Sziasztok! Tudom megint rettentő sokat késett a rész, ezért úgy döntöttem, hogy ez az utolsó rész a blogon. Nincs időm az a baj. Nagyon sokat kell tanulni. Sajnálom. Nyáron ha lesz ídőm lehet folytatom de ez se 100% még. Köszönöm mindenkinek, aki olvasta eddig a blogot és a több mint 13.000 oldalmegjelenítést. ♥
Nem akarom itt hagyni, nem tudom mit csináljak. Ő azt akarja, hogy elmenjek. Fél év nélküle? Mikor végre megkaptam? De ez pedig visszautasíthatatlan. Nem tudom mit csináljak. Nem akarom itt hagyni.
Beleszívtam a cigibe és szép lassan kifújtam.
-SCOTT! Azt ígérted leszoksz!-jött ki Lydia mérgesen az erkélyre.
-Te nem a fürdőbe voltál?
-Szóval ha valahova kimegyek már rögtön elszívsz egyet? Megígérted, hogy leszoksz! Tudod, hogy nem szeretem ha cigizel. Sose szerettem!-lökte ki a cigit a kezemből.
-Te is cigiztél!-álltam fel mérgesen.
-Tudod te is, hogy miért!
-Tudod te is hogy akkor rá voltál állva!
-Mintha nem tudnád, hogy miért!-könnyezett be.
-Apád nem kifogás!-basszus, ezt nem kellett volna. Már meg is bántam. Éreztem a csattanást az arcomon és már Lydia sehol nem volt. Hogy lehettem ekkora hülye? Tudtam, hogy ez a legfájóbb pontja.
-LYDIA!-szaladtam be a szobába. Sehol nem volt. Hülyeséget fog csinálni.. Istenem, hogy lehetek ilyen hülye? Mentem a bárba Alisonhoz.
-Alison!-rontottam be.
-Scott, mi a baj?-nézett rám kíváncsian.
-Megbántottam Lydiát és hülyeséget fog csinálni, hülye voltam tudom, de félek.-fogtam a fejem.
-A parton van.-mondta Alison.
-Honnan tudod?-néztem fel rá.
-Mikor kicsik voltunk voltunk együtt nyaralni és mindig a partra ment ha valami bántotta.
-Köszi, sietek. Szia!
-Szia, nincs mit.-mosolygott.
Lementem a partra de nem láttam sehol. Szaladtam a sziklákhoz. Ott volt. Ott ült az egyiken. Odaszaladtam hozzá és megöleltem hátulról. Hallottam, ahogy gyorsabban veszi a levegőt.
-Lydia, sajnálom. Hülye voltam. Csak kérlek bocsáss meg. Lydia könyörgöm.
-Scott, menj el. Mármint menj el és fogadd el az ajánlatot. Nem mindenkit vesznek fel abba a suliba.
-Lydia..-kezdtem.
-Ne ne szólj semmit, csak menj el. Holnap hazamegyünk és elfelejtjük, hogy együtt vagyunk, elmész és fájni fog mind a kettőnknek.
-De Lydia én szeretlek és nem akarlak itt hagyni.
-Scott muszáj!
Felállt és elment. Ott maradtam egyedül, az érzéseimmel, a bajaimmal. Nem akarok elmenni. Tudom, hogy haragszik rám.
*Lydia szemszöge*
Sose fogunk összetartozni Scottal. Nem megy nekünk ez. Maradjon barátság. De még ez is fájt, hogy 18 évnyi barátság után ilyet mond. Mikor tudja, hogy ez a gyenge pontom. Egy kis szünet pont jól jön. Fél évig túljutunk ezen. Ő szerez valami jó csajt New Yorkba én meg itthon valami pasit. Elleszünk mi. Hazajön és újrakezdjük barátokként.
Lassan elkezdek összepakolni, mert holnap megyünk haza. Mikor Scott visszajött a szobába ő is elkezdett pakolni, egymásra se néztünk. Talán most ez lesz a legjobb.
*3 nappal később*
Scott ma indul New Yorkba. Talán ha ott befejezi a sulit újra láthatjuk egymást. Nem csináltunk olyan nagy búcsút. A reptérre se megyek ki hozzá. Talán nekünk ez a sorsunk.
15:36 van Scott gépe 16:05-kor indul. A francba 18 év barátság nem veszhet el így, kimegyek hozzá. Elköszönni. Gyorsan felvettem egy rövidnadrágot és egy pólót majd leszaladtam és felkaptam egy szandált. Emmát gyorsan átvittem a szomszéd nénihez. 15:43 még időbe vagyok. Beültem a kocsiba és elindultam a reptér felé. Pont időbe voltam mikor egy dugóba kerültem. 15:51. Elfogok késni innen kocsival még 3 perc és dugóba vagyok. A francba ez is az én formám. Gyorsan kihajtottam a dugóból és leálltam egy parkolóba. 15:55. Ránéztem az órára és máris elkezdtem futni. Se jobbra se balra nem néztem csak előre és futottam. Mindjárt ott vagyok. 15:59. Gyerünk Lydia nincs sok hátra. Ahogy odaértem rögtön Scottot kerestem a szememmel. Már a felszálló résznél volt.
-SCOTT!-kiabáltam. Rögtön hátra nézett.
-Lyida.-nézett meglepetten.-Mit keresel itt?
-Én csak szeretnék jó utat kívánni. Hiányozni fogsz, és szeretlek.-nyögtem ki mindent egyszerre.
-Lydia..te is, és én is szeretlek.-mosolygott rám.
-Uram kérem szálljon fel a gépre, mert 2 perc múlva indulunk.-mondta a nő.
-Máris, csak egy perc.-mondta és odalépett hozzám és megcsókolt majd megölelt és felszállt a gépre.
Most éreztem utoljára a csókját, az ölelését, az illatát..mindenét. Kitudja mikor látom újra. Hiányozni fog. Vajon ugyanaz az ember lesz mikor visszajön? Na majd ezt a sors megtudja. Megvártam míg felszáll a gép. Lehet már nem lesz még egy ilyen jó barátom/pasim, mint ő.
Szomorú mosollyal az arcomon sétálok vissza a kocsimhoz, és majd meglátom mit hoznak nekem az elkövetkező hónapok..Scott nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése