Harmadik évad 6. rész

Sziasztok!:) Próbáltam kicsit hosszabbra írni ezt a részt. A következőt nem tudom mikor hozom, mert még nem írtam meg és még a következő héten írunk témazárót is. Igyekszek ahogy tudok. Puszi :* :)

Nagyon sokat ittunk Lydiával. Itt ülök a pultnál és várom Lydiát, aki elment a mosdóba. Egyszer csak két kéz fonódik a mellkasomra.
-Hmm Scott.-hallom meg Lydia halk hangját.-Nem megyünk vissza a szobánkba?
-Ha annyira szeretnéd.-fordultam hátra hozzá.
Rögtön felhúzott és megindult az ajtó felé.
Ahogy beértünk a szobánkba a falhoz szorítottam. Nem bírtam magammal. Akartam őt. Kezemmel megkerestem a ruháján a cipzárt és elkezdtem lehúzni úgy, hogy végig a szemébe néztem. Nem ellenkezett. Ő is akarta.

*Lydia szemszöge*
Reggel a napsugaraira keltem. Mosolyogva néztem Scottra, aki még aludt. Odahajoltam hozzá és lágyan megcsókoltam.
-Hmm, minden reggel kelnék erre.-mosolyodott el.
-Mit csináljunk ma?-bújtam oda mellé.
-Mit szeretnél?
-Lustálkodjunk kicsit aztán menjünk le a partra. Ma ilyen pihi napot tartsunk.-néztem fel rá.
-Nekem okés.-mosolygott rám.
Amíg öltöztem addig azon a levélen gondolkoztam, amit láttam Scottnál. Azóta se mondott semmit róla. Vajon mi lehetett benne? Kíváncsi vagyok nagyon, alig bírom, hogy ne hozzam fel. Mire kész lettem Scott is elkészült. Kézen fogva mentünk le a partra. Gondoltam felhozom most azt a levelet.
-Scott!
-Igen?
-Még a szülinapodon mikor mentem hozzátok láttam, hogy egy levelet tettél a párnád alá. Az mi volt?-a mosoly eltűnt Scott arcáról, ahogy megkérdeztem.

*Scott szemszöge*
Tudtam, hogy rá fog kérdezni valamikor. Nem úsztam meg. Igazából meg én se tudom mit csináljak. Most mondjam el? Fájna neki. Nekem is fáj. De válaszolnom kell neki.
-Semmi, gyere menjünk be a vízbe kicsit.-álltam fel és magammal húztam.
Tudom, hogy idegesítette, hogy nem mondtam semmit de nem hozta fel. Én csak örültem neki. Nem akarom ezzel elrontani a nyaralást.
Mikor visszamentünk a szobába Lydia nem szólt hozzám. Tudom, hogy idegesíti, hogy nem mondom el neki. De olyan nehéz én se akarom elhinni miért most.
-Lydia..-nyúltam a kezéért de elhúzta.
-Hagyjál Scott, majd szólj ha kész vagy elmondani.-ment be a fürdőbe.
Ezt nem hiszem el. Bele ütöttem a falba és lementem legközelebbi bárba. Leültem a pulthoz és kértem egy whiskyt.
-Még valamit?-vigyorgott rám a pultos lány.
-Köszi majd szólók ha kell.-erőltettem magamra egy mosolyt.
-Mi a baj?-folytatta.
-Honnan tudtad?
-Észre veszem az ilyeneket.-mosolygott.-Na mesélj.
-Hosszú.
-Van időm.-mondta.-Jenny gyere ugorj be helyettem pár percre.
-Nem kellett volna.-mondtam.
-De kellett, na mesélj.
-Hát ott kezdődött, hogy Lydia a gyerekkori barátom, lefeküdtünk egy bulin. Aztán lett egy barátnőm neki barátja. Aztán szakítottunk mind a ketten velük. És megint egymásra találtunk. Szülinapom volt és csinált nekem egy meglepetés bulit. Arra kaptam ezt a nyaralást a barátaimtól. Lydiával jöttem el és itt összejöttünk. De a szülinapomon kaptam egy levelet és neki nem mondtam el mi volt benne, mert nekem is fáj, hogy el kell szakadnom tőle. Sőt az se biztos elvállalom. És összevesztünk ezen, hogy nem mondtam el. Így kötöttem ki itt.
-Uhh. Az igen. Hát figyelj szerintem mond el neki. Az őszinteség a jó. Menj most szépen vissza hozzá és mond el neki.-biztatott a lány.
-Köszi.-mosolyogtam rá.
-Nincs mit Scott.-mosolygott és felállt.
-Na megyek is.-álltam fel.
Várjunk csak. Honnan tudja a nevem? Nem mutatkoztunk be egymásnak. Ránéztem ő pedig elmosolyodott. Az a szem, a mosolya, az arc vonásai. Hát persze.
-Szia Alison.-mosolyodtam el.
-Szia Scott. Remélem boldogok lesztek Lydiával.-rámosolyogtam és kimentem.
Ez a lány hihetetlen. Megint nem ismertem fel. Teljesen megváltozott. Most fekete a haja és szemüveges. Gondolom megint az apjának segít. Már a lépcsőn szaladtam fel a szobánk fele. Az ajtót rögtön kinyitottam Lydia pedig az ágyon ült. Odamentem és megöleltem.
-Lydia sajnálom de nekem is fáj, ami abba a levélbe volt nem akarlak itt hagyni. El se vállalom szerintem. Én szeretlek. Most kaptalak meg és nem akarlak máris itt hagyni.-mondtam ki hirtelen, ami a szívemből jött. Aztán megláttam a kezébe a levelet. Miért hoztam magammal istenem.
-Scott.-nézett rám könnyes szemekkel.-El kell menj. Én megvárlak. Nincs még egy ilyen lehetőség az életbe. Örülök neked csak fáj, hogy el fogsz menni fél évre. De nem akadályozhatom meg. Néha kicsit önzők kell legyünk, hogy a saját életünkkel törődjünk és az sínen legyen.
-De Lydia..-fogtam meg a kezét.
-El kell menj Scott. Fél év. Kibírjuk.
Lehet igaza van. Nincs meg egy ilyen munka lehetőség. De én szeretem Lydiát nem akarom itt hagyni.
-Hiányozni fogsz.-öleltem meg.
-Te is nagyon.-ölelt vissza és elsírta magát.