Sziasztok! Huhh.. hát jó régen nem volt már új rész tudom. Két okom volt rá. Egy, alig van időm elkezdődött a suli is most már jönnek a dolgozatok dolgozatok hátán korszak szóval tanulnom kell. A másik pedig az, hogy nincs ihletem. Ha lenne is nem nagyon van időm leírni. Bocsánat, hogy ilyen későn jelenkezek. Megpróbálom utol érni magam de előre is bocsánatot kérek ha későn jön az új rész. Szerintem az őszi szünetbe megpróbálok kicsit a bloggal törődni.Viszont most hoztam egy új részt. Még egyszer bocsánat a késői részért. Jó olvasást! :)
*Lydia szemszöge*
Tegnap mikor Scott megfogta a kezem a szívem hevesebben kezdett verni, annyira megörültem. Nem tudom, hogy miért hisz csak a kezemet fogta meg és volt már ilyen de ez olyan más volt most. Meg mikor megakart csókolni izgultam. Én izgultam! Pedig én nem szoktam. Még jó, hogy akkor jött meg Emma, mert nem akartam, hogy még megcsókoljon. Vagyis akartam de ha még most kezdtünk el ismerkedni, ahogy megbeszéltük korai lett volna.
Hirtelen eszembe jutott, hogy lassan itt van Scott szülinapja. Mit vegyek neki? Már alig egy hét van addig. Ma nem tudok elmenni venni neki valamit, mert ma találkozunk. Na majd holnap. Úgyis ma érnek haza Lucyék Adammal és majd holnap elrángatom magammal vásárolni.
A mai nap is nagyon jól telt Scottal. És ma megcsókoooolt. Jó ez úgy hangzott, mintha egy 15 éves tini lennék. Kocsikázni voltunk ugye és mikor hazahozott megállt a ház előtt és még beszélgettünk kicsit. Majd mikor kiakartam szállni visszahúzott, a szemembe nézett és közeledni kezdett. Nem hajoltam el, nem adtam puszit az arcára és mentem el, hanem vártam. Már összeért az ajkunk de nem csinált semmit. Mikor biztosra ment, hogy nem fogom eltolni, megcsókolt. Ez más volt mint az eddigiek. Ez igazi volt. Egymásra mosolyogtunk majd 1-2 perc múlva elköszöntünk ő pedig elhajtott.
*Másnap*
Lucyval már itt vagyunk a plázába és járjuk a boltokat, hogy mit vegyek Scottnak.
-Héé Lydia várj, azt hiszem van egy ötletem.-állított meg a legjobb barátnőm.
-Na.-sürgettem. Ő pedig elkezdett keresgélni a telefonjába.
-Ez még Scott buliján készült mikor táncoltatok, olyan cukik vagytok rajta.-mutatta meg a telefonján lévő képet, amin mi voltunk Scottal. Scott a derekamat fogja az én kezem pedig a nyaka köré fonva. A fejem pedig a vállára hajtva. Tényleg aranyos kép. De mit csináljak vele?
-De aranyos ezt ki csinálta?-kérdeztem.-Meg mit akarsz ezzel a képpel?
-Adam csinálta és mi lenne ha vennél egy szép képkeretet és ezt beletennéd?-vázolta az ötletét.
-Ez tiszta jó ötlet. Aaa imádlak.-öleltem meg.
-Tudom.-nevetett.-Na de menjünk előhívatni a képet.
Gyorsan előhívattuk. Szerencsére nem volt senki előttünk, ezért gyorsan ment. Már csak valami képkeret kéne. Bementünk egy boltba, ahol egy csomó szép képkeret volt. Nem is tudtam választani. Végül egy olyat választottam aminek az oldalába bele van gravírozva, hogy "Love". Remélem fog neki tetszeni.
-Na meg is vagyunk.-sóhajtottam fel.-Te mit adsz neki?
-Mi Adammal közösen vesszük.-mosolygott Lucy.
-Mit vesztek?-kérdeztem kíváncsian.
-Majd meglátod.-kacsintott.
-Ne mááár, ez Scott szülinapja neki meglepi nekem elmondhatod. Naaa nem mondom el neki.-vetettem be a kiskutya szemeket.
-Nem.-mondta komolyan.
-Hát jó.-"durciztam" be.
Vajon mit vehetnek Scottnak? Na majd jövőhéten megtudom úgyis. Lucyval még elvoltunk a plázába egy kicsit. Mikor hazamentem eszembe jutott, hogy Scottnak kéne szervezni egy szülinapi bulit. Már rohantam is le a lépcsőn.
-Anyaaa.-kiabáltam.
-Mondjad kicsim.-jött ki a szobából.
-Scottnak ugye jövőhéten lesz a szülinapja és bulit akarnék neki szervezni. Lehetne itt nálunk? Légysziii.-néztem rá kiskutya szemekkel.
-Max 20 fő. Senki ne legyen berúgva. Ne törjetek szét semmit.-nézett rám anya.
-Rajtam, Scotton, Lucyn és Adamon kívül 20 fő?-kérdeztem cukin pislogva.
-Rajtad és Scotton kívül 20 fő.-sétált anya a konyhába.
-Hát jó, kösziii.-mentem utána és öleltem meg.
Felmentem a szobámba és máris felhívtam Lydiát és Adamot. Rögtön beleegyeztek. Szóval jövőhéten kedden buli van. Addig még sok mindent el kell intézni. Az embereket meghívni, kaját rendelni, tortát rendelni, piát venni. Azt hiszem ezeket a feladatokat megosztom. Felhívtam Lucy-t.
-Szia Lucy, holnap Adammel áttudtok jönni? A bulit kéne megbeszélni.
-Szia, persze. Hányra menjünk?
-1 körül.-mondtam.
-Ott leszünk.-kuncogott Lucy.-Adam nyugi, szóval igen ott leszünk. De mennem kell.
-Persze menj nyugodtan jó szórakozást.-nevettem fel.
-Köszi meglesz.-kuncogott és letette.
Mentem a fürdőbe és lezuhanyoztam. Zuhany után még felnéztem a közösségi oldalakra. Már félálomba voltam mikor annyit hallok, hogy valaki az ablakom dobálgatja kővel. Felálltam és kinéztem.
-Te mit keresel itt?-nyitottam ki az ablakot.
-Tudom kicsit nyálas de hiányoztál.-nézett fel Scott.
-Beszeretnél jönni?-nevettem.
-Jó lenne.-mosolygott. Istenem az a mosoly.
-Gyere az ajtóhoz.
Halkan lementem a lépcsőn és a bejárati ajtót kinyitottam. Scott már ott volt. Épphogy belépett meg is csókolt.
-Shh, anya meg Emma alszik. Halkan gyere.-mentem a lépcső fele kezét fogva.
Mikor beértünk a szobámba megcsókolt én pedig rögtön visszacsókoltam. Mikor elváltunk egymásra mosolyogtunk. Bezárta az ajtót és az ágy felé húzott. Megállt az ágy mellett és megcsókolt. Lassan leült és az ölébe húzott. Így csókolóztunk pár percig, aztán hátradőlt. Picit kényelmetlenül ültem ezért mocorogtam aminek hatására egy férfias nyögés hagyta el a száját.
-Ezt ne csináld.-nyögte.
-Mit?-csináltam úgy mintha nem tudnék semmiről és megint megmozdultam.
-Ezt.-nyögött fel.
-Ja, miért ne?-hajoltam le hozzá és megint megmozdultam. Elég szűkös lehetett már neki ott lent.
Azon kaptam magam, hogy maga alá fordít és a szemebe néz. Csípőjét az enyémnek nyomja.
-Érzed? Ennyire kívánlak!-a hirtelen érzés hatására felnyögtem. Lekaptam róla a pólóját és pedig a hasamat simogatta és fentebb tolta a toppot. Ha itt nem állunk le tudom, hogy ezután már nem fogunk. És állítólag még csak ismerkedünk. Vagy nem?
-Scott, még ne.-toltam el magamtól pedig nehezemre esett.
-Oké.-fújta ki magát és mellém feküdt.
A mellkasára feküdtem és úgy aludtunk el.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kakaó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kakaó. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. október 4., vasárnap
2015. augusztus 17., hétfő
Harmadik évad 2. rész
Sziasztok!:) Meghoztam az új részt!:) Puszi jó olvasást :*
*Scott szemszöge*
Reggel mikor felkeltem első gondolatom Lydia volt. Annyira örülök ennek, hogy szeretjük egymást. A legelején kezdjük az se baj csak legyen már végre teljesen az enyém. Megküzdök érte ha kell. Lassan felültem és nyújtóztam egyet, elmentem az ablakig majd kinyitottam. A friss levegő megcsapott. Egy darabig bámultam ki az ablakon majd a fürdőbe indultam. 10 percig áztattam magam majd egy törölközőt a derekam köré tekerve mentem a szobámba. Kivettem egy boxert, egy nadrágot és egy felsőt a szekrényből és felvettem őket. Lementem reggelizni. Mára is megbeszéltünk Lydiával egy találkozót. Amint ez eszembe jutott nem is kezdtem el enni hisz reggelizni megyünk. Vagyis inkább ebédelni. Fél 12-re beszéltük meg a találkozót, és most 11 óra múlt 15 perccel. Gyorsan felszaladtam a pénztárcámért majd el is indultam Lydiáékhoz.
Amint megérkeztem a házukhoz le is parkoltam. Az ajtónál csengettem egyet. Ema nyitott ajtót.
-Szia prücsök, de rég láttalak.-kaptam is fel az ölembe.
-Scott.-örült meg nekem és rögtön megölelt.-Gyere nézz velem mesét, Lydia még készül.-húzott a kanapé felé.
10 percig néztem vele a mesét mire Lydia lejött. Nem tudom mikor jöhetett le, de egyszer csak megéreztem, hogy valaki néz. Hátranéztem és ott figyelt minket mosolyogva. Annyira gyönyörű volt. Egy rövidnadrág volt rajta, ami nem takarta hosszú formás combjait. Egy haspóló akarta félig felsőtestét, ami megmutatta a nőiesen kidolgozott hasát is. Istenem olyan eszméletlenül jól néz ki. Észre se vettem de ajkamba haraptam.
-Indulhatunk?-zavarta meg gondolataimat.
-Öhm persze.-álltam fel mosolyogva.
-Gyere Emma átviszlek Mrs. White-hoz.
Miután elrendeztük Emmát indultunk is.
Gyrosozni mentünk. Bementünk a már jól ismert helyünkre és leültünk egy asztalhoz. Kiválasztottunk mit kérünk és rendeltünk is. Nem volt sok idő míg kihozták. Mindenféléről beszélgettünk, holnapra is megbeszéltünk egy talit. Miután megettük fizettünk és távoztunk is. A park felé mentünk, hogy letudjunk ülni. Út közben lassan rácsúsztattam kezem kezeire és megfogtam azt. Lenézett a kezünkre majd rám és rám mosolygott én pedig viszonoztam. Amint a parkba értünk leültünk a szokásos helyünkre és újra beszélgetni kezdtünk. Ettünk még közbe egy fagyit is. Olyan 3 óra lehetett mikor azt mondta, hogy menni kéne Emmáért. Felálltunk és újra megfogtam a kezét, majd elindultunk.
Az úton egyikünk se szólalt meg, nem volt kínos a csend. Pont jó. Amint az utcájukba értünk Mrs. White lakásához mentünk. Emma még nem akart hazajönni, mert ott volt Luke. Lydia hagyta még egy kicsit, ezért átsétáltunk a házukhoz és megálltunk az ajtó előtt.
-Öhm bejössz?-kérdezte kicsit zavartan, én csak elmosolyodtam majd bólintottam.
Bent leültünk a kanapéra és közös megegyezés szerint filmeztünk. Lydia elment popcornt csinálni és hozni üdítőket. Én pedig addig választottam egy filmet. Egy horrort.
Betettem a lejátszóba a DVD-t és vártam Lydiát. Az üdítőket letette az asztalra a popcornt pedig az ölébe véve leült mellém én pedig elindítottam a filmet. Mikor meglátta, hogy horror film lesz kicsit bosszúsan nézett rám. Eleinte elég jól bírta a filmet de úgy a közepe felé mikor levágták egy ember fejét hirtelen az ölembe ugrott, én ezen csak elmosolyodtam majd az egyik karommal átöleltem. De mikor megláttam, hogy a popcorn kiborult elnevettem magam.
-Ne nevess, megijedtem.-nézett rám komolyan.
-Jó jó.-mosolyogtam rá.
A szemem cikázott a szája és a szeme közt. Most a szemébe néztem ő pedig az enyémbe. Levezettem a tekintetem a szájára és közelebb hajoltam, ő is közeledett. Pár ajkaink súrolták egymást mikor kivágódott az ajtó és Emma szaladt be rajta vígan. Amilyen gyorsan csak tudtunk szétrebbentünk.
-Ti mit csináltatok?-állt meg előttünk a kislány.-Csókolóztatok? Fúúúúúj.
-Épp ez az, hogy csak majdnem.-motyogtam elég halkan de Lydia így is meghallotta.
-Nem ezt fogod majd mondani 10 év múlva.-kacsintott a húgára Lydia. Elmosolyodtam majd segítettem összeszedni a kiborult popcornt. Miután összeszedtük Lydia az ajtóig kísért.
-Hmm nem pótoljuk be,a mit a húgod megzavart?-kérdeztem és magamhoz húztam.
-Szia Scott.-nevetett majd kitolt az ajtón.
Na majd holnap megcsókolom. Ami késik nem múlik. Úgyis összejön, ha már jó párszor sikerült. Beültem a kocsimba majd hazamentem. Otthon felmentem a szobámba és letusoltam. Felvettem egy boxert majd az ágyra dőltem. Megláttam a falon egy képet, amin mi vagyunk Lydiával 5 évesen. Már akkor is védelmezően öleltem. Csak akkor még barátként. Ezután eszembe jutott az első csókunk. 13 évesen.
*Visszaemlékezés*
-Scott?-nézett rám Lydia.
-Igen?-fordultam felé érdeklődően.
-Te csókolóztál már?-kérdezte elpirulva.
-Nem, te?-kérdeztem vissza.
-Én se, de..kipróbálnám.-nyögte ki.
-Kivel?-mosolyogtam rá.
-Hát gondoltam veled.-nézett a földre én pedig azonnal letettem a konzolt a kezemből és ránéztem.
-Velem?-álltam fel.
-Igen, veled.-állt fel ő is.-Egyikünknek sincs most barátja vagy barátnője. Miért ne? Nem lennénk már olyan bénák akkorra.
-Igazad van.-gondolkodtam el. Hirtelen ötlettől vezérelve a falhoz toltam Lydiát.-Most?
-Most is akár.-nézett rám szégyenlősen.
Lassan odahajoltam hozzá, az ajkaink súrolták egymást már mikor ő még közelebb hajolt és szinte egyszerre csókoltuk meg egymást.
*Visszaemlékezés vége*
*Scott szemszöge*
Reggel mikor felkeltem első gondolatom Lydia volt. Annyira örülök ennek, hogy szeretjük egymást. A legelején kezdjük az se baj csak legyen már végre teljesen az enyém. Megküzdök érte ha kell. Lassan felültem és nyújtóztam egyet, elmentem az ablakig majd kinyitottam. A friss levegő megcsapott. Egy darabig bámultam ki az ablakon majd a fürdőbe indultam. 10 percig áztattam magam majd egy törölközőt a derekam köré tekerve mentem a szobámba. Kivettem egy boxert, egy nadrágot és egy felsőt a szekrényből és felvettem őket. Lementem reggelizni. Mára is megbeszéltünk Lydiával egy találkozót. Amint ez eszembe jutott nem is kezdtem el enni hisz reggelizni megyünk. Vagyis inkább ebédelni. Fél 12-re beszéltük meg a találkozót, és most 11 óra múlt 15 perccel. Gyorsan felszaladtam a pénztárcámért majd el is indultam Lydiáékhoz.
Amint megérkeztem a házukhoz le is parkoltam. Az ajtónál csengettem egyet. Ema nyitott ajtót.
-Szia prücsök, de rég láttalak.-kaptam is fel az ölembe.
-Scott.-örült meg nekem és rögtön megölelt.-Gyere nézz velem mesét, Lydia még készül.-húzott a kanapé felé.
10 percig néztem vele a mesét mire Lydia lejött. Nem tudom mikor jöhetett le, de egyszer csak megéreztem, hogy valaki néz. Hátranéztem és ott figyelt minket mosolyogva. Annyira gyönyörű volt. Egy rövidnadrág volt rajta, ami nem takarta hosszú formás combjait. Egy haspóló akarta félig felsőtestét, ami megmutatta a nőiesen kidolgozott hasát is. Istenem olyan eszméletlenül jól néz ki. Észre se vettem de ajkamba haraptam.
-Indulhatunk?-zavarta meg gondolataimat.
-Öhm persze.-álltam fel mosolyogva.
-Gyere Emma átviszlek Mrs. White-hoz.
Miután elrendeztük Emmát indultunk is.
Gyrosozni mentünk. Bementünk a már jól ismert helyünkre és leültünk egy asztalhoz. Kiválasztottunk mit kérünk és rendeltünk is. Nem volt sok idő míg kihozták. Mindenféléről beszélgettünk, holnapra is megbeszéltünk egy talit. Miután megettük fizettünk és távoztunk is. A park felé mentünk, hogy letudjunk ülni. Út közben lassan rácsúsztattam kezem kezeire és megfogtam azt. Lenézett a kezünkre majd rám és rám mosolygott én pedig viszonoztam. Amint a parkba értünk leültünk a szokásos helyünkre és újra beszélgetni kezdtünk. Ettünk még közbe egy fagyit is. Olyan 3 óra lehetett mikor azt mondta, hogy menni kéne Emmáért. Felálltunk és újra megfogtam a kezét, majd elindultunk.
Az úton egyikünk se szólalt meg, nem volt kínos a csend. Pont jó. Amint az utcájukba értünk Mrs. White lakásához mentünk. Emma még nem akart hazajönni, mert ott volt Luke. Lydia hagyta még egy kicsit, ezért átsétáltunk a házukhoz és megálltunk az ajtó előtt.
-Öhm bejössz?-kérdezte kicsit zavartan, én csak elmosolyodtam majd bólintottam.
Bent leültünk a kanapéra és közös megegyezés szerint filmeztünk. Lydia elment popcornt csinálni és hozni üdítőket. Én pedig addig választottam egy filmet. Egy horrort.
Betettem a lejátszóba a DVD-t és vártam Lydiát. Az üdítőket letette az asztalra a popcornt pedig az ölébe véve leült mellém én pedig elindítottam a filmet. Mikor meglátta, hogy horror film lesz kicsit bosszúsan nézett rám. Eleinte elég jól bírta a filmet de úgy a közepe felé mikor levágták egy ember fejét hirtelen az ölembe ugrott, én ezen csak elmosolyodtam majd az egyik karommal átöleltem. De mikor megláttam, hogy a popcorn kiborult elnevettem magam.
-Ne nevess, megijedtem.-nézett rám komolyan.
-Jó jó.-mosolyogtam rá.
A szemem cikázott a szája és a szeme közt. Most a szemébe néztem ő pedig az enyémbe. Levezettem a tekintetem a szájára és közelebb hajoltam, ő is közeledett. Pár ajkaink súrolták egymást mikor kivágódott az ajtó és Emma szaladt be rajta vígan. Amilyen gyorsan csak tudtunk szétrebbentünk.
-Ti mit csináltatok?-állt meg előttünk a kislány.-Csókolóztatok? Fúúúúúj.
-Épp ez az, hogy csak majdnem.-motyogtam elég halkan de Lydia így is meghallotta.
-Nem ezt fogod majd mondani 10 év múlva.-kacsintott a húgára Lydia. Elmosolyodtam majd segítettem összeszedni a kiborult popcornt. Miután összeszedtük Lydia az ajtóig kísért.
-Hmm nem pótoljuk be,a mit a húgod megzavart?-kérdeztem és magamhoz húztam.
-Szia Scott.-nevetett majd kitolt az ajtón.
Na majd holnap megcsókolom. Ami késik nem múlik. Úgyis összejön, ha már jó párszor sikerült. Beültem a kocsimba majd hazamentem. Otthon felmentem a szobámba és letusoltam. Felvettem egy boxert majd az ágyra dőltem. Megláttam a falon egy képet, amin mi vagyunk Lydiával 5 évesen. Már akkor is védelmezően öleltem. Csak akkor még barátként. Ezután eszembe jutott az első csókunk. 13 évesen.
*Visszaemlékezés*
-Scott?-nézett rám Lydia.
-Igen?-fordultam felé érdeklődően.
-Te csókolóztál már?-kérdezte elpirulva.
-Nem, te?-kérdeztem vissza.
-Én se, de..kipróbálnám.-nyögte ki.
-Kivel?-mosolyogtam rá.
-Hát gondoltam veled.-nézett a földre én pedig azonnal letettem a konzolt a kezemből és ránéztem.
-Velem?-álltam fel.
-Igen, veled.-állt fel ő is.-Egyikünknek sincs most barátja vagy barátnője. Miért ne? Nem lennénk már olyan bénák akkorra.
-Igazad van.-gondolkodtam el. Hirtelen ötlettől vezérelve a falhoz toltam Lydiát.-Most?
-Most is akár.-nézett rám szégyenlősen.
Lassan odahajoltam hozzá, az ajkaink súrolták egymást már mikor ő még közelebb hajolt és szinte egyszerre csókoltuk meg egymást.
*Visszaemlékezés vége*
2015. augusztus 12., szerda
Harmadik évad 1. rész
Sziasztok!:) Meghoztam a 3. évad első részét.:) Jó olvasást :*
Tegnap nagyon örültem mikor Scott azt mondta, hogy szeret. Én is szeretem őt. Megbeszéltük, hogy megpróbáljuk együtt de lassan haladunk. Nem folytathatjuk ott, ahol abbahagytuk. Kezdjük a randikkal, "első" csók köztünk meg stb. Mára is megbeszéltünk egy randit. Most keltem fel. Amint a talpam hozzáér a padlóhoz egy ásítás hagyja el a számat. Odasétálok az ablakhoz és kinyitom azt. Amint a nap megsüti az arcom lecsukom a szememet, majd pár másodperccel később újra kinyitom mikor már megbarátkozott a fénnyel. Mélyen beszívom a friss levegőt majd elindulok a szekrényem felé. Kicsit tűnődök rajta, hogy mit vegyek fel. Meleg van kint. A választásom végül egy fekete rövid nacira és egy lenge atlétaféleségre esett. Kiválasztottam még a fehérneműt is és a ruháimmal együtt bementem a fürdőbe. Levettem a pizsamám és beálltam a zuhany alá. A sampont ráérősen dörzsöltem a hajamra. Miután áztattam magam még egy kicsit kiléptem a zuhanykabinból. Magam köré tekertem az egyik törölközőt a másikat pedig a hajamra. Belenéztem a tükörbe és elég tűrhető látvány fogadott. A szemem se volt karikás, megvoltam magammal elégedve. Megtörölköztem majd felvettem a kikészített ruháimat. A hajamról leszedtem a törölközőt és elkezdtem megszárítani. Mikor kész lettem visszamentem a szobámba és megnéztem az időt. 11 óra. Scottal délután 2-kor találkozunk a parkba. Lementem a nappaliba, ahol a húgom nézett TV-t. Leültem mellé.
-Nem vagy éhes?-kérdeztem mosolyogva.
-Nem, mielőtt anya elment csinált palacsintát még van ha te is kérsz.-nézett rám és megölelt. Olyan aranyos volt. Megpusziltam a fejét és elindultam a konyhába, hogy én is egyek. Csináltam egy kávét is és leültem az asztalhoz. Amíg ettem azon gondolkoztam, hogy mit csináljunk ma Scottal. Az oké, hogy a parkba találkozunk de utána. Mikor barátok voltunk csak úgy jött, most kicsit furább lesz. Vagy ne izguljak ennyire? Majd jön aminek kell jönnie. Spontának leszünk. Miután megettem a palacsintám elmostam azt a pár edényt, ami ott volt. Leültem és néztem egy kicsit a TV-t Emmával. Szeretek vele lenni. Ő még kicsi nem tudja milyen szerelmesnek, csalódottnak, depressziósnak lenni. Bárcsak még gyerek lehetnék. Szerettem nézni, ahogy azzal az apró édes mosolyával nézi a TV-t, szinte beleéli magát a történetbe. Észre se vettem magamon, hogy őt nézem már jó pár percre.
-Mit nézel annyira Lydia?-nézz fel rám.
-Ja semmi, csak téged.-mosolyogtam rá és megöleltem.-Szeretlek prücsök.
-Én is téged Lydia.-ölelt meg.-Ha nagy leszek olyan szeretnék lenni mint te. Te vagy a példaképem.
El se tudom mondai, hogy ez mennyire jól esett. A húgomnak én vagyok a példaképe. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon. Most nagyon boldog voltam. Pedig ha tudná, hogy én se vagyok egy szent.
-Miért sírsz?-kérdezte aggódva.
-Ez örömkönny, jól esett amit mondtál.-töröltem le a könnyem.
-Mert így gondolom.-mosolygott tovább majd visszafordult a TV felé és nézte.
Kíváncsi leszek, hogy milyen lesz Emma mikor olyan idős lesz mint én. Vajon hozzám fog fordulni szerelmi tanács esetén? Adtam még egy puszit a fejére és felmentem a szobámba. Már 1 óra 25 perc volt. Gyorsan megfésülködtem még, tettem magamra egy kis sminket de nem vittem túlzásba, belepakoltam a táskámba ami kellett. Majd indultam le a lépcsőn.
-Emma gyere átviszlek Mrs. White-hoz.-szóltam a húgomnak.
-De miééééééért?-nyújtotta el az é betűt.
-Ott lesz Luke is.-mosolyogtam rá.
-Megyeek.-szaladt a szobájába egy pár játékért majd lent is volt.
Lukekal nagyon jól kijönnek. Annyira aranyosak együtt. Bezártam a házat majd megfogtam a húgom kezét és átmentünk a szomszédba.
-Jó napot!-köszöntem.
-Csókolom.-nézett fel Emma az idős nénire.
-Emma itt maradhat pár óráig? Szerintem 4-5 körül jövök érte?!-kérdeztem kedvesen.
-Persze.-mosolygott a néni majd behívta Emmát.
-Köszönjük, akkor majd jövök Viszlát.-köszöntem el mosolyogva.
-Szia Lydia.-köszönt el a néni.
1 óra 45 perc volt. Pont időbe vagyok. Zenét hallgattam amíg a parkhoz nem értem. Scott már ott volt.
-Szia.-köszönt.
-Hello.-köszöntem vissza és megöleltük egymást.
-Merre?-kérdezte.
-Nekem mindegy, mehetünk jég kásázni is.-mondtam.
Út közbe beszélgettünk mindenről. Arról, hogy milyen volt eddig a nyarunk. Hogy milyenre tervezzük. Miket akarunk még csinálni. Lucyékról, hogy milyen jó nekik lementek nyaralni Adammal. Mindenféléről. Épp mondott valamit Scott én pedig annyira elkezdtem nevetni, hogy leejtettem a jégkásám, ami persze kiborult de még mindig nevettem. Na ezen már Scott is elkezdett nevetni. Olyan jó volt vele lenni. Nagyon gyorsan eltelt az idő. Már 4 óra 20 volt. Mennem kéne Emmáért.
-Szerintem én megyek, mert Emma a szomszéd néninél van.-vázoltam a helyzetet.
-Rendben.-mosolygott majd elkezdett közeledni. Nem! Nem szabad még! Előről kezdjük. Hirtelen cselekedtem. Gyorsan adtam az arcára egy puszit majd elköszöntem és elindultam. Nem néztem hátra.
Emmát gyorsan elhoztam Mrs. Whittól majd felmentem a szobámba és ledőltem az ágyra. Gondolkoztam a mai napon.
Tegnap nagyon örültem mikor Scott azt mondta, hogy szeret. Én is szeretem őt. Megbeszéltük, hogy megpróbáljuk együtt de lassan haladunk. Nem folytathatjuk ott, ahol abbahagytuk. Kezdjük a randikkal, "első" csók köztünk meg stb. Mára is megbeszéltünk egy randit. Most keltem fel. Amint a talpam hozzáér a padlóhoz egy ásítás hagyja el a számat. Odasétálok az ablakhoz és kinyitom azt. Amint a nap megsüti az arcom lecsukom a szememet, majd pár másodperccel később újra kinyitom mikor már megbarátkozott a fénnyel. Mélyen beszívom a friss levegőt majd elindulok a szekrényem felé. Kicsit tűnődök rajta, hogy mit vegyek fel. Meleg van kint. A választásom végül egy fekete rövid nacira és egy lenge atlétaféleségre esett. Kiválasztottam még a fehérneműt is és a ruháimmal együtt bementem a fürdőbe. Levettem a pizsamám és beálltam a zuhany alá. A sampont ráérősen dörzsöltem a hajamra. Miután áztattam magam még egy kicsit kiléptem a zuhanykabinból. Magam köré tekertem az egyik törölközőt a másikat pedig a hajamra. Belenéztem a tükörbe és elég tűrhető látvány fogadott. A szemem se volt karikás, megvoltam magammal elégedve. Megtörölköztem majd felvettem a kikészített ruháimat. A hajamról leszedtem a törölközőt és elkezdtem megszárítani. Mikor kész lettem visszamentem a szobámba és megnéztem az időt. 11 óra. Scottal délután 2-kor találkozunk a parkba. Lementem a nappaliba, ahol a húgom nézett TV-t. Leültem mellé.
-Nem vagy éhes?-kérdeztem mosolyogva.
-Nem, mielőtt anya elment csinált palacsintát még van ha te is kérsz.-nézett rám és megölelt. Olyan aranyos volt. Megpusziltam a fejét és elindultam a konyhába, hogy én is egyek. Csináltam egy kávét is és leültem az asztalhoz. Amíg ettem azon gondolkoztam, hogy mit csináljunk ma Scottal. Az oké, hogy a parkba találkozunk de utána. Mikor barátok voltunk csak úgy jött, most kicsit furább lesz. Vagy ne izguljak ennyire? Majd jön aminek kell jönnie. Spontának leszünk. Miután megettem a palacsintám elmostam azt a pár edényt, ami ott volt. Leültem és néztem egy kicsit a TV-t Emmával. Szeretek vele lenni. Ő még kicsi nem tudja milyen szerelmesnek, csalódottnak, depressziósnak lenni. Bárcsak még gyerek lehetnék. Szerettem nézni, ahogy azzal az apró édes mosolyával nézi a TV-t, szinte beleéli magát a történetbe. Észre se vettem magamon, hogy őt nézem már jó pár percre.
-Mit nézel annyira Lydia?-nézz fel rám.
-Ja semmi, csak téged.-mosolyogtam rá és megöleltem.-Szeretlek prücsök.
-Én is téged Lydia.-ölelt meg.-Ha nagy leszek olyan szeretnék lenni mint te. Te vagy a példaképem.
El se tudom mondai, hogy ez mennyire jól esett. A húgomnak én vagyok a példaképe. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon. Most nagyon boldog voltam. Pedig ha tudná, hogy én se vagyok egy szent.
-Miért sírsz?-kérdezte aggódva.
-Ez örömkönny, jól esett amit mondtál.-töröltem le a könnyem.
-Mert így gondolom.-mosolygott tovább majd visszafordult a TV felé és nézte.
Kíváncsi leszek, hogy milyen lesz Emma mikor olyan idős lesz mint én. Vajon hozzám fog fordulni szerelmi tanács esetén? Adtam még egy puszit a fejére és felmentem a szobámba. Már 1 óra 25 perc volt. Gyorsan megfésülködtem még, tettem magamra egy kis sminket de nem vittem túlzásba, belepakoltam a táskámba ami kellett. Majd indultam le a lépcsőn.
-Emma gyere átviszlek Mrs. White-hoz.-szóltam a húgomnak.
-De miééééééért?-nyújtotta el az é betűt.
-Ott lesz Luke is.-mosolyogtam rá.
-Megyeek.-szaladt a szobájába egy pár játékért majd lent is volt.
Lukekal nagyon jól kijönnek. Annyira aranyosak együtt. Bezártam a házat majd megfogtam a húgom kezét és átmentünk a szomszédba.
-Jó napot!-köszöntem.
-Csókolom.-nézett fel Emma az idős nénire.
-Emma itt maradhat pár óráig? Szerintem 4-5 körül jövök érte?!-kérdeztem kedvesen.
-Persze.-mosolygott a néni majd behívta Emmát.
-Köszönjük, akkor majd jövök Viszlát.-köszöntem el mosolyogva.
-Szia Lydia.-köszönt el a néni.
1 óra 45 perc volt. Pont időbe vagyok. Zenét hallgattam amíg a parkhoz nem értem. Scott már ott volt.
-Szia.-köszönt.
-Hello.-köszöntem vissza és megöleltük egymást.
-Merre?-kérdezte.
-Nekem mindegy, mehetünk jég kásázni is.-mondtam.
Út közbe beszélgettünk mindenről. Arról, hogy milyen volt eddig a nyarunk. Hogy milyenre tervezzük. Miket akarunk még csinálni. Lucyékról, hogy milyen jó nekik lementek nyaralni Adammal. Mindenféléről. Épp mondott valamit Scott én pedig annyira elkezdtem nevetni, hogy leejtettem a jégkásám, ami persze kiborult de még mindig nevettem. Na ezen már Scott is elkezdett nevetni. Olyan jó volt vele lenni. Nagyon gyorsan eltelt az idő. Már 4 óra 20 volt. Mennem kéne Emmáért.
-Szerintem én megyek, mert Emma a szomszéd néninél van.-vázoltam a helyzetet.
-Rendben.-mosolygott majd elkezdett közeledni. Nem! Nem szabad még! Előről kezdjük. Hirtelen cselekedtem. Gyorsan adtam az arcára egy puszit majd elköszöntem és elindultam. Nem néztem hátra.
Emmát gyorsan elhoztam Mrs. Whittól majd felmentem a szobámba és ledőltem az ágyra. Gondolkoztam a mai napon.
2015. augusztus 10., hétfő
Trailer
Sziasztok!:) Meghoztam a 3. Évad trailerét.:)
Itt található meg:
http://who-says-you-are-not-beautiful.blogspot.hu/p/trailer.html
Itt található meg:
http://who-says-you-are-not-beautiful.blogspot.hu/p/trailer.html
2015. július 7., kedd
Második évad 11. rész
Sziasztok!:) Meghoztam az új részt. Jó olvasást :*
Másnap áthívtuk Lucyt és Adamot. Először nem akartam nekik elmondani de Scott meggyőzött, hogy muszáj lesz, mert kell a segítség és csak a barátaink.
-Na hellooo.-jöttek be.-Mit csinálunk ma?
-Hát igazából el kell mondanunk valamit.-kezdte Scott.
-Együtt vagytok?-nézett ránk Lucy boldogan. Próbáltam a fejemmel integetni de nem vette a lapot.
-Mi?-kérdezte Scott.-Nem...
-Teljesen más téma.-vágtam közbe.
-Jaa. Miről van szó?-kérdezte Adam.
-Leültem velük szembe a fotelbe és nekikezdtem a mesélésnek . Olyan sorrendbe mondtam el mint Scottnak csak most hozzátettem ami azóta történt.
-Istenem Lydia.-állt fel Lucy és odajött megölelni.-Nem lesz semmi baj.
-Itt maradunk veled amíg anyukád haza nem jön.-ajánlotta fel Adam.
-Igen, itt maradunk.-értett egyet Lucy.
-Köszönöm.-mosolyogtam rájuk majd megöleltem őket.
-Ez a legkevesebb.
A nap további részében filmet néztünk és egy percre se hagytak egyedül. Mikor a film felénél jártunk felálltam, hogy mosdóba mehessek.
-Hova mész?-kérdezte Lucy.
-Oda, ahova még a király is gyalog jár.-mondtam majd elindultam. Aranyos tőlük,h így így vigyáznak rám de azért a fürdőbe csak elmehetek egyedül.
Mikor visszamentem a film még mindig tartott de Lucyék sehol se voltak.
-Lucy.-kiabálta. Nem jött válasz.-Scott, Adam. Valaki?
Nem jött válasz sehonnan. A popcornos tálnál volt egy cetli megint. Már előre rosszat sejtek. Felemeltem majd olvasni kezdtem. "Megakarod találni a barátaidat? Gyere az erdőnél lévő kis házba. Tudod miről beszélek. A tietek volt csak eladtátok apád halála után. Van fél órád, hogy odaérj. -P.H."
Istenem, ezt nem hiszem el. Egy percig se gondolkodtam. Kimentem a házból és a kocsi felé igyekeztem. Mikor már majdnem odaértem a kocsihoz valaki megragadta a karom.
Már épp sikítani akartam mikor megláttam azt a kopasz embert.
-Ne sikíts. Én nem akarlak bántani. Meg akarlak védeni.-mondta és csak ekkor vettem észre azt a fagyis lányt a háta mögött.
-Mi? Miért hinnék magának?-kérdeztem.
-Szomorú, hogy még fel sem ismersz.-nézett rám a lány.
-Miért kik vagytok?-kérdeztem tőlük.
-Apád egyik barátja voltam mielőtt meghalt volna. Megígértem neki, hogy vigyázok a lányára. Ő pedig itt a lányom. Kiskorotokba sokat játszottatok együtt.-keresgéltem az emlékezetembe de semmi. Én csak egy barna, egyenes hajú lányra emlékszek nem pedig egy hullámos szőkére.
-Alison?-néztem a lányra.
-Igen.-mosolygott rám.
-Megváltoztál.-állapítottam meg.
-Te is.
-Na lányok ezt ne most beszéljétek meg kérlek. Ha jól tudom neked most a kis háznál kellene lenned.-mondta, várjunk hogy is hívják.
-Honnan tudsz róla?-kérdeztem.
-Mondtam, hogy apád barátja voltam. Ahogy Peter Hastings is.-mondta.
-Várjunk. Peter Hasting mint P.H.?-kérdeztem ledöbbenve.
-Igen. Amúgy Dom a nevem ha nem emlékeznél de most sietünk kell. Te menj a te kocsiddal mi követünk a miénkkel. Bemész a házba és majd valahogy jelezz ha mi is mehetünk ha baj van. Tudjuk, hogy kell Petert leállítani. Minden rendbe lesz nyugi. Indulj.-sürgetett.
Beültem a kocsimba és elindultam. Ez most sok volt így egyszerre hirtelen de bármit megtennék, hogy megmentsem a barátaimat. Mikor megérkeztem vettem egy nagy levegőt majd bementem. Kerestem egy kapcsolót és mikor végre megtaláltam bár ne kapcsoltam volna fel. Scott, Lucy és Adam oda volt kötözve egy székhez. A pasi aki gondolom Peter meg ott állt és várt. Engem várt.
-Tudod Lydia.-szólalt meg.-Én nagyra tartottam apádat. Képes volt feláldoznia saját magát a családjáért. Milyen megható történet.-húzta gúnyos mosolyra a száját.
-Ki vagy te?-kérdeztem és hátraléptem egy lépést mikor közeledni kezdett.
-Apád régi barátja. Nyugi nem bántalak angyalom. Csak ha muszáj.
-Hogy érted, hogy csak ha muszáj?-kérdeztem rémülten.
-Ha engedelmeskedsz nem bántalak cica.-mosolyodott el megint.-Nagyon csini lettél így 8 év után. Nem baj ha kicsit elszórakozunk?
-Mit akarsz?-kérdeztem nagyot nyelve.-Peter.-és tényleg beugrott minden. Apa mikor meghívta Domot és Peter vacsorára, ők ketten sose kedvelték egymást de mind a ketten kedvesek voltak apával. Alisont is hozta Dom és együtt játszottunk. Minden eszembe jutott.
-Ohh hát emlékszel rám?-nézett rám.
-Nem ilyennek ismertelek meg.-lepődtem meg.
-Miért milyen vagyok most? Miben változtam?-kérdezte mérgesen.
-G..gonosz lettél.-dadogtam.
-Ohh milyen ismerős is ez a helyzet. Ugyanez a párbeszéd folyt apád és köztem mielőtt meghalt.-lökött a falnak.
-Mi?-értetlenkedtem.
-Eláruljam az én kis titkomat?-mosolygott mint egy örült. Odahajolt a fülemhez és megszólalt.-Én öltem meg az apádat.-suttogta lassan a szavakat én pedig nem akartam hinni a fülemnek.
-TE GYILKOS!-ordítottam rá és hátralöktem. Nagyon sok adrenalin gyülemlett fel bennem.
Másnap áthívtuk Lucyt és Adamot. Először nem akartam nekik elmondani de Scott meggyőzött, hogy muszáj lesz, mert kell a segítség és csak a barátaink.
-Na hellooo.-jöttek be.-Mit csinálunk ma?
-Hát igazából el kell mondanunk valamit.-kezdte Scott.
-Együtt vagytok?-nézett ránk Lucy boldogan. Próbáltam a fejemmel integetni de nem vette a lapot.
-Mi?-kérdezte Scott.-Nem...
-Teljesen más téma.-vágtam közbe.
-Jaa. Miről van szó?-kérdezte Adam.
-Leültem velük szembe a fotelbe és nekikezdtem a mesélésnek . Olyan sorrendbe mondtam el mint Scottnak csak most hozzátettem ami azóta történt.
-Istenem Lydia.-állt fel Lucy és odajött megölelni.-Nem lesz semmi baj.
-Itt maradunk veled amíg anyukád haza nem jön.-ajánlotta fel Adam.
-Igen, itt maradunk.-értett egyet Lucy.
-Köszönöm.-mosolyogtam rájuk majd megöleltem őket.
-Ez a legkevesebb.
A nap további részében filmet néztünk és egy percre se hagytak egyedül. Mikor a film felénél jártunk felálltam, hogy mosdóba mehessek.
-Hova mész?-kérdezte Lucy.
-Oda, ahova még a király is gyalog jár.-mondtam majd elindultam. Aranyos tőlük,h így így vigyáznak rám de azért a fürdőbe csak elmehetek egyedül.
Mikor visszamentem a film még mindig tartott de Lucyék sehol se voltak.
-Lucy.-kiabálta. Nem jött válasz.-Scott, Adam. Valaki?
Nem jött válasz sehonnan. A popcornos tálnál volt egy cetli megint. Már előre rosszat sejtek. Felemeltem majd olvasni kezdtem. "Megakarod találni a barátaidat? Gyere az erdőnél lévő kis házba. Tudod miről beszélek. A tietek volt csak eladtátok apád halála után. Van fél órád, hogy odaérj. -P.H."
Istenem, ezt nem hiszem el. Egy percig se gondolkodtam. Kimentem a házból és a kocsi felé igyekeztem. Mikor már majdnem odaértem a kocsihoz valaki megragadta a karom.
Már épp sikítani akartam mikor megláttam azt a kopasz embert.
-Ne sikíts. Én nem akarlak bántani. Meg akarlak védeni.-mondta és csak ekkor vettem észre azt a fagyis lányt a háta mögött.
-Mi? Miért hinnék magának?-kérdeztem.
-Szomorú, hogy még fel sem ismersz.-nézett rám a lány.
-Miért kik vagytok?-kérdeztem tőlük.
-Apád egyik barátja voltam mielőtt meghalt volna. Megígértem neki, hogy vigyázok a lányára. Ő pedig itt a lányom. Kiskorotokba sokat játszottatok együtt.-keresgéltem az emlékezetembe de semmi. Én csak egy barna, egyenes hajú lányra emlékszek nem pedig egy hullámos szőkére.
-Alison?-néztem a lányra.
-Igen.-mosolygott rám.
-Megváltoztál.-állapítottam meg.
-Te is.
-Na lányok ezt ne most beszéljétek meg kérlek. Ha jól tudom neked most a kis háznál kellene lenned.-mondta, várjunk hogy is hívják.
-Honnan tudsz róla?-kérdeztem.
-Mondtam, hogy apád barátja voltam. Ahogy Peter Hastings is.-mondta.
-Várjunk. Peter Hasting mint P.H.?-kérdeztem ledöbbenve.
-Igen. Amúgy Dom a nevem ha nem emlékeznél de most sietünk kell. Te menj a te kocsiddal mi követünk a miénkkel. Bemész a házba és majd valahogy jelezz ha mi is mehetünk ha baj van. Tudjuk, hogy kell Petert leállítani. Minden rendbe lesz nyugi. Indulj.-sürgetett.
Beültem a kocsimba és elindultam. Ez most sok volt így egyszerre hirtelen de bármit megtennék, hogy megmentsem a barátaimat. Mikor megérkeztem vettem egy nagy levegőt majd bementem. Kerestem egy kapcsolót és mikor végre megtaláltam bár ne kapcsoltam volna fel. Scott, Lucy és Adam oda volt kötözve egy székhez. A pasi aki gondolom Peter meg ott állt és várt. Engem várt.
-Tudod Lydia.-szólalt meg.-Én nagyra tartottam apádat. Képes volt feláldoznia saját magát a családjáért. Milyen megható történet.-húzta gúnyos mosolyra a száját.
-Ki vagy te?-kérdeztem és hátraléptem egy lépést mikor közeledni kezdett.
-Apád régi barátja. Nyugi nem bántalak angyalom. Csak ha muszáj.
-Hogy érted, hogy csak ha muszáj?-kérdeztem rémülten.
-Ha engedelmeskedsz nem bántalak cica.-mosolyodott el megint.-Nagyon csini lettél így 8 év után. Nem baj ha kicsit elszórakozunk?
-Mit akarsz?-kérdeztem nagyot nyelve.-Peter.-és tényleg beugrott minden. Apa mikor meghívta Domot és Peter vacsorára, ők ketten sose kedvelték egymást de mind a ketten kedvesek voltak apával. Alisont is hozta Dom és együtt játszottunk. Minden eszembe jutott.
-Ohh hát emlékszel rám?-nézett rám.
-Nem ilyennek ismertelek meg.-lepődtem meg.
-Miért milyen vagyok most? Miben változtam?-kérdezte mérgesen.
-G..gonosz lettél.-dadogtam.
-Ohh milyen ismerős is ez a helyzet. Ugyanez a párbeszéd folyt apád és köztem mielőtt meghalt.-lökött a falnak.
-Mi?-értetlenkedtem.
-Eláruljam az én kis titkomat?-mosolygott mint egy örült. Odahajolt a fülemhez és megszólalt.-Én öltem meg az apádat.-suttogta lassan a szavakat én pedig nem akartam hinni a fülemnek.
-TE GYILKOS!-ordítottam rá és hátralöktem. Nagyon sok adrenalin gyülemlett fel bennem.
2015. július 3., péntek
Második évad 10. érsz
Sziasztok! Ma értem haza a táborból szóval ilyen full fáradt vagyok. Gyorsan felteszem az új részt és megyek is aludni szerintem. Puszii :*
Reggel mikor felkeltem első utam a fürdőbe vezetett. Ásítottam egyet és bezártam az ajtót. De mikor észrevettem, hogy valaki írt rá egy sikítás hagyta el a számat.
-Lydia jól vagy?-hallottam anya hangját a szobámból.Reggel mikor felkeltem első utam a fürdőbe vezetett. Ásítottam egyet és bezártam az ajtót. De mikor észrevettem, hogy valaki írt rá egy sikítás hagyta el a számat.
-Igen csak leejtettem egy tükröt és azt hittem el fog törni. A szívroham jött rám.-mondtam még mindig az ajtót nézve.
-Ja akkor jó.-mondta anya.-Mit kérsz reggelire?
-Zabpehely jó lesz.-mondtam.
Mikor anya kiment a szobámból újra az ajtóra néztem.
-Scott vedd fel kérlek.-suttogtam.
-Háló?-szólt bele.
-Na végre. Valaki járt a szobámba meg a fürdőmbe. Istenem gyere ide.-teljesen kétségbe voltam esve.
-Mi? Már is ott vagyok.-letette.
Hogy jöhetett be? Az ablakra néztem, amit elfelejtettem bezárni este. Hát persze. Istenem. Itt jött el az ágyam mellett és úgy ment a fürdőbe. Istenem, mikor én aludtam. Teljesen ki voltam. Pár percig még ültem az ajtó előtt amire írtak majd hallottam, hogy valaki bejön a szobámba.
-Lydia.-ez Scott.
-Itt vagyok.-szóltam ki a fürdőből. Rögtön bejött.
-Mit csinál..-be is fejezte a kérdését mikor meglátta az ajtót.
-Scott ez az ablakon keresztül jött be. Félek.-motyogtam. Leguggolt mellém és megölelt.-Érted? Itt volt a szobámba miközben én aludtam. Mi van ha csinál velem valamit?-kezdtem el sírni.
-Shh.-nyugtatott Scott.-Semmi baj. Megoldjuk. Ha akarod itt maradok ma éjszakára.
-Megtennéd?-kérdeztem.
-Persze.-tolt el magától kicsit, hogy a szemembe nézhessen.
-Oké.-szipogtam.-Megkérdezem majd anyát. De most fel szeretnék öltözni meg rendbe hozni az arcom, hogy anya ne lássa, hogy sírtam.
-Oké. A szobádba leszek.-ment ki.
Én gyorsan átöltöztem és tettem egy kis sminket majd mikor mentem volna ki megijedtem. A felirat még mindig itt volt.
-Scott.-szóltam ki.
-Igen?-jött az ajtó elé.
-Gyere be.-mondtam neki.-Segíts ezt eltüntetni innen.
Megfogtunk egy rongyot amivel letudjuk törölni. Vagy 5 percig súroltuk mire lejött. Felsóhajtottunk mikor végeztünk. Lementünk a konyhába reggelizni bár én nem nagyon tudtam enni.
-Lydia ma el kell utazzak New Yorkba munkaügyben. Egy hétig leszek oda. Emma a nagyinál lesz addig.-közölte anya.-Te pedig egyedül leszel itthon, áthívhatsz bárkit nyár van.-mosolygott rám.
-Köszönöm.-erőltettem egy mosolyt magamra.
-Ha bármi baj van hívj.
-Rendben. Mikor indulsz?
-Este 7-kor.
-Értem.-ettem tovább.
Scott reggeli után hazament és pakolt pár ruhát, hogy ma este átjöjjön 7 után. Én anyának segítettem összepakolni. Fél hatkor elindultunk a nagyiékhoz, aki a város másik felén lakik. Ott voltunk fél óráig kb. Beszélgettünk kicsit majd elköszöntünk a nagyiéktól és Emmától. Beszálltunk anyával a kocsiba és a reptér felé indultunk.
-Miért is kell most elmenj New Yorkba?-kérdeztem.
-Felkeresett az egyik ottani cég, hogy meg kell tervezzek nekik 6 különböző esküvői ruhát és el kell vigyem a terveket és ott kell maradjak amíg meg nem csinálják, hogy átellenőrizzem őket és változtassak rajtuk ha valami nem jó.-mesélte el. Nem is mondtam még, anya divattervező.
-Ez szuper. Majd csinálj képeket a ruhákról és muti.-lelkesedtem.
-Rendben.-mosolygott rám anya.-De ha most nem sietsz lekésem a repülőt.
Nekem ennyi kellett csak és jobban rátapostam a gázra. 15 perc volt a gép indulásáig és mi pont akkor parkoltunk le. Segítettem gyorsan bevinni anya csomagjait. Szerencsére időbe beértünk, gyorsan elköszöntünk és anya szállt is fel a gépre. Megvártam míg a gép felszáll és elindultam. Mikor kiértem a kocsihoz ott volt egy papír az ablakon. Azt hittem megbüntettek, mert rossz helyre álltam de mikor elolvastam, hogy mi van a papíron jobban örültem volna a büntetésnek. "Egyedül leszel egész héten? Nem félsz? Talán megint bemegyek a házatokba. Talán most veled is történik valami. -P.H."
Bepattantam a kocsiba és amilyen gyorsan csak tudtam hazamentem és hívtam is Scottot.
-Na itt is vagyok.-lépett be az ajtón én pedig a kezébe nyomtam a lapot.
-Hé Lydia nyugi. Itt maradhatok egész hétre ha akarod és áthívhatjuk Adamékat.
-De akkor nekik is muszáj lesz elmondani.
-Talán el kellene.-mondta Scott.
-Talán. De ezzel ma ne foglalkozzunk. Inkább menjünk aludni, fáradt vagyok.
-Ahogy akarod.-mondta majd megfogta a táskáját és követett a szobámba.
Miután mind a ketten lezuhanyoztunk bebújtunk az ágyba. Scott és énköztem kb 15 centi volt. Hirtelen ötlettől vezérelve odabújtam hozzá.
-Nem tudok aludni.-suttogtam.
-Vigyázok rád nyugi, aludj.-ölelt át én pedig a mellkasára tettem a fejem.
2015. június 27., szombat
Második évad 9. rész
Sziasztok!:) Meghoztam az új részt. Most egy hétig nem lesz új rész, mert hétfőn megyek táborba. Addig is puszii :*
Hirtelen nem tudtam mit mondani. Megijedtem.
-Lydia!.-emelte feljebb a hangját.-Mik ezek?
-A..azok..khm.-kezdtem el de nem tudtam, hogy mondjam el neki.
-MIK EZEK?-kérdezte még hangosabban.
És itt már muszáj volt elmondanom. Nem titkolhattam.
-Üljünk le az ágyra és mindent elmesélek.-mondtam és elindultam az ágy felé.
-Na had halljam.-ült le velem szembe.
És elkezdtem mesélni neki a legelejétől. Mikor a boltból jöttem ki. Folytattam a kávéssal és majd az itthonival. Elmondtam neki, hogy miért is akartam én menni fagyit venni ma. Ő türelmesen hallgatta de láttam rajta, hogy feszült.
-Istenem Lydia, ezt jelentenünk kéne a rendőrségnek.-állt fel.
-Nee, Scott. Nem!-fogtam meg a karját.
-Miért?-kérdezte.
-Kiakarom deríteni, hogy honnan ismerték apámat.-néztem a szemébe.
-Lydia..-kezdte el.
-Nem, ne mondj semmit.-hajtottam le a fejem.-De félek.
-Megvédelek, bármi áron.-ölelt magához olyan szorosan amilyen szorosan csak tudott.
-Köszönöm.-mondtam és felemeltem a fejem, hogy rá tudjak nézni.
Ő is rám nézett majd a számra és újra a szemembe. A keze a derekamra csúszott és úgy tartott. Kicsit közelebb hajolt és várt, hogy mit szólok. Én nem mozdultam, mire még közelebb hajolt és megcsókolt. Sokáig tartott a csók, levegőhiány miatt kellett elváljunk. De az a szünet se tartott sokáig. Mikor az ágy felé kezdett tolni eszembe jutott valami. Anyáék itthon vannak. Basszus.
-Scott.-toltam el.-Anyáék itthon vannak.-ő csak elmosolyodott és az ajtóhoz sétált, amit kulcsra zárt.
-Most már nem nyithatnak ránk.-jött oda mosolyogva.
-Hmm, Scott mostanában nagyon rossz fiú lettél.-húztam végig a pólóján a kezem, amibe belemarkoltam és magamhoz rántottam.
-Mindig ilyen voltam, csak te ezt a részem most tapasztalod.-elővette a rossz fiús mosolyát, amitől a lányok sorba olvadnak el. Én is pont így voltam vele, muszáj voltam megcsókolni. Éreztem, hogy kezdi elveszteni az eszét. Belemarkolt a combomba és felemelt, majd az ágyra tett. Mind a kettőnknek izgalmasabbá tette az, hogy lent van anya és Emma és bármikor lebukhatunk még úgyis, hogy be van zárva az ajtó.
-Ez gyors volt.-gördült le rólam Scott.
-Ja.-nevettem fel.
-Na de mennem kell.-állt fel és elkezdett öltözni, közbe nekem is odadobálta a ruháim és én is felöltöztem.
A következő percben már a lépcsőn sétáltunk le.
-Anya Scott megy.-szóltam anyának.
-Kicsim miért volt bezárva az ajtód?-jött ki anya a konyhából.
Hirtelen nem tudtam mit mondani, Scottra néztem.
-Csak Lydiát akartam megijeszteni, hogy bent ragadtunk és kiesett a kulcs az ablakon.-mondta gyorsan Scott, ami eszébe jutott.
-Ja értem.-mosolygott anya.
-És ezt majd vissza is kapod.-ütöttem karon.
-Várom.-nevetett fel.
-Szia Scott.-köszönt el anya.
-Szia Jade.-mosolygott Scott és kilépett a bejárati ajtón én pedig a kapuig kísértem.
-És amiről ma volt szó.-fordult felém.-Megoldjuk nyugi.
-Rendben, és köszönöm.-mosolyogtam rá.
-Ez alap.-hajolt oda és azt hittem meg fog csókolni de helyette egy puszit kaptam az arcomra. Majd odasétált a kocsijához.
-Minden lánynál ezt csinálod miután elmész?-kérdeztem nevetve.
-Talán.-nevetett majd beszállt a kocsijába és elhajtott.
Mikor bementem a házba becsuktam a bejárati ajtót és nekidőltem. Elmosolyodtam és tovább mentem.
-Lydia.-szólt anya.
-Igen.-fordultam hátra a lépcsőnél.
-Tudom, hogy nem úgy volt, ahogy Scott mondta. A kulcs benne volt a zárba.-nézett rám anya, hirtelen úgy éreztem, hogy végem. Anya elmosolyodott majd visszasétált a konyhába. Most nem dühösnek kéne lennie? Megfordultam lassan és felszaladtam a szobámba. Elmentem zuhanyozni majd lefeküdtem aludni.
*P.H. szemszöge*
Lydia, Lydia te nem tudod, hogy a gonosz sose alszik? Kinyitottam az ablakot és halkan bemásztam. Bementem a fürdőjébe.
Hirtelen nem tudtam mit mondani. Megijedtem.
-Lydia!.-emelte feljebb a hangját.-Mik ezek?
-A..azok..khm.-kezdtem el de nem tudtam, hogy mondjam el neki.
-MIK EZEK?-kérdezte még hangosabban.
És itt már muszáj volt elmondanom. Nem titkolhattam.
-Üljünk le az ágyra és mindent elmesélek.-mondtam és elindultam az ágy felé.
-Na had halljam.-ült le velem szembe.
És elkezdtem mesélni neki a legelejétől. Mikor a boltból jöttem ki. Folytattam a kávéssal és majd az itthonival. Elmondtam neki, hogy miért is akartam én menni fagyit venni ma. Ő türelmesen hallgatta de láttam rajta, hogy feszült.
-Istenem Lydia, ezt jelentenünk kéne a rendőrségnek.-állt fel.
-Nee, Scott. Nem!-fogtam meg a karját.
-Miért?-kérdezte.
-Kiakarom deríteni, hogy honnan ismerték apámat.-néztem a szemébe.
-Lydia..-kezdte el.
-Nem, ne mondj semmit.-hajtottam le a fejem.-De félek.
-Megvédelek, bármi áron.-ölelt magához olyan szorosan amilyen szorosan csak tudott.
-Köszönöm.-mondtam és felemeltem a fejem, hogy rá tudjak nézni.
Ő is rám nézett majd a számra és újra a szemembe. A keze a derekamra csúszott és úgy tartott. Kicsit közelebb hajolt és várt, hogy mit szólok. Én nem mozdultam, mire még közelebb hajolt és megcsókolt. Sokáig tartott a csók, levegőhiány miatt kellett elváljunk. De az a szünet se tartott sokáig. Mikor az ágy felé kezdett tolni eszembe jutott valami. Anyáék itthon vannak. Basszus.
-Scott.-toltam el.-Anyáék itthon vannak.-ő csak elmosolyodott és az ajtóhoz sétált, amit kulcsra zárt.
-Most már nem nyithatnak ránk.-jött oda mosolyogva.
-Hmm, Scott mostanában nagyon rossz fiú lettél.-húztam végig a pólóján a kezem, amibe belemarkoltam és magamhoz rántottam.
-Mindig ilyen voltam, csak te ezt a részem most tapasztalod.-elővette a rossz fiús mosolyát, amitől a lányok sorba olvadnak el. Én is pont így voltam vele, muszáj voltam megcsókolni. Éreztem, hogy kezdi elveszteni az eszét. Belemarkolt a combomba és felemelt, majd az ágyra tett. Mind a kettőnknek izgalmasabbá tette az, hogy lent van anya és Emma és bármikor lebukhatunk még úgyis, hogy be van zárva az ajtó.
-Ez gyors volt.-gördült le rólam Scott.
-Ja.-nevettem fel.
-Na de mennem kell.-állt fel és elkezdett öltözni, közbe nekem is odadobálta a ruháim és én is felöltöztem.
A következő percben már a lépcsőn sétáltunk le.
-Anya Scott megy.-szóltam anyának.
-Kicsim miért volt bezárva az ajtód?-jött ki anya a konyhából.
Hirtelen nem tudtam mit mondani, Scottra néztem.
-Csak Lydiát akartam megijeszteni, hogy bent ragadtunk és kiesett a kulcs az ablakon.-mondta gyorsan Scott, ami eszébe jutott.
-Ja értem.-mosolygott anya.
-És ezt majd vissza is kapod.-ütöttem karon.
-Várom.-nevetett fel.
-Szia Scott.-köszönt el anya.
-Szia Jade.-mosolygott Scott és kilépett a bejárati ajtón én pedig a kapuig kísértem.
-És amiről ma volt szó.-fordult felém.-Megoldjuk nyugi.
-Rendben, és köszönöm.-mosolyogtam rá.
-Ez alap.-hajolt oda és azt hittem meg fog csókolni de helyette egy puszit kaptam az arcomra. Majd odasétált a kocsijához.
-Minden lánynál ezt csinálod miután elmész?-kérdeztem nevetve.
-Talán.-nevetett majd beszállt a kocsijába és elhajtott.
Mikor bementem a házba becsuktam a bejárati ajtót és nekidőltem. Elmosolyodtam és tovább mentem.
-Lydia.-szólt anya.
-Igen.-fordultam hátra a lépcsőnél.
-Tudom, hogy nem úgy volt, ahogy Scott mondta. A kulcs benne volt a zárba.-nézett rám anya, hirtelen úgy éreztem, hogy végem. Anya elmosolyodott majd visszasétált a konyhába. Most nem dühösnek kéne lennie? Megfordultam lassan és felszaladtam a szobámba. Elmentem zuhanyozni majd lefeküdtem aludni.
*P.H. szemszöge*
Lydia, Lydia te nem tudod, hogy a gonosz sose alszik? Kinyitottam az ablakot és halkan bemásztam. Bementem a fürdőjébe.
2015. június 21., vasárnap
Második évad 8. rész
Sziasztok! Tudom, hogy pénteken kellett volna hozzam az új részt de akkor ballagtam és nem volt rá időm. Szombaton pedig még voltak vendégek. De ma már tudtam nektek hozni. Bocsánatot kérek még egyszer a késés miatt. Puszi :*
*Lydia szemszöge*
Amint hazaértem ledobtam magam az ágyra és csak bámultam ki a fejemből. Ki lehet az aki ennyire ismer/ismert? Miért kell ijesztgetnie? Olyan 11 lehetett mire sikerült elaludnom.
Reggel mikor felkeltem elmentem a fürdőbe elkészülni. Mikor végeztem és mentem vissza a szobámba ott volt Scott.
-Jó reggelt.-köszönt.
-Ööö neked is. Mi nem vagyunk haragban?-kérdeztem.
-Nem haragszok rád, kiborultál. Érthető. Most viszont elmegyünk palacsintázni, aztán moziba és így tovább. Hisz nyár van, csak nem akarsz itthon unatkozni.-mesélte ötletét mosolyogva.
-Igen, nyár van. Nem akarsz csajozni?-elevenítettem fel neki, hogy általában ilyenkor még jobban beleveti magát a csajozásba.
-Nem. Veled szeretnék lenni most.-mondta mosolyogva én pedig nem bírtam ki, hogy meg ne öleljem.
-Köszönöm.-suttogtam a fülébe.
-Ezen nincs mit köszönni.-mosolygott rám és szorosabban ölelt
Anyának szóltam, hogy ma Scottal leszek a városba. Először palacsintázni mentünk aztán moziba, vásárolgatni, kávézni és végül a parkba. Olyan jó volt vele, elfelejtettem minden bajt. Mindent. Sikerült elfelejtetnie velem, annyira kedves hozzám és olyan jó barát. Pedig én azt hittem, hogy azután az este után már nem leszünk olyan jóba. De tévedtem, szerintem mondhatjuk, hogy azóta jobb a kapcsolatunk szerintem. Na igen és itt véget ért a mai napnak a jó része és következett a rossz. Megláttam azt a kopasz pasit. Minket figyelt majd odament a fagyishoz és vett egy fagyit. Kicsit beszélgetett a lánnyal majd elment. Ekkor hirtelen ötletem támadt.
-Héé Scott megkívántam a fagyit. Te kérsz?-kérdeztem a mellettem ülő fiút.
-Nem, de hozok neked ha kérsz.-állt volna fel de visszaültettem.
-Hozok magamnak.-mosolyogtam rá.
Elindultam a kis bódé felé. Mikor odaértem a lány mosolyogva fogadott.
-Mit adhatok?-kérdezte.
-Ismered azt a kopasz férfit, aki az előbb itt volt?-kérdeztem kíváncsian.-Amúgy egy csokifagyi lesz.
-Milyen tölcsért szeretnél? Édes vagy sima?-lépett túl a kérdésemen.
-Édes, de kérdeztem valamit.-emlékeztettem rá.
-Rendben mindjárt adom.-mosolygott rám.
-Hahó kérdeztem valamit.
-Igen ismerem.-majd mintha eszébe jutott volna valami.-Vagyis igen ismerem, de nem személyesen. Csak általában itt vesz fagyit.
-Értem, köszi.-mondtam.
-A barátod?-nézett a pad felé, ahol Scott ült.
-Igen. Vagyis a barátom de nem úgy. Olyan haver féleség.-mondtam mosolyogva.
-Olyan ismerős.-nézte meg jobban a lány.
-Ja biztos valamelyik bulin találkoztatok egy éjszakára. Nagy nőcsábász.-nevettem fel.
-Arra biztos emlékeznék. De nem hiszem, hogy onnan lenne ismerős. Nem vagyok híve az egy éjszakás kalandoknak.-nézett rám.-Tessék itt a fagyid.
-Oh köszi, már el is felejtettem miért jöttem.-nevettem el magam ismét.
-Nincs mit.-nevetett ő is.-További szép napot.
-Neked is.-mosolyogtam rá.
Hát ez furcsa volt, na mindegy.
*Dom szemszöge (a kopasz férfi)*
Mit akarhatott Alisontól Lydia? Felismerte volna? Nem mertem addig visszamenni a bódéhoz, amíg el nem mennek Scottal. Beletelt egy fél órába de végül elmentek.
-Hé Alison. Mit akart Lydia?-kérdeztem a lányomat.
-Kérdezte, hogy ismerlek-e.-mondta majd kiszolgálta a vásárlót.
-És mit mondtál?-kérdeztem félve.
-Azt, hogy igen. De személyesen nem csak idejársz mindig fagyit venni.-magyarázta.
-Huhh akkor jó.-könnyebbültem meg.
-De figyelj ki volt az a srác mellette. Te csak ismered.-nézett rám.
-Scott, Scott Hill.-válaszoltam.-Miért?
-Ismerős volt.-rázta meg a fejét majd kedvesen megkérdezte a következő vásárlót, hogy mit kér.
-7 éve velük játszottál.-válaszoltam mosolyogva.
-Akkor onnan.-jutott hirtelen eszébe.-Köszönöm hölgyem máskor is jöjjön.-mosolygott az idős hölgyre.-De olyan szomorú, hogy fel se ismer Lydia.
-Sokat változtál, a hajad akkor egyenes volt és barna. Most pedig hullámos és szőke. Az arcod is változott kicsit, már olyan felnőttes.-néztem végig a lányomon, hogy tényleg mennyit változott.
-Hány évesek is Lydiáék?-kérdezte.
-18, miért?
-Akkor 2 év van köztünk.-számolta ki ez a roppant nehéz matematikai egyenletet.
-Igen. Na de most mennem kell, mert figyelem kell őket. Szia kicsim.-adtam egy puszit a homlokára.
Sietősen mentem arra amerre Lydia és Scott 10 perce. Nem mentek túl messze hisz a parktól egy utcányira lévő boltba tértek be. Követtem őket. Mikor Lydia meglátott a sorok közt ledermedt és engem nézett. Szegény lány nagyon félhet de nem mondhatok neki semmit. Nem akartam még jobban megijeszteni, ezért inkább továbbmentem.
*Lydia szemszöge*
-Mi a baj Lydia?-kérdezte Scott.-Mint, aki szellemet látott.
-Ja nem semmi csak elbambultam.-mondtam és a kasszához léptem, hogy fizessünk.
Scottal hazafelé tartottunk. Scott még bejött hozzánk egy kis időre. Felmentünk a szobámba. Amilyen szerencsétlen vagyok elejtettem a táskám és minden kiborult belőle. Scott rögtön leguggolt és elkezdte összeszedni, azonban egy valamiről megfelejtkeztem. A cetlik, a táska mélyén. Már késő volt. Scott hirtelen kiegyenesedett a két cetlivel a kezébe.
-Ezek mik Lydia?-kérdezte.
*Lydia szemszöge*
Amint hazaértem ledobtam magam az ágyra és csak bámultam ki a fejemből. Ki lehet az aki ennyire ismer/ismert? Miért kell ijesztgetnie? Olyan 11 lehetett mire sikerült elaludnom.
Reggel mikor felkeltem elmentem a fürdőbe elkészülni. Mikor végeztem és mentem vissza a szobámba ott volt Scott.
-Jó reggelt.-köszönt.
-Ööö neked is. Mi nem vagyunk haragban?-kérdeztem.
-Nem haragszok rád, kiborultál. Érthető. Most viszont elmegyünk palacsintázni, aztán moziba és így tovább. Hisz nyár van, csak nem akarsz itthon unatkozni.-mesélte ötletét mosolyogva.
-Igen, nyár van. Nem akarsz csajozni?-elevenítettem fel neki, hogy általában ilyenkor még jobban beleveti magát a csajozásba.
-Nem. Veled szeretnék lenni most.-mondta mosolyogva én pedig nem bírtam ki, hogy meg ne öleljem.
-Köszönöm.-suttogtam a fülébe.
-Ezen nincs mit köszönni.-mosolygott rám és szorosabban ölelt
Anyának szóltam, hogy ma Scottal leszek a városba. Először palacsintázni mentünk aztán moziba, vásárolgatni, kávézni és végül a parkba. Olyan jó volt vele, elfelejtettem minden bajt. Mindent. Sikerült elfelejtetnie velem, annyira kedves hozzám és olyan jó barát. Pedig én azt hittem, hogy azután az este után már nem leszünk olyan jóba. De tévedtem, szerintem mondhatjuk, hogy azóta jobb a kapcsolatunk szerintem. Na igen és itt véget ért a mai napnak a jó része és következett a rossz. Megláttam azt a kopasz pasit. Minket figyelt majd odament a fagyishoz és vett egy fagyit. Kicsit beszélgetett a lánnyal majd elment. Ekkor hirtelen ötletem támadt.
-Héé Scott megkívántam a fagyit. Te kérsz?-kérdeztem a mellettem ülő fiút.
-Nem, de hozok neked ha kérsz.-állt volna fel de visszaültettem.
-Hozok magamnak.-mosolyogtam rá.
Elindultam a kis bódé felé. Mikor odaértem a lány mosolyogva fogadott.
-Mit adhatok?-kérdezte.
-Ismered azt a kopasz férfit, aki az előbb itt volt?-kérdeztem kíváncsian.-Amúgy egy csokifagyi lesz.
-Milyen tölcsért szeretnél? Édes vagy sima?-lépett túl a kérdésemen.
-Édes, de kérdeztem valamit.-emlékeztettem rá.
-Rendben mindjárt adom.-mosolygott rám.
-Hahó kérdeztem valamit.
-Igen ismerem.-majd mintha eszébe jutott volna valami.-Vagyis igen ismerem, de nem személyesen. Csak általában itt vesz fagyit.
-Értem, köszi.-mondtam.
-A barátod?-nézett a pad felé, ahol Scott ült.
-Igen. Vagyis a barátom de nem úgy. Olyan haver féleség.-mondtam mosolyogva.
-Olyan ismerős.-nézte meg jobban a lány.
-Ja biztos valamelyik bulin találkoztatok egy éjszakára. Nagy nőcsábász.-nevettem fel.
-Arra biztos emlékeznék. De nem hiszem, hogy onnan lenne ismerős. Nem vagyok híve az egy éjszakás kalandoknak.-nézett rám.-Tessék itt a fagyid.
-Oh köszi, már el is felejtettem miért jöttem.-nevettem el magam ismét.
-Nincs mit.-nevetett ő is.-További szép napot.
-Neked is.-mosolyogtam rá.
Hát ez furcsa volt, na mindegy.
*Dom szemszöge (a kopasz férfi)*
Mit akarhatott Alisontól Lydia? Felismerte volna? Nem mertem addig visszamenni a bódéhoz, amíg el nem mennek Scottal. Beletelt egy fél órába de végül elmentek.
-Hé Alison. Mit akart Lydia?-kérdeztem a lányomat.
-Kérdezte, hogy ismerlek-e.-mondta majd kiszolgálta a vásárlót.
-És mit mondtál?-kérdeztem félve.
-Azt, hogy igen. De személyesen nem csak idejársz mindig fagyit venni.-magyarázta.
-Huhh akkor jó.-könnyebbültem meg.
-De figyelj ki volt az a srác mellette. Te csak ismered.-nézett rám.
-Scott, Scott Hill.-válaszoltam.-Miért?
-Ismerős volt.-rázta meg a fejét majd kedvesen megkérdezte a következő vásárlót, hogy mit kér.
-7 éve velük játszottál.-válaszoltam mosolyogva.
-Akkor onnan.-jutott hirtelen eszébe.-Köszönöm hölgyem máskor is jöjjön.-mosolygott az idős hölgyre.-De olyan szomorú, hogy fel se ismer Lydia.
-Sokat változtál, a hajad akkor egyenes volt és barna. Most pedig hullámos és szőke. Az arcod is változott kicsit, már olyan felnőttes.-néztem végig a lányomon, hogy tényleg mennyit változott.
-Hány évesek is Lydiáék?-kérdezte.
-18, miért?
-Akkor 2 év van köztünk.-számolta ki ez a roppant nehéz matematikai egyenletet.
-Igen. Na de most mennem kell, mert figyelem kell őket. Szia kicsim.-adtam egy puszit a homlokára.
Sietősen mentem arra amerre Lydia és Scott 10 perce. Nem mentek túl messze hisz a parktól egy utcányira lévő boltba tértek be. Követtem őket. Mikor Lydia meglátott a sorok közt ledermedt és engem nézett. Szegény lány nagyon félhet de nem mondhatok neki semmit. Nem akartam még jobban megijeszteni, ezért inkább továbbmentem.
*Lydia szemszöge*
-Mi a baj Lydia?-kérdezte Scott.-Mint, aki szellemet látott.
-Ja nem semmi csak elbambultam.-mondtam és a kasszához léptem, hogy fizessünk.
Scottal hazafelé tartottunk. Scott még bejött hozzánk egy kis időre. Felmentünk a szobámba. Amilyen szerencsétlen vagyok elejtettem a táskám és minden kiborult belőle. Scott rögtön leguggolt és elkezdte összeszedni, azonban egy valamiről megfelejtkeztem. A cetlik, a táska mélyén. Már késő volt. Scott hirtelen kiegyenesedett a két cetlivel a kezébe.
-Ezek mik Lydia?-kérdezte.
2015. június 14., vasárnap
Második évad 7. rész
Sziasztok! :) Meghoztam az új részt. Ezt a részt kicsit több szemszögből írtam. Remélem fog tetszeni. Puszi :*
*Scott szemszöge*
Szegény Lydia, megtudom érteni a viselkedését és nem haragszok rá. 4 évig bírta ki, hogy ne bukjon ki. Ő a legerősebb ember, akit valaha ismertem. Nekem már egyszer ezt elmondta, hogy mit érez. Mindig meghallgattam és megnyugtattam de sose mutatta ki mások előtt, mindig nevetett ezért mindenki úgy gondolta, hogy boldog. Pedig nem volt az. Vagyis csak néha. 16 évesen egyszer nagyon berúgott, akkor is előjött neki minden de akkor is tartotta magát és csak nekem mondta el. Én segítettem neki, hogy az anyukája ne vegye észre, ezért azt mondtam, hogy nálunk alszik. Aznap este vesztette el a szüzességét is, a srác csúnyán kihasználta. És az a srác az akkori barátja volt. Én kaptam rajta őket a szórakozóhely mellett. Lydián látszott akkor, hogy nincs magánál. Felelőtlenség volt tőle tudom, de a barátjától is, hogy kihasználta. Odamentem és bevertem egyet a srácnak aki a földre esett én pedig gyorsan segítettem Lydiának, hogy összeszedje magát és elindultam vele hozzánk. Másnap nagyon ki volt szegény mikor elmeséltem mi történt. A fiúval aznap szakított. Sok mindenen kellett keresztülmennie, most nem szabad rá haragudnom és nem is haragszok. Segítenem kell neki. Tudtam, hogy ilyenkor már felesleges vele beszélni majd ha lenyugszik felkeresem, most inkább megyek.
*Lydia szemszöge*
Hallottam, ahogy csukódik a bejárati ajtó. Tudom, hogy rosszulesett Scottnak de elegem volt. Felkaptam a táskám és csak úgy elindultam. Először a parkba mentem és leültem egy padra gondolkozni. Pont ráláttam a fagyisra. Feltörtek az emlékek. Apa mindig idehozott fagyizni. Leültünk erre a padra és megettük a fagyit. Elmosolyodtam majd felálltam és vettem egy fagyit az emlék kedvéért. Mikor a lány ideadta a csokifagyit megköszöntem és elindultam. Mikor levettem a szalvétát amit a törzsélre rakott észrevettem, hogy van rá valami írva. Megfordítottam és elolvastam. "Apuci pici lánya még mindig ugyanazt a fagyit szereti? Milyen aranyos. Vigyázz magadra ribanc. -P.H."
Nagyon megijedtem, szétnéztem gyorsan, hogy nem-e figyel valaki de nem láttam semmit. Megfogtam a szalvétát és a kukába dobtam a fagyival együtt.
*P.H. szemszöge*
Mikor Lydia elment kijöttem a bokor mögül és figyeltem a távolodó alakját. Milyen csinos, érett nő lett belőle mióta nem láttam. 7 éve. Kizárt, hogy emlékszik rám. Főleg a nevemre. Talán meg kellett volna halnia a gyógyszer túladagolásban, jobb lenne neki. Szegény lány előre sajnálom, de hogy minek? És, hogy kitől? Hát tőlem. Egészen addig néztem míg be nem tért egy utcába. Nem tudja mi vár még rá.
Odasétáltam a fagyishoz.
-Kösz, hogy azt a szalvétát adtad neki amit mondtam.-adtam oda a pénzét a lánynak és ő elkezdte számolni.-Annyi amennyit mondtam, nem bízol bennem?
-Miért bíznék idegenekben?-tette fel a kérdést.-Még a nevedet se tudom.
-Nem is fogod.-mondtam.
-Nem is akarom. De többet ne kérj tőlem segítséget, kellett a pénz. Ezt is csak azért csináltam. De miután láttam a lányon, hogy megrémült legszívesebben ezt se fogadnám el.-nézett a pénzre.
-Nyugi nem foglak keresni többet, de ha megtudom, hogy bármit is mondtál erről valakinek megtalállak.-tettem fel a napszemüveget.
-Értem.-makogott a lány.
-Jó kislány.-mosolyogtam rá majd elsétáltam.
*Alison szemszöge (a fagyis csaj)*
-Na mit kellett átadj?-jött oda.
-Egy szalvétát, amire az volt írva "Apuci pici lánya még mindig ugyanazt a fagyit szereti? Milyen aranyos. Vigyázz magadra ribanc. -P.H.".-idéztem fel a szöveget, amit csak gyorsan átfutottam a szememmel.
-Köszi.-mosolygott rám.
-De azt mondta megtalál ha ezt valakinek elmondom. Ugye nem lesz semmi bajom?-kérdeztem rémülten.
-Kislányom semmi olyat nem csinálok, amivel ártanék neked.
-Köszönöm.-néztem rá hálásan.
-Hisz az apád vagyok. De óriási kalamajkába kerültem és most rakom össze a tervem, hogy kijussak belőle és Lydiát is megmentsem, megérdemli. Az apjának is megígértem, hogy megvédem. És még rád is vigyázok kincsem. Szeretlek.-mondta.
-Én is téged apa.-mosolyogtam rá majd megöleltem.
Nem tudom mibe keveredett apa bár sejtem, de bármit megteszek, hogy kijuttassam belőle. És Lydiát is meg kell védenünk, istenem. Lydia ezt nem érdemli meg. Milyen jó is lenne ha még emlékezne rám. Szomorú volt látni, hogy idegen vagyok számára. Ma is vette azt a fagyit és rám mosolygott de semmi, meg se ismert. Megértem hisz egyáltalán nem úgy nézek ki mint 7 éve.
*Scott szemszöge*
Szegény Lydia, megtudom érteni a viselkedését és nem haragszok rá. 4 évig bírta ki, hogy ne bukjon ki. Ő a legerősebb ember, akit valaha ismertem. Nekem már egyszer ezt elmondta, hogy mit érez. Mindig meghallgattam és megnyugtattam de sose mutatta ki mások előtt, mindig nevetett ezért mindenki úgy gondolta, hogy boldog. Pedig nem volt az. Vagyis csak néha. 16 évesen egyszer nagyon berúgott, akkor is előjött neki minden de akkor is tartotta magát és csak nekem mondta el. Én segítettem neki, hogy az anyukája ne vegye észre, ezért azt mondtam, hogy nálunk alszik. Aznap este vesztette el a szüzességét is, a srác csúnyán kihasználta. És az a srác az akkori barátja volt. Én kaptam rajta őket a szórakozóhely mellett. Lydián látszott akkor, hogy nincs magánál. Felelőtlenség volt tőle tudom, de a barátjától is, hogy kihasználta. Odamentem és bevertem egyet a srácnak aki a földre esett én pedig gyorsan segítettem Lydiának, hogy összeszedje magát és elindultam vele hozzánk. Másnap nagyon ki volt szegény mikor elmeséltem mi történt. A fiúval aznap szakított. Sok mindenen kellett keresztülmennie, most nem szabad rá haragudnom és nem is haragszok. Segítenem kell neki. Tudtam, hogy ilyenkor már felesleges vele beszélni majd ha lenyugszik felkeresem, most inkább megyek.
*Lydia szemszöge*
Hallottam, ahogy csukódik a bejárati ajtó. Tudom, hogy rosszulesett Scottnak de elegem volt. Felkaptam a táskám és csak úgy elindultam. Először a parkba mentem és leültem egy padra gondolkozni. Pont ráláttam a fagyisra. Feltörtek az emlékek. Apa mindig idehozott fagyizni. Leültünk erre a padra és megettük a fagyit. Elmosolyodtam majd felálltam és vettem egy fagyit az emlék kedvéért. Mikor a lány ideadta a csokifagyit megköszöntem és elindultam. Mikor levettem a szalvétát amit a törzsélre rakott észrevettem, hogy van rá valami írva. Megfordítottam és elolvastam. "Apuci pici lánya még mindig ugyanazt a fagyit szereti? Milyen aranyos. Vigyázz magadra ribanc. -P.H."
Nagyon megijedtem, szétnéztem gyorsan, hogy nem-e figyel valaki de nem láttam semmit. Megfogtam a szalvétát és a kukába dobtam a fagyival együtt.
*P.H. szemszöge*
Mikor Lydia elment kijöttem a bokor mögül és figyeltem a távolodó alakját. Milyen csinos, érett nő lett belőle mióta nem láttam. 7 éve. Kizárt, hogy emlékszik rám. Főleg a nevemre. Talán meg kellett volna halnia a gyógyszer túladagolásban, jobb lenne neki. Szegény lány előre sajnálom, de hogy minek? És, hogy kitől? Hát tőlem. Egészen addig néztem míg be nem tért egy utcába. Nem tudja mi vár még rá.
Odasétáltam a fagyishoz.
-Kösz, hogy azt a szalvétát adtad neki amit mondtam.-adtam oda a pénzét a lánynak és ő elkezdte számolni.-Annyi amennyit mondtam, nem bízol bennem?
-Miért bíznék idegenekben?-tette fel a kérdést.-Még a nevedet se tudom.
-Nem is fogod.-mondtam.
-Nem is akarom. De többet ne kérj tőlem segítséget, kellett a pénz. Ezt is csak azért csináltam. De miután láttam a lányon, hogy megrémült legszívesebben ezt se fogadnám el.-nézett a pénzre.
-Nyugi nem foglak keresni többet, de ha megtudom, hogy bármit is mondtál erről valakinek megtalállak.-tettem fel a napszemüveget.
-Értem.-makogott a lány.
-Jó kislány.-mosolyogtam rá majd elsétáltam.
*Alison szemszöge (a fagyis csaj)*
-Na mit kellett átadj?-jött oda.
-Egy szalvétát, amire az volt írva "Apuci pici lánya még mindig ugyanazt a fagyit szereti? Milyen aranyos. Vigyázz magadra ribanc. -P.H.".-idéztem fel a szöveget, amit csak gyorsan átfutottam a szememmel.
-Köszi.-mosolygott rám.
-De azt mondta megtalál ha ezt valakinek elmondom. Ugye nem lesz semmi bajom?-kérdeztem rémülten.
-Kislányom semmi olyat nem csinálok, amivel ártanék neked.
-Köszönöm.-néztem rá hálásan.
-Hisz az apád vagyok. De óriási kalamajkába kerültem és most rakom össze a tervem, hogy kijussak belőle és Lydiát is megmentsem, megérdemli. Az apjának is megígértem, hogy megvédem. És még rád is vigyázok kincsem. Szeretlek.-mondta.
-Én is téged apa.-mosolyogtam rá majd megöleltem.
Nem tudom mibe keveredett apa bár sejtem, de bármit megteszek, hogy kijuttassam belőle. És Lydiát is meg kell védenünk, istenem. Lydia ezt nem érdemli meg. Milyen jó is lenne ha még emlékezne rám. Szomorú volt látni, hogy idegen vagyok számára. Ma is vette azt a fagyit és rám mosolygott de semmi, meg se ismert. Megértem hisz egyáltalán nem úgy nézek ki mint 7 éve.
2015. június 9., kedd
Második évad 6. rész
Sziasztok!:) Meghoztam az új részt. Jó olvasást! :*
Nagyon jó volt ez a hét, ma megyünk haza szóval épp a bolt felé tartok üdítőt venni az útra. Mikor kijöttem a boltból ott állt egy kopasz bőrdzsekis napszemüveget viselő férfi és engem figyelt. Meg is torpantam, hirtelen a kezembe lévő üdítőre mutatott. Ránéztem az üvegre és egy cetli volt rajta, észre se vettem. Elolvastam. "Rajtad tartjuk a szemünket angyalom. -P.H."
Hirtelen felnéztem de a férfi már nem volt ott. Nagyon megijedtem. Istenem ha valaki szórakozik velem eskü kinyírom. A papírt a táskám aljára száműztem és mentem vissza a hotelbe. Mire visszaértem már Scott is bepakolt. Kicsit rendbe szedtük a szobát még és elindultunk a bőröndökkel a porta felé.
-Köszönjük szépen.-mosolyogtam a portáslányra.
-Ugyan, mi köszönjük, hogy itt szálltatok meg.-mosolygott vissza.-Máskor is gyertek.
-Észbe tartjuk.-mondta Lucy kedvesen és indultunk is.
Hazafele megálltunk még egy kávézónál és vettünk egy-egy kávét. Mikor jöttünk ki egy kopasz ember akkor ment be.
-Remélem máskor is betévednek. Enyém a hely.-mondta kedvesen, aztán ránéztem és beugrott. Ő is engem nézett. Ő volt ma a boltnál csak bőrdzsekibe és napszemüvegbe. Most, most meg olyan átlagosan van felöltözve.
-Persze. Finom a kávéjuk.-mondta Scott majd mentünk is.
Ez most agyonütött, ott álltam szemtől szembe velem. Istenem. Lesokkolt.
-Héé Lydia mi a baj?-kérdezte Lucy.
-Jaa..semmi csak elgondolkoztam .-mosolyogtam rá.
-Hát jó.
Beültem hátra Lucyval és elkezdtem forgatni a kezembe az üres kávés poharat. Megakadt a szemem az alján. Itt kiáll egy kis papír rész. Megfogtam és meghúztam, megint egy cetli.
"Ne tőlem félj hanem a főnöktől."
Kinéztem az ablakon és a kopasz emberke engem nézett a kocsi ablaküvegén keresztül.
-Scott induljunk már.-szóltam előre.
-Jó rendben, csak bekötöm a biztonsági övem.-mondta és 1 perc múlva már indultunk is.
Istenem, ki ez az ember? Mit akar tőlem? Vagyis a főnöke mit akar tőlem? Esküszöm valakit itt biztosan szórakozik velem. Ezt a kis cetlit is a táskám mélyére rejtettem. Nem akartam, hogy Scotték megtudják. Valaki tuti csak szórakozik nem akarom, hogy fölöslegesen aggódjanak. És akkor eszembe jutott amit Zack mondott, hogy menjek vissza apához, tudom, hogy megígértem, nem is fogok semmit csinálni de előjött minden. Alig vártam, hogy hazaérjünk és jól bezárkózzak a szobámba. Amint kitettek nálunk meg is tettem ezt. Felrohantam, anyának nem is köszöntem be. Amint észrevette rögtön jött is utánam.
-Mi a baj kicsim?-jött be a szobámba.
-Hagyj most egyedül.-mondtam a könnyeimmel küszködve.
-Kicsim tudom mi történt legelső nap. Scott felhívott.-mondta anya aggódó tekintettel.-Többet ne csinálj ilyet.
-Nem fogok de téged mintha érdekelne.-köptem a szavakat.
-Hogy mondhatsz ilyet?-kerekedett ki anya szeme.
-Ugyan anya, mindenki tudja, hogy ebbe a családba én maradtam egyedül.-forgattam meg a szemeimet.
-Nem igaz kicsim nem vagy egyedül.-ölelt meg de én elhúzódtam.
-Anya, Emma volt általában veled mindig én pedig apával, apa meghalt így én maradtam egyedül ebbe az elcseszett családba. Kérlek menj ki.-fordítottam hátat neki.
-Rendben.-sóhajtott fel anya, én pedig hallottam ahogy becsapja maga után az ajtót.
-Istenem.-tört fel belőlem a zokogás.
Ez most olyan mintha nem szeretném az anyámat, pedig de imádom csak tényleg ezt érzem. Ő mikor megszületett Emma vele volt elfoglalva én pedig apával voltam mint előtte is. Most, hogy meghalt egyedül maradtam. Csak én lehetek ennyire elbaszott. Persze a húgom is imádom meg minden. Ő nem is nagyon ismerte még apát, ezért neki könnyű hisz csak másfél éves volt mikor meghalt apa. Annyira lennék az ő helyébe most, neki annyira könnyű minden. A telefonom már harmadjára csörög és gondolom nem utoljára de inkább kikapcsoltam, nincs kedvem most semmihez és senkihez. Lefeküdtem és szép lassan álomba sírtam magam.
Reggel mikor belenéztem a tükörbe nem volt valami szép látvány. Karikás, kisírt, vörös szemek. Az arcom sápadt volt. De jó, megmostam az arcom hideg vízzel majd elővettem a sminkjeim. Felkentem az arcomra egy kis alapozót, a karikákat eltüntettem valamennyire. A szememet is kihúztam. Mikor megint belenéztem a tükörbe valamivel jobban néztem ki. Átöltöztem majd lementem. Meglepődtem, mert Scott ott ült a konyhába.
-Hát te?-kérdeztem rögtön.
-Én is örülök, hogy látlak.-mondta majd megölelt.
-Anyukád mondta, hogy mi történt tegnap. Nekem miért nem szóltál?
-Ja, hogy ti már mindent megbeszéltek? Azt is tudta, hogy mi történt első nap TŐLED. Most meg Ő számolt be neked arról, hogy mi történt este?-kezdtem felháborodni.-Nem kell rám vigyázni nagy lány vagyok tudok én magamra vigyázni. Hagyjatok már békén.-kiabáltam és utána felrohantam vissza a szobámba.
Nagyon jó volt ez a hét, ma megyünk haza szóval épp a bolt felé tartok üdítőt venni az útra. Mikor kijöttem a boltból ott állt egy kopasz bőrdzsekis napszemüveget viselő férfi és engem figyelt. Meg is torpantam, hirtelen a kezembe lévő üdítőre mutatott. Ránéztem az üvegre és egy cetli volt rajta, észre se vettem. Elolvastam. "Rajtad tartjuk a szemünket angyalom. -P.H."
Hirtelen felnéztem de a férfi már nem volt ott. Nagyon megijedtem. Istenem ha valaki szórakozik velem eskü kinyírom. A papírt a táskám aljára száműztem és mentem vissza a hotelbe. Mire visszaértem már Scott is bepakolt. Kicsit rendbe szedtük a szobát még és elindultunk a bőröndökkel a porta felé.
-Köszönjük szépen.-mosolyogtam a portáslányra.
-Ugyan, mi köszönjük, hogy itt szálltatok meg.-mosolygott vissza.-Máskor is gyertek.
-Észbe tartjuk.-mondta Lucy kedvesen és indultunk is.
Hazafele megálltunk még egy kávézónál és vettünk egy-egy kávét. Mikor jöttünk ki egy kopasz ember akkor ment be.
-Remélem máskor is betévednek. Enyém a hely.-mondta kedvesen, aztán ránéztem és beugrott. Ő is engem nézett. Ő volt ma a boltnál csak bőrdzsekibe és napszemüvegbe. Most, most meg olyan átlagosan van felöltözve.
-Persze. Finom a kávéjuk.-mondta Scott majd mentünk is.
Ez most agyonütött, ott álltam szemtől szembe velem. Istenem. Lesokkolt.
-Héé Lydia mi a baj?-kérdezte Lucy.
-Jaa..semmi csak elgondolkoztam .-mosolyogtam rá.
-Hát jó.
Beültem hátra Lucyval és elkezdtem forgatni a kezembe az üres kávés poharat. Megakadt a szemem az alján. Itt kiáll egy kis papír rész. Megfogtam és meghúztam, megint egy cetli.
"Ne tőlem félj hanem a főnöktől."
Kinéztem az ablakon és a kopasz emberke engem nézett a kocsi ablaküvegén keresztül.
-Scott induljunk már.-szóltam előre.
-Jó rendben, csak bekötöm a biztonsági övem.-mondta és 1 perc múlva már indultunk is.
Istenem, ki ez az ember? Mit akar tőlem? Vagyis a főnöke mit akar tőlem? Esküszöm valakit itt biztosan szórakozik velem. Ezt a kis cetlit is a táskám mélyére rejtettem. Nem akartam, hogy Scotték megtudják. Valaki tuti csak szórakozik nem akarom, hogy fölöslegesen aggódjanak. És akkor eszembe jutott amit Zack mondott, hogy menjek vissza apához, tudom, hogy megígértem, nem is fogok semmit csinálni de előjött minden. Alig vártam, hogy hazaérjünk és jól bezárkózzak a szobámba. Amint kitettek nálunk meg is tettem ezt. Felrohantam, anyának nem is köszöntem be. Amint észrevette rögtön jött is utánam.
-Mi a baj kicsim?-jött be a szobámba.
-Hagyj most egyedül.-mondtam a könnyeimmel küszködve.
-Kicsim tudom mi történt legelső nap. Scott felhívott.-mondta anya aggódó tekintettel.-Többet ne csinálj ilyet.
-Nem fogok de téged mintha érdekelne.-köptem a szavakat.
-Hogy mondhatsz ilyet?-kerekedett ki anya szeme.
-Ugyan anya, mindenki tudja, hogy ebbe a családba én maradtam egyedül.-forgattam meg a szemeimet.
-Nem igaz kicsim nem vagy egyedül.-ölelt meg de én elhúzódtam.
-Anya, Emma volt általában veled mindig én pedig apával, apa meghalt így én maradtam egyedül ebbe az elcseszett családba. Kérlek menj ki.-fordítottam hátat neki.
-Rendben.-sóhajtott fel anya, én pedig hallottam ahogy becsapja maga után az ajtót.
-Istenem.-tört fel belőlem a zokogás.
Ez most olyan mintha nem szeretném az anyámat, pedig de imádom csak tényleg ezt érzem. Ő mikor megszületett Emma vele volt elfoglalva én pedig apával voltam mint előtte is. Most, hogy meghalt egyedül maradtam. Csak én lehetek ennyire elbaszott. Persze a húgom is imádom meg minden. Ő nem is nagyon ismerte még apát, ezért neki könnyű hisz csak másfél éves volt mikor meghalt apa. Annyira lennék az ő helyébe most, neki annyira könnyű minden. A telefonom már harmadjára csörög és gondolom nem utoljára de inkább kikapcsoltam, nincs kedvem most semmihez és senkihez. Lefeküdtem és szép lassan álomba sírtam magam.
Reggel mikor belenéztem a tükörbe nem volt valami szép látvány. Karikás, kisírt, vörös szemek. Az arcom sápadt volt. De jó, megmostam az arcom hideg vízzel majd elővettem a sminkjeim. Felkentem az arcomra egy kis alapozót, a karikákat eltüntettem valamennyire. A szememet is kihúztam. Mikor megint belenéztem a tükörbe valamivel jobban néztem ki. Átöltöztem majd lementem. Meglepődtem, mert Scott ott ült a konyhába.
-Hát te?-kérdeztem rögtön.
-Én is örülök, hogy látlak.-mondta majd megölelt.
-Anyukád mondta, hogy mi történt tegnap. Nekem miért nem szóltál?
-Ja, hogy ti már mindent megbeszéltek? Azt is tudta, hogy mi történt első nap TŐLED. Most meg Ő számolt be neked arról, hogy mi történt este?-kezdtem felháborodni.-Nem kell rám vigyázni nagy lány vagyok tudok én magamra vigyázni. Hagyjatok már békén.-kiabáltam és utána felrohantam vissza a szobámba.
2015. június 4., csütörtök
Második évad 5. rész
Sziasztok!:) Tudom lassan egy hete nem hoztam új részt. Sajnálom de nem volt időm:/ De a jó hír, hogy most már meghoztam. Jó olvasást mindenkinek! :)
Mikor letett a földre csak néztünk egymás szemébe. Ő a derekamat fogta én pedig a karját. Elkezdett lassan közeledni.
-Szabad?-kérdezte, én nem tudtam megszólalni inkább csak bólintottam ő pedig azonnal megcsókolt. Tudtam, hogy ez az éjszaka is egy lesz a sok közül. Nem fog jelenteni semmit, ezért rá is kérdeztem.
-Benne vagy egy újabb semmit mondó éjszakába?-kérdeztem két csók között.
-Benne hát.-suttogta és az ágyhoz vitt.
Másnap reggel hamarabb keltem mint Scott. Gyorsan magam köré tekertem a lepedőt és a fürdőbe siettem. Megálltam a tükör előtt és végigsimítottam a számon, amivel este csókcsatát folytattam Scottal. A kézfejemen amit a fejem fölött kulcsolt össze az övével. Aztán a derekamon amihez ő ért hozzá az este. Mosolyogva mentem be a zuhany alá és zuhanyoztam le. Majd mikor kiszálltam magam köré tekertem a törölközőm és kimentem a ruháimért. Odasétáltam a bőröndömhöz és kivettem a ruháimat. Hátranéztem, hogy Scott fent van-e de szerencsére még aludt. Gyorsan magamra kaptam a bugyim úgy, hogy még a törölköző rajtam volt, aztán ledobtam magamról és felvettem a melltartóm. Felvettem a kiválasztott sortom és haspólóm majd megfordultam és Scott vigyorgó fejét véltem felfedezni.
-Te végig fent voltál??-kérdeztem ledöbbenve.
-Talán.-vigyorgott tovább.-Máskor is kelthetsz így, megengedem.-kacsintott és a fürdő felé vette az irányt. Hirtelen megfogtam egy párnát és utána dobtam.
-Kapd be.-mutattam fel a középső ujjam.
Megcsináltam az ágyat majd átszaladtam Lucyékhoz. Épp emeltem az ajtójuk előtt a kezem, hogy kopogtassak de már nyílt is, ezért a kezem megállt a levegőbe.
-Jó reggelt, épp kopogni akartam.
-Jó reggel, mi meg most akartunk átmenni hozzátok.-mosolygott Lucy.
Scott már kész volt mikor visszamentünk.
-Na hova megyünk ma?-feküdt végig az ágyon Adam.
-A partra?-kérdezte Lucy csillogó szemekkel.
-Uuuu igen oda.-csillant fel nekem is a szemem, mint két kislány akik várják a nyalókájukat úgy néztünk a fiúkra.
-Adam?-nézett Scott az ágyon fekvő fiúra.
-Felőlem.-vont vállat.
-Akkor menjünk.-mondta végül Scott.
Mi Lucyval úgy pattantunk fel mintha az életünk múlna rajta. Adam és Lucy visszament a saját szobájukba, hogy felvegyék a fürdőruhát, mi is magunkra kaptuk gyorsan. Kiléptünk a szobaajtón és már indulásra készen is voltunk.
Mikor leértünk a partra ledobtuk a cuccainkat egy-egy napágyra és rohantunk is a tengerbe. Scott felvett a nyakába majd Adam Lucyt és olyat játszottunk, hogy amelyikünk hamarabb a vízbe esik a fiúk nyakáról az a pár a vesztess. Szóval mi ott felül elkezdtük egymást lökdösni Lucyval a fiúk pedig erősen tartottak minket. Már csak annyit hallunk, hogy a fiúk elkezdenek számolni.
-3.-kezdte Adam.
-Miért számoltok?-kérdezte Lucy.
-2.-folytatta Scott.
-Neee, ugye nem az amire gondolok?-kezdtem el jobban fogózkodni.
-Jajj ne.-esett le hirtelen Lucynak és ő is elkezdett fogózkodni, ahogy tudott.
-1.-ordították a fiúk és azzal a lendülettel hátra is vetették magukat.
Olyan gyorsan történt minden, hogy levegőt is alig tudtam venni. Kapálóztam, hogy minél hamarabb a felszínen legyek de valaki megfogta a derekam. Scott. Mutogattam neki meg minden, hogy fel kéne menjek levegőért. Pár másodperc múlva megértette mit akarok. Odajött és a szája az enyémhez ért, ekkor értettem meg, hogy levegő adott. Majd elkezdett mutogatni oda, ahol Lucyék álltak már a vízbe. Odaúsztunk és hirtelen lerántottuk őket majd felmentünk a felszínre levegőért.
-Kapjátok be.-jöttek fel a víz alól. Mi csak nevettünk majd kimentünk vissza a partra. A fiúk elmentek venni innivalót mi pedig addig beszélgettünk Lucyval.
-Mi van köztetek Scottal?-kérdezte Lucy.
-Hát igazából tudod, hogy lefeküdtünk egyszer Scottal..
-Igen a bulin.-vágott közbe.
-Nem csak akkor.-néztem rá félve.
-MI?-ült ki a döbbenet az arcára.-JÁRTOK?
-Shh.-fogtam be a száját.-Ne kiabálj és nem nem járunk, mindent elmesélek majd de most épp közelednek az italokkal, szóval shh.
-Rendben, de tényleg mesélj el mindent.-nézett rám szigorúan.
-Jó jó.
-Bocsi csajok hosszú volt a sor.-mondta Scott és ideadta az én innivalóm.
-Köszi.-mosolyogtam rá.
Miután megittuk kifeküdtünk napozni. Jól esett, ahogy a nap sugarai simogatják bőröm, mindig is szerettem napozni. És akkor eszembe jutott. Elkezdtem számolgatni. Basszus..
-Lydia gyere velem most.-állított fel hirtelen Lucy.
-Mi a baj?-néztem rá riadtan.
-Ma kellene megjöjjön.-suttogta.
-Ugyanezt számolgattam és nekem vagy holnapra vagy holnap utánra esik.-magyaráztam.
-Jó jó, de gyere vissza velem a hotelbe kérlek.-kezdett el húzni.
-Jó jó.-mondtam majd gyorsan magamra kaptam a sortom és a pólóm. Ugyanígy tett Lucy is majd szóltunk a fiúknak.
-Halljátok, ezeket szedjétek már össze és hozzátok utánunk a hotelbe sietnünk kell.-mondtam, értetlenkedve néztek ránk de nem volt időnk elmagyarázni már mentünk is.
Amint visszamentünk a hotelbe Lucy eltűnt a szobájába és én is a miénkbe. Majd pár perc múlva Lucy rontott be.
-Ahjj Lydia azt hittem nem ezen a héten jön meg istenem, másképp terveztem ezt a hetet.-terült el az ágyon.
-Nekem is kezdődnek a piros betűs napok nyugi együtt szenvedünk.-dőltem mellé az ágyra.
-Jó szerencsétlenek vagyunk.-nevette el magát Lucy.
-Ja, ezek is csak mi lehetünk.-nevettem én is.
-Hát kb. Na de megyek, mindjárt itt vannak a fiúk.-kelt fel és ki is ment az ajtón.
Még pár percig egyedül voltam majd Scott lépett be a szobába.
-Mi volt a baj?-kérdezte rögtön.
-Ja semmi különös.-zártam le a témát, majd ránéztem az órára. 7 óra?? Jól eltelt az idő.
Ledőltünk az ágyra Scottal és elkezdtünk tv-zni. Majd egyszer csak hirtelen Scott felém kerekedett. Megcsókolt majd a nyakamra tért át és haladt lejjebb. Nem állítottam volna le de muszáj volt.
-Scott, ne!-toltam el kicsit.
-Naa.-hajolt megint oda és megcsókolt.
-Scott, tényleg ne!-toltam el ismét.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Semmi de most ne.-mondtam.
-Lydia.-nézett rám.
-Női gondok ha érted.-néztem rá.
-Jaaa, miért nem ezt mondtad?-gördült le rólam.
-Mert ez kínos na.-feleltem.
-Lydia ez természetes dolog, nem kínos.-mosolygott rám Scott. Nem válaszoltam csak visszamosolyogtam majd néztük tovább a tv-t.
Mikor letett a földre csak néztünk egymás szemébe. Ő a derekamat fogta én pedig a karját. Elkezdett lassan közeledni.
-Szabad?-kérdezte, én nem tudtam megszólalni inkább csak bólintottam ő pedig azonnal megcsókolt. Tudtam, hogy ez az éjszaka is egy lesz a sok közül. Nem fog jelenteni semmit, ezért rá is kérdeztem.
-Benne vagy egy újabb semmit mondó éjszakába?-kérdeztem két csók között.
-Benne hát.-suttogta és az ágyhoz vitt.
Másnap reggel hamarabb keltem mint Scott. Gyorsan magam köré tekertem a lepedőt és a fürdőbe siettem. Megálltam a tükör előtt és végigsimítottam a számon, amivel este csókcsatát folytattam Scottal. A kézfejemen amit a fejem fölött kulcsolt össze az övével. Aztán a derekamon amihez ő ért hozzá az este. Mosolyogva mentem be a zuhany alá és zuhanyoztam le. Majd mikor kiszálltam magam köré tekertem a törölközőm és kimentem a ruháimért. Odasétáltam a bőröndömhöz és kivettem a ruháimat. Hátranéztem, hogy Scott fent van-e de szerencsére még aludt. Gyorsan magamra kaptam a bugyim úgy, hogy még a törölköző rajtam volt, aztán ledobtam magamról és felvettem a melltartóm. Felvettem a kiválasztott sortom és haspólóm majd megfordultam és Scott vigyorgó fejét véltem felfedezni.
-Te végig fent voltál??-kérdeztem ledöbbenve.
-Talán.-vigyorgott tovább.-Máskor is kelthetsz így, megengedem.-kacsintott és a fürdő felé vette az irányt. Hirtelen megfogtam egy párnát és utána dobtam.
-Kapd be.-mutattam fel a középső ujjam.
Megcsináltam az ágyat majd átszaladtam Lucyékhoz. Épp emeltem az ajtójuk előtt a kezem, hogy kopogtassak de már nyílt is, ezért a kezem megállt a levegőbe.
-Jó reggelt, épp kopogni akartam.
-Jó reggel, mi meg most akartunk átmenni hozzátok.-mosolygott Lucy.
Scott már kész volt mikor visszamentünk.
-Na hova megyünk ma?-feküdt végig az ágyon Adam.
-A partra?-kérdezte Lucy csillogó szemekkel.
-Uuuu igen oda.-csillant fel nekem is a szemem, mint két kislány akik várják a nyalókájukat úgy néztünk a fiúkra.
-Adam?-nézett Scott az ágyon fekvő fiúra.
-Felőlem.-vont vállat.
-Akkor menjünk.-mondta végül Scott.
Mi Lucyval úgy pattantunk fel mintha az életünk múlna rajta. Adam és Lucy visszament a saját szobájukba, hogy felvegyék a fürdőruhát, mi is magunkra kaptuk gyorsan. Kiléptünk a szobaajtón és már indulásra készen is voltunk.
Mikor leértünk a partra ledobtuk a cuccainkat egy-egy napágyra és rohantunk is a tengerbe. Scott felvett a nyakába majd Adam Lucyt és olyat játszottunk, hogy amelyikünk hamarabb a vízbe esik a fiúk nyakáról az a pár a vesztess. Szóval mi ott felül elkezdtük egymást lökdösni Lucyval a fiúk pedig erősen tartottak minket. Már csak annyit hallunk, hogy a fiúk elkezdenek számolni.
-3.-kezdte Adam.
-Miért számoltok?-kérdezte Lucy.
-2.-folytatta Scott.
-Neee, ugye nem az amire gondolok?-kezdtem el jobban fogózkodni.
-Jajj ne.-esett le hirtelen Lucynak és ő is elkezdett fogózkodni, ahogy tudott.
-1.-ordították a fiúk és azzal a lendülettel hátra is vetették magukat.
Olyan gyorsan történt minden, hogy levegőt is alig tudtam venni. Kapálóztam, hogy minél hamarabb a felszínen legyek de valaki megfogta a derekam. Scott. Mutogattam neki meg minden, hogy fel kéne menjek levegőért. Pár másodperc múlva megértette mit akarok. Odajött és a szája az enyémhez ért, ekkor értettem meg, hogy levegő adott. Majd elkezdett mutogatni oda, ahol Lucyék álltak már a vízbe. Odaúsztunk és hirtelen lerántottuk őket majd felmentünk a felszínre levegőért.
-Kapjátok be.-jöttek fel a víz alól. Mi csak nevettünk majd kimentünk vissza a partra. A fiúk elmentek venni innivalót mi pedig addig beszélgettünk Lucyval.
-Mi van köztetek Scottal?-kérdezte Lucy.
-Hát igazából tudod, hogy lefeküdtünk egyszer Scottal..
-Igen a bulin.-vágott közbe.
-Nem csak akkor.-néztem rá félve.
-MI?-ült ki a döbbenet az arcára.-JÁRTOK?
-Shh.-fogtam be a száját.-Ne kiabálj és nem nem járunk, mindent elmesélek majd de most épp közelednek az italokkal, szóval shh.
-Rendben, de tényleg mesélj el mindent.-nézett rám szigorúan.
-Jó jó.
-Bocsi csajok hosszú volt a sor.-mondta Scott és ideadta az én innivalóm.
-Köszi.-mosolyogtam rá.
Miután megittuk kifeküdtünk napozni. Jól esett, ahogy a nap sugarai simogatják bőröm, mindig is szerettem napozni. És akkor eszembe jutott. Elkezdtem számolgatni. Basszus..
-Lydia gyere velem most.-állított fel hirtelen Lucy.
-Mi a baj?-néztem rá riadtan.
-Ma kellene megjöjjön.-suttogta.
-Ugyanezt számolgattam és nekem vagy holnapra vagy holnap utánra esik.-magyaráztam.
-Jó jó, de gyere vissza velem a hotelbe kérlek.-kezdett el húzni.
-Jó jó.-mondtam majd gyorsan magamra kaptam a sortom és a pólóm. Ugyanígy tett Lucy is majd szóltunk a fiúknak.
-Halljátok, ezeket szedjétek már össze és hozzátok utánunk a hotelbe sietnünk kell.-mondtam, értetlenkedve néztek ránk de nem volt időnk elmagyarázni már mentünk is.
Amint visszamentünk a hotelbe Lucy eltűnt a szobájába és én is a miénkbe. Majd pár perc múlva Lucy rontott be.
-Ahjj Lydia azt hittem nem ezen a héten jön meg istenem, másképp terveztem ezt a hetet.-terült el az ágyon.
-Nekem is kezdődnek a piros betűs napok nyugi együtt szenvedünk.-dőltem mellé az ágyra.
-Jó szerencsétlenek vagyunk.-nevette el magát Lucy.
-Ja, ezek is csak mi lehetünk.-nevettem én is.
-Hát kb. Na de megyek, mindjárt itt vannak a fiúk.-kelt fel és ki is ment az ajtón.
Még pár percig egyedül voltam majd Scott lépett be a szobába.
-Mi volt a baj?-kérdezte rögtön.
-Ja semmi különös.-zártam le a témát, majd ránéztem az órára. 7 óra?? Jól eltelt az idő.
Ledőltünk az ágyra Scottal és elkezdtünk tv-zni. Majd egyszer csak hirtelen Scott felém kerekedett. Megcsókolt majd a nyakamra tért át és haladt lejjebb. Nem állítottam volna le de muszáj volt.
-Scott, ne!-toltam el kicsit.
-Naa.-hajolt megint oda és megcsókolt.
-Scott, tényleg ne!-toltam el ismét.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Semmi de most ne.-mondtam.
-Lydia.-nézett rám.
-Női gondok ha érted.-néztem rá.
-Jaaa, miért nem ezt mondtad?-gördült le rólam.
-Mert ez kínos na.-feleltem.
-Lydia ez természetes dolog, nem kínos.-mosolygott rám Scott. Nem válaszoltam csak visszamosolyogtam majd néztük tovább a tv-t.
2015. május 28., csütörtök
Második évad 4. rész
Sziasztok!:) Tudom, hogy holnap kéne érkezzen az új rész de nekünk holnap osztálykirándulás, ezét ma hozom. Jó olvasást hozzá :*
*Lydia szemszöge*
Vajon ha nem jönnek be Adamék akkor mit mondott volna még Scott? Úgy teszek mintha nem hallottam volna semmit, pedig de. Mindent hallottam. Egy részt örültem, annak amit mondott. De ha az ő részéről több mint barátság de kevesebb mint szerelem akkor részemről is. Nem akarok belebonyolódni. Most léptem ki egy kapcsolatból nem akarok egy újabba belelépni, főleg nem ilyen bonyolultba. Ha össze is jönnénk valamikor szakítanánk és már nem maradnánk ilyen jóba, nem lennénk már ilyen jó barátok és én ezt nem akarom. Maradok ennél a barátság extrákkalba ahogy ő hívja. Ezzel bármikor leállhatunk, de egy kapcsolatba már nem így lenne. Én nem mondok olyanokat ami félreérthető lenne és ő se. Meg leszünk valahogy. Remélem.
Már épp hazafelé tartunk a kórházból. Nagyon megviselt amit hirtelen Zack mondott. Régen mondtak nekem bármit is apával kapcsolatba. Hirtelen úgy éreztem, hogy ha azt mondja menjek vissza hozzá nekem is jobb lenne, de nem. Mostanra már másképp látom, apa se lenne rám büszke és nagyon sajnálom, hogy azokat a gyógyszereket is bevettem. Soha többé nem teszek ilyet. De Zackre már rá se bírok nézni. Undorodom tőle. Hogy tudtam én járni vele? Biztos nem voltam magamnál.
Azon kapom magam, hogy a kocsi megáll és a hotel előtt vagyunk. Scott segít kiszállni a kocsiból és elindulunk a bejárat felé. Mikor beléptem alaposan szétnéztem, hogy nincs-e a közelbe Zack. De nem láttam ezért gyorsan a lifthez mentünk, hogy felmenjünk a 4.-re. De amilyen nagy szerencsénk volt akkor lépett ki a liftből Zack és az új csaja. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen, tuti akkor futok össze valakivel mikor nem akarok. Miért nem tudnak a szobájukba maradni?
-Hé Lydia hallottam mi történt. Sajnálom, amit mondtam nem tudtam. Sose mondtad, hogy mi történt 4 éve. Remélem jobban vagy.-nézett a szemembe.
-Igen jobban vagyok hála a barátaimnak.-mondtam gyorsan, mert már eléggé menni akartam.
-Sajnálom tényleg. Esküszöm nem látsz többet. Nem akartam, hogy ezt csináld.-mondta és egy kis őszinteséget véltem felfedezni benne. De nem hisz ő Zack.
-Nem is akarlak látni többet. De ha most megbocsájtasz pihennem kell.-kerültem ki és beszálltam a liftbe a többiekkel együtt.
-Lydia.-mondta Zack mikor már csukódott a lift ajtó.
-Zack.-mondtam magabiztosan mikor már pár centi volt a két ajtó közt, és bezárult. Ezen is túl vagyok, nem látom többet. Remélem be is tarja amit mondott és eltűnik az életemből örökre.
-Erős csaj vagy te.-lökött kicsit oldalba mosolyogva Adam.
-Én mindig is tudtam, hogy ilyen erős.-mosolygott rám Scott.
-Az én barátnőm.-ölelt meg Lucy.
Mosolyogva szálltunk ki a liftből a 4.-en. Mikor odaértünk a szobánkhoz bementünk Scottal. Mi a 78-asba Lucyék pedig a 79-esbe voltak. Nem voltak messze szerencsére.
Leültünk az ágyra Scottal és csak néztük egymást. Nem volt kínos a csend, de ő megtörte.
-Hallottad, amit mondtam neked ott a kórházba?-kérdezte.
-Mire gondolsz?-kérdeztem vissza.
-Tényleg akkor keltél mikor Adam észrevette vagy előtte?-kérdezte figyelembe se véve az én kérdésem.
-Amikor Adam észrevette. Miért mit mondtál?-tettetem a hülyét. Nem akarom, hogy megtudja, hogy mindent hallottam.
-Ja semmi különöset. Csak azt, hogy nagyon remélem rendbe jössz és nem lesz semmi bajod, mert hiányoznál.-rögtönzött. Tudtam, hogy nem mond igazat. De ez így jó most.
-Ja értem. És esküszöm nem csinálok több ilyet. Sajnálom, hogy már az első napot elrontottam.-hajtottam le a fejem.
-Jajj te nem rontottál el semmit. Gyere ide.-tárta ki a kezét és várta, hogy megöleljem. Én pedig örömmel öleltem meg. Mélyen beszívtam az illatát majd elengedtem.
-Megyek zuhanyozni.-mondtam.
-Rendben.-mosolygott rám.
Mikor bementem a fürdőbe a gyógyszeres doboz még ott volt a földön, ahogy leejtettem. Gyorsan összeszedtem és eltettem, hogy még véletlenül se legyen a közelembe. Ledobtam a ruháimat és beálltam a zuhany alá. A hajamat is megmostam. Jól esett lemosni magamról a mai napot. Miután kiszálltam megtörölköztem és felvettem egy rövid nacit és egy pólót. Majd a hajamat is áttöröltem és rászárítottam egy kicsit. Mikor kimentem Scott az ágyon feküdt és tv-t nézett.
-Mehetsz.-mosolyogtam rá.
Visszamosolygott majd ő ment be a fürdőbe. Én addig lepakoltam az ágyról pár ruhát és a mai ruhámat pedig külön tettem a tisztától. A tv-t egy zenecsatornára vittem. Kicsit kipakoltam, hogy otthonos legyen a szoba. Közbe pedig táncoltam, ahhoz képest ami ma volt tök jól érzem magam. Közbe énekeltem Ellie Goulding-Love me like you do című számát és táncoltam.
-De felpörögtél.-szólalt meg a hátam mögött Scott nevetve én pedig megijedtem.
-Mióta nézel?-kérdeztem már én is nevetve.
-Egy ideje, örülök, hogy ilyen boldognak látlak a maiak után.-mosolygott és közelebb jött és együtt kezdtünk el táncolni. Scott megfogta a combom és felemelt az ölébe és úgy kezdett el forogni. Majd hirtelen letett és mondta, hogy menjek hátrébb.
-Most pedig ugorj úgy az ölembe, hogy megfogom a derekad és felemellek.-magyarázta el én pedig már tudtam mire gondol. Mindig mondtam neki, hogy olyan jól néz ki a filmekbe is az meg a táncba is. De eddig sose csináltuk meg. Hátha most akarja, hát oké. Én elkezdtem futni és felugrottam, ő pedig elkaptam a derekam és felemelt úgy fordult lassan körbe, majd lassan engedett le a földre.
*Lydia szemszöge*
Vajon ha nem jönnek be Adamék akkor mit mondott volna még Scott? Úgy teszek mintha nem hallottam volna semmit, pedig de. Mindent hallottam. Egy részt örültem, annak amit mondott. De ha az ő részéről több mint barátság de kevesebb mint szerelem akkor részemről is. Nem akarok belebonyolódni. Most léptem ki egy kapcsolatból nem akarok egy újabba belelépni, főleg nem ilyen bonyolultba. Ha össze is jönnénk valamikor szakítanánk és már nem maradnánk ilyen jóba, nem lennénk már ilyen jó barátok és én ezt nem akarom. Maradok ennél a barátság extrákkalba ahogy ő hívja. Ezzel bármikor leállhatunk, de egy kapcsolatba már nem így lenne. Én nem mondok olyanokat ami félreérthető lenne és ő se. Meg leszünk valahogy. Remélem.
Már épp hazafelé tartunk a kórházból. Nagyon megviselt amit hirtelen Zack mondott. Régen mondtak nekem bármit is apával kapcsolatba. Hirtelen úgy éreztem, hogy ha azt mondja menjek vissza hozzá nekem is jobb lenne, de nem. Mostanra már másképp látom, apa se lenne rám büszke és nagyon sajnálom, hogy azokat a gyógyszereket is bevettem. Soha többé nem teszek ilyet. De Zackre már rá se bírok nézni. Undorodom tőle. Hogy tudtam én járni vele? Biztos nem voltam magamnál.
Azon kapom magam, hogy a kocsi megáll és a hotel előtt vagyunk. Scott segít kiszállni a kocsiból és elindulunk a bejárat felé. Mikor beléptem alaposan szétnéztem, hogy nincs-e a közelbe Zack. De nem láttam ezért gyorsan a lifthez mentünk, hogy felmenjünk a 4.-re. De amilyen nagy szerencsénk volt akkor lépett ki a liftből Zack és az új csaja. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen, tuti akkor futok össze valakivel mikor nem akarok. Miért nem tudnak a szobájukba maradni?
-Hé Lydia hallottam mi történt. Sajnálom, amit mondtam nem tudtam. Sose mondtad, hogy mi történt 4 éve. Remélem jobban vagy.-nézett a szemembe.
-Igen jobban vagyok hála a barátaimnak.-mondtam gyorsan, mert már eléggé menni akartam.
-Sajnálom tényleg. Esküszöm nem látsz többet. Nem akartam, hogy ezt csináld.-mondta és egy kis őszinteséget véltem felfedezni benne. De nem hisz ő Zack.
-Nem is akarlak látni többet. De ha most megbocsájtasz pihennem kell.-kerültem ki és beszálltam a liftbe a többiekkel együtt.
-Lydia.-mondta Zack mikor már csukódott a lift ajtó.
-Zack.-mondtam magabiztosan mikor már pár centi volt a két ajtó közt, és bezárult. Ezen is túl vagyok, nem látom többet. Remélem be is tarja amit mondott és eltűnik az életemből örökre.
-Erős csaj vagy te.-lökött kicsit oldalba mosolyogva Adam.
-Én mindig is tudtam, hogy ilyen erős.-mosolygott rám Scott.
-Az én barátnőm.-ölelt meg Lucy.
Mosolyogva szálltunk ki a liftből a 4.-en. Mikor odaértünk a szobánkhoz bementünk Scottal. Mi a 78-asba Lucyék pedig a 79-esbe voltak. Nem voltak messze szerencsére.
Leültünk az ágyra Scottal és csak néztük egymást. Nem volt kínos a csend, de ő megtörte.
-Hallottad, amit mondtam neked ott a kórházba?-kérdezte.
-Mire gondolsz?-kérdeztem vissza.
-Tényleg akkor keltél mikor Adam észrevette vagy előtte?-kérdezte figyelembe se véve az én kérdésem.
-Amikor Adam észrevette. Miért mit mondtál?-tettetem a hülyét. Nem akarom, hogy megtudja, hogy mindent hallottam.
-Ja semmi különöset. Csak azt, hogy nagyon remélem rendbe jössz és nem lesz semmi bajod, mert hiányoznál.-rögtönzött. Tudtam, hogy nem mond igazat. De ez így jó most.
-Ja értem. És esküszöm nem csinálok több ilyet. Sajnálom, hogy már az első napot elrontottam.-hajtottam le a fejem.
-Jajj te nem rontottál el semmit. Gyere ide.-tárta ki a kezét és várta, hogy megöleljem. Én pedig örömmel öleltem meg. Mélyen beszívtam az illatát majd elengedtem.
-Megyek zuhanyozni.-mondtam.
-Rendben.-mosolygott rám.
Mikor bementem a fürdőbe a gyógyszeres doboz még ott volt a földön, ahogy leejtettem. Gyorsan összeszedtem és eltettem, hogy még véletlenül se legyen a közelembe. Ledobtam a ruháimat és beálltam a zuhany alá. A hajamat is megmostam. Jól esett lemosni magamról a mai napot. Miután kiszálltam megtörölköztem és felvettem egy rövid nacit és egy pólót. Majd a hajamat is áttöröltem és rászárítottam egy kicsit. Mikor kimentem Scott az ágyon feküdt és tv-t nézett.
-Mehetsz.-mosolyogtam rá.
Visszamosolygott majd ő ment be a fürdőbe. Én addig lepakoltam az ágyról pár ruhát és a mai ruhámat pedig külön tettem a tisztától. A tv-t egy zenecsatornára vittem. Kicsit kipakoltam, hogy otthonos legyen a szoba. Közbe pedig táncoltam, ahhoz képest ami ma volt tök jól érzem magam. Közbe énekeltem Ellie Goulding-Love me like you do című számát és táncoltam.
-De felpörögtél.-szólalt meg a hátam mögött Scott nevetve én pedig megijedtem.
-Mióta nézel?-kérdeztem már én is nevetve.
-Egy ideje, örülök, hogy ilyen boldognak látlak a maiak után.-mosolygott és közelebb jött és együtt kezdtünk el táncolni. Scott megfogta a combom és felemelt az ölébe és úgy kezdett el forogni. Majd hirtelen letett és mondta, hogy menjek hátrébb.
-Most pedig ugorj úgy az ölembe, hogy megfogom a derekad és felemellek.-magyarázta el én pedig már tudtam mire gondol. Mindig mondtam neki, hogy olyan jól néz ki a filmekbe is az meg a táncba is. De eddig sose csináltuk meg. Hátha most akarja, hát oké. Én elkezdtem futni és felugrottam, ő pedig elkaptam a derekam és felemelt úgy fordult lassan körbe, majd lassan engedett le a földre.
2015. május 25., hétfő
Második évad 3. rész
Sziasztok!:) Ezt a fejezetet Scott szemszögéből írtam, kicsit kiderül, hogy ő mit érez. Puszi :*
*Scott szemszöge*
Felvettem az ölembe Lydiát és siettem is vele a legközelebbi kórházba.
-Jézusom mi történt?-kérdezte döbbenten Lucy.
-Amiatt a seggfej Zack miatt van.-ordítottam.
-Mit mondott neki?-kérdezte rögtön Adam.
-Nem tudom de ha meglátom én esküszöm halálra verem.-mondtam idegesen és a kijárat felé tartottunk.
-Na mi van a kis csaj már be is piált?-kérdezte nevetve Zack. Átadtam Lydiát Adamnak.
-Vigyétek a kórházba én elbeszélgetek Zackkel.-mondtam.
-Scott!-szólt rám Lucy.
-Menjetek.-kiabáltam.-Majd megyek.-beszálltak a kocsiba és elhajtottak. Mi maradtunk ott Zackkel meg az új csajával.
-Mit mondtál neki te idióta?-kérdeztem ordítva.
-Azt, hogy csak egy éjszakát leszünk itt.-mondta nyugodtan, hogy tud ez ilyen nyugodt lenni?
-Utoljára mit mondtál?-löktem a falnak.
-Ööö azt hiszem nem emlékszek.-húzta gúnyos mosolyra a száját.
-Na idefigyelj.-ragadtam meg a pólóját.-Lydia begyógyszerezte magát és ha most meghal az a te hibád lesz. Szóval..MI A SZART MONDTÁL NEKI?
-Nem csak leitta magát?-kérdezte döbbenten.
-NEM. Szóval azonnal mond mit mondtál neki!
-Azt hiszem azt, hogy menjen vissza apucihoz.-mondta félve.
-TE IDIÓTA! Az apja 4 éve meghalt.-ordítottam a képébe és behúztam neki egyet.-Ha most meghal az a te lelkeden szárad!
Otthagytam őket és siettem a kórházba. Az első taxit amit megláttam megállítottam és diktáltam is a címet a sofőrnek. Elég hamar odaértünk, kifizettem a fuvart és már rohantam is be. A portán megkérdeztem, hogy hova vitték azt a lányt akit nem rég hoztak be. A recepciós kérdezett még párat és elmondta merre kell menni. A liftnél sokan voltak, ezért a lépcső felé vettem az irányt. A lépcsőfokokat kettesével szedtem, nagyon féltem. Féltem, hogy elveszítem Lydiát. Amint megláttam Lucyékat rögtön odamentem.
-Na mi a helyzet?-kérdeztem aggódva.
-Ki kell mosni a gyomrát, még időbe hoztuk be azt mondták. Ha 10 perccel később érkezünk lehet nem tudtak volna már segíteni rajta.-kezdett el pityeregni. Egy kicsit megnyugodtam, hogy időbe hozták be. Megörültem volna ha bármi baja lett volna.
-Hé Lucy semmi baj, időbe behoztuk.-ölelte magához Adam Lucyt.-Veled mi a helyzet? Mi történt miután eljöttünk?
-Kiszedtem Zackből, hogy mit mondott neki.-mondtam és a kezem ökölbe szorult.
-És mit?-kérdezte Lucy.
-Azt, hogy "menjen vissza apucihoz".-idéztem Zack szavait.
-Istenem de gyökér.
-Aztán behúztam neki egyet és rohantam ide.-ültem le az egyik várószékre.
20 perc múlva kijött az orvos, hogy bemehetünk hozzá de még alszik.
-És mikor vihetjük haza?-kérdeztem.
-Akár már este ha megígérik, hogy pihenni fog.-mondta az orvos.
-Persze, köszönjük.
-Csak a munkámat végzem uram. Elnézést mennem kell a másik betegemhez.-mosolygott ránk és kikerült minket.
Mikor bementünk Lydia olyan nyugisan feküdt ott az ágyba. Még aludt. Istenem bele se merek gondolni mi lett volna ha 10 perccel később érnek be vele Adamék. De ezen nem szabad gondolkozni, időbe beértek vele ez a lényeg.
Adamék elmentek kávéért én pedig ott maradtam Lydiával. Megfogtam a kezét és biztatóan megszorítottam.
-Ha most hallanál nem merném elmondani de még egy ilyen csodálatos lány mint te nincs a világon. És nem tudom mi ez most köztünk. Ezt meg kéne majd beszélnünk. Mert ez, hogy lefekszünk egymással amikor akarunk ez már nem barátság, ez több. De kevesebb mint szerelem. Ez a legrosszabb. Talán barátság extrákkal? Igen talán az, de mi van ha emiatt már nem tudunk olyan nyíltak lenni a másikkal. Ahjj istenem, amiatt az este miatt van minden. De tudod mit? Nem bántam meg, egyáltalán nem..mert tökéletes volt. Igaz, hogy csak kicsit emlékszek de amire emlékszek az jó volt. És tudod mit? Lehet..-és nem tudtam folytatni, mert beléptek Adamék a kávéval.
-Na itt is vagyunk.-mondta halkan Lucy.
-Látom.-mosolyogtam rájuk.-Köszi a kávét.
-Hé Lydia felébredt.-szólt Adam, én pedig odakaptam a fejem. Remélem csak most kelt fel és nem 2 perccel hamarabb. Rám nézett és rám mosolygott én pedig már másodperc eltéréssel visszamosolyogtam.
-Sajnálom, hogy elrontottam a nyaralást.-kezdte el de leállítottuk.
-Nem.-mondtuk szinte egyszerre.-Nem rontottad el, amiatt a seggfej Zack miatt van.-folytatta Lucy.
-Pontosan.-értett egyet vele Adam.
-Akinek szép lila folt van most a szeme körül.-szólaltam meg.
-Mit csináltál?-kerekedett ki Lydia szeme.
-Csak elmondta mit mondott én pedig behúztam neki egyet.-meséltem el tömören.
-Köszönöm.-motyogta Lydia.-Köszönöm, hogy vigyáztatok rám és, hogy megmentettétek az életem azzal, hogy behoztatok a kórházba. Többet esküszöm nem csinálok ilyet. Csak akkor hirtelen előjött minden. Remélem nem haragudtok rám.
-Dehogy haragszunk.-mondta Adam.
-És ez csak természetes, hogy behozunk.-mosolyogtam rá.
-Hisz a barátaid vagyunk.-mondta Lucy.
Barátok..igen, barátok.
-Jajj istenem de jó, hogy ti vagytok a barátaim. Imádlak titeket.-nyújtotta a kezét ezzel jelezve, hogy menjünk oda megölelni. Fél perc múlva egy hatalmas közös baráti ölelés lett belőle.
*Scott szemszöge*
Felvettem az ölembe Lydiát és siettem is vele a legközelebbi kórházba.
-Jézusom mi történt?-kérdezte döbbenten Lucy.
-Amiatt a seggfej Zack miatt van.-ordítottam.
-Mit mondott neki?-kérdezte rögtön Adam.
-Nem tudom de ha meglátom én esküszöm halálra verem.-mondtam idegesen és a kijárat felé tartottunk.
-Na mi van a kis csaj már be is piált?-kérdezte nevetve Zack. Átadtam Lydiát Adamnak.
-Vigyétek a kórházba én elbeszélgetek Zackkel.-mondtam.
-Scott!-szólt rám Lucy.
-Menjetek.-kiabáltam.-Majd megyek.-beszálltak a kocsiba és elhajtottak. Mi maradtunk ott Zackkel meg az új csajával.
-Mit mondtál neki te idióta?-kérdeztem ordítva.
-Azt, hogy csak egy éjszakát leszünk itt.-mondta nyugodtan, hogy tud ez ilyen nyugodt lenni?
-Utoljára mit mondtál?-löktem a falnak.
-Ööö azt hiszem nem emlékszek.-húzta gúnyos mosolyra a száját.
-Na idefigyelj.-ragadtam meg a pólóját.-Lydia begyógyszerezte magát és ha most meghal az a te hibád lesz. Szóval..MI A SZART MONDTÁL NEKI?
-Nem csak leitta magát?-kérdezte döbbenten.
-NEM. Szóval azonnal mond mit mondtál neki!
-Azt hiszem azt, hogy menjen vissza apucihoz.-mondta félve.
-TE IDIÓTA! Az apja 4 éve meghalt.-ordítottam a képébe és behúztam neki egyet.-Ha most meghal az a te lelkeden szárad!
Otthagytam őket és siettem a kórházba. Az első taxit amit megláttam megállítottam és diktáltam is a címet a sofőrnek. Elég hamar odaértünk, kifizettem a fuvart és már rohantam is be. A portán megkérdeztem, hogy hova vitték azt a lányt akit nem rég hoztak be. A recepciós kérdezett még párat és elmondta merre kell menni. A liftnél sokan voltak, ezért a lépcső felé vettem az irányt. A lépcsőfokokat kettesével szedtem, nagyon féltem. Féltem, hogy elveszítem Lydiát. Amint megláttam Lucyékat rögtön odamentem.
-Na mi a helyzet?-kérdeztem aggódva.
-Ki kell mosni a gyomrát, még időbe hoztuk be azt mondták. Ha 10 perccel később érkezünk lehet nem tudtak volna már segíteni rajta.-kezdett el pityeregni. Egy kicsit megnyugodtam, hogy időbe hozták be. Megörültem volna ha bármi baja lett volna.
-Hé Lucy semmi baj, időbe behoztuk.-ölelte magához Adam Lucyt.-Veled mi a helyzet? Mi történt miután eljöttünk?
-Kiszedtem Zackből, hogy mit mondott neki.-mondtam és a kezem ökölbe szorult.
-És mit?-kérdezte Lucy.
-Azt, hogy "menjen vissza apucihoz".-idéztem Zack szavait.
-Istenem de gyökér.
-Aztán behúztam neki egyet és rohantam ide.-ültem le az egyik várószékre.
20 perc múlva kijött az orvos, hogy bemehetünk hozzá de még alszik.
-És mikor vihetjük haza?-kérdeztem.
-Akár már este ha megígérik, hogy pihenni fog.-mondta az orvos.
-Persze, köszönjük.
-Csak a munkámat végzem uram. Elnézést mennem kell a másik betegemhez.-mosolygott ránk és kikerült minket.
Mikor bementünk Lydia olyan nyugisan feküdt ott az ágyba. Még aludt. Istenem bele se merek gondolni mi lett volna ha 10 perccel később érnek be vele Adamék. De ezen nem szabad gondolkozni, időbe beértek vele ez a lényeg.
Adamék elmentek kávéért én pedig ott maradtam Lydiával. Megfogtam a kezét és biztatóan megszorítottam.
-Ha most hallanál nem merném elmondani de még egy ilyen csodálatos lány mint te nincs a világon. És nem tudom mi ez most köztünk. Ezt meg kéne majd beszélnünk. Mert ez, hogy lefekszünk egymással amikor akarunk ez már nem barátság, ez több. De kevesebb mint szerelem. Ez a legrosszabb. Talán barátság extrákkal? Igen talán az, de mi van ha emiatt már nem tudunk olyan nyíltak lenni a másikkal. Ahjj istenem, amiatt az este miatt van minden. De tudod mit? Nem bántam meg, egyáltalán nem..mert tökéletes volt. Igaz, hogy csak kicsit emlékszek de amire emlékszek az jó volt. És tudod mit? Lehet..-és nem tudtam folytatni, mert beléptek Adamék a kávéval.
-Na itt is vagyunk.-mondta halkan Lucy.
-Látom.-mosolyogtam rájuk.-Köszi a kávét.
-Hé Lydia felébredt.-szólt Adam, én pedig odakaptam a fejem. Remélem csak most kelt fel és nem 2 perccel hamarabb. Rám nézett és rám mosolygott én pedig már másodperc eltéréssel visszamosolyogtam.
-Sajnálom, hogy elrontottam a nyaralást.-kezdte el de leállítottuk.
-Nem.-mondtuk szinte egyszerre.-Nem rontottad el, amiatt a seggfej Zack miatt van.-folytatta Lucy.
-Pontosan.-értett egyet vele Adam.
-Akinek szép lila folt van most a szeme körül.-szólaltam meg.
-Mit csináltál?-kerekedett ki Lydia szeme.
-Csak elmondta mit mondott én pedig behúztam neki egyet.-meséltem el tömören.
-Köszönöm.-motyogta Lydia.-Köszönöm, hogy vigyáztatok rám és, hogy megmentettétek az életem azzal, hogy behoztatok a kórházba. Többet esküszöm nem csinálok ilyet. Csak akkor hirtelen előjött minden. Remélem nem haragudtok rám.
-Dehogy haragszunk.-mondta Adam.
-És ez csak természetes, hogy behozunk.-mosolyogtam rá.
-Hisz a barátaid vagyunk.-mondta Lucy.
Barátok..igen, barátok.
-Jajj istenem de jó, hogy ti vagytok a barátaim. Imádlak titeket.-nyújtotta a kezét ezzel jelezve, hogy menjünk oda megölelni. Fél perc múlva egy hatalmas közös baráti ölelés lett belőle.
2015. május 20., szerda
Második évad 2. rész
Sziasztok!:) Meg is érkeztem a következő résszel. Remélem fog tetszeni nektek. A rész alján a véleményeknél el ne felejtsetek egyet kattintani. Előre is köszi.:)
És aki még nem tette volna meg, de szeretne csatlakozni a facebook csoporthoz az itt megteheti: https://www.facebook.com/groups/776791062412497/
Jó olvasást <3
Én: Héé emberkék! El kéne menni valahova csak mi. Ősök nélkül, buli, pia, szórakozás. Na??
Scott: Benne vagyok
Adam: Detto
Lucy: Mikor indulunk?
Én: Remek. Holnap gyertek át és megbeszéljük.:D
Scott: Rendben.
Adam: Ott leszek.
Lucy: Hányra menjünk?
Én: Délután 3 körül :D na puszii :*
Lucy: Puszi:*
Scott: Sziaa :*
Adam: Cső :*
Másnap délután időbe itt voltak Scotték. Anyát délelőtt avattam be és tetszett neki az ötlet. Vagyis neki úgy mondtam, hogy 4 leérettségizett fiatal szeretne elmenni kirándulni. Beleegyezett. Felmentünk a szobámba és leültünk a szőnyegre.
-Kér valaki valamit?-kérdeztem mielőtt leültem.
-Nem köszi.-mondták.
-Szóval..-vettem elő a laptopom.-Mi lenne ha ebbe a hotelbe mennénk? A tengerhez közel van, elég tűrhető az ára.
-Nekem jó.-mondta Lucy majd a két fiú is.
-Remek.-kezdtem el nézni a foglalásokat.-Már csak úgy van hely, hogy holnap után mennénk és 5 napra.
-Ööö hát akkor Lydia ma irány vásárolni, mert nincs bikinim.-mondta Lucy.
-Nekem sincs.-néztem fel a laptopból.-Na foglalhatom?
-Igen.-mondták egyszerre.
-Ez kész.-csaptam le a laptop tetejét 5 perc múlva.-Mehetünk vásárolni.
Egy emberként pattantunk fel a szőnyegről és már lent is voltunk.
-Holnap után indulnánk már le is foglaltam és 5 napra. De most megyünk vásárolni, mert nincs bikinink.-hadartam el anyának.
-Rendben kicsim.-nevetett fel.-Puszi.
-Puszi.
Beszálltunk Scott kocsijába és mentünk is. Útközbe zenét hallgattunk és énekeltük. Vagyis csak mi Lucyval a fiúk pedig nevettek. Mikor odaértünk már rohantunk is be. Az első boltba bementünk, ahol megláttunk egy kirakatba egy bikinit. Én már egy fehér bikinivel a kezembe mentem a próbafülke felé és ahogy láttam Lucy is csak ő egy rózsaszínnel. Mikor kijöttünk a fülkéből megmutatni a fiúknak leesett az álluk.
-Szerintem ezt vesszük meg.-nevettem fel.
-Szerintem is.-nevetett Lucy is.-Szájakat becsukni.
Mikor visszavettük a ruháinkat mentünk fizetni. A bikiniken kívül vettem még egy ruhát, egy rövid nacit és 2 felsőt. Lucy pedig 2 ruhát és egy felsőt. Scott és Adam addig a fiú részlegen voltak és amint láttam ők is egy-egy szatyorral jöttek vissza.
-Mehetünk?-kérdeztem.
-Szerintem igen.-mondta Adam. Majd elindultunk a kijárat fele.
Szombaton már a kocsiba ülve tartottunk a hotel felé. Úgy érzem ez emlékezetes lesz. Mikor megérkeztünk a hotelbe mondtuk, hogy melyik két szobát foglaltuk le és ide is adták a kulcsokat. Mikor a lift felé tartottunk nem hittem a szememnek. Zack. Hogy kerül ez ide? És most egy teljesen másik lánnyal, mekkora seggfej. Nagy szerencsémre ő is meglátott. Gúnyosan elmosolyodott és odajött, a cicababa csaja pedig felment addig.
-Lydia menjünk innen.-súgta oda Scott.
-Nem, túlélem menjetek nyugodtan.-mondtam.
-Biztos?-kérdezte Lucy.
-Tuti.-mosolyogtam rájuk.
Amikor ők a lifthez értek Zack akkor ért oda hozzám.
-Mi újság Lydia? Hogy kerültök ide?-kérdezte kedvesen.
-Semmi. Kirándulni jöttünk de azt hiszem inkább másik hotelbe kellett volna menni.-céloztam arra, hogy ő is itt van.
-Nyugi csak ma éjszakára vagyunk ide hivatalosak. Tudod kell egy szoba estére, ahol lehetünk hangosak.-kacsintott, hányingerem lett tőle. Még jó, hogy nem feküdtem le vele.-De te úgysem tudtad megadni ezt nekem.
-És ezért szakítottál velem? Bocs, megcsaltál.-mosolyogtam rá gúnyosan.
-Lydia kérlek ebbe a világba már ez nem nagy szám. Egy este lett volna csak. Nem olyan nagy cucc.-mondta teljesen komolyan.
-Istenem, hogy lehetsz ekkora seggfej? Hogy járhattam én veled?-kérdeztem inkább már magamtól.
-Ilyen csábító erőm van.-kacsintott.-Már aznap a Starbucksban láttam rajtad, hogy bejövök neked.
-Mert ott aranyos meg kedves voltál, pedig valójába egy seggfej vagy. Egy perverz idióta állat.-mondtam már kicsit hangosabban és elakartam sétálni mikor megszólalt.
-Úgy kell menj vissza inkább apucihoz.-köpte a szavakat.
-Nyugodj meg vissza is megyek.-mondtam halkan.-Ne lepődj meg ha holnap mindenki rólam fog beszélni, hogy visszamentem "apucihoz".
Felrohantam a szobába amin Scottal osztozunk és előkaptam a nesze szerem. Berohantam a fürdőre és kiszórtam a tartalmát. Hamar meg is találtam a gyógyszert, amiből vettem egy marékkal és lenyeltem mindet. 5 perc múlva kezdtem érezni, hogy kezdek gyengülni. Elég erős gyógyszer és hamar hat. Kezdtek lecsukódni a szemeim, már csak annyit láttam, hogy Scott ront be a fürdőbe.
-Lydia, istenem. MIÉRT CSINÁLTAD EZT?-ordított mikor meglátta a gyógyszeres dobozt.
-Én csak azt teszem, amit Zack kért.-mondtam halkan.-Visszamegyek apuhoz.-és elsötétült minden. Lehet örökre.
És aki még nem tette volna meg, de szeretne csatlakozni a facebook csoporthoz az itt megteheti: https://www.facebook.com/groups/776791062412497/
Jó olvasást <3
Én: Héé emberkék! El kéne menni valahova csak mi. Ősök nélkül, buli, pia, szórakozás. Na??
Scott: Benne vagyok
Adam: Detto
Lucy: Mikor indulunk?
Én: Remek. Holnap gyertek át és megbeszéljük.:D
Scott: Rendben.
Adam: Ott leszek.
Lucy: Hányra menjünk?
Én: Délután 3 körül :D na puszii :*
Lucy: Puszi:*
Scott: Sziaa :*
Adam: Cső :*
Másnap délután időbe itt voltak Scotték. Anyát délelőtt avattam be és tetszett neki az ötlet. Vagyis neki úgy mondtam, hogy 4 leérettségizett fiatal szeretne elmenni kirándulni. Beleegyezett. Felmentünk a szobámba és leültünk a szőnyegre.
-Kér valaki valamit?-kérdeztem mielőtt leültem.
-Nem köszi.-mondták.
-Szóval..-vettem elő a laptopom.-Mi lenne ha ebbe a hotelbe mennénk? A tengerhez közel van, elég tűrhető az ára.
-Nekem jó.-mondta Lucy majd a két fiú is.
-Remek.-kezdtem el nézni a foglalásokat.-Már csak úgy van hely, hogy holnap után mennénk és 5 napra.
-Ööö hát akkor Lydia ma irány vásárolni, mert nincs bikinim.-mondta Lucy.
-Nekem sincs.-néztem fel a laptopból.-Na foglalhatom?
-Igen.-mondták egyszerre.
-Ez kész.-csaptam le a laptop tetejét 5 perc múlva.-Mehetünk vásárolni.
Egy emberként pattantunk fel a szőnyegről és már lent is voltunk.
-Holnap után indulnánk már le is foglaltam és 5 napra. De most megyünk vásárolni, mert nincs bikinink.-hadartam el anyának.
-Rendben kicsim.-nevetett fel.-Puszi.
-Puszi.
Beszálltunk Scott kocsijába és mentünk is. Útközbe zenét hallgattunk és énekeltük. Vagyis csak mi Lucyval a fiúk pedig nevettek. Mikor odaértünk már rohantunk is be. Az első boltba bementünk, ahol megláttunk egy kirakatba egy bikinit. Én már egy fehér bikinivel a kezembe mentem a próbafülke felé és ahogy láttam Lucy is csak ő egy rózsaszínnel. Mikor kijöttünk a fülkéből megmutatni a fiúknak leesett az álluk.
-Szerintem ezt vesszük meg.-nevettem fel.
-Szerintem is.-nevetett Lucy is.-Szájakat becsukni.
Mikor visszavettük a ruháinkat mentünk fizetni. A bikiniken kívül vettem még egy ruhát, egy rövid nacit és 2 felsőt. Lucy pedig 2 ruhát és egy felsőt. Scott és Adam addig a fiú részlegen voltak és amint láttam ők is egy-egy szatyorral jöttek vissza.
-Mehetünk?-kérdeztem.
-Szerintem igen.-mondta Adam. Majd elindultunk a kijárat fele.
Szombaton már a kocsiba ülve tartottunk a hotel felé. Úgy érzem ez emlékezetes lesz. Mikor megérkeztünk a hotelbe mondtuk, hogy melyik két szobát foglaltuk le és ide is adták a kulcsokat. Mikor a lift felé tartottunk nem hittem a szememnek. Zack. Hogy kerül ez ide? És most egy teljesen másik lánnyal, mekkora seggfej. Nagy szerencsémre ő is meglátott. Gúnyosan elmosolyodott és odajött, a cicababa csaja pedig felment addig.
-Lydia menjünk innen.-súgta oda Scott.
-Nem, túlélem menjetek nyugodtan.-mondtam.
-Biztos?-kérdezte Lucy.
-Tuti.-mosolyogtam rájuk.
Amikor ők a lifthez értek Zack akkor ért oda hozzám.
-Mi újság Lydia? Hogy kerültök ide?-kérdezte kedvesen.
-Semmi. Kirándulni jöttünk de azt hiszem inkább másik hotelbe kellett volna menni.-céloztam arra, hogy ő is itt van.
-Nyugi csak ma éjszakára vagyunk ide hivatalosak. Tudod kell egy szoba estére, ahol lehetünk hangosak.-kacsintott, hányingerem lett tőle. Még jó, hogy nem feküdtem le vele.-De te úgysem tudtad megadni ezt nekem.
-És ezért szakítottál velem? Bocs, megcsaltál.-mosolyogtam rá gúnyosan.
-Lydia kérlek ebbe a világba már ez nem nagy szám. Egy este lett volna csak. Nem olyan nagy cucc.-mondta teljesen komolyan.
-Istenem, hogy lehetsz ekkora seggfej? Hogy járhattam én veled?-kérdeztem inkább már magamtól.
-Ilyen csábító erőm van.-kacsintott.-Már aznap a Starbucksban láttam rajtad, hogy bejövök neked.
-Mert ott aranyos meg kedves voltál, pedig valójába egy seggfej vagy. Egy perverz idióta állat.-mondtam már kicsit hangosabban és elakartam sétálni mikor megszólalt.
-Úgy kell menj vissza inkább apucihoz.-köpte a szavakat.
-Nyugodj meg vissza is megyek.-mondtam halkan.-Ne lepődj meg ha holnap mindenki rólam fog beszélni, hogy visszamentem "apucihoz".
Felrohantam a szobába amin Scottal osztozunk és előkaptam a nesze szerem. Berohantam a fürdőre és kiszórtam a tartalmát. Hamar meg is találtam a gyógyszert, amiből vettem egy marékkal és lenyeltem mindet. 5 perc múlva kezdtem érezni, hogy kezdek gyengülni. Elég erős gyógyszer és hamar hat. Kezdtek lecsukódni a szemeim, már csak annyit láttam, hogy Scott ront be a fürdőbe.
-Lydia, istenem. MIÉRT CSINÁLTAD EZT?-ordított mikor meglátta a gyógyszeres dobozt.
-Én csak azt teszem, amit Zack kért.-mondtam halkan.-Visszamegyek apuhoz.-és elsötétült minden. Lehet örökre.
2015. május 15., péntek
Második évad 1. rész
Sziasztok!^^ Meghoztam a második évad első részét. Remélem fog tetszeni. Jó olvasást! :)
Scottal azóta az este óta nem történt hasonló dolog de ugyanolyan jóba vagyunk. Mintha mise történt volna. Ma este átjönnek Scottékhoz Adamék meg még pár volt osztálytárs akikkel tartjuk a kapcsolatot. Este 8 körül már mindenki itt volt. 4 lány és 4 fiú volt, tehát 8-an voltunk. Ittunk pár felest bemelegítőnek.
-Heej emberek játszunk már 7 perc mennyországot.-kiabált fel Kyle.
-Na hozok akkor üveget.-ment a konyhába Scott.
Leültünk mi lányok egy körbe és a fiúk is. Először mi pörgettünk és Lucyra mutatott az üveg vége. Jajj. Adam ki fog akadni. Ezután a fiúk pörgettek. Lucynak marha nagy szerencséje volt, mert Adamra mutatott az üveg vége. Bementek a szekrénybe mi pedig elkezdtük mérni az időt. Hallottuk, ahogy Lucy a szekrényfalának ütközik majd egy halk nyögést.
-Siess haver már csak 2 perced van.-mondja David.
Két perc múlva először Lucy lépett ki vörös arccal majd Adam vigyorogva. A következő körbe Kyle ment Bellával. Ott is hallottunk hangokat. Most ismét pörgetünk és az üveg vége rám mutat, a fiúknál pedig Scottra. Rám mosolyog majd maga előtt beenged a szekrénybe és ő is bejön.
-Rajta.-kiabálják a többiek.
Mi csak állunk és nézzük egymást, az előző két hasonló eset magától jött ez meg most olyan furi így.
-Scott siess már nem halljuk a nyögéseket.-kiabálta azt hiszem Kyle.
-Csinálj úgy mintha nyögnél.-suttogta Scott. Én csak furán néztem rá végül elkezdtem hasonló hangokat kiadni.
-Ez az már csak 4 perc.-mondta Adam.
-Jó én ezt már nem bírom csak úgy nézni.-mondta Scott és a szekrényfalához nyomott. Meglepődtem de rögtön visszacsókoltam. Észre se vettük de letelt a 7 perc és kinyitották az ajtót mi pedig elváltunk gyorsan. Először Scott lépett ki rajta én pedig utána picit vörösen. Lucy kérdőn nézett rám. Odamentem mellé és annyit súgtam a fülébe, hogy holnap elmesélek mindent. Már csak David és Sarah maradt így ők ketten mentek be.
Ezután felelsz vagy merszeztünk és aki nem válaszol vagy nem csinálja meg amit mondanak neki az iszik. Elég perverz kérdések voltak és elég merész dolgokat kellett csinálni. A végére már nem is emlékszek annyit ittam.
Reggel, ooo reggel inkább délbe arra keltem, hogy nagyon melegem van. Hát persze. Lucy a lábamon fekszik Scottnak pedig a feje a hasamon van az én fejem pedig Kyle lábán. Mindenki jól el lesz gémberedve. Lassan kikúsztam Scott és Lucy alól és a konyhába mentem fejfájás csillapítóért és vízért. Tettem egy tálcára még 7 poharat és 7 szem gyógyszert és kivittem, hogy majd mindenki vegyen el egyet. Épp, hogy ránéztem a telefonomra lassan elkezdett mindenki kelni. Megköszönték a vizet és a gyógyszert majd kezdtek szedelőzködni. Amíg Scott kikísért mindenkit én gondolkoztam, ez most mi köztünk Scottal? Barátság? Az már biztos nem. Szerelem? Ááá nem én nem szeretem, mármint úgy nem. De akkor mi? Barátság extrákkal? Talán. Meg kéne majd beszéljük. Mikor visszajött Scott felálltam a fotelből.
-Na szerintem én is megyek, mert vigyáznom kell Emmára.-mondtam.-Szia.-adtam egy puszit neki.
-Csak egy puszi?-nézett rám mire én csak megforgattam a szemem.
-Szia.-kacsintott.
A hazáig vezető úton zenét hallgattam. Kicsit kikapcsoltam az agyam és csak a zenére figyeltem. A parkba láttam Zacket azzal a csajjal smárolni, gondoltam magamba smárolni lehet de az nem lesz csók. Gúnyosan elmosolyodtam majd sétáltam tovább, nem bírt már érdekelni egy ilyen seggfej. Örülök, hogy megszabadultam tőle. Mikor hazaértem pont akkor akart indulni anya.
-Na végre, hogy itthon vagy. Elmentem szia.-adott egy puszit és már itt se volt. Emmával megnéztem egy mesét majd játszottam vele. Elkezdődött a nyár és semmi programom nincs még. El kéne menni a barátokkal valahova kirándulni. Csak buli, fiúk és más semmi. Az ősök se lennének ott. Na ezt majd felhozom Scottnak meg Lucyéknak. Miután anya hazajött csináltam is egy csoportot és belevettem azokat akikre én gondoltam, hogy beszéljük meg akkor.
Scottal azóta az este óta nem történt hasonló dolog de ugyanolyan jóba vagyunk. Mintha mise történt volna. Ma este átjönnek Scottékhoz Adamék meg még pár volt osztálytárs akikkel tartjuk a kapcsolatot. Este 8 körül már mindenki itt volt. 4 lány és 4 fiú volt, tehát 8-an voltunk. Ittunk pár felest bemelegítőnek.
-Heej emberek játszunk már 7 perc mennyországot.-kiabált fel Kyle.
-Na hozok akkor üveget.-ment a konyhába Scott.
Leültünk mi lányok egy körbe és a fiúk is. Először mi pörgettünk és Lucyra mutatott az üveg vége. Jajj. Adam ki fog akadni. Ezután a fiúk pörgettek. Lucynak marha nagy szerencséje volt, mert Adamra mutatott az üveg vége. Bementek a szekrénybe mi pedig elkezdtük mérni az időt. Hallottuk, ahogy Lucy a szekrényfalának ütközik majd egy halk nyögést.
-Siess haver már csak 2 perced van.-mondja David.
Két perc múlva először Lucy lépett ki vörös arccal majd Adam vigyorogva. A következő körbe Kyle ment Bellával. Ott is hallottunk hangokat. Most ismét pörgetünk és az üveg vége rám mutat, a fiúknál pedig Scottra. Rám mosolyog majd maga előtt beenged a szekrénybe és ő is bejön.
-Rajta.-kiabálják a többiek.
Mi csak állunk és nézzük egymást, az előző két hasonló eset magától jött ez meg most olyan furi így.
-Scott siess már nem halljuk a nyögéseket.-kiabálta azt hiszem Kyle.
-Csinálj úgy mintha nyögnél.-suttogta Scott. Én csak furán néztem rá végül elkezdtem hasonló hangokat kiadni.
-Ez az már csak 4 perc.-mondta Adam.
-Jó én ezt már nem bírom csak úgy nézni.-mondta Scott és a szekrényfalához nyomott. Meglepődtem de rögtön visszacsókoltam. Észre se vettük de letelt a 7 perc és kinyitották az ajtót mi pedig elváltunk gyorsan. Először Scott lépett ki rajta én pedig utána picit vörösen. Lucy kérdőn nézett rám. Odamentem mellé és annyit súgtam a fülébe, hogy holnap elmesélek mindent. Már csak David és Sarah maradt így ők ketten mentek be.
Ezután felelsz vagy merszeztünk és aki nem válaszol vagy nem csinálja meg amit mondanak neki az iszik. Elég perverz kérdések voltak és elég merész dolgokat kellett csinálni. A végére már nem is emlékszek annyit ittam.
Reggel, ooo reggel inkább délbe arra keltem, hogy nagyon melegem van. Hát persze. Lucy a lábamon fekszik Scottnak pedig a feje a hasamon van az én fejem pedig Kyle lábán. Mindenki jól el lesz gémberedve. Lassan kikúsztam Scott és Lucy alól és a konyhába mentem fejfájás csillapítóért és vízért. Tettem egy tálcára még 7 poharat és 7 szem gyógyszert és kivittem, hogy majd mindenki vegyen el egyet. Épp, hogy ránéztem a telefonomra lassan elkezdett mindenki kelni. Megköszönték a vizet és a gyógyszert majd kezdtek szedelőzködni. Amíg Scott kikísért mindenkit én gondolkoztam, ez most mi köztünk Scottal? Barátság? Az már biztos nem. Szerelem? Ááá nem én nem szeretem, mármint úgy nem. De akkor mi? Barátság extrákkal? Talán. Meg kéne majd beszéljük. Mikor visszajött Scott felálltam a fotelből.
-Na szerintem én is megyek, mert vigyáznom kell Emmára.-mondtam.-Szia.-adtam egy puszit neki.
-Csak egy puszi?-nézett rám mire én csak megforgattam a szemem.
-Szia.-kacsintott.
A hazáig vezető úton zenét hallgattam. Kicsit kikapcsoltam az agyam és csak a zenére figyeltem. A parkba láttam Zacket azzal a csajjal smárolni, gondoltam magamba smárolni lehet de az nem lesz csók. Gúnyosan elmosolyodtam majd sétáltam tovább, nem bírt már érdekelni egy ilyen seggfej. Örülök, hogy megszabadultam tőle. Mikor hazaértem pont akkor akart indulni anya.
-Na végre, hogy itthon vagy. Elmentem szia.-adott egy puszit és már itt se volt. Emmával megnéztem egy mesét majd játszottam vele. Elkezdődött a nyár és semmi programom nincs még. El kéne menni a barátokkal valahova kirándulni. Csak buli, fiúk és más semmi. Az ősök se lennének ott. Na ezt majd felhozom Scottnak meg Lucyéknak. Miután anya hazajött csináltam is egy csoportot és belevettem azokat akikre én gondoltam, hogy beszéljük meg akkor.
2015. május 10., vasárnap
Első évad 15. rész (az évad utolsó része)
Sziasztok!:) El se hiszem, hogy ilyen hamar elérkeztem az első évad végéhez. De hát ennek is el kellett jönni-e. A második évad első része majd pénteken lesz várható. Jó olvasást az évadzáróhoz. Puszi :*
Az elmúlt két hónapban letudtuk az érettségit és én azóta együtt vagyok Zackkel, Scott pedig Jessyvel. Bár ők mostanában sokat veszekednek. A mai napot úgy tudom kettesbe töltik és megünneplik Scott sikeres érettségijét. Én pedig Zackkel leszek. Ma este itt alszik nálunk. Úgy elgondolkoztam, hogy meg se hallottam a csengőt amit valaki már nagyon nyom.
-Jövök már.-futottam le a lépcsőn.-Na szia.
-Helló.-azt hittem már sose nyitsz ajtót jött be Zack.
-Bocsi el voltam bambulva.-csókoltam meg.
-Máris kiengeszteltél.-mondta mire én felkuncogtam.
*Scott szemszöge*
Ma estére kibéreltünk a szomszédvárosba Jessyvel egy hotelbe egy szobát. Kettesbe akarjuk tölteni a mai estét hátha helyrehozhatjuk a kapcsolatunkat, ugyanis most eléggé labilis. Nagyon sokat veszekszünk, többet az átlagnál. Lehet nem vagyunk egymásnak valók, kitudja. Most ülök be éppen a kocsiba és indulok érte. Fél óra múlva már ott is vagyunk a hotelnél. Kipakoltuk a cuccainkat és lementünk a hotel jakuzziához. Fürdőztünk egyet majd felmentünk. Láttam Jessy arcán, hogy valami nincs rendben.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Figyelj, beszélnünk kéne.-ült le az ágyra.
-Rendben.-ültem le én is.
-Szerinted is rosszabb a kapcsolatunk mint az első hónapba?-kérdezte.
-Őszintén? Igen.-válaszoltam.
-Jó, mert szerintem is. Nem tudom, szerintem...nem illünk össze.-mondta ki nagy nehezen.
-Ezen én is gondolkoztam már.-mondtam.
-Huhh akkor jó.-sóhajtott fel.-Szerinted mi legyen?
-Szakítsunk?-kérdeztem.
-Szerintem kéne. De attól lehetünk barátok.-mondta mosolyogva.
-Persze.-mosolyodtam el, felálltunk és megöleltük egymást.
Aznap este még beszélgettünk mint barátok. Sokkal jobban éreztük így magunkat, csak barátként.
*Lydia szemszöge*
-És ahhoz mit szólnál ha én smárolgatnék egy másik pasival? Hm?-akadtam ki teljesen.
-Figyelj sajnálom nem akartam és a csaj kapott le.-mentegetőzött Zack.
-Visszacsókoltál.-ordítottam.-Mégis mikor akartad elmondani?
-Sajnálom csak a pillanat hevébe volt utána rögtön ellöktem.-közeledett Zack de én hátráltam csak, amíg a falnak nem ütköztem.-Sajnálom.-suttogta ajkaimra.
-Hagyjál békén Zack majd megbeszéljük, nekem nincs kedvem most.-löktem el, bár nagy erőfeszítésembe telt mert úgy megcsókoltam volna de csak van büszkeségem. Hallottam, hogy csapódik az ajtó, elment. Úgy beszéltem volna most valakivel de Scottot se akartam felhívni, mert biztos romantikáznak Jessyvel, Lucy pedig Adammal van. Csak nekem alakult ilyen szarul a mai estém? Ááá jobb ha inkább alszok.
Másnap mikor felkeltem 6 nem fogadott hívásom volt, Zacktől. Visszahívtam. A második csörgés után felvette.
-Szia. Találkoznunk kell, most! Gyere a parkba.-és letette meg se várta a válaszomat. Döbbenten néztem a telefont még egy percig majd összekaptam magam. 15 perc múlva a parkba voltam. Zack ott ült egy lánnyal a padon, de mikor meglátott odajött hozzám.
-Figyelj emiatt tuti megutálsz de szakítani akarok.-mondta ki kerek perec én pedig ledöbbentem. Átnéztem a válla fölött.
-A lány miatt?-kérdeztem szemébe nézve.
-Khmm..igen.-vakarta meg a tarkóját.
-Rendben.-mondtam majd pofon vágtam és elsétáltam.
Hogy tehette ezt vele? Elkezdtek folyni a könnyeim. De nem! Nem éri meg egy ilyen seggfej miatt szomorkodni. Hirtelen ötlettől vezérelve fogtam magam és Scottékhoz indultam. Mikor odaértem becsöngettem.
-Szia Lydia.-mosolyogva nyitott ajtót.
-Helló.-mondtam komoran.
-Mi a baj?-lepődött meg.
-Együtt vagytok még Jessyvel?-kérdeztem meg se hallva kérdését.
-Nem, tegnap szakítottunk és megbeszéltük, hogy barátok maradunk inkább. De neked mi a bajod?-kérdezte még mindig furcsán nézve.
-Akkor jó.-és megcsókoltam. Nem érdekelt semmi, le kell vezetnem az idegességem. Nem habozott. Rögtön visszacsókolt.
-Zack megcsalt és ma szakítottunk. Elhívott a parkba és a csaj is ott volt és úgy szakított.-hadartam el majd újra megcsókoltam és az ölébe ugrottam. Felmentünk a szobába és az ágyra fektetett majd fölém tornyosult.
-Lydia. Csak ideges vagy ezt megfogod bánni.-nézett a szemembe. Tudtam, tudtam, hogy igaza van de nekem most szükségem van erre.
-Nem érdekel.-és megcsókoltam én innentől egyikünk se tudott már leállni.
Az elmúlt két hónapban letudtuk az érettségit és én azóta együtt vagyok Zackkel, Scott pedig Jessyvel. Bár ők mostanában sokat veszekednek. A mai napot úgy tudom kettesbe töltik és megünneplik Scott sikeres érettségijét. Én pedig Zackkel leszek. Ma este itt alszik nálunk. Úgy elgondolkoztam, hogy meg se hallottam a csengőt amit valaki már nagyon nyom.
-Jövök már.-futottam le a lépcsőn.-Na szia.
-Helló.-azt hittem már sose nyitsz ajtót jött be Zack.
-Bocsi el voltam bambulva.-csókoltam meg.
-Máris kiengeszteltél.-mondta mire én felkuncogtam.
*Scott szemszöge*
Ma estére kibéreltünk a szomszédvárosba Jessyvel egy hotelbe egy szobát. Kettesbe akarjuk tölteni a mai estét hátha helyrehozhatjuk a kapcsolatunkat, ugyanis most eléggé labilis. Nagyon sokat veszekszünk, többet az átlagnál. Lehet nem vagyunk egymásnak valók, kitudja. Most ülök be éppen a kocsiba és indulok érte. Fél óra múlva már ott is vagyunk a hotelnél. Kipakoltuk a cuccainkat és lementünk a hotel jakuzziához. Fürdőztünk egyet majd felmentünk. Láttam Jessy arcán, hogy valami nincs rendben.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Figyelj, beszélnünk kéne.-ült le az ágyra.
-Rendben.-ültem le én is.
-Szerinted is rosszabb a kapcsolatunk mint az első hónapba?-kérdezte.
-Őszintén? Igen.-válaszoltam.
-Jó, mert szerintem is. Nem tudom, szerintem...nem illünk össze.-mondta ki nagy nehezen.
-Ezen én is gondolkoztam már.-mondtam.
-Huhh akkor jó.-sóhajtott fel.-Szerinted mi legyen?
-Szakítsunk?-kérdeztem.
-Szerintem kéne. De attól lehetünk barátok.-mondta mosolyogva.
-Persze.-mosolyodtam el, felálltunk és megöleltük egymást.
Aznap este még beszélgettünk mint barátok. Sokkal jobban éreztük így magunkat, csak barátként.
*Lydia szemszöge*
-És ahhoz mit szólnál ha én smárolgatnék egy másik pasival? Hm?-akadtam ki teljesen.
-Figyelj sajnálom nem akartam és a csaj kapott le.-mentegetőzött Zack.
-Visszacsókoltál.-ordítottam.-Mégis mikor akartad elmondani?
-Sajnálom csak a pillanat hevébe volt utána rögtön ellöktem.-közeledett Zack de én hátráltam csak, amíg a falnak nem ütköztem.-Sajnálom.-suttogta ajkaimra.
-Hagyjál békén Zack majd megbeszéljük, nekem nincs kedvem most.-löktem el, bár nagy erőfeszítésembe telt mert úgy megcsókoltam volna de csak van büszkeségem. Hallottam, hogy csapódik az ajtó, elment. Úgy beszéltem volna most valakivel de Scottot se akartam felhívni, mert biztos romantikáznak Jessyvel, Lucy pedig Adammal van. Csak nekem alakult ilyen szarul a mai estém? Ááá jobb ha inkább alszok.
Másnap mikor felkeltem 6 nem fogadott hívásom volt, Zacktől. Visszahívtam. A második csörgés után felvette.
-Szia. Találkoznunk kell, most! Gyere a parkba.-és letette meg se várta a válaszomat. Döbbenten néztem a telefont még egy percig majd összekaptam magam. 15 perc múlva a parkba voltam. Zack ott ült egy lánnyal a padon, de mikor meglátott odajött hozzám.
-Figyelj emiatt tuti megutálsz de szakítani akarok.-mondta ki kerek perec én pedig ledöbbentem. Átnéztem a válla fölött.
-A lány miatt?-kérdeztem szemébe nézve.
-Khmm..igen.-vakarta meg a tarkóját.
-Rendben.-mondtam majd pofon vágtam és elsétáltam.
Hogy tehette ezt vele? Elkezdtek folyni a könnyeim. De nem! Nem éri meg egy ilyen seggfej miatt szomorkodni. Hirtelen ötlettől vezérelve fogtam magam és Scottékhoz indultam. Mikor odaértem becsöngettem.
-Szia Lydia.-mosolyogva nyitott ajtót.
-Helló.-mondtam komoran.
-Mi a baj?-lepődött meg.
-Együtt vagytok még Jessyvel?-kérdeztem meg se hallva kérdését.
-Nem, tegnap szakítottunk és megbeszéltük, hogy barátok maradunk inkább. De neked mi a bajod?-kérdezte még mindig furcsán nézve.
-Akkor jó.-és megcsókoltam. Nem érdekelt semmi, le kell vezetnem az idegességem. Nem habozott. Rögtön visszacsókolt.
-Zack megcsalt és ma szakítottunk. Elhívott a parkba és a csaj is ott volt és úgy szakított.-hadartam el majd újra megcsókoltam és az ölébe ugrottam. Felmentünk a szobába és az ágyra fektetett majd fölém tornyosult.
-Lydia. Csak ideges vagy ezt megfogod bánni.-nézett a szemembe. Tudtam, tudtam, hogy igaza van de nekem most szükségem van erre.
-Nem érdekel.-és megcsókoltam én innentől egyikünk se tudott már leállni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)