És Scott is pont akkor ért oda lihegve. Bementem én is a házba majd értetlenül néztem hármukra.
-Mi történik itt?-kérdeztem.
-Adam megcsalt.-nézett Lucy kisírt szemekkel Adamra.
-Hogy mi? Hogy tehetted te szemét.-néztem Adamra majd odamentem Lucyhoz és megöleltem. Elkezdtünk ordibálni. Én Adammal veszekedtem, hogy hogy tehette Lucy pedig sírt.
-MINDENKI FOGJA BE!-kiabált Scott.-Na végre, köszönöm. Adam nem csalta meg Lucyt. Csak azt hiszi, mert annyira emlékszik, hogy a csaj rámászott. De nem nem csalta meg.
-Mi?-kérdeztük mind a hárman egyszerre.
-Jól hallottátok.-mondta.-Jessy rámászott Adamra de Adam lerázta majd Jessy folytatta megint nem adta fel. Megcsókolta Adamot de Adam ellökte majd leordította, hogy neki barátnője van. De már seggrészeg volt gondolom ezért nem emlékszik.
-Ez igaz?-fordul Lucy Adam felé.
-Most, hogy így meséli Scott tényleg kezd beugrani. Ja igen és utána Scott dobtad Jessyt nem?
-Pontosan.-mondta Scott.
-Bocsi, hogy leordítottalak.-mondta Lucy.
-Bocsi, hogy így megijesztettelek.-mondta Adam. Majd megcsókolták egymást.
Örülök, hogy végül nem csalta meg Adam Lucyt.
Scottra néztem, aki engem nézett.
-Szakítottatok?-kérdeztem.
-Igen.-mosolygott.
-Haver mi lenne ha te nem lettél volna itt.-mondta Adam majd megölelte Scottot.
-De héé Adam ha egyszer is megmered tényleg csalni Lucyt elintézem, hogy csak keresztapa legyél.-mondtam fenyegetően mire csak kikerekedett a szeme én pedig elnevettem magam.
-Megértettem.-mondta nevetve már ő is.
-Komolyan mondtam.-komolyodtam el megint.
-Jó rendben.-mosolyodtunk el mindketten.
*Scott szemszöge*
Legszívesebben Lydia után szaladtam volna de a lábam a földbe gyökerezett. Lydiának nem is esik rosszul, hogy újra összejöttünk Jessyvel. Vagyis Jessy szerint én nem tudom, hogy össze jöjjek-e megint vele. Lydia úgyse jönne velem össze. De miket is beszélek csak barátok vagyunk, én nem is szeretem. Vagy mégis? Ááá hagyjuk. Jessyvel elfelejtetem.
Hazafele menet felhívtam pár havert, hogy menjünk el bulizni meg persze Jessyt. Nem akarok ma este józan lenni.
*Lucy szemszöge*
Ma este Adam elment Scottékkal bulizni. Igazából kicsit félek, hogy én nem vagyok vele de megbízok benne.
Másnap reggel mikor felkeltem elmentem a fürdőbe elintézni a szokásos reggeli dolgokat. Felöltözés, fogmosás, smink stb. Mikor épp mentem le reggelizni valaki csengetett, vagyis inkább őrült módjára nyomta a csengőt.
-Megyek már.-kiabáltam.-Szia, hát te?
-Lucy én sajnálom. Esküszöm nem akartam, részeg voltam sajnálom. Én téged szeretlek. Egy hiba volt sajnálom.-kezdte el köszönés nélkül. Lefagytam. Tudtam. Nem kellett volna menjen, az a fránya megérzésem. Elkezdtek a könnyek lefolyni az arcomról. Ő leakarta törölni őket és megakart ölelni de hátraléptem.
-Lucy..-kezdett bele.
-HAGYJÁL.-zokogtam fel.
-Lucy én tényleg nem akartam, sajnálom csak téged szeretlek. Nagyon részeg voltam sajnálom. Lucy kérlek.-láttam, hogy neki is kezd összegyűlni a szemébe a könny de nem hatott meg.
-Nem kellett volna seggrészegre innod magad!-ordítottam még mindig.
-Lucy..
-Maradj csöndben! Nem akarom hallgatni azt, hogy te részeg voltál és engem szeretsz. Ha szeretnél nem csaltál volna meg! És tudod mit?-gyorsan felszaladtam a szobámba majd pár cuccával együtt jöttem le.-Menj innen és nyugodtam vidd magaddal a DVD-id, meg a laptopod amin most már bámulhatod a pixel csajokat.-nyomtam a kezébe.
-Lucy kérlek.-könyörgött még mindig.
-MENJ INNEN!
Ekkor hirtelen valaki berontott a házba.
-Adam ne csinálj hülyeséget.-mondta kiizzadtan Scott. Gondolom futott idáig. Na most már nem értem.
-Az éjszaka csinált hülyeséget nem most!-köptem a szavakat Scott felé.
-De hisz..
*Lydia szemszöge*
Épp úton voltam Lucy felé mikor találkoztam Alisonnal.
-Ooo szia.-állítottam meg.-Tegnap kerestelek a fagyisnál. De ott azt mondta a nő, hogy nem dolgozol vagyis dolgozol de Aria néven ha az te vagy.
-Jajj szia Lydia. Igen bocsi, álnéven voltam bejelentve. Tudod mi miatt. És hát nos felmondtam. 3 nap múlva pedig elutazok.
-Micsoda?-kérdeztem.-Azt hittem tölthetünk egy kis időt együtt a sok év kihagyása után.
-Holnap találkozhatunk. Csaphatunk egy csajos bulit ha akarod, mielőtt elmegyek.-mosolygott.
-Persze jó lesz. Hívhatom Lucy-t is?-kérdeztem.
-Persze. Na de nekem most mennem kell majd este felhívlak és megbeszéljük, hogy mikor hol tali.
-Rendben de akkor meg is adom a telószámom. Amúgy már akkor ott is aludhatnátok nálam.-ajánlottam fel.
-Oké. De a telószámod megvan. Tudod az apám rendőr. Felakartalak hívni már de jó, hogy összefutottunk.-mondta.
-Ja értem. Na akkor nem is tartalak fel. Majd este hívj. Szia.-öleltem meg.
-Hello.-ölelt vissza.
Folytattam az utam Lucyékhoz, ahol kiabálásra lettem figyelmes. És Scott is pont akkor ért oda lihegve. Bementem én is a házba majd értetlenül néztem hármukra.
-Mi történik itt?-kérdeztem.
-Adam megcsalt.-nézett Lucy kisírt szemekkel Adamra.
-Hogy mi? Hogy tehetted te szemét.-néztem Adamra majd odamentem Lucyhoz és megöleltem. Elkezdtünk ordibálni. Én Adammal veszekedtem, hogy hogy tehette Lucy pedig sírt.
-MINDENKI FOGJA BE!-kiabált Scott.-Na végre, köszönöm. Adam nem csalta meg Lucyt. Csak azt hiszi, mert annyira emlékszik, hogy a csaj rámászott. De nem nem csalta meg.
-Mi?-kérdeztük mind a hárman egyszerre.
-Jól hallottátok.-mondta.-Jessy rámászott Adamra de Adam lerázta majd Jessy folytatta megint nem adta fel. Megcsókolta Adamot de Adam ellökte majd leordította, hogy neki barátnője van. De már seggrészeg volt gondolom ezért nem emlékszik.
-Ez igaz?-fordul Lucy Adam felé.
-Most, hogy így meséli Scott tényleg kezd beugrani. Ja igen és utána Scott dobtad Jessyt nem?
-Pontosan.-mondta Scott.
-Bocsi, hogy leordítottalak.-mondta Lucy.
-Bocsi, hogy így megijesztettelek.-mondta Adam. Majd megcsókolták egymást.
Örülök, hogy végül nem csalta meg Adam Lucyt.
Scottra néztem, aki engem nézett.
-Szakítottatok?-kérdeztem.
-Igen.-mosolygott.
-Haver mi lenne ha te nem lettél volna itt.-mondta Adam majd megölelte Scottot.
-De héé Adam ha egyszer is megmered tényleg csalni Lucyt elintézem, hogy csak keresztapa legyél.-mondtam fenyegetően mire csak kikerekedett a szeme én pedig elnevettem magam.
-Megértettem.-mondta nevetve már ő is.
-Komolyan mondtam.-komolyodtam el megint.
-Jó rendben.-mosolyodtunk el mindketten.
2015. július 22., szerda
Második évad 13. rész
Sziasztok!:) Tudom, hogy hétfőre ígértem az új részt de nem tudtam hozni, sajnálom. Sok minden összejött most. De a lényeg, hogy itt az új rész. Jó olvasást :*
*Lydia szemszöge*
Az elmúlt két napban elég volt elmagyarázni anyának mindent, rendőröket akart mellém állítani, hogy vigyázzanak rám de már megnyugtattam, hogy nincs semmi baj. Sajnálta, hogy nem törődött velem olyan sokat mostanában, mindent megbeszéltünk ami az elmúlt pár hónapban kimaradt. Scottot is elmeséltem neki mindent, amit csak tudtam. Ő türelmesen végighallgatott és tanácsokat adott. Jól esett végre kibeszélnem magam. A rendőrök is kihallgattak, ami kicsit nehezemre esett de ott volt velem Scott aki segített mindenben. Jobb barátot nem is találhattam volna magamnak. De igen csak barátok még mindig.
Ezek a gondolatok cikáztak a fejembe miközben összepakoltam a holmim ugyanis ma kiengednek a kórházból. Anya segített levinni a táskám. Ő azt betette a csomagtartóba én pedig addig beültem a kocsiba. Bekötöttem magam és vártam, hogy anya is beszálljon ami hamarosan meg is történt. Út közben egyikünk se szólalt meg. De nem volt kínos a csend.
Mikor megérkeztünk én kiszálltam majd anya kivette a táskám és be is mentünk a házba. Jó végre hazajönni úgy, hogy nem kell féljek. Petert lecsukták én pedig folytathatom végre a nyaramat.
Felmentem a szobámba és az ágyra dobtam magam. Végre lesz időm Scottal is megbeszélni a dolgokat.
Hirtelen ötlettől vezérelve felkeltem az ágyról és felvettem egy másik ruhát. Felkaptam a táskám, beletettem a szükséges dolgokat és indultam is a parkba.
-Anya elmentem a parkba majd jövök.-kiáltottam.
-Rendben kicsim, vigyázz magadra.-jött ki fakanállal a kezébe és adott egy puszit.
Út közben zenét hallgattam.
A parkba a fagyis felé vettem az irányt rögtön hátha Alison van itt de csalódnom kellett.
-Öhm elnézést.-szólítottam meg a nőt aki ott volt Alison helyén.-Jó napot. Alison mikor fog dolgozni?
-Itt nem dolgozik semmilyen Alison, sajnálom.-hogy mi? Mi az, hogy nem dolgozik itt semmilyen Alison.
-Hullámos szőke haja van, még így se tűnik ismerősnek?-próbálkoztam tovább.
-Ariara gondolsz? Ő tegnap mondott fel. De ha most nem haragszol állnak a hátad mögött szóval kérsz valamit esetleg vagy nem?
-Egy csoki fagyi lenne.-mondtam majd kifizettem és arrébb álltam. Mi az, hogy felmondott. Így, hogy találom meg? Ez az én szerencsém.
Mikor megfordultam azon nyomban leejtettem a fagyim és a szám is tátva maradt. Ez nem lehet.
*Scott szemszöge*
Lydiát ma engedték ki a kórházból. Mentem volna érte csak azt szerette volna ha az anyukája viszi haza, amit megértek. Délután lementem a parkba, mikor megláttam Lydiát a fagyisnál rögtön odaakartam menni de valaki elém lépett amitől ledöbbentem.
-Jessy. Ööö szia.-mondtam.
-Szia Scott.-köszöntött.-Figyelj lehet megbántam, hogy szakítottunk mi lenne ha újra összejönnénk?-teljesen lefagytam, mi van? Én nem akarok megint összejönni vele, mert..aa mindegy is.-Wii hallgatás beleegyezést.-mondta majd megcsókolt.
Olyan hirtelen történt minden. Nem csókoltam vissza de el se löktem magamtól.Nem tudom mi van velem. Összezavarodtam. Lydia ezt mindet látta, tudom. Éreztem valaki tekintetét. És ő volt. Mikor Jessy elvált tőlem mosolygott egyet majd adott egy puszit az arcomra.
-Na majd este még beszélünk most mennem kell. Szióka.-mondta majd elment.
*Lydia szemszöge*
Scott és Jessy újra együtt vannak? És én erről miért nem tudok?
Fáj, dühít, egyszerűen meg tudnám ölni de hisz csak barátok vagyunk, akkor meg nem szabad féltékeny legyek. Felsóhajtottam majd odamentem Scotthoz.
-Szia.-mosolyogtam.-Újra együtt vagytok?
-Hello. Ami az illeti..-kezdte el és megvakarta a tarkóját. Nem akartam, hogy kimondja, tudtam én.
-Értem, örülök nektek. Ha nem haragszol én most...megyek.-öleltem meg és olyan gyorsan, ahogy csak tudtam elmentem.
Miért van ilyen hatással rám? Egyszerűen mikor a közelébe vagyok teljesen elveszek a tekintetében, önmagam vagyok, csak rá figyelek. Féltékeny vagyok Jessyre. Jól esik mikor velem van. Olyan megnyugtató az ölelése, egyszerűen nem akarom elengedni mikor megölelem, mert védelmet nyújt. A csókja pedig, arról ne is beszéljünk. Mint egy drog, ha egyszer megcsókolom nem tudok betelni vele. Az én drogom, amiről nem tudok leszokni. Olyan gyengéd velem minden értelemben. És ekkor bevillant. Én teljesen odavagyok érte. Rettentően, halálosan, basszus... Megálltam egy szökőkútnál és ekkor tudatosult bennem. Én beleszerettem Scottba.
*Lydia szemszöge*
Az elmúlt két napban elég volt elmagyarázni anyának mindent, rendőröket akart mellém állítani, hogy vigyázzanak rám de már megnyugtattam, hogy nincs semmi baj. Sajnálta, hogy nem törődött velem olyan sokat mostanában, mindent megbeszéltünk ami az elmúlt pár hónapban kimaradt. Scottot is elmeséltem neki mindent, amit csak tudtam. Ő türelmesen végighallgatott és tanácsokat adott. Jól esett végre kibeszélnem magam. A rendőrök is kihallgattak, ami kicsit nehezemre esett de ott volt velem Scott aki segített mindenben. Jobb barátot nem is találhattam volna magamnak. De igen csak barátok még mindig.
Ezek a gondolatok cikáztak a fejembe miközben összepakoltam a holmim ugyanis ma kiengednek a kórházból. Anya segített levinni a táskám. Ő azt betette a csomagtartóba én pedig addig beültem a kocsiba. Bekötöttem magam és vártam, hogy anya is beszálljon ami hamarosan meg is történt. Út közben egyikünk se szólalt meg. De nem volt kínos a csend.
Mikor megérkeztünk én kiszálltam majd anya kivette a táskám és be is mentünk a házba. Jó végre hazajönni úgy, hogy nem kell féljek. Petert lecsukták én pedig folytathatom végre a nyaramat.
Felmentem a szobámba és az ágyra dobtam magam. Végre lesz időm Scottal is megbeszélni a dolgokat.
Hirtelen ötlettől vezérelve felkeltem az ágyról és felvettem egy másik ruhát. Felkaptam a táskám, beletettem a szükséges dolgokat és indultam is a parkba.
-Anya elmentem a parkba majd jövök.-kiáltottam.
-Rendben kicsim, vigyázz magadra.-jött ki fakanállal a kezébe és adott egy puszit.
Út közben zenét hallgattam.
A parkba a fagyis felé vettem az irányt rögtön hátha Alison van itt de csalódnom kellett.
-Öhm elnézést.-szólítottam meg a nőt aki ott volt Alison helyén.-Jó napot. Alison mikor fog dolgozni?
-Itt nem dolgozik semmilyen Alison, sajnálom.-hogy mi? Mi az, hogy nem dolgozik itt semmilyen Alison.
-Hullámos szőke haja van, még így se tűnik ismerősnek?-próbálkoztam tovább.
-Ariara gondolsz? Ő tegnap mondott fel. De ha most nem haragszol állnak a hátad mögött szóval kérsz valamit esetleg vagy nem?
-Egy csoki fagyi lenne.-mondtam majd kifizettem és arrébb álltam. Mi az, hogy felmondott. Így, hogy találom meg? Ez az én szerencsém.
Mikor megfordultam azon nyomban leejtettem a fagyim és a szám is tátva maradt. Ez nem lehet.
*Scott szemszöge*
Lydiát ma engedték ki a kórházból. Mentem volna érte csak azt szerette volna ha az anyukája viszi haza, amit megértek. Délután lementem a parkba, mikor megláttam Lydiát a fagyisnál rögtön odaakartam menni de valaki elém lépett amitől ledöbbentem.
-Jessy. Ööö szia.-mondtam.
-Szia Scott.-köszöntött.-Figyelj lehet megbántam, hogy szakítottunk mi lenne ha újra összejönnénk?-teljesen lefagytam, mi van? Én nem akarok megint összejönni vele, mert..aa mindegy is.-Wii hallgatás beleegyezést.-mondta majd megcsókolt.
Olyan hirtelen történt minden. Nem csókoltam vissza de el se löktem magamtól.Nem tudom mi van velem. Összezavarodtam. Lydia ezt mindet látta, tudom. Éreztem valaki tekintetét. És ő volt. Mikor Jessy elvált tőlem mosolygott egyet majd adott egy puszit az arcomra.
-Na majd este még beszélünk most mennem kell. Szióka.-mondta majd elment.
*Lydia szemszöge*
Scott és Jessy újra együtt vannak? És én erről miért nem tudok?
Fáj, dühít, egyszerűen meg tudnám ölni de hisz csak barátok vagyunk, akkor meg nem szabad féltékeny legyek. Felsóhajtottam majd odamentem Scotthoz.
-Szia.-mosolyogtam.-Újra együtt vagytok?
-Hello. Ami az illeti..-kezdte el és megvakarta a tarkóját. Nem akartam, hogy kimondja, tudtam én.
-Értem, örülök nektek. Ha nem haragszol én most...megyek.-öleltem meg és olyan gyorsan, ahogy csak tudtam elmentem.
Miért van ilyen hatással rám? Egyszerűen mikor a közelébe vagyok teljesen elveszek a tekintetében, önmagam vagyok, csak rá figyelek. Féltékeny vagyok Jessyre. Jól esik mikor velem van. Olyan megnyugtató az ölelése, egyszerűen nem akarom elengedni mikor megölelem, mert védelmet nyújt. A csókja pedig, arról ne is beszéljünk. Mint egy drog, ha egyszer megcsókolom nem tudok betelni vele. Az én drogom, amiről nem tudok leszokni. Olyan gyengéd velem minden értelemben. És ekkor bevillant. Én teljesen odavagyok érte. Rettentően, halálosan, basszus... Megálltam egy szökőkútnál és ekkor tudatosult bennem. Én beleszerettem Scottba.
2015. július 12., vasárnap
Második évad 12. rész
Sziasztok!:) Holnap megyek el táborba és majd csak vasárnap jövök haza valamikor, szóval egy bő hétig nem lesz új rész. De igyekszek legközelebb majd hétfőn hozni miután hazajöttem. Sok puszi :*
-Mond ki hangosan!-utasítottam miután a földre löktem.
-Az igazság nem olyan egyszerű.-mondta.
-MOND KI HANGOSAN ÚGY, HOGY MINDENKI HALLJA!-szorítottam jobban a nyakát.
-Én öltem meg APÁDAT!.-emelte ki a végét.
A következő másodpercbe annyit vettem észre, hogy Scott arrébb tolt engem és ő vette át a helyem és elkezdte ütni.
-Miért tetted? VAN FOGALMAD RÓLA, HOGY MIATTAD KÉT LÁNYGYERMEK VESZTETTE EL AZ APJÁT?-ordította Scott majd püfölte tovább. Én gyorsan kimentem szólni Doméknak, mire visszaértem azt láttam, hogy Peter kezébe ott a kés és Scott felé tartja.
-Neee.-futottam oda rögtön és arrébb löktem Scottot. Sikerült is a tervem de pár másodperc múlva éreztem egy szúrós érzést az oldalamon. A földre rogytam.
-Olyan mint az apja, képes meghalni a szeretteiért.-mondta gúnyosan majd épp készült elfutni mikor megjelent Dom és Alison.
-Na álljál csak meg.-fogta le Dom.-A rendőrség már úton van.
-Apa szerintem egy mentőre is szükség lesz.-mondta Alison és már mellettem is termett.-Mutasd a sebet.
Felemeltem a felsőm de én nem mertem odanézni.
-Scott menj szabadítsd ki Lucyt és Adamot.-mondtam neki.-Rám vigyáz addig Alison.
Scott bámulta még pár másodpercig Alison majd odament Lucyékhoz.
-Hát ezzel kórházba kell menni Lydia, nem viccelek elég mély a seb.-mondta majd felsegített és leültetett egy székre.
-Jól vagyok.-erősködtem.
-Elhiszem én de muszáj ellátnia valakinek, aki orvos.-mondta Alison.
Megfogta a felsőm és letépett belőle egy darabot és a sebre tette.
-Ezt tartsd itt, nehogy elvérezz míg a mentő ideér.-tettem amit kért.
Alison odament segíteni az apjának. A következő percben Scott, Lucy és Adam állt ott mellettem.
-Ki volt ez a lány Lydia?-kérdezte Scott.
-Az apuja, akivel most Peter fogják le apa egyik legjobb barátja volt. És mikor átjöttek mindig hozták Alisont is, és vele játszottunk mikor te is ott voltál. Csak akkor még barna haja volt és egyenes.-meséltem el neki.-De figyeljetek majd mindent elmondok de most fáradt vagyok.
-Emlékszek most már rá. És oké nyugodtan pihenj.-mondta Scott és megfogta a kezem én pedig rámosolyogtam.
-Itt a mentő és úgy hallom a rendőrség is.-mondta Lucy.
A következő másodpercben egy csomó ember lett a helyiségbe. Két férfi egy ágyat hozott be, amire ráfektettek és e mentőautóhoz vittek.
-Csak egy valaki jöhet be vele, ki legyen az?-kérdezte az egyik férfi.
-Én.-válaszolt rögtön Scott.-Ti majd gyertek miután itt minden rendben van.
*Scott szemszöge*
Itt ülök kint a váróterembe és várom, hogy az orvos mondjon végre valamit. Azt mondták megvizsgálják, mert elég mélyre ment a kés. De az 100%, hogy össze kell varrni. Miért ugrott elém? Miért nem engem szúrtak le akkor most ő nem szenvedne. E gondolatok jártak a fejembe mikor kijött az orvos.
-A barátnőjének elég mélyre sikerült az a kés. Vigyáznunk kellett, hogy ne sértsen meg valami belsőszervet. Kitisztítottuk a sebet és összevarrtuk. Bent tartanánk pár napig még megfigyelésen, hogy tényleg nem-e sérült valami belsőszerve.-mondta el az orvos a tudnivalókat.-A 32-es kórterembe lesz. Most mennem kell elnézést.
-Köszönöm.-mondtam utána fordulva, mert már itt se volt.
A barátnőm? Elég rég volt olyan kapcsolatom ami nem 1-2 hónapig tartott volna. Asszem 16 évesen utoljára.
Elindultam a 32-es kórterem felé, mikor benyitottam még aludt Lydia. Szegény, biztos kiborította mindez. Minden ilyen vele történik. Azt akarom, hogy tudja, hogy én mindig itt leszek neki bármi történjen is. Mert...mert..
-Szia.-jöttek be Lucyék.-Hogy van?
-Sziasztok.-suttogtam, nehogy felkeljen Lydia.-Menjünk ki, nem akarom, hogy felkeljen.
-Rendben.-mondták és kimentünk a kórterem elé.
-Szóval kitisztították a sebét de még bent tartják pár napig megfigyelni, mert elég mélyre ment a kés. Na és veletek mi van?-érdeklődtem.
-Miután elmentetek a rendőrség letartóztatta Petert, mint kiderült nem ez az első eset de most végre sikerült elkapniuk. Dom rendőr lett az évek során és most előre léptették, mert sikerült elkapnia Petert. Alison pedig majd holnap jön be Lydiához. De viszont a rendőrség majd kiszeretné hallgatni Lydiát.-mondta el egy szuszra Adam.
-Értem. És az anyukáját valaki értesítette már?-kérdeztem idegesen.
-A rendőrség. És Jade már úton van hazafele.-mondta Lucy.
Visszamentünk Lydiához, aki addigra már felkelt és neki is elmeséltünk mindent.
-Mond ki hangosan!-utasítottam miután a földre löktem.
-Az igazság nem olyan egyszerű.-mondta.
-MOND KI HANGOSAN ÚGY, HOGY MINDENKI HALLJA!-szorítottam jobban a nyakát.
-Én öltem meg APÁDAT!.-emelte ki a végét.
A következő másodpercbe annyit vettem észre, hogy Scott arrébb tolt engem és ő vette át a helyem és elkezdte ütni.
-Miért tetted? VAN FOGALMAD RÓLA, HOGY MIATTAD KÉT LÁNYGYERMEK VESZTETTE EL AZ APJÁT?-ordította Scott majd püfölte tovább. Én gyorsan kimentem szólni Doméknak, mire visszaértem azt láttam, hogy Peter kezébe ott a kés és Scott felé tartja.
-Neee.-futottam oda rögtön és arrébb löktem Scottot. Sikerült is a tervem de pár másodperc múlva éreztem egy szúrós érzést az oldalamon. A földre rogytam.
-Olyan mint az apja, képes meghalni a szeretteiért.-mondta gúnyosan majd épp készült elfutni mikor megjelent Dom és Alison.
-Na álljál csak meg.-fogta le Dom.-A rendőrség már úton van.
-Apa szerintem egy mentőre is szükség lesz.-mondta Alison és már mellettem is termett.-Mutasd a sebet.
Felemeltem a felsőm de én nem mertem odanézni.
-Scott menj szabadítsd ki Lucyt és Adamot.-mondtam neki.-Rám vigyáz addig Alison.
Scott bámulta még pár másodpercig Alison majd odament Lucyékhoz.
-Hát ezzel kórházba kell menni Lydia, nem viccelek elég mély a seb.-mondta majd felsegített és leültetett egy székre.
-Jól vagyok.-erősködtem.
-Elhiszem én de muszáj ellátnia valakinek, aki orvos.-mondta Alison.
Megfogta a felsőm és letépett belőle egy darabot és a sebre tette.
-Ezt tartsd itt, nehogy elvérezz míg a mentő ideér.-tettem amit kért.
Alison odament segíteni az apjának. A következő percben Scott, Lucy és Adam állt ott mellettem.
-Ki volt ez a lány Lydia?-kérdezte Scott.
-Az apuja, akivel most Peter fogják le apa egyik legjobb barátja volt. És mikor átjöttek mindig hozták Alisont is, és vele játszottunk mikor te is ott voltál. Csak akkor még barna haja volt és egyenes.-meséltem el neki.-De figyeljetek majd mindent elmondok de most fáradt vagyok.
-Emlékszek most már rá. És oké nyugodtan pihenj.-mondta Scott és megfogta a kezem én pedig rámosolyogtam.
-Itt a mentő és úgy hallom a rendőrség is.-mondta Lucy.
A következő másodpercben egy csomó ember lett a helyiségbe. Két férfi egy ágyat hozott be, amire ráfektettek és e mentőautóhoz vittek.
-Csak egy valaki jöhet be vele, ki legyen az?-kérdezte az egyik férfi.
-Én.-válaszolt rögtön Scott.-Ti majd gyertek miután itt minden rendben van.
*Scott szemszöge*
Itt ülök kint a váróterembe és várom, hogy az orvos mondjon végre valamit. Azt mondták megvizsgálják, mert elég mélyre ment a kés. De az 100%, hogy össze kell varrni. Miért ugrott elém? Miért nem engem szúrtak le akkor most ő nem szenvedne. E gondolatok jártak a fejembe mikor kijött az orvos.
-A barátnőjének elég mélyre sikerült az a kés. Vigyáznunk kellett, hogy ne sértsen meg valami belsőszervet. Kitisztítottuk a sebet és összevarrtuk. Bent tartanánk pár napig még megfigyelésen, hogy tényleg nem-e sérült valami belsőszerve.-mondta el az orvos a tudnivalókat.-A 32-es kórterembe lesz. Most mennem kell elnézést.
-Köszönöm.-mondtam utána fordulva, mert már itt se volt.
A barátnőm? Elég rég volt olyan kapcsolatom ami nem 1-2 hónapig tartott volna. Asszem 16 évesen utoljára.
Elindultam a 32-es kórterem felé, mikor benyitottam még aludt Lydia. Szegény, biztos kiborította mindez. Minden ilyen vele történik. Azt akarom, hogy tudja, hogy én mindig itt leszek neki bármi történjen is. Mert...mert..
-Szia.-jöttek be Lucyék.-Hogy van?
-Sziasztok.-suttogtam, nehogy felkeljen Lydia.-Menjünk ki, nem akarom, hogy felkeljen.
-Rendben.-mondták és kimentünk a kórterem elé.
-Szóval kitisztították a sebét de még bent tartják pár napig megfigyelni, mert elég mélyre ment a kés. Na és veletek mi van?-érdeklődtem.
-Miután elmentetek a rendőrség letartóztatta Petert, mint kiderült nem ez az első eset de most végre sikerült elkapniuk. Dom rendőr lett az évek során és most előre léptették, mert sikerült elkapnia Petert. Alison pedig majd holnap jön be Lydiához. De viszont a rendőrség majd kiszeretné hallgatni Lydiát.-mondta el egy szuszra Adam.
-Értem. És az anyukáját valaki értesítette már?-kérdeztem idegesen.
-A rendőrség. És Jade már úton van hazafele.-mondta Lucy.
Visszamentünk Lydiához, aki addigra már felkelt és neki is elmeséltünk mindent.
2015. július 7., kedd
Második évad 11. rész
Sziasztok!:) Meghoztam az új részt. Jó olvasást :*
Másnap áthívtuk Lucyt és Adamot. Először nem akartam nekik elmondani de Scott meggyőzött, hogy muszáj lesz, mert kell a segítség és csak a barátaink.
-Na hellooo.-jöttek be.-Mit csinálunk ma?
-Hát igazából el kell mondanunk valamit.-kezdte Scott.
-Együtt vagytok?-nézett ránk Lucy boldogan. Próbáltam a fejemmel integetni de nem vette a lapot.
-Mi?-kérdezte Scott.-Nem...
-Teljesen más téma.-vágtam közbe.
-Jaa. Miről van szó?-kérdezte Adam.
-Leültem velük szembe a fotelbe és nekikezdtem a mesélésnek . Olyan sorrendbe mondtam el mint Scottnak csak most hozzátettem ami azóta történt.
-Istenem Lydia.-állt fel Lucy és odajött megölelni.-Nem lesz semmi baj.
-Itt maradunk veled amíg anyukád haza nem jön.-ajánlotta fel Adam.
-Igen, itt maradunk.-értett egyet Lucy.
-Köszönöm.-mosolyogtam rájuk majd megöleltem őket.
-Ez a legkevesebb.
A nap további részében filmet néztünk és egy percre se hagytak egyedül. Mikor a film felénél jártunk felálltam, hogy mosdóba mehessek.
-Hova mész?-kérdezte Lucy.
-Oda, ahova még a király is gyalog jár.-mondtam majd elindultam. Aranyos tőlük,h így így vigyáznak rám de azért a fürdőbe csak elmehetek egyedül.
Mikor visszamentem a film még mindig tartott de Lucyék sehol se voltak.
-Lucy.-kiabálta. Nem jött válasz.-Scott, Adam. Valaki?
Nem jött válasz sehonnan. A popcornos tálnál volt egy cetli megint. Már előre rosszat sejtek. Felemeltem majd olvasni kezdtem. "Megakarod találni a barátaidat? Gyere az erdőnél lévő kis házba. Tudod miről beszélek. A tietek volt csak eladtátok apád halála után. Van fél órád, hogy odaérj. -P.H."
Istenem, ezt nem hiszem el. Egy percig se gondolkodtam. Kimentem a házból és a kocsi felé igyekeztem. Mikor már majdnem odaértem a kocsihoz valaki megragadta a karom.
Már épp sikítani akartam mikor megláttam azt a kopasz embert.
-Ne sikíts. Én nem akarlak bántani. Meg akarlak védeni.-mondta és csak ekkor vettem észre azt a fagyis lányt a háta mögött.
-Mi? Miért hinnék magának?-kérdeztem.
-Szomorú, hogy még fel sem ismersz.-nézett rám a lány.
-Miért kik vagytok?-kérdeztem tőlük.
-Apád egyik barátja voltam mielőtt meghalt volna. Megígértem neki, hogy vigyázok a lányára. Ő pedig itt a lányom. Kiskorotokba sokat játszottatok együtt.-keresgéltem az emlékezetembe de semmi. Én csak egy barna, egyenes hajú lányra emlékszek nem pedig egy hullámos szőkére.
-Alison?-néztem a lányra.
-Igen.-mosolygott rám.
-Megváltoztál.-állapítottam meg.
-Te is.
-Na lányok ezt ne most beszéljétek meg kérlek. Ha jól tudom neked most a kis háznál kellene lenned.-mondta, várjunk hogy is hívják.
-Honnan tudsz róla?-kérdeztem.
-Mondtam, hogy apád barátja voltam. Ahogy Peter Hastings is.-mondta.
-Várjunk. Peter Hasting mint P.H.?-kérdeztem ledöbbenve.
-Igen. Amúgy Dom a nevem ha nem emlékeznél de most sietünk kell. Te menj a te kocsiddal mi követünk a miénkkel. Bemész a házba és majd valahogy jelezz ha mi is mehetünk ha baj van. Tudjuk, hogy kell Petert leállítani. Minden rendbe lesz nyugi. Indulj.-sürgetett.
Beültem a kocsimba és elindultam. Ez most sok volt így egyszerre hirtelen de bármit megtennék, hogy megmentsem a barátaimat. Mikor megérkeztem vettem egy nagy levegőt majd bementem. Kerestem egy kapcsolót és mikor végre megtaláltam bár ne kapcsoltam volna fel. Scott, Lucy és Adam oda volt kötözve egy székhez. A pasi aki gondolom Peter meg ott állt és várt. Engem várt.
-Tudod Lydia.-szólalt meg.-Én nagyra tartottam apádat. Képes volt feláldoznia saját magát a családjáért. Milyen megható történet.-húzta gúnyos mosolyra a száját.
-Ki vagy te?-kérdeztem és hátraléptem egy lépést mikor közeledni kezdett.
-Apád régi barátja. Nyugi nem bántalak angyalom. Csak ha muszáj.
-Hogy érted, hogy csak ha muszáj?-kérdeztem rémülten.
-Ha engedelmeskedsz nem bántalak cica.-mosolyodott el megint.-Nagyon csini lettél így 8 év után. Nem baj ha kicsit elszórakozunk?
-Mit akarsz?-kérdeztem nagyot nyelve.-Peter.-és tényleg beugrott minden. Apa mikor meghívta Domot és Peter vacsorára, ők ketten sose kedvelték egymást de mind a ketten kedvesek voltak apával. Alisont is hozta Dom és együtt játszottunk. Minden eszembe jutott.
-Ohh hát emlékszel rám?-nézett rám.
-Nem ilyennek ismertelek meg.-lepődtem meg.
-Miért milyen vagyok most? Miben változtam?-kérdezte mérgesen.
-G..gonosz lettél.-dadogtam.
-Ohh milyen ismerős is ez a helyzet. Ugyanez a párbeszéd folyt apád és köztem mielőtt meghalt.-lökött a falnak.
-Mi?-értetlenkedtem.
-Eláruljam az én kis titkomat?-mosolygott mint egy örült. Odahajolt a fülemhez és megszólalt.-Én öltem meg az apádat.-suttogta lassan a szavakat én pedig nem akartam hinni a fülemnek.
-TE GYILKOS!-ordítottam rá és hátralöktem. Nagyon sok adrenalin gyülemlett fel bennem.
Másnap áthívtuk Lucyt és Adamot. Először nem akartam nekik elmondani de Scott meggyőzött, hogy muszáj lesz, mert kell a segítség és csak a barátaink.
-Na hellooo.-jöttek be.-Mit csinálunk ma?
-Hát igazából el kell mondanunk valamit.-kezdte Scott.
-Együtt vagytok?-nézett ránk Lucy boldogan. Próbáltam a fejemmel integetni de nem vette a lapot.
-Mi?-kérdezte Scott.-Nem...
-Teljesen más téma.-vágtam közbe.
-Jaa. Miről van szó?-kérdezte Adam.
-Leültem velük szembe a fotelbe és nekikezdtem a mesélésnek . Olyan sorrendbe mondtam el mint Scottnak csak most hozzátettem ami azóta történt.
-Istenem Lydia.-állt fel Lucy és odajött megölelni.-Nem lesz semmi baj.
-Itt maradunk veled amíg anyukád haza nem jön.-ajánlotta fel Adam.
-Igen, itt maradunk.-értett egyet Lucy.
-Köszönöm.-mosolyogtam rájuk majd megöleltem őket.
-Ez a legkevesebb.
A nap további részében filmet néztünk és egy percre se hagytak egyedül. Mikor a film felénél jártunk felálltam, hogy mosdóba mehessek.
-Hova mész?-kérdezte Lucy.
-Oda, ahova még a király is gyalog jár.-mondtam majd elindultam. Aranyos tőlük,h így így vigyáznak rám de azért a fürdőbe csak elmehetek egyedül.
Mikor visszamentem a film még mindig tartott de Lucyék sehol se voltak.
-Lucy.-kiabálta. Nem jött válasz.-Scott, Adam. Valaki?
Nem jött válasz sehonnan. A popcornos tálnál volt egy cetli megint. Már előre rosszat sejtek. Felemeltem majd olvasni kezdtem. "Megakarod találni a barátaidat? Gyere az erdőnél lévő kis házba. Tudod miről beszélek. A tietek volt csak eladtátok apád halála után. Van fél órád, hogy odaérj. -P.H."
Istenem, ezt nem hiszem el. Egy percig se gondolkodtam. Kimentem a házból és a kocsi felé igyekeztem. Mikor már majdnem odaértem a kocsihoz valaki megragadta a karom.
Már épp sikítani akartam mikor megláttam azt a kopasz embert.
-Ne sikíts. Én nem akarlak bántani. Meg akarlak védeni.-mondta és csak ekkor vettem észre azt a fagyis lányt a háta mögött.
-Mi? Miért hinnék magának?-kérdeztem.
-Szomorú, hogy még fel sem ismersz.-nézett rám a lány.
-Miért kik vagytok?-kérdeztem tőlük.
-Apád egyik barátja voltam mielőtt meghalt volna. Megígértem neki, hogy vigyázok a lányára. Ő pedig itt a lányom. Kiskorotokba sokat játszottatok együtt.-keresgéltem az emlékezetembe de semmi. Én csak egy barna, egyenes hajú lányra emlékszek nem pedig egy hullámos szőkére.
-Alison?-néztem a lányra.
-Igen.-mosolygott rám.
-Megváltoztál.-állapítottam meg.
-Te is.
-Na lányok ezt ne most beszéljétek meg kérlek. Ha jól tudom neked most a kis háznál kellene lenned.-mondta, várjunk hogy is hívják.
-Honnan tudsz róla?-kérdeztem.
-Mondtam, hogy apád barátja voltam. Ahogy Peter Hastings is.-mondta.
-Várjunk. Peter Hasting mint P.H.?-kérdeztem ledöbbenve.
-Igen. Amúgy Dom a nevem ha nem emlékeznél de most sietünk kell. Te menj a te kocsiddal mi követünk a miénkkel. Bemész a házba és majd valahogy jelezz ha mi is mehetünk ha baj van. Tudjuk, hogy kell Petert leállítani. Minden rendbe lesz nyugi. Indulj.-sürgetett.
Beültem a kocsimba és elindultam. Ez most sok volt így egyszerre hirtelen de bármit megtennék, hogy megmentsem a barátaimat. Mikor megérkeztem vettem egy nagy levegőt majd bementem. Kerestem egy kapcsolót és mikor végre megtaláltam bár ne kapcsoltam volna fel. Scott, Lucy és Adam oda volt kötözve egy székhez. A pasi aki gondolom Peter meg ott állt és várt. Engem várt.
-Tudod Lydia.-szólalt meg.-Én nagyra tartottam apádat. Képes volt feláldoznia saját magát a családjáért. Milyen megható történet.-húzta gúnyos mosolyra a száját.
-Ki vagy te?-kérdeztem és hátraléptem egy lépést mikor közeledni kezdett.
-Apád régi barátja. Nyugi nem bántalak angyalom. Csak ha muszáj.
-Hogy érted, hogy csak ha muszáj?-kérdeztem rémülten.
-Ha engedelmeskedsz nem bántalak cica.-mosolyodott el megint.-Nagyon csini lettél így 8 év után. Nem baj ha kicsit elszórakozunk?
-Mit akarsz?-kérdeztem nagyot nyelve.-Peter.-és tényleg beugrott minden. Apa mikor meghívta Domot és Peter vacsorára, ők ketten sose kedvelték egymást de mind a ketten kedvesek voltak apával. Alisont is hozta Dom és együtt játszottunk. Minden eszembe jutott.
-Ohh hát emlékszel rám?-nézett rám.
-Nem ilyennek ismertelek meg.-lepődtem meg.
-Miért milyen vagyok most? Miben változtam?-kérdezte mérgesen.
-G..gonosz lettél.-dadogtam.
-Ohh milyen ismerős is ez a helyzet. Ugyanez a párbeszéd folyt apád és köztem mielőtt meghalt.-lökött a falnak.
-Mi?-értetlenkedtem.
-Eláruljam az én kis titkomat?-mosolygott mint egy örült. Odahajolt a fülemhez és megszólalt.-Én öltem meg az apádat.-suttogta lassan a szavakat én pedig nem akartam hinni a fülemnek.
-TE GYILKOS!-ordítottam rá és hátralöktem. Nagyon sok adrenalin gyülemlett fel bennem.
2015. június 14., vasárnap
Második évad 7. rész
Sziasztok! :) Meghoztam az új részt. Ezt a részt kicsit több szemszögből írtam. Remélem fog tetszeni. Puszi :*
*Scott szemszöge*
Szegény Lydia, megtudom érteni a viselkedését és nem haragszok rá. 4 évig bírta ki, hogy ne bukjon ki. Ő a legerősebb ember, akit valaha ismertem. Nekem már egyszer ezt elmondta, hogy mit érez. Mindig meghallgattam és megnyugtattam de sose mutatta ki mások előtt, mindig nevetett ezért mindenki úgy gondolta, hogy boldog. Pedig nem volt az. Vagyis csak néha. 16 évesen egyszer nagyon berúgott, akkor is előjött neki minden de akkor is tartotta magát és csak nekem mondta el. Én segítettem neki, hogy az anyukája ne vegye észre, ezért azt mondtam, hogy nálunk alszik. Aznap este vesztette el a szüzességét is, a srác csúnyán kihasználta. És az a srác az akkori barátja volt. Én kaptam rajta őket a szórakozóhely mellett. Lydián látszott akkor, hogy nincs magánál. Felelőtlenség volt tőle tudom, de a barátjától is, hogy kihasználta. Odamentem és bevertem egyet a srácnak aki a földre esett én pedig gyorsan segítettem Lydiának, hogy összeszedje magát és elindultam vele hozzánk. Másnap nagyon ki volt szegény mikor elmeséltem mi történt. A fiúval aznap szakított. Sok mindenen kellett keresztülmennie, most nem szabad rá haragudnom és nem is haragszok. Segítenem kell neki. Tudtam, hogy ilyenkor már felesleges vele beszélni majd ha lenyugszik felkeresem, most inkább megyek.
*Lydia szemszöge*
Hallottam, ahogy csukódik a bejárati ajtó. Tudom, hogy rosszulesett Scottnak de elegem volt. Felkaptam a táskám és csak úgy elindultam. Először a parkba mentem és leültem egy padra gondolkozni. Pont ráláttam a fagyisra. Feltörtek az emlékek. Apa mindig idehozott fagyizni. Leültünk erre a padra és megettük a fagyit. Elmosolyodtam majd felálltam és vettem egy fagyit az emlék kedvéért. Mikor a lány ideadta a csokifagyit megköszöntem és elindultam. Mikor levettem a szalvétát amit a törzsélre rakott észrevettem, hogy van rá valami írva. Megfordítottam és elolvastam. "Apuci pici lánya még mindig ugyanazt a fagyit szereti? Milyen aranyos. Vigyázz magadra ribanc. -P.H."
Nagyon megijedtem, szétnéztem gyorsan, hogy nem-e figyel valaki de nem láttam semmit. Megfogtam a szalvétát és a kukába dobtam a fagyival együtt.
*P.H. szemszöge*
Mikor Lydia elment kijöttem a bokor mögül és figyeltem a távolodó alakját. Milyen csinos, érett nő lett belőle mióta nem láttam. 7 éve. Kizárt, hogy emlékszik rám. Főleg a nevemre. Talán meg kellett volna halnia a gyógyszer túladagolásban, jobb lenne neki. Szegény lány előre sajnálom, de hogy minek? És, hogy kitől? Hát tőlem. Egészen addig néztem míg be nem tért egy utcába. Nem tudja mi vár még rá.
Odasétáltam a fagyishoz.
-Kösz, hogy azt a szalvétát adtad neki amit mondtam.-adtam oda a pénzét a lánynak és ő elkezdte számolni.-Annyi amennyit mondtam, nem bízol bennem?
-Miért bíznék idegenekben?-tette fel a kérdést.-Még a nevedet se tudom.
-Nem is fogod.-mondtam.
-Nem is akarom. De többet ne kérj tőlem segítséget, kellett a pénz. Ezt is csak azért csináltam. De miután láttam a lányon, hogy megrémült legszívesebben ezt se fogadnám el.-nézett a pénzre.
-Nyugi nem foglak keresni többet, de ha megtudom, hogy bármit is mondtál erről valakinek megtalállak.-tettem fel a napszemüveget.
-Értem.-makogott a lány.
-Jó kislány.-mosolyogtam rá majd elsétáltam.
*Alison szemszöge (a fagyis csaj)*
-Na mit kellett átadj?-jött oda.
-Egy szalvétát, amire az volt írva "Apuci pici lánya még mindig ugyanazt a fagyit szereti? Milyen aranyos. Vigyázz magadra ribanc. -P.H.".-idéztem fel a szöveget, amit csak gyorsan átfutottam a szememmel.
-Köszi.-mosolygott rám.
-De azt mondta megtalál ha ezt valakinek elmondom. Ugye nem lesz semmi bajom?-kérdeztem rémülten.
-Kislányom semmi olyat nem csinálok, amivel ártanék neked.
-Köszönöm.-néztem rá hálásan.
-Hisz az apád vagyok. De óriási kalamajkába kerültem és most rakom össze a tervem, hogy kijussak belőle és Lydiát is megmentsem, megérdemli. Az apjának is megígértem, hogy megvédem. És még rád is vigyázok kincsem. Szeretlek.-mondta.
-Én is téged apa.-mosolyogtam rá majd megöleltem.
Nem tudom mibe keveredett apa bár sejtem, de bármit megteszek, hogy kijuttassam belőle. És Lydiát is meg kell védenünk, istenem. Lydia ezt nem érdemli meg. Milyen jó is lenne ha még emlékezne rám. Szomorú volt látni, hogy idegen vagyok számára. Ma is vette azt a fagyit és rám mosolygott de semmi, meg se ismert. Megértem hisz egyáltalán nem úgy nézek ki mint 7 éve.
*Scott szemszöge*
Szegény Lydia, megtudom érteni a viselkedését és nem haragszok rá. 4 évig bírta ki, hogy ne bukjon ki. Ő a legerősebb ember, akit valaha ismertem. Nekem már egyszer ezt elmondta, hogy mit érez. Mindig meghallgattam és megnyugtattam de sose mutatta ki mások előtt, mindig nevetett ezért mindenki úgy gondolta, hogy boldog. Pedig nem volt az. Vagyis csak néha. 16 évesen egyszer nagyon berúgott, akkor is előjött neki minden de akkor is tartotta magát és csak nekem mondta el. Én segítettem neki, hogy az anyukája ne vegye észre, ezért azt mondtam, hogy nálunk alszik. Aznap este vesztette el a szüzességét is, a srác csúnyán kihasználta. És az a srác az akkori barátja volt. Én kaptam rajta őket a szórakozóhely mellett. Lydián látszott akkor, hogy nincs magánál. Felelőtlenség volt tőle tudom, de a barátjától is, hogy kihasználta. Odamentem és bevertem egyet a srácnak aki a földre esett én pedig gyorsan segítettem Lydiának, hogy összeszedje magát és elindultam vele hozzánk. Másnap nagyon ki volt szegény mikor elmeséltem mi történt. A fiúval aznap szakított. Sok mindenen kellett keresztülmennie, most nem szabad rá haragudnom és nem is haragszok. Segítenem kell neki. Tudtam, hogy ilyenkor már felesleges vele beszélni majd ha lenyugszik felkeresem, most inkább megyek.
*Lydia szemszöge*
Hallottam, ahogy csukódik a bejárati ajtó. Tudom, hogy rosszulesett Scottnak de elegem volt. Felkaptam a táskám és csak úgy elindultam. Először a parkba mentem és leültem egy padra gondolkozni. Pont ráláttam a fagyisra. Feltörtek az emlékek. Apa mindig idehozott fagyizni. Leültünk erre a padra és megettük a fagyit. Elmosolyodtam majd felálltam és vettem egy fagyit az emlék kedvéért. Mikor a lány ideadta a csokifagyit megköszöntem és elindultam. Mikor levettem a szalvétát amit a törzsélre rakott észrevettem, hogy van rá valami írva. Megfordítottam és elolvastam. "Apuci pici lánya még mindig ugyanazt a fagyit szereti? Milyen aranyos. Vigyázz magadra ribanc. -P.H."
Nagyon megijedtem, szétnéztem gyorsan, hogy nem-e figyel valaki de nem láttam semmit. Megfogtam a szalvétát és a kukába dobtam a fagyival együtt.
*P.H. szemszöge*
Mikor Lydia elment kijöttem a bokor mögül és figyeltem a távolodó alakját. Milyen csinos, érett nő lett belőle mióta nem láttam. 7 éve. Kizárt, hogy emlékszik rám. Főleg a nevemre. Talán meg kellett volna halnia a gyógyszer túladagolásban, jobb lenne neki. Szegény lány előre sajnálom, de hogy minek? És, hogy kitől? Hát tőlem. Egészen addig néztem míg be nem tért egy utcába. Nem tudja mi vár még rá.
Odasétáltam a fagyishoz.
-Kösz, hogy azt a szalvétát adtad neki amit mondtam.-adtam oda a pénzét a lánynak és ő elkezdte számolni.-Annyi amennyit mondtam, nem bízol bennem?
-Miért bíznék idegenekben?-tette fel a kérdést.-Még a nevedet se tudom.
-Nem is fogod.-mondtam.
-Nem is akarom. De többet ne kérj tőlem segítséget, kellett a pénz. Ezt is csak azért csináltam. De miután láttam a lányon, hogy megrémült legszívesebben ezt se fogadnám el.-nézett a pénzre.
-Nyugi nem foglak keresni többet, de ha megtudom, hogy bármit is mondtál erről valakinek megtalállak.-tettem fel a napszemüveget.
-Értem.-makogott a lány.
-Jó kislány.-mosolyogtam rá majd elsétáltam.
*Alison szemszöge (a fagyis csaj)*
-Na mit kellett átadj?-jött oda.
-Egy szalvétát, amire az volt írva "Apuci pici lánya még mindig ugyanazt a fagyit szereti? Milyen aranyos. Vigyázz magadra ribanc. -P.H.".-idéztem fel a szöveget, amit csak gyorsan átfutottam a szememmel.
-Köszi.-mosolygott rám.
-De azt mondta megtalál ha ezt valakinek elmondom. Ugye nem lesz semmi bajom?-kérdeztem rémülten.
-Kislányom semmi olyat nem csinálok, amivel ártanék neked.
-Köszönöm.-néztem rá hálásan.
-Hisz az apád vagyok. De óriási kalamajkába kerültem és most rakom össze a tervem, hogy kijussak belőle és Lydiát is megmentsem, megérdemli. Az apjának is megígértem, hogy megvédem. És még rád is vigyázok kincsem. Szeretlek.-mondta.
-Én is téged apa.-mosolyogtam rá majd megöleltem.
Nem tudom mibe keveredett apa bár sejtem, de bármit megteszek, hogy kijuttassam belőle. És Lydiát is meg kell védenünk, istenem. Lydia ezt nem érdemli meg. Milyen jó is lenne ha még emlékezne rám. Szomorú volt látni, hogy idegen vagyok számára. Ma is vette azt a fagyit és rám mosolygott de semmi, meg se ismert. Megértem hisz egyáltalán nem úgy nézek ki mint 7 éve.
2015. június 9., kedd
Második évad 6. rész
Sziasztok!:) Meghoztam az új részt. Jó olvasást! :*
Nagyon jó volt ez a hét, ma megyünk haza szóval épp a bolt felé tartok üdítőt venni az útra. Mikor kijöttem a boltból ott állt egy kopasz bőrdzsekis napszemüveget viselő férfi és engem figyelt. Meg is torpantam, hirtelen a kezembe lévő üdítőre mutatott. Ránéztem az üvegre és egy cetli volt rajta, észre se vettem. Elolvastam. "Rajtad tartjuk a szemünket angyalom. -P.H."
Hirtelen felnéztem de a férfi már nem volt ott. Nagyon megijedtem. Istenem ha valaki szórakozik velem eskü kinyírom. A papírt a táskám aljára száműztem és mentem vissza a hotelbe. Mire visszaértem már Scott is bepakolt. Kicsit rendbe szedtük a szobát még és elindultunk a bőröndökkel a porta felé.
-Köszönjük szépen.-mosolyogtam a portáslányra.
-Ugyan, mi köszönjük, hogy itt szálltatok meg.-mosolygott vissza.-Máskor is gyertek.
-Észbe tartjuk.-mondta Lucy kedvesen és indultunk is.
Hazafele megálltunk még egy kávézónál és vettünk egy-egy kávét. Mikor jöttünk ki egy kopasz ember akkor ment be.
-Remélem máskor is betévednek. Enyém a hely.-mondta kedvesen, aztán ránéztem és beugrott. Ő is engem nézett. Ő volt ma a boltnál csak bőrdzsekibe és napszemüvegbe. Most, most meg olyan átlagosan van felöltözve.
-Persze. Finom a kávéjuk.-mondta Scott majd mentünk is.
Ez most agyonütött, ott álltam szemtől szembe velem. Istenem. Lesokkolt.
-Héé Lydia mi a baj?-kérdezte Lucy.
-Jaa..semmi csak elgondolkoztam .-mosolyogtam rá.
-Hát jó.
Beültem hátra Lucyval és elkezdtem forgatni a kezembe az üres kávés poharat. Megakadt a szemem az alján. Itt kiáll egy kis papír rész. Megfogtam és meghúztam, megint egy cetli.
"Ne tőlem félj hanem a főnöktől."
Kinéztem az ablakon és a kopasz emberke engem nézett a kocsi ablaküvegén keresztül.
-Scott induljunk már.-szóltam előre.
-Jó rendben, csak bekötöm a biztonsági övem.-mondta és 1 perc múlva már indultunk is.
Istenem, ki ez az ember? Mit akar tőlem? Vagyis a főnöke mit akar tőlem? Esküszöm valakit itt biztosan szórakozik velem. Ezt a kis cetlit is a táskám mélyére rejtettem. Nem akartam, hogy Scotték megtudják. Valaki tuti csak szórakozik nem akarom, hogy fölöslegesen aggódjanak. És akkor eszembe jutott amit Zack mondott, hogy menjek vissza apához, tudom, hogy megígértem, nem is fogok semmit csinálni de előjött minden. Alig vártam, hogy hazaérjünk és jól bezárkózzak a szobámba. Amint kitettek nálunk meg is tettem ezt. Felrohantam, anyának nem is köszöntem be. Amint észrevette rögtön jött is utánam.
-Mi a baj kicsim?-jött be a szobámba.
-Hagyj most egyedül.-mondtam a könnyeimmel küszködve.
-Kicsim tudom mi történt legelső nap. Scott felhívott.-mondta anya aggódó tekintettel.-Többet ne csinálj ilyet.
-Nem fogok de téged mintha érdekelne.-köptem a szavakat.
-Hogy mondhatsz ilyet?-kerekedett ki anya szeme.
-Ugyan anya, mindenki tudja, hogy ebbe a családba én maradtam egyedül.-forgattam meg a szemeimet.
-Nem igaz kicsim nem vagy egyedül.-ölelt meg de én elhúzódtam.
-Anya, Emma volt általában veled mindig én pedig apával, apa meghalt így én maradtam egyedül ebbe az elcseszett családba. Kérlek menj ki.-fordítottam hátat neki.
-Rendben.-sóhajtott fel anya, én pedig hallottam ahogy becsapja maga után az ajtót.
-Istenem.-tört fel belőlem a zokogás.
Ez most olyan mintha nem szeretném az anyámat, pedig de imádom csak tényleg ezt érzem. Ő mikor megszületett Emma vele volt elfoglalva én pedig apával voltam mint előtte is. Most, hogy meghalt egyedül maradtam. Csak én lehetek ennyire elbaszott. Persze a húgom is imádom meg minden. Ő nem is nagyon ismerte még apát, ezért neki könnyű hisz csak másfél éves volt mikor meghalt apa. Annyira lennék az ő helyébe most, neki annyira könnyű minden. A telefonom már harmadjára csörög és gondolom nem utoljára de inkább kikapcsoltam, nincs kedvem most semmihez és senkihez. Lefeküdtem és szép lassan álomba sírtam magam.
Reggel mikor belenéztem a tükörbe nem volt valami szép látvány. Karikás, kisírt, vörös szemek. Az arcom sápadt volt. De jó, megmostam az arcom hideg vízzel majd elővettem a sminkjeim. Felkentem az arcomra egy kis alapozót, a karikákat eltüntettem valamennyire. A szememet is kihúztam. Mikor megint belenéztem a tükörbe valamivel jobban néztem ki. Átöltöztem majd lementem. Meglepődtem, mert Scott ott ült a konyhába.
-Hát te?-kérdeztem rögtön.
-Én is örülök, hogy látlak.-mondta majd megölelt.
-Anyukád mondta, hogy mi történt tegnap. Nekem miért nem szóltál?
-Ja, hogy ti már mindent megbeszéltek? Azt is tudta, hogy mi történt első nap TŐLED. Most meg Ő számolt be neked arról, hogy mi történt este?-kezdtem felháborodni.-Nem kell rám vigyázni nagy lány vagyok tudok én magamra vigyázni. Hagyjatok már békén.-kiabáltam és utána felrohantam vissza a szobámba.
Nagyon jó volt ez a hét, ma megyünk haza szóval épp a bolt felé tartok üdítőt venni az útra. Mikor kijöttem a boltból ott állt egy kopasz bőrdzsekis napszemüveget viselő férfi és engem figyelt. Meg is torpantam, hirtelen a kezembe lévő üdítőre mutatott. Ránéztem az üvegre és egy cetli volt rajta, észre se vettem. Elolvastam. "Rajtad tartjuk a szemünket angyalom. -P.H."
Hirtelen felnéztem de a férfi már nem volt ott. Nagyon megijedtem. Istenem ha valaki szórakozik velem eskü kinyírom. A papírt a táskám aljára száműztem és mentem vissza a hotelbe. Mire visszaértem már Scott is bepakolt. Kicsit rendbe szedtük a szobát még és elindultunk a bőröndökkel a porta felé.
-Köszönjük szépen.-mosolyogtam a portáslányra.
-Ugyan, mi köszönjük, hogy itt szálltatok meg.-mosolygott vissza.-Máskor is gyertek.
-Észbe tartjuk.-mondta Lucy kedvesen és indultunk is.
Hazafele megálltunk még egy kávézónál és vettünk egy-egy kávét. Mikor jöttünk ki egy kopasz ember akkor ment be.
-Remélem máskor is betévednek. Enyém a hely.-mondta kedvesen, aztán ránéztem és beugrott. Ő is engem nézett. Ő volt ma a boltnál csak bőrdzsekibe és napszemüvegbe. Most, most meg olyan átlagosan van felöltözve.
-Persze. Finom a kávéjuk.-mondta Scott majd mentünk is.
Ez most agyonütött, ott álltam szemtől szembe velem. Istenem. Lesokkolt.
-Héé Lydia mi a baj?-kérdezte Lucy.
-Jaa..semmi csak elgondolkoztam .-mosolyogtam rá.
-Hát jó.
Beültem hátra Lucyval és elkezdtem forgatni a kezembe az üres kávés poharat. Megakadt a szemem az alján. Itt kiáll egy kis papír rész. Megfogtam és meghúztam, megint egy cetli.
"Ne tőlem félj hanem a főnöktől."
Kinéztem az ablakon és a kopasz emberke engem nézett a kocsi ablaküvegén keresztül.
-Scott induljunk már.-szóltam előre.
-Jó rendben, csak bekötöm a biztonsági övem.-mondta és 1 perc múlva már indultunk is.
Istenem, ki ez az ember? Mit akar tőlem? Vagyis a főnöke mit akar tőlem? Esküszöm valakit itt biztosan szórakozik velem. Ezt a kis cetlit is a táskám mélyére rejtettem. Nem akartam, hogy Scotték megtudják. Valaki tuti csak szórakozik nem akarom, hogy fölöslegesen aggódjanak. És akkor eszembe jutott amit Zack mondott, hogy menjek vissza apához, tudom, hogy megígértem, nem is fogok semmit csinálni de előjött minden. Alig vártam, hogy hazaérjünk és jól bezárkózzak a szobámba. Amint kitettek nálunk meg is tettem ezt. Felrohantam, anyának nem is köszöntem be. Amint észrevette rögtön jött is utánam.
-Mi a baj kicsim?-jött be a szobámba.
-Hagyj most egyedül.-mondtam a könnyeimmel küszködve.
-Kicsim tudom mi történt legelső nap. Scott felhívott.-mondta anya aggódó tekintettel.-Többet ne csinálj ilyet.
-Nem fogok de téged mintha érdekelne.-köptem a szavakat.
-Hogy mondhatsz ilyet?-kerekedett ki anya szeme.
-Ugyan anya, mindenki tudja, hogy ebbe a családba én maradtam egyedül.-forgattam meg a szemeimet.
-Nem igaz kicsim nem vagy egyedül.-ölelt meg de én elhúzódtam.
-Anya, Emma volt általában veled mindig én pedig apával, apa meghalt így én maradtam egyedül ebbe az elcseszett családba. Kérlek menj ki.-fordítottam hátat neki.
-Rendben.-sóhajtott fel anya, én pedig hallottam ahogy becsapja maga után az ajtót.
-Istenem.-tört fel belőlem a zokogás.
Ez most olyan mintha nem szeretném az anyámat, pedig de imádom csak tényleg ezt érzem. Ő mikor megszületett Emma vele volt elfoglalva én pedig apával voltam mint előtte is. Most, hogy meghalt egyedül maradtam. Csak én lehetek ennyire elbaszott. Persze a húgom is imádom meg minden. Ő nem is nagyon ismerte még apát, ezért neki könnyű hisz csak másfél éves volt mikor meghalt apa. Annyira lennék az ő helyébe most, neki annyira könnyű minden. A telefonom már harmadjára csörög és gondolom nem utoljára de inkább kikapcsoltam, nincs kedvem most semmihez és senkihez. Lefeküdtem és szép lassan álomba sírtam magam.
Reggel mikor belenéztem a tükörbe nem volt valami szép látvány. Karikás, kisírt, vörös szemek. Az arcom sápadt volt. De jó, megmostam az arcom hideg vízzel majd elővettem a sminkjeim. Felkentem az arcomra egy kis alapozót, a karikákat eltüntettem valamennyire. A szememet is kihúztam. Mikor megint belenéztem a tükörbe valamivel jobban néztem ki. Átöltöztem majd lementem. Meglepődtem, mert Scott ott ült a konyhába.
-Hát te?-kérdeztem rögtön.
-Én is örülök, hogy látlak.-mondta majd megölelt.
-Anyukád mondta, hogy mi történt tegnap. Nekem miért nem szóltál?
-Ja, hogy ti már mindent megbeszéltek? Azt is tudta, hogy mi történt első nap TŐLED. Most meg Ő számolt be neked arról, hogy mi történt este?-kezdtem felháborodni.-Nem kell rám vigyázni nagy lány vagyok tudok én magamra vigyázni. Hagyjatok már békén.-kiabáltam és utána felrohantam vissza a szobámba.
2015. június 4., csütörtök
Második évad 5. rész
Sziasztok!:) Tudom lassan egy hete nem hoztam új részt. Sajnálom de nem volt időm:/ De a jó hír, hogy most már meghoztam. Jó olvasást mindenkinek! :)
Mikor letett a földre csak néztünk egymás szemébe. Ő a derekamat fogta én pedig a karját. Elkezdett lassan közeledni.
-Szabad?-kérdezte, én nem tudtam megszólalni inkább csak bólintottam ő pedig azonnal megcsókolt. Tudtam, hogy ez az éjszaka is egy lesz a sok közül. Nem fog jelenteni semmit, ezért rá is kérdeztem.
-Benne vagy egy újabb semmit mondó éjszakába?-kérdeztem két csók között.
-Benne hát.-suttogta és az ágyhoz vitt.
Másnap reggel hamarabb keltem mint Scott. Gyorsan magam köré tekertem a lepedőt és a fürdőbe siettem. Megálltam a tükör előtt és végigsimítottam a számon, amivel este csókcsatát folytattam Scottal. A kézfejemen amit a fejem fölött kulcsolt össze az övével. Aztán a derekamon amihez ő ért hozzá az este. Mosolyogva mentem be a zuhany alá és zuhanyoztam le. Majd mikor kiszálltam magam köré tekertem a törölközőm és kimentem a ruháimért. Odasétáltam a bőröndömhöz és kivettem a ruháimat. Hátranéztem, hogy Scott fent van-e de szerencsére még aludt. Gyorsan magamra kaptam a bugyim úgy, hogy még a törölköző rajtam volt, aztán ledobtam magamról és felvettem a melltartóm. Felvettem a kiválasztott sortom és haspólóm majd megfordultam és Scott vigyorgó fejét véltem felfedezni.
-Te végig fent voltál??-kérdeztem ledöbbenve.
-Talán.-vigyorgott tovább.-Máskor is kelthetsz így, megengedem.-kacsintott és a fürdő felé vette az irányt. Hirtelen megfogtam egy párnát és utána dobtam.
-Kapd be.-mutattam fel a középső ujjam.
Megcsináltam az ágyat majd átszaladtam Lucyékhoz. Épp emeltem az ajtójuk előtt a kezem, hogy kopogtassak de már nyílt is, ezért a kezem megállt a levegőbe.
-Jó reggelt, épp kopogni akartam.
-Jó reggel, mi meg most akartunk átmenni hozzátok.-mosolygott Lucy.
Scott már kész volt mikor visszamentünk.
-Na hova megyünk ma?-feküdt végig az ágyon Adam.
-A partra?-kérdezte Lucy csillogó szemekkel.
-Uuuu igen oda.-csillant fel nekem is a szemem, mint két kislány akik várják a nyalókájukat úgy néztünk a fiúkra.
-Adam?-nézett Scott az ágyon fekvő fiúra.
-Felőlem.-vont vállat.
-Akkor menjünk.-mondta végül Scott.
Mi Lucyval úgy pattantunk fel mintha az életünk múlna rajta. Adam és Lucy visszament a saját szobájukba, hogy felvegyék a fürdőruhát, mi is magunkra kaptuk gyorsan. Kiléptünk a szobaajtón és már indulásra készen is voltunk.
Mikor leértünk a partra ledobtuk a cuccainkat egy-egy napágyra és rohantunk is a tengerbe. Scott felvett a nyakába majd Adam Lucyt és olyat játszottunk, hogy amelyikünk hamarabb a vízbe esik a fiúk nyakáról az a pár a vesztess. Szóval mi ott felül elkezdtük egymást lökdösni Lucyval a fiúk pedig erősen tartottak minket. Már csak annyit hallunk, hogy a fiúk elkezdenek számolni.
-3.-kezdte Adam.
-Miért számoltok?-kérdezte Lucy.
-2.-folytatta Scott.
-Neee, ugye nem az amire gondolok?-kezdtem el jobban fogózkodni.
-Jajj ne.-esett le hirtelen Lucynak és ő is elkezdett fogózkodni, ahogy tudott.
-1.-ordították a fiúk és azzal a lendülettel hátra is vetették magukat.
Olyan gyorsan történt minden, hogy levegőt is alig tudtam venni. Kapálóztam, hogy minél hamarabb a felszínen legyek de valaki megfogta a derekam. Scott. Mutogattam neki meg minden, hogy fel kéne menjek levegőért. Pár másodperc múlva megértette mit akarok. Odajött és a szája az enyémhez ért, ekkor értettem meg, hogy levegő adott. Majd elkezdett mutogatni oda, ahol Lucyék álltak már a vízbe. Odaúsztunk és hirtelen lerántottuk őket majd felmentünk a felszínre levegőért.
-Kapjátok be.-jöttek fel a víz alól. Mi csak nevettünk majd kimentünk vissza a partra. A fiúk elmentek venni innivalót mi pedig addig beszélgettünk Lucyval.
-Mi van köztetek Scottal?-kérdezte Lucy.
-Hát igazából tudod, hogy lefeküdtünk egyszer Scottal..
-Igen a bulin.-vágott közbe.
-Nem csak akkor.-néztem rá félve.
-MI?-ült ki a döbbenet az arcára.-JÁRTOK?
-Shh.-fogtam be a száját.-Ne kiabálj és nem nem járunk, mindent elmesélek majd de most épp közelednek az italokkal, szóval shh.
-Rendben, de tényleg mesélj el mindent.-nézett rám szigorúan.
-Jó jó.
-Bocsi csajok hosszú volt a sor.-mondta Scott és ideadta az én innivalóm.
-Köszi.-mosolyogtam rá.
Miután megittuk kifeküdtünk napozni. Jól esett, ahogy a nap sugarai simogatják bőröm, mindig is szerettem napozni. És akkor eszembe jutott. Elkezdtem számolgatni. Basszus..
-Lydia gyere velem most.-állított fel hirtelen Lucy.
-Mi a baj?-néztem rá riadtan.
-Ma kellene megjöjjön.-suttogta.
-Ugyanezt számolgattam és nekem vagy holnapra vagy holnap utánra esik.-magyaráztam.
-Jó jó, de gyere vissza velem a hotelbe kérlek.-kezdett el húzni.
-Jó jó.-mondtam majd gyorsan magamra kaptam a sortom és a pólóm. Ugyanígy tett Lucy is majd szóltunk a fiúknak.
-Halljátok, ezeket szedjétek már össze és hozzátok utánunk a hotelbe sietnünk kell.-mondtam, értetlenkedve néztek ránk de nem volt időnk elmagyarázni már mentünk is.
Amint visszamentünk a hotelbe Lucy eltűnt a szobájába és én is a miénkbe. Majd pár perc múlva Lucy rontott be.
-Ahjj Lydia azt hittem nem ezen a héten jön meg istenem, másképp terveztem ezt a hetet.-terült el az ágyon.
-Nekem is kezdődnek a piros betűs napok nyugi együtt szenvedünk.-dőltem mellé az ágyra.
-Jó szerencsétlenek vagyunk.-nevette el magát Lucy.
-Ja, ezek is csak mi lehetünk.-nevettem én is.
-Hát kb. Na de megyek, mindjárt itt vannak a fiúk.-kelt fel és ki is ment az ajtón.
Még pár percig egyedül voltam majd Scott lépett be a szobába.
-Mi volt a baj?-kérdezte rögtön.
-Ja semmi különös.-zártam le a témát, majd ránéztem az órára. 7 óra?? Jól eltelt az idő.
Ledőltünk az ágyra Scottal és elkezdtünk tv-zni. Majd egyszer csak hirtelen Scott felém kerekedett. Megcsókolt majd a nyakamra tért át és haladt lejjebb. Nem állítottam volna le de muszáj volt.
-Scott, ne!-toltam el kicsit.
-Naa.-hajolt megint oda és megcsókolt.
-Scott, tényleg ne!-toltam el ismét.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Semmi de most ne.-mondtam.
-Lydia.-nézett rám.
-Női gondok ha érted.-néztem rá.
-Jaaa, miért nem ezt mondtad?-gördült le rólam.
-Mert ez kínos na.-feleltem.
-Lydia ez természetes dolog, nem kínos.-mosolygott rám Scott. Nem válaszoltam csak visszamosolyogtam majd néztük tovább a tv-t.
Mikor letett a földre csak néztünk egymás szemébe. Ő a derekamat fogta én pedig a karját. Elkezdett lassan közeledni.
-Szabad?-kérdezte, én nem tudtam megszólalni inkább csak bólintottam ő pedig azonnal megcsókolt. Tudtam, hogy ez az éjszaka is egy lesz a sok közül. Nem fog jelenteni semmit, ezért rá is kérdeztem.
-Benne vagy egy újabb semmit mondó éjszakába?-kérdeztem két csók között.
-Benne hát.-suttogta és az ágyhoz vitt.
Másnap reggel hamarabb keltem mint Scott. Gyorsan magam köré tekertem a lepedőt és a fürdőbe siettem. Megálltam a tükör előtt és végigsimítottam a számon, amivel este csókcsatát folytattam Scottal. A kézfejemen amit a fejem fölött kulcsolt össze az övével. Aztán a derekamon amihez ő ért hozzá az este. Mosolyogva mentem be a zuhany alá és zuhanyoztam le. Majd mikor kiszálltam magam köré tekertem a törölközőm és kimentem a ruháimért. Odasétáltam a bőröndömhöz és kivettem a ruháimat. Hátranéztem, hogy Scott fent van-e de szerencsére még aludt. Gyorsan magamra kaptam a bugyim úgy, hogy még a törölköző rajtam volt, aztán ledobtam magamról és felvettem a melltartóm. Felvettem a kiválasztott sortom és haspólóm majd megfordultam és Scott vigyorgó fejét véltem felfedezni.
-Te végig fent voltál??-kérdeztem ledöbbenve.
-Talán.-vigyorgott tovább.-Máskor is kelthetsz így, megengedem.-kacsintott és a fürdő felé vette az irányt. Hirtelen megfogtam egy párnát és utána dobtam.
-Kapd be.-mutattam fel a középső ujjam.
Megcsináltam az ágyat majd átszaladtam Lucyékhoz. Épp emeltem az ajtójuk előtt a kezem, hogy kopogtassak de már nyílt is, ezért a kezem megállt a levegőbe.
-Jó reggelt, épp kopogni akartam.
-Jó reggel, mi meg most akartunk átmenni hozzátok.-mosolygott Lucy.
Scott már kész volt mikor visszamentünk.
-Na hova megyünk ma?-feküdt végig az ágyon Adam.
-A partra?-kérdezte Lucy csillogó szemekkel.
-Uuuu igen oda.-csillant fel nekem is a szemem, mint két kislány akik várják a nyalókájukat úgy néztünk a fiúkra.
-Adam?-nézett Scott az ágyon fekvő fiúra.
-Felőlem.-vont vállat.
-Akkor menjünk.-mondta végül Scott.
Mi Lucyval úgy pattantunk fel mintha az életünk múlna rajta. Adam és Lucy visszament a saját szobájukba, hogy felvegyék a fürdőruhát, mi is magunkra kaptuk gyorsan. Kiléptünk a szobaajtón és már indulásra készen is voltunk.
Mikor leértünk a partra ledobtuk a cuccainkat egy-egy napágyra és rohantunk is a tengerbe. Scott felvett a nyakába majd Adam Lucyt és olyat játszottunk, hogy amelyikünk hamarabb a vízbe esik a fiúk nyakáról az a pár a vesztess. Szóval mi ott felül elkezdtük egymást lökdösni Lucyval a fiúk pedig erősen tartottak minket. Már csak annyit hallunk, hogy a fiúk elkezdenek számolni.
-3.-kezdte Adam.
-Miért számoltok?-kérdezte Lucy.
-2.-folytatta Scott.
-Neee, ugye nem az amire gondolok?-kezdtem el jobban fogózkodni.
-Jajj ne.-esett le hirtelen Lucynak és ő is elkezdett fogózkodni, ahogy tudott.
-1.-ordították a fiúk és azzal a lendülettel hátra is vetették magukat.
Olyan gyorsan történt minden, hogy levegőt is alig tudtam venni. Kapálóztam, hogy minél hamarabb a felszínen legyek de valaki megfogta a derekam. Scott. Mutogattam neki meg minden, hogy fel kéne menjek levegőért. Pár másodperc múlva megértette mit akarok. Odajött és a szája az enyémhez ért, ekkor értettem meg, hogy levegő adott. Majd elkezdett mutogatni oda, ahol Lucyék álltak már a vízbe. Odaúsztunk és hirtelen lerántottuk őket majd felmentünk a felszínre levegőért.
-Kapjátok be.-jöttek fel a víz alól. Mi csak nevettünk majd kimentünk vissza a partra. A fiúk elmentek venni innivalót mi pedig addig beszélgettünk Lucyval.
-Mi van köztetek Scottal?-kérdezte Lucy.
-Hát igazából tudod, hogy lefeküdtünk egyszer Scottal..
-Igen a bulin.-vágott közbe.
-Nem csak akkor.-néztem rá félve.
-MI?-ült ki a döbbenet az arcára.-JÁRTOK?
-Shh.-fogtam be a száját.-Ne kiabálj és nem nem járunk, mindent elmesélek majd de most épp közelednek az italokkal, szóval shh.
-Rendben, de tényleg mesélj el mindent.-nézett rám szigorúan.
-Jó jó.
-Bocsi csajok hosszú volt a sor.-mondta Scott és ideadta az én innivalóm.
-Köszi.-mosolyogtam rá.
Miután megittuk kifeküdtünk napozni. Jól esett, ahogy a nap sugarai simogatják bőröm, mindig is szerettem napozni. És akkor eszembe jutott. Elkezdtem számolgatni. Basszus..
-Lydia gyere velem most.-állított fel hirtelen Lucy.
-Mi a baj?-néztem rá riadtan.
-Ma kellene megjöjjön.-suttogta.
-Ugyanezt számolgattam és nekem vagy holnapra vagy holnap utánra esik.-magyaráztam.
-Jó jó, de gyere vissza velem a hotelbe kérlek.-kezdett el húzni.
-Jó jó.-mondtam majd gyorsan magamra kaptam a sortom és a pólóm. Ugyanígy tett Lucy is majd szóltunk a fiúknak.
-Halljátok, ezeket szedjétek már össze és hozzátok utánunk a hotelbe sietnünk kell.-mondtam, értetlenkedve néztek ránk de nem volt időnk elmagyarázni már mentünk is.
Amint visszamentünk a hotelbe Lucy eltűnt a szobájába és én is a miénkbe. Majd pár perc múlva Lucy rontott be.
-Ahjj Lydia azt hittem nem ezen a héten jön meg istenem, másképp terveztem ezt a hetet.-terült el az ágyon.
-Nekem is kezdődnek a piros betűs napok nyugi együtt szenvedünk.-dőltem mellé az ágyra.
-Jó szerencsétlenek vagyunk.-nevette el magát Lucy.
-Ja, ezek is csak mi lehetünk.-nevettem én is.
-Hát kb. Na de megyek, mindjárt itt vannak a fiúk.-kelt fel és ki is ment az ajtón.
Még pár percig egyedül voltam majd Scott lépett be a szobába.
-Mi volt a baj?-kérdezte rögtön.
-Ja semmi különös.-zártam le a témát, majd ránéztem az órára. 7 óra?? Jól eltelt az idő.
Ledőltünk az ágyra Scottal és elkezdtünk tv-zni. Majd egyszer csak hirtelen Scott felém kerekedett. Megcsókolt majd a nyakamra tért át és haladt lejjebb. Nem állítottam volna le de muszáj volt.
-Scott, ne!-toltam el kicsit.
-Naa.-hajolt megint oda és megcsókolt.
-Scott, tényleg ne!-toltam el ismét.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Semmi de most ne.-mondtam.
-Lydia.-nézett rám.
-Női gondok ha érted.-néztem rá.
-Jaaa, miért nem ezt mondtad?-gördült le rólam.
-Mert ez kínos na.-feleltem.
-Lydia ez természetes dolog, nem kínos.-mosolygott rám Scott. Nem válaszoltam csak visszamosolyogtam majd néztük tovább a tv-t.
2015. május 28., csütörtök
Második évad 4. rész
Sziasztok!:) Tudom, hogy holnap kéne érkezzen az új rész de nekünk holnap osztálykirándulás, ezét ma hozom. Jó olvasást hozzá :*
*Lydia szemszöge*
Vajon ha nem jönnek be Adamék akkor mit mondott volna még Scott? Úgy teszek mintha nem hallottam volna semmit, pedig de. Mindent hallottam. Egy részt örültem, annak amit mondott. De ha az ő részéről több mint barátság de kevesebb mint szerelem akkor részemről is. Nem akarok belebonyolódni. Most léptem ki egy kapcsolatból nem akarok egy újabba belelépni, főleg nem ilyen bonyolultba. Ha össze is jönnénk valamikor szakítanánk és már nem maradnánk ilyen jóba, nem lennénk már ilyen jó barátok és én ezt nem akarom. Maradok ennél a barátság extrákkalba ahogy ő hívja. Ezzel bármikor leállhatunk, de egy kapcsolatba már nem így lenne. Én nem mondok olyanokat ami félreérthető lenne és ő se. Meg leszünk valahogy. Remélem.
Már épp hazafelé tartunk a kórházból. Nagyon megviselt amit hirtelen Zack mondott. Régen mondtak nekem bármit is apával kapcsolatba. Hirtelen úgy éreztem, hogy ha azt mondja menjek vissza hozzá nekem is jobb lenne, de nem. Mostanra már másképp látom, apa se lenne rám büszke és nagyon sajnálom, hogy azokat a gyógyszereket is bevettem. Soha többé nem teszek ilyet. De Zackre már rá se bírok nézni. Undorodom tőle. Hogy tudtam én járni vele? Biztos nem voltam magamnál.
Azon kapom magam, hogy a kocsi megáll és a hotel előtt vagyunk. Scott segít kiszállni a kocsiból és elindulunk a bejárat felé. Mikor beléptem alaposan szétnéztem, hogy nincs-e a közelbe Zack. De nem láttam ezért gyorsan a lifthez mentünk, hogy felmenjünk a 4.-re. De amilyen nagy szerencsénk volt akkor lépett ki a liftből Zack és az új csaja. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen, tuti akkor futok össze valakivel mikor nem akarok. Miért nem tudnak a szobájukba maradni?
-Hé Lydia hallottam mi történt. Sajnálom, amit mondtam nem tudtam. Sose mondtad, hogy mi történt 4 éve. Remélem jobban vagy.-nézett a szemembe.
-Igen jobban vagyok hála a barátaimnak.-mondtam gyorsan, mert már eléggé menni akartam.
-Sajnálom tényleg. Esküszöm nem látsz többet. Nem akartam, hogy ezt csináld.-mondta és egy kis őszinteséget véltem felfedezni benne. De nem hisz ő Zack.
-Nem is akarlak látni többet. De ha most megbocsájtasz pihennem kell.-kerültem ki és beszálltam a liftbe a többiekkel együtt.
-Lydia.-mondta Zack mikor már csukódott a lift ajtó.
-Zack.-mondtam magabiztosan mikor már pár centi volt a két ajtó közt, és bezárult. Ezen is túl vagyok, nem látom többet. Remélem be is tarja amit mondott és eltűnik az életemből örökre.
-Erős csaj vagy te.-lökött kicsit oldalba mosolyogva Adam.
-Én mindig is tudtam, hogy ilyen erős.-mosolygott rám Scott.
-Az én barátnőm.-ölelt meg Lucy.
Mosolyogva szálltunk ki a liftből a 4.-en. Mikor odaértünk a szobánkhoz bementünk Scottal. Mi a 78-asba Lucyék pedig a 79-esbe voltak. Nem voltak messze szerencsére.
Leültünk az ágyra Scottal és csak néztük egymást. Nem volt kínos a csend, de ő megtörte.
-Hallottad, amit mondtam neked ott a kórházba?-kérdezte.
-Mire gondolsz?-kérdeztem vissza.
-Tényleg akkor keltél mikor Adam észrevette vagy előtte?-kérdezte figyelembe se véve az én kérdésem.
-Amikor Adam észrevette. Miért mit mondtál?-tettetem a hülyét. Nem akarom, hogy megtudja, hogy mindent hallottam.
-Ja semmi különöset. Csak azt, hogy nagyon remélem rendbe jössz és nem lesz semmi bajod, mert hiányoznál.-rögtönzött. Tudtam, hogy nem mond igazat. De ez így jó most.
-Ja értem. És esküszöm nem csinálok több ilyet. Sajnálom, hogy már az első napot elrontottam.-hajtottam le a fejem.
-Jajj te nem rontottál el semmit. Gyere ide.-tárta ki a kezét és várta, hogy megöleljem. Én pedig örömmel öleltem meg. Mélyen beszívtam az illatát majd elengedtem.
-Megyek zuhanyozni.-mondtam.
-Rendben.-mosolygott rám.
Mikor bementem a fürdőbe a gyógyszeres doboz még ott volt a földön, ahogy leejtettem. Gyorsan összeszedtem és eltettem, hogy még véletlenül se legyen a közelembe. Ledobtam a ruháimat és beálltam a zuhany alá. A hajamat is megmostam. Jól esett lemosni magamról a mai napot. Miután kiszálltam megtörölköztem és felvettem egy rövid nacit és egy pólót. Majd a hajamat is áttöröltem és rászárítottam egy kicsit. Mikor kimentem Scott az ágyon feküdt és tv-t nézett.
-Mehetsz.-mosolyogtam rá.
Visszamosolygott majd ő ment be a fürdőbe. Én addig lepakoltam az ágyról pár ruhát és a mai ruhámat pedig külön tettem a tisztától. A tv-t egy zenecsatornára vittem. Kicsit kipakoltam, hogy otthonos legyen a szoba. Közbe pedig táncoltam, ahhoz képest ami ma volt tök jól érzem magam. Közbe énekeltem Ellie Goulding-Love me like you do című számát és táncoltam.
-De felpörögtél.-szólalt meg a hátam mögött Scott nevetve én pedig megijedtem.
-Mióta nézel?-kérdeztem már én is nevetve.
-Egy ideje, örülök, hogy ilyen boldognak látlak a maiak után.-mosolygott és közelebb jött és együtt kezdtünk el táncolni. Scott megfogta a combom és felemelt az ölébe és úgy kezdett el forogni. Majd hirtelen letett és mondta, hogy menjek hátrébb.
-Most pedig ugorj úgy az ölembe, hogy megfogom a derekad és felemellek.-magyarázta el én pedig már tudtam mire gondol. Mindig mondtam neki, hogy olyan jól néz ki a filmekbe is az meg a táncba is. De eddig sose csináltuk meg. Hátha most akarja, hát oké. Én elkezdtem futni és felugrottam, ő pedig elkaptam a derekam és felemelt úgy fordult lassan körbe, majd lassan engedett le a földre.
*Lydia szemszöge*
Vajon ha nem jönnek be Adamék akkor mit mondott volna még Scott? Úgy teszek mintha nem hallottam volna semmit, pedig de. Mindent hallottam. Egy részt örültem, annak amit mondott. De ha az ő részéről több mint barátság de kevesebb mint szerelem akkor részemről is. Nem akarok belebonyolódni. Most léptem ki egy kapcsolatból nem akarok egy újabba belelépni, főleg nem ilyen bonyolultba. Ha össze is jönnénk valamikor szakítanánk és már nem maradnánk ilyen jóba, nem lennénk már ilyen jó barátok és én ezt nem akarom. Maradok ennél a barátság extrákkalba ahogy ő hívja. Ezzel bármikor leállhatunk, de egy kapcsolatba már nem így lenne. Én nem mondok olyanokat ami félreérthető lenne és ő se. Meg leszünk valahogy. Remélem.
Már épp hazafelé tartunk a kórházból. Nagyon megviselt amit hirtelen Zack mondott. Régen mondtak nekem bármit is apával kapcsolatba. Hirtelen úgy éreztem, hogy ha azt mondja menjek vissza hozzá nekem is jobb lenne, de nem. Mostanra már másképp látom, apa se lenne rám büszke és nagyon sajnálom, hogy azokat a gyógyszereket is bevettem. Soha többé nem teszek ilyet. De Zackre már rá se bírok nézni. Undorodom tőle. Hogy tudtam én járni vele? Biztos nem voltam magamnál.
Azon kapom magam, hogy a kocsi megáll és a hotel előtt vagyunk. Scott segít kiszállni a kocsiból és elindulunk a bejárat felé. Mikor beléptem alaposan szétnéztem, hogy nincs-e a közelbe Zack. De nem láttam ezért gyorsan a lifthez mentünk, hogy felmenjünk a 4.-re. De amilyen nagy szerencsénk volt akkor lépett ki a liftből Zack és az új csaja. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen, tuti akkor futok össze valakivel mikor nem akarok. Miért nem tudnak a szobájukba maradni?
-Hé Lydia hallottam mi történt. Sajnálom, amit mondtam nem tudtam. Sose mondtad, hogy mi történt 4 éve. Remélem jobban vagy.-nézett a szemembe.
-Igen jobban vagyok hála a barátaimnak.-mondtam gyorsan, mert már eléggé menni akartam.
-Sajnálom tényleg. Esküszöm nem látsz többet. Nem akartam, hogy ezt csináld.-mondta és egy kis őszinteséget véltem felfedezni benne. De nem hisz ő Zack.
-Nem is akarlak látni többet. De ha most megbocsájtasz pihennem kell.-kerültem ki és beszálltam a liftbe a többiekkel együtt.
-Lydia.-mondta Zack mikor már csukódott a lift ajtó.
-Zack.-mondtam magabiztosan mikor már pár centi volt a két ajtó közt, és bezárult. Ezen is túl vagyok, nem látom többet. Remélem be is tarja amit mondott és eltűnik az életemből örökre.
-Erős csaj vagy te.-lökött kicsit oldalba mosolyogva Adam.
-Én mindig is tudtam, hogy ilyen erős.-mosolygott rám Scott.
-Az én barátnőm.-ölelt meg Lucy.
Mosolyogva szálltunk ki a liftből a 4.-en. Mikor odaértünk a szobánkhoz bementünk Scottal. Mi a 78-asba Lucyék pedig a 79-esbe voltak. Nem voltak messze szerencsére.
Leültünk az ágyra Scottal és csak néztük egymást. Nem volt kínos a csend, de ő megtörte.
-Hallottad, amit mondtam neked ott a kórházba?-kérdezte.
-Mire gondolsz?-kérdeztem vissza.
-Tényleg akkor keltél mikor Adam észrevette vagy előtte?-kérdezte figyelembe se véve az én kérdésem.
-Amikor Adam észrevette. Miért mit mondtál?-tettetem a hülyét. Nem akarom, hogy megtudja, hogy mindent hallottam.
-Ja semmi különöset. Csak azt, hogy nagyon remélem rendbe jössz és nem lesz semmi bajod, mert hiányoznál.-rögtönzött. Tudtam, hogy nem mond igazat. De ez így jó most.
-Ja értem. És esküszöm nem csinálok több ilyet. Sajnálom, hogy már az első napot elrontottam.-hajtottam le a fejem.
-Jajj te nem rontottál el semmit. Gyere ide.-tárta ki a kezét és várta, hogy megöleljem. Én pedig örömmel öleltem meg. Mélyen beszívtam az illatát majd elengedtem.
-Megyek zuhanyozni.-mondtam.
-Rendben.-mosolygott rám.
Mikor bementem a fürdőbe a gyógyszeres doboz még ott volt a földön, ahogy leejtettem. Gyorsan összeszedtem és eltettem, hogy még véletlenül se legyen a közelembe. Ledobtam a ruháimat és beálltam a zuhany alá. A hajamat is megmostam. Jól esett lemosni magamról a mai napot. Miután kiszálltam megtörölköztem és felvettem egy rövid nacit és egy pólót. Majd a hajamat is áttöröltem és rászárítottam egy kicsit. Mikor kimentem Scott az ágyon feküdt és tv-t nézett.
-Mehetsz.-mosolyogtam rá.
Visszamosolygott majd ő ment be a fürdőbe. Én addig lepakoltam az ágyról pár ruhát és a mai ruhámat pedig külön tettem a tisztától. A tv-t egy zenecsatornára vittem. Kicsit kipakoltam, hogy otthonos legyen a szoba. Közbe pedig táncoltam, ahhoz képest ami ma volt tök jól érzem magam. Közbe énekeltem Ellie Goulding-Love me like you do című számát és táncoltam.
-De felpörögtél.-szólalt meg a hátam mögött Scott nevetve én pedig megijedtem.
-Mióta nézel?-kérdeztem már én is nevetve.
-Egy ideje, örülök, hogy ilyen boldognak látlak a maiak után.-mosolygott és közelebb jött és együtt kezdtünk el táncolni. Scott megfogta a combom és felemelt az ölébe és úgy kezdett el forogni. Majd hirtelen letett és mondta, hogy menjek hátrébb.
-Most pedig ugorj úgy az ölembe, hogy megfogom a derekad és felemellek.-magyarázta el én pedig már tudtam mire gondol. Mindig mondtam neki, hogy olyan jól néz ki a filmekbe is az meg a táncba is. De eddig sose csináltuk meg. Hátha most akarja, hát oké. Én elkezdtem futni és felugrottam, ő pedig elkaptam a derekam és felemelt úgy fordult lassan körbe, majd lassan engedett le a földre.
2015. május 25., hétfő
Második évad 3. rész
Sziasztok!:) Ezt a fejezetet Scott szemszögéből írtam, kicsit kiderül, hogy ő mit érez. Puszi :*
*Scott szemszöge*
Felvettem az ölembe Lydiát és siettem is vele a legközelebbi kórházba.
-Jézusom mi történt?-kérdezte döbbenten Lucy.
-Amiatt a seggfej Zack miatt van.-ordítottam.
-Mit mondott neki?-kérdezte rögtön Adam.
-Nem tudom de ha meglátom én esküszöm halálra verem.-mondtam idegesen és a kijárat felé tartottunk.
-Na mi van a kis csaj már be is piált?-kérdezte nevetve Zack. Átadtam Lydiát Adamnak.
-Vigyétek a kórházba én elbeszélgetek Zackkel.-mondtam.
-Scott!-szólt rám Lucy.
-Menjetek.-kiabáltam.-Majd megyek.-beszálltak a kocsiba és elhajtottak. Mi maradtunk ott Zackkel meg az új csajával.
-Mit mondtál neki te idióta?-kérdeztem ordítva.
-Azt, hogy csak egy éjszakát leszünk itt.-mondta nyugodtan, hogy tud ez ilyen nyugodt lenni?
-Utoljára mit mondtál?-löktem a falnak.
-Ööö azt hiszem nem emlékszek.-húzta gúnyos mosolyra a száját.
-Na idefigyelj.-ragadtam meg a pólóját.-Lydia begyógyszerezte magát és ha most meghal az a te hibád lesz. Szóval..MI A SZART MONDTÁL NEKI?
-Nem csak leitta magát?-kérdezte döbbenten.
-NEM. Szóval azonnal mond mit mondtál neki!
-Azt hiszem azt, hogy menjen vissza apucihoz.-mondta félve.
-TE IDIÓTA! Az apja 4 éve meghalt.-ordítottam a képébe és behúztam neki egyet.-Ha most meghal az a te lelkeden szárad!
Otthagytam őket és siettem a kórházba. Az első taxit amit megláttam megállítottam és diktáltam is a címet a sofőrnek. Elég hamar odaértünk, kifizettem a fuvart és már rohantam is be. A portán megkérdeztem, hogy hova vitték azt a lányt akit nem rég hoztak be. A recepciós kérdezett még párat és elmondta merre kell menni. A liftnél sokan voltak, ezért a lépcső felé vettem az irányt. A lépcsőfokokat kettesével szedtem, nagyon féltem. Féltem, hogy elveszítem Lydiát. Amint megláttam Lucyékat rögtön odamentem.
-Na mi a helyzet?-kérdeztem aggódva.
-Ki kell mosni a gyomrát, még időbe hoztuk be azt mondták. Ha 10 perccel később érkezünk lehet nem tudtak volna már segíteni rajta.-kezdett el pityeregni. Egy kicsit megnyugodtam, hogy időbe hozták be. Megörültem volna ha bármi baja lett volna.
-Hé Lucy semmi baj, időbe behoztuk.-ölelte magához Adam Lucyt.-Veled mi a helyzet? Mi történt miután eljöttünk?
-Kiszedtem Zackből, hogy mit mondott neki.-mondtam és a kezem ökölbe szorult.
-És mit?-kérdezte Lucy.
-Azt, hogy "menjen vissza apucihoz".-idéztem Zack szavait.
-Istenem de gyökér.
-Aztán behúztam neki egyet és rohantam ide.-ültem le az egyik várószékre.
20 perc múlva kijött az orvos, hogy bemehetünk hozzá de még alszik.
-És mikor vihetjük haza?-kérdeztem.
-Akár már este ha megígérik, hogy pihenni fog.-mondta az orvos.
-Persze, köszönjük.
-Csak a munkámat végzem uram. Elnézést mennem kell a másik betegemhez.-mosolygott ránk és kikerült minket.
Mikor bementünk Lydia olyan nyugisan feküdt ott az ágyba. Még aludt. Istenem bele se merek gondolni mi lett volna ha 10 perccel később érnek be vele Adamék. De ezen nem szabad gondolkozni, időbe beértek vele ez a lényeg.
Adamék elmentek kávéért én pedig ott maradtam Lydiával. Megfogtam a kezét és biztatóan megszorítottam.
-Ha most hallanál nem merném elmondani de még egy ilyen csodálatos lány mint te nincs a világon. És nem tudom mi ez most köztünk. Ezt meg kéne majd beszélnünk. Mert ez, hogy lefekszünk egymással amikor akarunk ez már nem barátság, ez több. De kevesebb mint szerelem. Ez a legrosszabb. Talán barátság extrákkal? Igen talán az, de mi van ha emiatt már nem tudunk olyan nyíltak lenni a másikkal. Ahjj istenem, amiatt az este miatt van minden. De tudod mit? Nem bántam meg, egyáltalán nem..mert tökéletes volt. Igaz, hogy csak kicsit emlékszek de amire emlékszek az jó volt. És tudod mit? Lehet..-és nem tudtam folytatni, mert beléptek Adamék a kávéval.
-Na itt is vagyunk.-mondta halkan Lucy.
-Látom.-mosolyogtam rájuk.-Köszi a kávét.
-Hé Lydia felébredt.-szólt Adam, én pedig odakaptam a fejem. Remélem csak most kelt fel és nem 2 perccel hamarabb. Rám nézett és rám mosolygott én pedig már másodperc eltéréssel visszamosolyogtam.
-Sajnálom, hogy elrontottam a nyaralást.-kezdte el de leállítottuk.
-Nem.-mondtuk szinte egyszerre.-Nem rontottad el, amiatt a seggfej Zack miatt van.-folytatta Lucy.
-Pontosan.-értett egyet vele Adam.
-Akinek szép lila folt van most a szeme körül.-szólaltam meg.
-Mit csináltál?-kerekedett ki Lydia szeme.
-Csak elmondta mit mondott én pedig behúztam neki egyet.-meséltem el tömören.
-Köszönöm.-motyogta Lydia.-Köszönöm, hogy vigyáztatok rám és, hogy megmentettétek az életem azzal, hogy behoztatok a kórházba. Többet esküszöm nem csinálok ilyet. Csak akkor hirtelen előjött minden. Remélem nem haragudtok rám.
-Dehogy haragszunk.-mondta Adam.
-És ez csak természetes, hogy behozunk.-mosolyogtam rá.
-Hisz a barátaid vagyunk.-mondta Lucy.
Barátok..igen, barátok.
-Jajj istenem de jó, hogy ti vagytok a barátaim. Imádlak titeket.-nyújtotta a kezét ezzel jelezve, hogy menjünk oda megölelni. Fél perc múlva egy hatalmas közös baráti ölelés lett belőle.
*Scott szemszöge*
Felvettem az ölembe Lydiát és siettem is vele a legközelebbi kórházba.
-Jézusom mi történt?-kérdezte döbbenten Lucy.
-Amiatt a seggfej Zack miatt van.-ordítottam.
-Mit mondott neki?-kérdezte rögtön Adam.
-Nem tudom de ha meglátom én esküszöm halálra verem.-mondtam idegesen és a kijárat felé tartottunk.
-Na mi van a kis csaj már be is piált?-kérdezte nevetve Zack. Átadtam Lydiát Adamnak.
-Vigyétek a kórházba én elbeszélgetek Zackkel.-mondtam.
-Scott!-szólt rám Lucy.
-Menjetek.-kiabáltam.-Majd megyek.-beszálltak a kocsiba és elhajtottak. Mi maradtunk ott Zackkel meg az új csajával.
-Mit mondtál neki te idióta?-kérdeztem ordítva.
-Azt, hogy csak egy éjszakát leszünk itt.-mondta nyugodtan, hogy tud ez ilyen nyugodt lenni?
-Utoljára mit mondtál?-löktem a falnak.
-Ööö azt hiszem nem emlékszek.-húzta gúnyos mosolyra a száját.
-Na idefigyelj.-ragadtam meg a pólóját.-Lydia begyógyszerezte magát és ha most meghal az a te hibád lesz. Szóval..MI A SZART MONDTÁL NEKI?
-Nem csak leitta magát?-kérdezte döbbenten.
-NEM. Szóval azonnal mond mit mondtál neki!
-Azt hiszem azt, hogy menjen vissza apucihoz.-mondta félve.
-TE IDIÓTA! Az apja 4 éve meghalt.-ordítottam a képébe és behúztam neki egyet.-Ha most meghal az a te lelkeden szárad!
Otthagytam őket és siettem a kórházba. Az első taxit amit megláttam megállítottam és diktáltam is a címet a sofőrnek. Elég hamar odaértünk, kifizettem a fuvart és már rohantam is be. A portán megkérdeztem, hogy hova vitték azt a lányt akit nem rég hoztak be. A recepciós kérdezett még párat és elmondta merre kell menni. A liftnél sokan voltak, ezért a lépcső felé vettem az irányt. A lépcsőfokokat kettesével szedtem, nagyon féltem. Féltem, hogy elveszítem Lydiát. Amint megláttam Lucyékat rögtön odamentem.
-Na mi a helyzet?-kérdeztem aggódva.
-Ki kell mosni a gyomrát, még időbe hoztuk be azt mondták. Ha 10 perccel később érkezünk lehet nem tudtak volna már segíteni rajta.-kezdett el pityeregni. Egy kicsit megnyugodtam, hogy időbe hozták be. Megörültem volna ha bármi baja lett volna.
-Hé Lucy semmi baj, időbe behoztuk.-ölelte magához Adam Lucyt.-Veled mi a helyzet? Mi történt miután eljöttünk?
-Kiszedtem Zackből, hogy mit mondott neki.-mondtam és a kezem ökölbe szorult.
-És mit?-kérdezte Lucy.
-Azt, hogy "menjen vissza apucihoz".-idéztem Zack szavait.
-Istenem de gyökér.
-Aztán behúztam neki egyet és rohantam ide.-ültem le az egyik várószékre.
20 perc múlva kijött az orvos, hogy bemehetünk hozzá de még alszik.
-És mikor vihetjük haza?-kérdeztem.
-Akár már este ha megígérik, hogy pihenni fog.-mondta az orvos.
-Persze, köszönjük.
-Csak a munkámat végzem uram. Elnézést mennem kell a másik betegemhez.-mosolygott ránk és kikerült minket.
Mikor bementünk Lydia olyan nyugisan feküdt ott az ágyba. Még aludt. Istenem bele se merek gondolni mi lett volna ha 10 perccel később érnek be vele Adamék. De ezen nem szabad gondolkozni, időbe beértek vele ez a lényeg.
Adamék elmentek kávéért én pedig ott maradtam Lydiával. Megfogtam a kezét és biztatóan megszorítottam.
-Ha most hallanál nem merném elmondani de még egy ilyen csodálatos lány mint te nincs a világon. És nem tudom mi ez most köztünk. Ezt meg kéne majd beszélnünk. Mert ez, hogy lefekszünk egymással amikor akarunk ez már nem barátság, ez több. De kevesebb mint szerelem. Ez a legrosszabb. Talán barátság extrákkal? Igen talán az, de mi van ha emiatt már nem tudunk olyan nyíltak lenni a másikkal. Ahjj istenem, amiatt az este miatt van minden. De tudod mit? Nem bántam meg, egyáltalán nem..mert tökéletes volt. Igaz, hogy csak kicsit emlékszek de amire emlékszek az jó volt. És tudod mit? Lehet..-és nem tudtam folytatni, mert beléptek Adamék a kávéval.
-Na itt is vagyunk.-mondta halkan Lucy.
-Látom.-mosolyogtam rájuk.-Köszi a kávét.
-Hé Lydia felébredt.-szólt Adam, én pedig odakaptam a fejem. Remélem csak most kelt fel és nem 2 perccel hamarabb. Rám nézett és rám mosolygott én pedig már másodperc eltéréssel visszamosolyogtam.
-Sajnálom, hogy elrontottam a nyaralást.-kezdte el de leállítottuk.
-Nem.-mondtuk szinte egyszerre.-Nem rontottad el, amiatt a seggfej Zack miatt van.-folytatta Lucy.
-Pontosan.-értett egyet vele Adam.
-Akinek szép lila folt van most a szeme körül.-szólaltam meg.
-Mit csináltál?-kerekedett ki Lydia szeme.
-Csak elmondta mit mondott én pedig behúztam neki egyet.-meséltem el tömören.
-Köszönöm.-motyogta Lydia.-Köszönöm, hogy vigyáztatok rám és, hogy megmentettétek az életem azzal, hogy behoztatok a kórházba. Többet esküszöm nem csinálok ilyet. Csak akkor hirtelen előjött minden. Remélem nem haragudtok rám.
-Dehogy haragszunk.-mondta Adam.
-És ez csak természetes, hogy behozunk.-mosolyogtam rá.
-Hisz a barátaid vagyunk.-mondta Lucy.
Barátok..igen, barátok.
-Jajj istenem de jó, hogy ti vagytok a barátaim. Imádlak titeket.-nyújtotta a kezét ezzel jelezve, hogy menjünk oda megölelni. Fél perc múlva egy hatalmas közös baráti ölelés lett belőle.
2015. május 15., péntek
Második évad 1. rész
Sziasztok!^^ Meghoztam a második évad első részét. Remélem fog tetszeni. Jó olvasást! :)
Scottal azóta az este óta nem történt hasonló dolog de ugyanolyan jóba vagyunk. Mintha mise történt volna. Ma este átjönnek Scottékhoz Adamék meg még pár volt osztálytárs akikkel tartjuk a kapcsolatot. Este 8 körül már mindenki itt volt. 4 lány és 4 fiú volt, tehát 8-an voltunk. Ittunk pár felest bemelegítőnek.
-Heej emberek játszunk már 7 perc mennyországot.-kiabált fel Kyle.
-Na hozok akkor üveget.-ment a konyhába Scott.
Leültünk mi lányok egy körbe és a fiúk is. Először mi pörgettünk és Lucyra mutatott az üveg vége. Jajj. Adam ki fog akadni. Ezután a fiúk pörgettek. Lucynak marha nagy szerencséje volt, mert Adamra mutatott az üveg vége. Bementek a szekrénybe mi pedig elkezdtük mérni az időt. Hallottuk, ahogy Lucy a szekrényfalának ütközik majd egy halk nyögést.
-Siess haver már csak 2 perced van.-mondja David.
Két perc múlva először Lucy lépett ki vörös arccal majd Adam vigyorogva. A következő körbe Kyle ment Bellával. Ott is hallottunk hangokat. Most ismét pörgetünk és az üveg vége rám mutat, a fiúknál pedig Scottra. Rám mosolyog majd maga előtt beenged a szekrénybe és ő is bejön.
-Rajta.-kiabálják a többiek.
Mi csak állunk és nézzük egymást, az előző két hasonló eset magától jött ez meg most olyan furi így.
-Scott siess már nem halljuk a nyögéseket.-kiabálta azt hiszem Kyle.
-Csinálj úgy mintha nyögnél.-suttogta Scott. Én csak furán néztem rá végül elkezdtem hasonló hangokat kiadni.
-Ez az már csak 4 perc.-mondta Adam.
-Jó én ezt már nem bírom csak úgy nézni.-mondta Scott és a szekrényfalához nyomott. Meglepődtem de rögtön visszacsókoltam. Észre se vettük de letelt a 7 perc és kinyitották az ajtót mi pedig elváltunk gyorsan. Először Scott lépett ki rajta én pedig utána picit vörösen. Lucy kérdőn nézett rám. Odamentem mellé és annyit súgtam a fülébe, hogy holnap elmesélek mindent. Már csak David és Sarah maradt így ők ketten mentek be.
Ezután felelsz vagy merszeztünk és aki nem válaszol vagy nem csinálja meg amit mondanak neki az iszik. Elég perverz kérdések voltak és elég merész dolgokat kellett csinálni. A végére már nem is emlékszek annyit ittam.
Reggel, ooo reggel inkább délbe arra keltem, hogy nagyon melegem van. Hát persze. Lucy a lábamon fekszik Scottnak pedig a feje a hasamon van az én fejem pedig Kyle lábán. Mindenki jól el lesz gémberedve. Lassan kikúsztam Scott és Lucy alól és a konyhába mentem fejfájás csillapítóért és vízért. Tettem egy tálcára még 7 poharat és 7 szem gyógyszert és kivittem, hogy majd mindenki vegyen el egyet. Épp, hogy ránéztem a telefonomra lassan elkezdett mindenki kelni. Megköszönték a vizet és a gyógyszert majd kezdtek szedelőzködni. Amíg Scott kikísért mindenkit én gondolkoztam, ez most mi köztünk Scottal? Barátság? Az már biztos nem. Szerelem? Ááá nem én nem szeretem, mármint úgy nem. De akkor mi? Barátság extrákkal? Talán. Meg kéne majd beszéljük. Mikor visszajött Scott felálltam a fotelből.
-Na szerintem én is megyek, mert vigyáznom kell Emmára.-mondtam.-Szia.-adtam egy puszit neki.
-Csak egy puszi?-nézett rám mire én csak megforgattam a szemem.
-Szia.-kacsintott.
A hazáig vezető úton zenét hallgattam. Kicsit kikapcsoltam az agyam és csak a zenére figyeltem. A parkba láttam Zacket azzal a csajjal smárolni, gondoltam magamba smárolni lehet de az nem lesz csók. Gúnyosan elmosolyodtam majd sétáltam tovább, nem bírt már érdekelni egy ilyen seggfej. Örülök, hogy megszabadultam tőle. Mikor hazaértem pont akkor akart indulni anya.
-Na végre, hogy itthon vagy. Elmentem szia.-adott egy puszit és már itt se volt. Emmával megnéztem egy mesét majd játszottam vele. Elkezdődött a nyár és semmi programom nincs még. El kéne menni a barátokkal valahova kirándulni. Csak buli, fiúk és más semmi. Az ősök se lennének ott. Na ezt majd felhozom Scottnak meg Lucyéknak. Miután anya hazajött csináltam is egy csoportot és belevettem azokat akikre én gondoltam, hogy beszéljük meg akkor.
Scottal azóta az este óta nem történt hasonló dolog de ugyanolyan jóba vagyunk. Mintha mise történt volna. Ma este átjönnek Scottékhoz Adamék meg még pár volt osztálytárs akikkel tartjuk a kapcsolatot. Este 8 körül már mindenki itt volt. 4 lány és 4 fiú volt, tehát 8-an voltunk. Ittunk pár felest bemelegítőnek.
-Heej emberek játszunk már 7 perc mennyországot.-kiabált fel Kyle.
-Na hozok akkor üveget.-ment a konyhába Scott.
Leültünk mi lányok egy körbe és a fiúk is. Először mi pörgettünk és Lucyra mutatott az üveg vége. Jajj. Adam ki fog akadni. Ezután a fiúk pörgettek. Lucynak marha nagy szerencséje volt, mert Adamra mutatott az üveg vége. Bementek a szekrénybe mi pedig elkezdtük mérni az időt. Hallottuk, ahogy Lucy a szekrényfalának ütközik majd egy halk nyögést.
-Siess haver már csak 2 perced van.-mondja David.
Két perc múlva először Lucy lépett ki vörös arccal majd Adam vigyorogva. A következő körbe Kyle ment Bellával. Ott is hallottunk hangokat. Most ismét pörgetünk és az üveg vége rám mutat, a fiúknál pedig Scottra. Rám mosolyog majd maga előtt beenged a szekrénybe és ő is bejön.
-Rajta.-kiabálják a többiek.
Mi csak állunk és nézzük egymást, az előző két hasonló eset magától jött ez meg most olyan furi így.
-Scott siess már nem halljuk a nyögéseket.-kiabálta azt hiszem Kyle.
-Csinálj úgy mintha nyögnél.-suttogta Scott. Én csak furán néztem rá végül elkezdtem hasonló hangokat kiadni.
-Ez az már csak 4 perc.-mondta Adam.
-Jó én ezt már nem bírom csak úgy nézni.-mondta Scott és a szekrényfalához nyomott. Meglepődtem de rögtön visszacsókoltam. Észre se vettük de letelt a 7 perc és kinyitották az ajtót mi pedig elváltunk gyorsan. Először Scott lépett ki rajta én pedig utána picit vörösen. Lucy kérdőn nézett rám. Odamentem mellé és annyit súgtam a fülébe, hogy holnap elmesélek mindent. Már csak David és Sarah maradt így ők ketten mentek be.
Ezután felelsz vagy merszeztünk és aki nem válaszol vagy nem csinálja meg amit mondanak neki az iszik. Elég perverz kérdések voltak és elég merész dolgokat kellett csinálni. A végére már nem is emlékszek annyit ittam.
Reggel, ooo reggel inkább délbe arra keltem, hogy nagyon melegem van. Hát persze. Lucy a lábamon fekszik Scottnak pedig a feje a hasamon van az én fejem pedig Kyle lábán. Mindenki jól el lesz gémberedve. Lassan kikúsztam Scott és Lucy alól és a konyhába mentem fejfájás csillapítóért és vízért. Tettem egy tálcára még 7 poharat és 7 szem gyógyszert és kivittem, hogy majd mindenki vegyen el egyet. Épp, hogy ránéztem a telefonomra lassan elkezdett mindenki kelni. Megköszönték a vizet és a gyógyszert majd kezdtek szedelőzködni. Amíg Scott kikísért mindenkit én gondolkoztam, ez most mi köztünk Scottal? Barátság? Az már biztos nem. Szerelem? Ááá nem én nem szeretem, mármint úgy nem. De akkor mi? Barátság extrákkal? Talán. Meg kéne majd beszéljük. Mikor visszajött Scott felálltam a fotelből.
-Na szerintem én is megyek, mert vigyáznom kell Emmára.-mondtam.-Szia.-adtam egy puszit neki.
-Csak egy puszi?-nézett rám mire én csak megforgattam a szemem.
-Szia.-kacsintott.
A hazáig vezető úton zenét hallgattam. Kicsit kikapcsoltam az agyam és csak a zenére figyeltem. A parkba láttam Zacket azzal a csajjal smárolni, gondoltam magamba smárolni lehet de az nem lesz csók. Gúnyosan elmosolyodtam majd sétáltam tovább, nem bírt már érdekelni egy ilyen seggfej. Örülök, hogy megszabadultam tőle. Mikor hazaértem pont akkor akart indulni anya.
-Na végre, hogy itthon vagy. Elmentem szia.-adott egy puszit és már itt se volt. Emmával megnéztem egy mesét majd játszottam vele. Elkezdődött a nyár és semmi programom nincs még. El kéne menni a barátokkal valahova kirándulni. Csak buli, fiúk és más semmi. Az ősök se lennének ott. Na ezt majd felhozom Scottnak meg Lucyéknak. Miután anya hazajött csináltam is egy csoportot és belevettem azokat akikre én gondoltam, hogy beszéljük meg akkor.
2015. május 10., vasárnap
Első évad 15. rész (az évad utolsó része)
Sziasztok!:) El se hiszem, hogy ilyen hamar elérkeztem az első évad végéhez. De hát ennek is el kellett jönni-e. A második évad első része majd pénteken lesz várható. Jó olvasást az évadzáróhoz. Puszi :*
Az elmúlt két hónapban letudtuk az érettségit és én azóta együtt vagyok Zackkel, Scott pedig Jessyvel. Bár ők mostanában sokat veszekednek. A mai napot úgy tudom kettesbe töltik és megünneplik Scott sikeres érettségijét. Én pedig Zackkel leszek. Ma este itt alszik nálunk. Úgy elgondolkoztam, hogy meg se hallottam a csengőt amit valaki már nagyon nyom.
-Jövök már.-futottam le a lépcsőn.-Na szia.
-Helló.-azt hittem már sose nyitsz ajtót jött be Zack.
-Bocsi el voltam bambulva.-csókoltam meg.
-Máris kiengeszteltél.-mondta mire én felkuncogtam.
*Scott szemszöge*
Ma estére kibéreltünk a szomszédvárosba Jessyvel egy hotelbe egy szobát. Kettesbe akarjuk tölteni a mai estét hátha helyrehozhatjuk a kapcsolatunkat, ugyanis most eléggé labilis. Nagyon sokat veszekszünk, többet az átlagnál. Lehet nem vagyunk egymásnak valók, kitudja. Most ülök be éppen a kocsiba és indulok érte. Fél óra múlva már ott is vagyunk a hotelnél. Kipakoltuk a cuccainkat és lementünk a hotel jakuzziához. Fürdőztünk egyet majd felmentünk. Láttam Jessy arcán, hogy valami nincs rendben.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Figyelj, beszélnünk kéne.-ült le az ágyra.
-Rendben.-ültem le én is.
-Szerinted is rosszabb a kapcsolatunk mint az első hónapba?-kérdezte.
-Őszintén? Igen.-válaszoltam.
-Jó, mert szerintem is. Nem tudom, szerintem...nem illünk össze.-mondta ki nagy nehezen.
-Ezen én is gondolkoztam már.-mondtam.
-Huhh akkor jó.-sóhajtott fel.-Szerinted mi legyen?
-Szakítsunk?-kérdeztem.
-Szerintem kéne. De attól lehetünk barátok.-mondta mosolyogva.
-Persze.-mosolyodtam el, felálltunk és megöleltük egymást.
Aznap este még beszélgettünk mint barátok. Sokkal jobban éreztük így magunkat, csak barátként.
*Lydia szemszöge*
-És ahhoz mit szólnál ha én smárolgatnék egy másik pasival? Hm?-akadtam ki teljesen.
-Figyelj sajnálom nem akartam és a csaj kapott le.-mentegetőzött Zack.
-Visszacsókoltál.-ordítottam.-Mégis mikor akartad elmondani?
-Sajnálom csak a pillanat hevébe volt utána rögtön ellöktem.-közeledett Zack de én hátráltam csak, amíg a falnak nem ütköztem.-Sajnálom.-suttogta ajkaimra.
-Hagyjál békén Zack majd megbeszéljük, nekem nincs kedvem most.-löktem el, bár nagy erőfeszítésembe telt mert úgy megcsókoltam volna de csak van büszkeségem. Hallottam, hogy csapódik az ajtó, elment. Úgy beszéltem volna most valakivel de Scottot se akartam felhívni, mert biztos romantikáznak Jessyvel, Lucy pedig Adammal van. Csak nekem alakult ilyen szarul a mai estém? Ááá jobb ha inkább alszok.
Másnap mikor felkeltem 6 nem fogadott hívásom volt, Zacktől. Visszahívtam. A második csörgés után felvette.
-Szia. Találkoznunk kell, most! Gyere a parkba.-és letette meg se várta a válaszomat. Döbbenten néztem a telefont még egy percig majd összekaptam magam. 15 perc múlva a parkba voltam. Zack ott ült egy lánnyal a padon, de mikor meglátott odajött hozzám.
-Figyelj emiatt tuti megutálsz de szakítani akarok.-mondta ki kerek perec én pedig ledöbbentem. Átnéztem a válla fölött.
-A lány miatt?-kérdeztem szemébe nézve.
-Khmm..igen.-vakarta meg a tarkóját.
-Rendben.-mondtam majd pofon vágtam és elsétáltam.
Hogy tehette ezt vele? Elkezdtek folyni a könnyeim. De nem! Nem éri meg egy ilyen seggfej miatt szomorkodni. Hirtelen ötlettől vezérelve fogtam magam és Scottékhoz indultam. Mikor odaértem becsöngettem.
-Szia Lydia.-mosolyogva nyitott ajtót.
-Helló.-mondtam komoran.
-Mi a baj?-lepődött meg.
-Együtt vagytok még Jessyvel?-kérdeztem meg se hallva kérdését.
-Nem, tegnap szakítottunk és megbeszéltük, hogy barátok maradunk inkább. De neked mi a bajod?-kérdezte még mindig furcsán nézve.
-Akkor jó.-és megcsókoltam. Nem érdekelt semmi, le kell vezetnem az idegességem. Nem habozott. Rögtön visszacsókolt.
-Zack megcsalt és ma szakítottunk. Elhívott a parkba és a csaj is ott volt és úgy szakított.-hadartam el majd újra megcsókoltam és az ölébe ugrottam. Felmentünk a szobába és az ágyra fektetett majd fölém tornyosult.
-Lydia. Csak ideges vagy ezt megfogod bánni.-nézett a szemembe. Tudtam, tudtam, hogy igaza van de nekem most szükségem van erre.
-Nem érdekel.-és megcsókoltam én innentől egyikünk se tudott már leállni.
Az elmúlt két hónapban letudtuk az érettségit és én azóta együtt vagyok Zackkel, Scott pedig Jessyvel. Bár ők mostanában sokat veszekednek. A mai napot úgy tudom kettesbe töltik és megünneplik Scott sikeres érettségijét. Én pedig Zackkel leszek. Ma este itt alszik nálunk. Úgy elgondolkoztam, hogy meg se hallottam a csengőt amit valaki már nagyon nyom.
-Jövök már.-futottam le a lépcsőn.-Na szia.
-Helló.-azt hittem már sose nyitsz ajtót jött be Zack.
-Bocsi el voltam bambulva.-csókoltam meg.
-Máris kiengeszteltél.-mondta mire én felkuncogtam.
*Scott szemszöge*
Ma estére kibéreltünk a szomszédvárosba Jessyvel egy hotelbe egy szobát. Kettesbe akarjuk tölteni a mai estét hátha helyrehozhatjuk a kapcsolatunkat, ugyanis most eléggé labilis. Nagyon sokat veszekszünk, többet az átlagnál. Lehet nem vagyunk egymásnak valók, kitudja. Most ülök be éppen a kocsiba és indulok érte. Fél óra múlva már ott is vagyunk a hotelnél. Kipakoltuk a cuccainkat és lementünk a hotel jakuzziához. Fürdőztünk egyet majd felmentünk. Láttam Jessy arcán, hogy valami nincs rendben.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Figyelj, beszélnünk kéne.-ült le az ágyra.
-Rendben.-ültem le én is.
-Szerinted is rosszabb a kapcsolatunk mint az első hónapba?-kérdezte.
-Őszintén? Igen.-válaszoltam.
-Jó, mert szerintem is. Nem tudom, szerintem...nem illünk össze.-mondta ki nagy nehezen.
-Ezen én is gondolkoztam már.-mondtam.
-Huhh akkor jó.-sóhajtott fel.-Szerinted mi legyen?
-Szakítsunk?-kérdeztem.
-Szerintem kéne. De attól lehetünk barátok.-mondta mosolyogva.
-Persze.-mosolyodtam el, felálltunk és megöleltük egymást.
Aznap este még beszélgettünk mint barátok. Sokkal jobban éreztük így magunkat, csak barátként.
*Lydia szemszöge*
-És ahhoz mit szólnál ha én smárolgatnék egy másik pasival? Hm?-akadtam ki teljesen.
-Figyelj sajnálom nem akartam és a csaj kapott le.-mentegetőzött Zack.
-Visszacsókoltál.-ordítottam.-Mégis mikor akartad elmondani?
-Sajnálom csak a pillanat hevébe volt utána rögtön ellöktem.-közeledett Zack de én hátráltam csak, amíg a falnak nem ütköztem.-Sajnálom.-suttogta ajkaimra.
-Hagyjál békén Zack majd megbeszéljük, nekem nincs kedvem most.-löktem el, bár nagy erőfeszítésembe telt mert úgy megcsókoltam volna de csak van büszkeségem. Hallottam, hogy csapódik az ajtó, elment. Úgy beszéltem volna most valakivel de Scottot se akartam felhívni, mert biztos romantikáznak Jessyvel, Lucy pedig Adammal van. Csak nekem alakult ilyen szarul a mai estém? Ááá jobb ha inkább alszok.
Másnap mikor felkeltem 6 nem fogadott hívásom volt, Zacktől. Visszahívtam. A második csörgés után felvette.
-Szia. Találkoznunk kell, most! Gyere a parkba.-és letette meg se várta a válaszomat. Döbbenten néztem a telefont még egy percig majd összekaptam magam. 15 perc múlva a parkba voltam. Zack ott ült egy lánnyal a padon, de mikor meglátott odajött hozzám.
-Figyelj emiatt tuti megutálsz de szakítani akarok.-mondta ki kerek perec én pedig ledöbbentem. Átnéztem a válla fölött.
-A lány miatt?-kérdeztem szemébe nézve.
-Khmm..igen.-vakarta meg a tarkóját.
-Rendben.-mondtam majd pofon vágtam és elsétáltam.
Hogy tehette ezt vele? Elkezdtek folyni a könnyeim. De nem! Nem éri meg egy ilyen seggfej miatt szomorkodni. Hirtelen ötlettől vezérelve fogtam magam és Scottékhoz indultam. Mikor odaértem becsöngettem.
-Szia Lydia.-mosolyogva nyitott ajtót.
-Helló.-mondtam komoran.
-Mi a baj?-lepődött meg.
-Együtt vagytok még Jessyvel?-kérdeztem meg se hallva kérdését.
-Nem, tegnap szakítottunk és megbeszéltük, hogy barátok maradunk inkább. De neked mi a bajod?-kérdezte még mindig furcsán nézve.
-Akkor jó.-és megcsókoltam. Nem érdekelt semmi, le kell vezetnem az idegességem. Nem habozott. Rögtön visszacsókolt.
-Zack megcsalt és ma szakítottunk. Elhívott a parkba és a csaj is ott volt és úgy szakított.-hadartam el majd újra megcsókoltam és az ölébe ugrottam. Felmentünk a szobába és az ágyra fektetett majd fölém tornyosult.
-Lydia. Csak ideges vagy ezt megfogod bánni.-nézett a szemembe. Tudtam, tudtam, hogy igaza van de nekem most szükségem van erre.
-Nem érdekel.-és megcsókoltam én innentől egyikünk se tudott már leállni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)