Második évad 9. rész

Sziasztok!:) Meghoztam az új részt. Most egy hétig nem lesz új rész, mert hétfőn megyek táborba. Addig is puszii :*

Hirtelen nem tudtam mit mondani. Megijedtem.
-Lydia!.-emelte feljebb a hangját.-Mik ezek?
-A..azok..khm.-kezdtem el de nem tudtam, hogy mondjam el neki.
-MIK EZEK?-kérdezte még hangosabban.
És itt már muszáj volt elmondanom. Nem titkolhattam.
-Üljünk le az ágyra és mindent elmesélek.-mondtam és elindultam az ágy felé.
-Na had halljam.-ült le velem szembe.
És elkezdtem mesélni neki a legelejétől. Mikor a boltból jöttem ki. Folytattam a kávéssal és majd az itthonival. Elmondtam neki, hogy miért is akartam én menni fagyit venni ma. Ő türelmesen hallgatta de láttam rajta, hogy feszült.
-Istenem Lydia, ezt jelentenünk kéne a rendőrségnek.-állt fel.
-Nee, Scott. Nem!-fogtam meg a karját.
-Miért?-kérdezte.
-Kiakarom deríteni, hogy honnan ismerték apámat.-néztem a szemébe.
-Lydia..-kezdte el.
-Nem, ne mondj semmit.-hajtottam le a fejem.-De félek.
-Megvédelek, bármi áron.-ölelt magához olyan szorosan amilyen szorosan csak tudott.
-Köszönöm.-mondtam és felemeltem a fejem, hogy rá tudjak nézni.
Ő is rám nézett majd a számra és újra a szemembe. A keze a derekamra csúszott és úgy tartott. Kicsit közelebb hajolt és várt, hogy mit szólok. Én nem mozdultam, mire még közelebb hajolt és megcsókolt. Sokáig tartott a csók, levegőhiány miatt kellett elváljunk. De az a szünet se tartott sokáig. Mikor az ágy felé kezdett tolni eszembe jutott valami. Anyáék itthon vannak. Basszus.
-Scott.-toltam el.-Anyáék itthon vannak.-ő csak elmosolyodott és az ajtóhoz sétált, amit kulcsra zárt.
-Most már nem nyithatnak ránk.-jött oda mosolyogva.
-Hmm, Scott mostanában nagyon rossz fiú lettél.-húztam végig a pólóján a kezem, amibe belemarkoltam és magamhoz rántottam.
-Mindig ilyen voltam, csak te ezt a részem most tapasztalod.-elővette a rossz fiús mosolyát, amitől a lányok sorba olvadnak el. Én is pont így voltam vele, muszáj voltam megcsókolni. Éreztem, hogy kezdi elveszteni az eszét. Belemarkolt a combomba és felemelt, majd az ágyra tett. Mind a kettőnknek izgalmasabbá tette az, hogy lent van anya és Emma és bármikor lebukhatunk még úgyis, hogy be van zárva az ajtó.

-Ez gyors volt.-gördült le rólam Scott.
-Ja.-nevettem fel.
-Na de mennem kell.-állt fel és elkezdett öltözni, közbe nekem is odadobálta a ruháim és én is felöltöztem.
A következő percben már a lépcsőn sétáltunk le.
-Anya Scott megy.-szóltam anyának.
-Kicsim miért volt bezárva az ajtód?-jött ki anya a konyhából.
Hirtelen nem tudtam mit mondani, Scottra néztem.
-Csak Lydiát akartam megijeszteni, hogy bent ragadtunk és kiesett a kulcs az ablakon.-mondta gyorsan Scott, ami eszébe jutott.
-Ja értem.-mosolygott anya.
-És ezt majd vissza is kapod.-ütöttem karon.
-Várom.-nevetett fel.
-Szia Scott.-köszönt el anya.
-Szia Jade.-mosolygott Scott és kilépett a bejárati ajtón én pedig a kapuig kísértem.
-És amiről ma volt szó.-fordult felém.-Megoldjuk nyugi.
-Rendben, és köszönöm.-mosolyogtam rá.
-Ez alap.-hajolt oda és azt hittem meg fog csókolni de helyette egy puszit kaptam az arcomra. Majd odasétált a kocsijához.
-Minden lánynál ezt csinálod miután elmész?-kérdeztem nevetve.
-Talán.-nevetett majd beszállt a kocsijába és elhajtott.
Mikor bementem a házba becsuktam a bejárati ajtót és nekidőltem. Elmosolyodtam és tovább mentem.
-Lydia.-szólt anya.
-Igen.-fordultam hátra a lépcsőnél.
-Tudom, hogy nem úgy volt, ahogy Scott mondta. A kulcs benne volt a zárba.-nézett rám anya, hirtelen úgy éreztem, hogy végem. Anya elmosolyodott majd visszasétált a konyhába. Most nem dühösnek kéne lennie? Megfordultam lassan és felszaladtam a szobámba. Elmentem zuhanyozni majd lefeküdtem aludni.

*P.H. szemszöge*
Lydia, Lydia te nem tudod, hogy a gonosz sose alszik? Kinyitottam az ablakot és halkan bemásztam. Bementem a fürdőjébe.

Második évad 8. rész

Sziasztok! Tudom, hogy pénteken kellett volna hozzam az új részt de akkor ballagtam és nem volt rá időm. Szombaton pedig még voltak vendégek. De ma már tudtam nektek hozni. Bocsánatot kérek még egyszer a késés miatt. Puszi :*

*Lydia szemszöge*
Amint hazaértem ledobtam magam az ágyra és csak bámultam ki a fejemből. Ki lehet az aki ennyire ismer/ismert? Miért kell ijesztgetnie? Olyan 11 lehetett mire sikerült elaludnom.

Reggel mikor felkeltem elmentem a fürdőbe elkészülni. Mikor végeztem és mentem vissza a szobámba ott volt Scott.
-Jó reggelt.-köszönt.
-Ööö neked is. Mi nem vagyunk haragban?-kérdeztem.
-Nem haragszok rád, kiborultál. Érthető. Most viszont elmegyünk palacsintázni, aztán moziba és így tovább. Hisz nyár van, csak nem akarsz itthon unatkozni.-mesélte ötletét mosolyogva.
-Igen, nyár van. Nem akarsz csajozni?-elevenítettem fel neki, hogy általában ilyenkor még jobban beleveti magát a csajozásba.
-Nem. Veled szeretnék lenni most.-mondta mosolyogva én pedig nem bírtam ki, hogy meg ne öleljem.
-Köszönöm.-suttogtam a fülébe.
-Ezen nincs mit köszönni.-mosolygott rám és szorosabban ölelt
Anyának szóltam, hogy ma Scottal leszek a városba. Először palacsintázni mentünk aztán moziba, vásárolgatni, kávézni és végül a parkba. Olyan jó volt vele, elfelejtettem minden bajt. Mindent. Sikerült elfelejtetnie velem, annyira kedves hozzám és olyan jó barát. Pedig én azt hittem, hogy azután az este után már nem leszünk olyan jóba. De tévedtem, szerintem mondhatjuk, hogy azóta jobb a kapcsolatunk szerintem. Na igen és itt véget ért a mai napnak a jó része és következett a rossz. Megláttam azt a kopasz pasit. Minket figyelt majd odament a fagyishoz és vett egy fagyit. Kicsit beszélgetett a lánnyal majd elment. Ekkor hirtelen ötletem támadt.
-Héé Scott megkívántam a fagyit. Te kérsz?-kérdeztem a mellettem ülő fiút.
-Nem, de hozok neked ha kérsz.-állt volna fel de visszaültettem.
-Hozok magamnak.-mosolyogtam rá.
Elindultam a kis bódé felé. Mikor odaértem a lány mosolyogva fogadott.
-Mit adhatok?-kérdezte.
-Ismered azt a kopasz férfit, aki az előbb itt volt?-kérdeztem kíváncsian.-Amúgy egy csokifagyi lesz.
-Milyen tölcsért szeretnél? Édes vagy sima?-lépett túl a kérdésemen.
-Édes, de kérdeztem valamit.-emlékeztettem rá.
-Rendben mindjárt adom.-mosolygott rám.
-Hahó kérdeztem valamit.
-Igen ismerem.-majd mintha eszébe jutott volna valami.-Vagyis igen ismerem, de nem személyesen. Csak általában itt vesz fagyit.
-Értem, köszi.-mondtam.
-A barátod?-nézett a pad felé, ahol Scott ült.
-Igen. Vagyis a barátom de nem úgy. Olyan haver féleség.-mondtam mosolyogva.
-Olyan ismerős.-nézte meg jobban a lány.
-Ja biztos valamelyik bulin találkoztatok egy éjszakára. Nagy nőcsábász.-nevettem fel.
-Arra biztos emlékeznék. De nem hiszem, hogy onnan lenne ismerős. Nem vagyok híve az egy éjszakás kalandoknak.-nézett rám.-Tessék itt a fagyid.
-Oh köszi, már el is felejtettem miért jöttem.-nevettem el magam ismét.
-Nincs mit.-nevetett ő is.-További szép napot.
-Neked is.-mosolyogtam rá.
Hát ez furcsa volt, na mindegy.

*Dom szemszöge (a kopasz férfi)*

Mit akarhatott Alisontól Lydia? Felismerte volna? Nem mertem addig visszamenni a bódéhoz, amíg el nem mennek Scottal. Beletelt egy fél órába de végül elmentek.
-Hé Alison. Mit akart Lydia?-kérdeztem a lányomat.
-Kérdezte, hogy ismerlek-e.-mondta majd kiszolgálta a vásárlót.
-És mit mondtál?-kérdeztem félve.
-Azt, hogy igen. De személyesen nem csak idejársz mindig fagyit venni.-magyarázta.
-Huhh akkor jó.-könnyebbültem meg.
-De figyelj ki volt az a srác mellette. Te csak ismered.-nézett rám.
-Scott, Scott Hill.-válaszoltam.-Miért?
-Ismerős volt.-rázta meg a fejét majd kedvesen megkérdezte a következő vásárlót, hogy mit kér.
-7 éve velük játszottál.-válaszoltam mosolyogva.
-Akkor onnan.-jutott hirtelen eszébe.-Köszönöm hölgyem máskor is jöjjön.-mosolygott az idős hölgyre.-De olyan szomorú, hogy fel se ismer Lydia.
-Sokat változtál, a hajad akkor egyenes volt és barna. Most pedig hullámos és szőke. Az arcod is változott kicsit, már olyan felnőttes.-néztem végig a lányomon, hogy tényleg mennyit változott.
-Hány évesek is Lydiáék?-kérdezte.
-18, miért?
-Akkor 2 év van köztünk.-számolta ki ez a roppant nehéz matematikai egyenletet.
-Igen. Na de most mennem kell, mert figyelem kell őket. Szia kicsim.-adtam egy puszit a homlokára.
Sietősen mentem arra amerre Lydia és Scott 10 perce. Nem mentek túl messze hisz a parktól egy utcányira lévő boltba tértek be. Követtem őket. Mikor Lydia meglátott a sorok közt ledermedt és engem nézett. Szegény lány nagyon félhet de nem mondhatok neki semmit. Nem akartam még jobban megijeszteni, ezért inkább továbbmentem.

*Lydia szemszöge*
-Mi a baj Lydia?-kérdezte Scott.-Mint, aki szellemet látott.
-Ja nem semmi csak elbambultam.-mondtam és a kasszához léptem, hogy fizessünk.
Scottal hazafelé tartottunk. Scott még bejött hozzánk egy kis időre. Felmentünk a szobámba. Amilyen szerencsétlen vagyok elejtettem a táskám és minden kiborult belőle. Scott rögtön leguggolt és elkezdte összeszedni, azonban egy valamiről megfelejtkeztem. A cetlik, a táska mélyén. Már késő volt. Scott hirtelen kiegyenesedett a két cetlivel a kezébe.
-Ezek mik Lydia?-kérdezte.

Második évad 7. rész

Sziasztok! :) Meghoztam az új részt. Ezt a részt kicsit több szemszögből írtam. Remélem fog tetszeni. Puszi :*

*Scott szemszöge*

Szegény Lydia, megtudom érteni a viselkedését és nem haragszok rá. 4 évig bírta ki, hogy ne bukjon ki. Ő a legerősebb ember, akit valaha ismertem. Nekem már egyszer ezt elmondta, hogy mit érez. Mindig meghallgattam és megnyugtattam de sose mutatta ki mások előtt, mindig nevetett ezért mindenki úgy gondolta, hogy boldog. Pedig nem volt az. Vagyis csak néha. 16 évesen egyszer nagyon berúgott, akkor is előjött neki minden de akkor is tartotta magát és csak nekem mondta el. Én segítettem neki, hogy az anyukája ne vegye észre, ezért azt mondtam, hogy nálunk alszik. Aznap este vesztette el a szüzességét is, a srác csúnyán kihasználta. És az a srác az akkori barátja volt. Én kaptam rajta őket a szórakozóhely mellett. Lydián látszott akkor, hogy nincs magánál. Felelőtlenség volt tőle tudom, de a barátjától is, hogy kihasználta. Odamentem és bevertem egyet a srácnak aki a földre esett én pedig gyorsan segítettem Lydiának, hogy összeszedje magát és elindultam vele hozzánk. Másnap nagyon ki volt szegény mikor elmeséltem mi történt. A fiúval aznap szakított. Sok mindenen kellett keresztülmennie, most nem szabad rá haragudnom és nem is haragszok. Segítenem kell neki. Tudtam, hogy ilyenkor már felesleges vele beszélni majd ha lenyugszik felkeresem, most inkább megyek.

*Lydia szemszöge*
Hallottam, ahogy csukódik a bejárati ajtó. Tudom, hogy rosszulesett Scottnak de elegem volt. Felkaptam a táskám és csak úgy elindultam. Először a parkba mentem és leültem egy padra gondolkozni. Pont ráláttam a fagyisra. Feltörtek az emlékek. Apa mindig idehozott fagyizni. Leültünk erre a padra és megettük a fagyit. Elmosolyodtam majd felálltam és vettem egy fagyit az emlék kedvéért. Mikor a lány ideadta a csokifagyit megköszöntem és elindultam. Mikor levettem a szalvétát amit a törzsélre rakott észrevettem, hogy van rá valami írva. Megfordítottam és elolvastam. "Apuci pici lánya még mindig ugyanazt a fagyit szereti? Milyen aranyos. Vigyázz magadra ribanc. -P.H."
Nagyon megijedtem, szétnéztem gyorsan, hogy nem-e figyel valaki de nem láttam semmit. Megfogtam a szalvétát és a kukába dobtam a fagyival együtt.

*P.H. szemszöge*

Mikor Lydia elment kijöttem a bokor mögül és figyeltem a távolodó alakját. Milyen csinos, érett nő lett belőle mióta nem láttam. 7 éve. Kizárt, hogy emlékszik rám. Főleg a nevemre. Talán meg kellett volna halnia a gyógyszer túladagolásban, jobb lenne neki. Szegény lány előre sajnálom, de hogy minek? És, hogy kitől? Hát tőlem. Egészen addig néztem míg be nem tért egy utcába. Nem tudja mi vár még rá.
Odasétáltam a fagyishoz.
-Kösz, hogy azt a szalvétát adtad neki amit mondtam.-adtam oda a pénzét a lánynak és ő elkezdte számolni.-Annyi amennyit mondtam, nem bízol bennem?
-Miért bíznék idegenekben?-tette fel a kérdést.-Még a nevedet se tudom.
-Nem is fogod.-mondtam.
-Nem is akarom. De többet ne kérj tőlem segítséget, kellett a pénz. Ezt is csak azért csináltam. De miután láttam a lányon, hogy megrémült legszívesebben ezt se fogadnám el.-nézett a pénzre.
-Nyugi nem foglak keresni többet, de ha megtudom, hogy bármit is mondtál erről valakinek megtalállak.-tettem fel a napszemüveget.
-Értem.-makogott a lány.
-Jó kislány.-mosolyogtam rá majd elsétáltam.

*Alison szemszöge (a fagyis csaj)*

-Na mit kellett átadj?-jött oda.
-Egy szalvétát, amire az volt írva "Apuci pici lánya még mindig ugyanazt a fagyit szereti? Milyen aranyos. Vigyázz magadra ribanc. -P.H.".-idéztem fel a szöveget, amit csak gyorsan átfutottam a szememmel.
-Köszi.-mosolygott rám.
-De azt mondta megtalál ha ezt valakinek elmondom. Ugye nem lesz semmi bajom?-kérdeztem rémülten.
-Kislányom semmi olyat nem csinálok, amivel ártanék neked.
-Köszönöm.-néztem rá hálásan.
-Hisz az apád vagyok. De óriási kalamajkába kerültem és most rakom össze a tervem, hogy kijussak belőle és Lydiát is megmentsem, megérdemli. Az apjának is megígértem, hogy megvédem. És még rád is vigyázok kincsem. Szeretlek.-mondta.
-Én is téged apa.-mosolyogtam rá majd megöleltem.
Nem tudom mibe keveredett apa bár sejtem, de bármit megteszek, hogy kijuttassam belőle. És Lydiát is meg kell védenünk, istenem. Lydia ezt nem érdemli meg. Milyen jó is lenne ha még emlékezne rám. Szomorú volt látni, hogy idegen vagyok számára. Ma is vette azt a fagyit és rám mosolygott de semmi, meg se ismert. Megértem hisz egyáltalán nem úgy nézek ki mint 7 éve.

Második évad 6. rész

Sziasztok!:) Meghoztam az új részt. Jó olvasást! :*

Nagyon jó volt ez a hét, ma megyünk haza szóval épp a bolt felé tartok üdítőt venni az útra. Mikor kijöttem a boltból ott állt egy kopasz bőrdzsekis napszemüveget viselő férfi és engem figyelt. Meg is torpantam, hirtelen a kezembe lévő üdítőre mutatott. Ránéztem az üvegre és egy cetli volt rajta, észre se vettem. Elolvastam. "Rajtad tartjuk a szemünket angyalom. -P.H."
Hirtelen felnéztem de a férfi már nem volt ott. Nagyon megijedtem. Istenem ha valaki szórakozik velem eskü kinyírom. A papírt a táskám aljára száműztem és mentem vissza a hotelbe. Mire visszaértem már Scott is bepakolt. Kicsit rendbe szedtük a szobát még és elindultunk a bőröndökkel a porta felé.
-Köszönjük szépen.-mosolyogtam a portáslányra.
-Ugyan, mi köszönjük, hogy itt szálltatok meg.-mosolygott vissza.-Máskor is gyertek.
-Észbe tartjuk.-mondta Lucy kedvesen és indultunk is.
Hazafele megálltunk még egy kávézónál és vettünk egy-egy kávét. Mikor jöttünk ki egy kopasz ember akkor ment be.
-Remélem máskor is betévednek. Enyém a hely.-mondta kedvesen, aztán ránéztem és beugrott. Ő is engem nézett. Ő volt ma a boltnál csak bőrdzsekibe és napszemüvegbe. Most, most meg olyan átlagosan van felöltözve.
-Persze. Finom a kávéjuk.-mondta Scott majd mentünk is.
Ez most agyonütött, ott álltam szemtől szembe velem. Istenem. Lesokkolt.
-Héé Lydia mi a baj?-kérdezte Lucy.
-Jaa..semmi csak elgondolkoztam .-mosolyogtam rá.
-Hát jó.
Beültem hátra Lucyval és elkezdtem forgatni a kezembe az üres kávés poharat. Megakadt a szemem az alján. Itt kiáll egy kis papír rész. Megfogtam és meghúztam, megint egy cetli.
"Ne tőlem félj hanem a főnöktől."
Kinéztem az ablakon és a kopasz emberke engem nézett a kocsi ablaküvegén keresztül.
-Scott induljunk már.-szóltam előre.
-Jó rendben, csak bekötöm a biztonsági övem.-mondta és 1 perc múlva már indultunk is.
Istenem, ki ez az ember? Mit akar tőlem? Vagyis a főnöke mit akar tőlem? Esküszöm valakit itt biztosan szórakozik velem. Ezt a kis cetlit is a táskám mélyére rejtettem. Nem akartam, hogy Scotték megtudják. Valaki tuti csak szórakozik nem akarom, hogy fölöslegesen aggódjanak. És akkor eszembe jutott amit Zack mondott, hogy menjek vissza apához, tudom, hogy megígértem, nem is fogok semmit csinálni de előjött minden. Alig vártam, hogy hazaérjünk és jól bezárkózzak a szobámba. Amint kitettek nálunk meg is tettem ezt. Felrohantam, anyának nem is köszöntem be. Amint észrevette rögtön jött is utánam.
-Mi a baj kicsim?-jött be a szobámba.
-Hagyj most egyedül.-mondtam a könnyeimmel küszködve.
-Kicsim tudom mi történt legelső nap. Scott felhívott.-mondta anya aggódó tekintettel.-Többet ne csinálj ilyet.
-Nem fogok de téged mintha érdekelne.-köptem a szavakat.
-Hogy mondhatsz ilyet?-kerekedett ki anya szeme.
-Ugyan anya, mindenki tudja, hogy ebbe a családba én maradtam egyedül.-forgattam meg a szemeimet.
-Nem igaz kicsim nem vagy egyedül.-ölelt meg de én elhúzódtam.
-Anya, Emma volt általában veled mindig én pedig apával, apa meghalt így én maradtam egyedül ebbe az elcseszett családba. Kérlek menj ki.-fordítottam hátat neki.
-Rendben.-sóhajtott fel anya, én pedig hallottam ahogy becsapja maga után az ajtót.
-Istenem.-tört fel belőlem a zokogás.
Ez most olyan mintha nem szeretném az anyámat, pedig de imádom csak tényleg ezt érzem. Ő mikor megszületett Emma vele volt elfoglalva én pedig apával voltam mint előtte is. Most, hogy meghalt egyedül maradtam. Csak én lehetek ennyire elbaszott. Persze a húgom is imádom meg minden. Ő nem is nagyon ismerte még apát, ezért neki könnyű hisz csak másfél éves volt mikor meghalt apa. Annyira lennék az ő helyébe most, neki annyira könnyű minden. A telefonom már harmadjára csörög és gondolom nem utoljára de inkább kikapcsoltam, nincs kedvem most semmihez és senkihez. Lefeküdtem és szép lassan álomba sírtam magam.

Reggel mikor belenéztem a tükörbe nem volt valami szép látvány. Karikás, kisírt, vörös szemek. Az arcom sápadt volt. De jó, megmostam az arcom hideg vízzel majd elővettem a sminkjeim. Felkentem az arcomra egy kis alapozót, a karikákat eltüntettem valamennyire. A szememet is kihúztam. Mikor megint belenéztem a tükörbe valamivel jobban néztem ki. Átöltöztem majd lementem. Meglepődtem, mert Scott ott ült a konyhába.
-Hát te?-kérdeztem rögtön.
-Én is örülök, hogy látlak.-mondta majd megölelt.
-Anyukád mondta, hogy mi történt tegnap. Nekem miért nem szóltál?
-Ja, hogy ti már mindent megbeszéltek? Azt is tudta, hogy mi történt első nap TŐLED. Most meg Ő számolt be neked arról, hogy mi történt este?-kezdtem felháborodni.-Nem kell rám vigyázni nagy lány vagyok tudok én magamra vigyázni. Hagyjatok már békén.-kiabáltam és utána felrohantam vissza a szobámba.

Második évad 5. rész

Sziasztok!:) Tudom lassan egy hete nem hoztam új részt. Sajnálom de nem volt időm:/  De a jó hír, hogy most már meghoztam. Jó olvasást mindenkinek! :)

Mikor letett a földre csak néztünk egymás szemébe. Ő a derekamat fogta én pedig a karját. Elkezdett lassan közeledni.
-Szabad?-kérdezte, én nem tudtam megszólalni inkább csak bólintottam ő pedig azonnal megcsókolt. Tudtam, hogy ez az éjszaka is egy lesz a sok közül. Nem fog jelenteni semmit, ezért rá is kérdeztem.
-Benne vagy egy újabb semmit mondó éjszakába?-kérdeztem két csók között.
-Benne hát.-suttogta és az ágyhoz vitt.

Másnap reggel hamarabb keltem mint Scott. Gyorsan magam köré tekertem a lepedőt és a fürdőbe siettem. Megálltam a tükör előtt és végigsimítottam a számon, amivel este csókcsatát folytattam Scottal. A kézfejemen amit a fejem fölött kulcsolt össze az övével. Aztán a derekamon amihez ő ért hozzá az este. Mosolyogva mentem be a zuhany alá és zuhanyoztam le. Majd mikor kiszálltam magam köré tekertem a törölközőm és kimentem a ruháimért. Odasétáltam a bőröndömhöz és kivettem a ruháimat. Hátranéztem, hogy Scott fent van-e de szerencsére még aludt. Gyorsan magamra kaptam a bugyim úgy, hogy még a törölköző rajtam volt, aztán ledobtam magamról és felvettem a melltartóm. Felvettem a kiválasztott sortom és haspólóm majd megfordultam és Scott vigyorgó fejét véltem felfedezni.
-Te végig fent voltál??-kérdeztem ledöbbenve.
-Talán.-vigyorgott tovább.-Máskor is kelthetsz így, megengedem.-kacsintott és a fürdő felé vette az irányt. Hirtelen megfogtam egy párnát és utána dobtam.
-Kapd be.-mutattam fel a középső ujjam.
Megcsináltam az ágyat majd átszaladtam Lucyékhoz. Épp emeltem az ajtójuk előtt a kezem, hogy kopogtassak de már nyílt is, ezért a kezem megállt a levegőbe.
-Jó reggelt, épp kopogni akartam.
-Jó reggel, mi meg most akartunk átmenni hozzátok.-mosolygott Lucy.
Scott már kész volt mikor visszamentünk.
-Na hova megyünk ma?-feküdt végig az ágyon Adam.
-A partra?-kérdezte Lucy csillogó szemekkel.
-Uuuu igen oda.-csillant fel nekem is a szemem, mint két kislány akik várják a nyalókájukat úgy néztünk a fiúkra.
-Adam?-nézett Scott az ágyon fekvő fiúra.
-Felőlem.-vont vállat.
-Akkor menjünk.-mondta végül Scott.
Mi Lucyval úgy pattantunk fel mintha az életünk múlna rajta. Adam és Lucy visszament a saját szobájukba, hogy felvegyék a fürdőruhát, mi is magunkra kaptuk gyorsan. Kiléptünk a szobaajtón és már indulásra készen is voltunk.
Mikor leértünk a partra ledobtuk a cuccainkat egy-egy napágyra és rohantunk is a tengerbe. Scott felvett a nyakába majd Adam Lucyt és olyat játszottunk, hogy amelyikünk hamarabb a vízbe esik a fiúk nyakáról az a pár a vesztess. Szóval mi ott felül elkezdtük egymást lökdösni Lucyval a fiúk pedig erősen tartottak minket. Már csak annyit hallunk, hogy a fiúk elkezdenek számolni.
-3.-kezdte Adam.
-Miért számoltok?-kérdezte Lucy.
-2.-folytatta Scott.
-Neee, ugye nem az amire gondolok?-kezdtem el jobban fogózkodni.
-Jajj ne.-esett le hirtelen Lucynak és ő is elkezdett fogózkodni, ahogy tudott.
-1.-ordították a fiúk és azzal a lendülettel hátra is vetették magukat.
Olyan gyorsan történt minden, hogy levegőt is alig tudtam venni. Kapálóztam, hogy minél hamarabb a felszínen legyek de valaki megfogta a derekam. Scott. Mutogattam neki meg minden, hogy fel kéne menjek levegőért. Pár másodperc múlva megértette mit akarok. Odajött és a szája az enyémhez ért, ekkor értettem meg, hogy levegő adott. Majd elkezdett mutogatni oda, ahol Lucyék álltak már a vízbe. Odaúsztunk és hirtelen lerántottuk őket majd felmentünk a felszínre levegőért.
-Kapjátok be.-jöttek fel a víz alól. Mi csak nevettünk majd kimentünk vissza a partra. A fiúk elmentek venni innivalót mi pedig addig beszélgettünk Lucyval.
-Mi van köztetek Scottal?-kérdezte Lucy.
-Hát igazából tudod, hogy lefeküdtünk egyszer Scottal..
-Igen a bulin.-vágott közbe.
-Nem csak akkor.-néztem rá félve.
-MI?-ült ki a döbbenet az arcára.-JÁRTOK?
-Shh.-fogtam be a száját.-Ne kiabálj és nem nem járunk, mindent elmesélek majd de most épp közelednek az italokkal, szóval shh.
-Rendben, de tényleg mesélj el mindent.-nézett rám szigorúan.
-Jó jó.
-Bocsi csajok hosszú volt a sor.-mondta Scott és ideadta az én innivalóm.
-Köszi.-mosolyogtam rá.
Miután megittuk kifeküdtünk napozni. Jól esett, ahogy a nap sugarai simogatják bőröm, mindig is szerettem napozni. És akkor eszembe jutott. Elkezdtem számolgatni. Basszus..
-Lydia gyere velem most.-állított fel hirtelen Lucy.
-Mi a baj?-néztem rá riadtan.
-Ma kellene megjöjjön.-suttogta.
-Ugyanezt számolgattam és nekem vagy holnapra vagy holnap utánra esik.-magyaráztam.
-Jó jó, de gyere vissza velem a hotelbe kérlek.-kezdett el húzni.
-Jó jó.-mondtam majd gyorsan magamra kaptam a sortom és a pólóm. Ugyanígy tett Lucy is majd szóltunk a fiúknak.
-Halljátok, ezeket szedjétek már össze és hozzátok utánunk a hotelbe sietnünk kell.-mondtam, értetlenkedve néztek ránk de nem volt időnk elmagyarázni már mentünk is.
Amint visszamentünk a hotelbe Lucy eltűnt a szobájába és én is a miénkbe. Majd pár perc múlva Lucy rontott be.
-Ahjj Lydia azt hittem nem ezen a héten jön meg istenem, másképp terveztem ezt a hetet.-terült el az ágyon.
-Nekem is kezdődnek a piros betűs napok nyugi együtt szenvedünk.-dőltem mellé az ágyra.
-Jó szerencsétlenek vagyunk.-nevette el magát Lucy.
-Ja, ezek is csak mi lehetünk.-nevettem én is.
-Hát kb. Na de megyek, mindjárt itt vannak a fiúk.-kelt fel és ki is ment az ajtón.
Még pár percig egyedül voltam majd Scott lépett be a szobába.
-Mi volt a baj?-kérdezte rögtön.
-Ja semmi különös.-zártam le a témát, majd ránéztem az órára. 7 óra?? Jól eltelt az idő.
Ledőltünk az ágyra Scottal és elkezdtünk tv-zni. Majd egyszer csak hirtelen Scott felém kerekedett. Megcsókolt majd a nyakamra tért át és haladt lejjebb. Nem állítottam volna le de muszáj volt.
-Scott, ne!-toltam el kicsit.
-Naa.-hajolt megint oda és megcsókolt.
-Scott, tényleg ne!-toltam el ismét.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Semmi de most ne.-mondtam.
-Lydia.-nézett rám.
-Női gondok ha érted.-néztem rá.
-Jaaa, miért nem ezt mondtad?-gördült le rólam.
-Mert ez kínos na.-feleltem.
-Lydia ez természetes dolog, nem kínos.-mosolygott rám Scott. Nem válaszoltam csak visszamosolyogtam majd néztük tovább a tv-t.

Második évad 4. rész

Sziasztok!:) Tudom, hogy holnap kéne érkezzen az új rész de nekünk holnap osztálykirándulás, ezét ma hozom. Jó olvasást hozzá :*

*Lydia szemszöge*

Vajon ha nem jönnek be Adamék akkor mit mondott volna még Scott? Úgy teszek mintha nem hallottam volna semmit, pedig de. Mindent hallottam. Egy részt örültem, annak amit mondott. De ha az ő részéről több mint barátság de kevesebb mint szerelem akkor részemről is. Nem akarok belebonyolódni. Most léptem ki egy kapcsolatból nem akarok egy újabba belelépni, főleg nem ilyen bonyolultba. Ha össze is jönnénk valamikor szakítanánk és már nem maradnánk ilyen jóba, nem lennénk már ilyen jó barátok és én ezt nem akarom. Maradok ennél a barátság extrákkalba ahogy ő hívja. Ezzel bármikor leállhatunk, de egy kapcsolatba már nem így lenne. Én nem mondok olyanokat ami félreérthető lenne és ő se. Meg leszünk valahogy. Remélem.
Már épp hazafelé tartunk a kórházból. Nagyon megviselt amit hirtelen Zack mondott. Régen mondtak nekem bármit is apával kapcsolatba. Hirtelen úgy éreztem, hogy ha azt mondja menjek vissza hozzá nekem is jobb lenne, de nem. Mostanra már másképp látom, apa se lenne rám büszke és nagyon sajnálom, hogy azokat a gyógyszereket is bevettem. Soha többé nem teszek ilyet. De Zackre már rá se bírok nézni. Undorodom tőle. Hogy tudtam én járni vele? Biztos nem voltam magamnál.
Azon kapom magam, hogy a kocsi megáll és a hotel előtt vagyunk. Scott segít kiszállni a kocsiból és elindulunk a bejárat felé. Mikor beléptem alaposan szétnéztem, hogy nincs-e a közelbe Zack. De nem láttam ezért gyorsan a lifthez mentünk, hogy felmenjünk a 4.-re. De amilyen nagy szerencsénk volt akkor lépett ki a liftből Zack és az új csaja. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen, tuti akkor futok össze valakivel mikor nem akarok. Miért nem tudnak a szobájukba maradni?
-Hé Lydia hallottam mi történt. Sajnálom, amit mondtam nem tudtam. Sose mondtad, hogy mi történt 4 éve. Remélem jobban vagy.-nézett a szemembe.
-Igen jobban vagyok hála a barátaimnak.-mondtam gyorsan, mert már eléggé menni akartam.
-Sajnálom tényleg. Esküszöm nem látsz többet. Nem akartam, hogy ezt csináld.-mondta és egy kis őszinteséget véltem felfedezni benne. De nem hisz ő Zack.
-Nem is akarlak látni többet. De ha most megbocsájtasz pihennem kell.-kerültem ki és beszálltam a liftbe a többiekkel együtt.
-Lydia.-mondta Zack mikor már csukódott a lift ajtó.
-Zack.-mondtam magabiztosan mikor már pár centi volt a két ajtó közt, és bezárult. Ezen is túl vagyok, nem látom többet. Remélem be is tarja amit mondott és eltűnik az életemből örökre.
-Erős csaj vagy te.-lökött kicsit oldalba mosolyogva Adam.
-Én mindig is tudtam, hogy ilyen erős.-mosolygott rám Scott.
-Az én barátnőm.-ölelt meg Lucy.
Mosolyogva szálltunk ki a liftből a 4.-en. Mikor odaértünk a szobánkhoz bementünk Scottal. Mi a 78-asba Lucyék pedig a 79-esbe voltak. Nem voltak messze szerencsére.
Leültünk az ágyra Scottal és csak néztük egymást. Nem volt kínos a csend, de ő megtörte.
-Hallottad, amit mondtam neked ott a kórházba?-kérdezte.
-Mire gondolsz?-kérdeztem vissza.
-Tényleg akkor keltél mikor Adam észrevette vagy előtte?-kérdezte figyelembe se véve az én kérdésem.
-Amikor Adam észrevette. Miért mit mondtál?-tettetem a hülyét. Nem akarom, hogy megtudja, hogy mindent hallottam.
-Ja semmi különöset. Csak azt, hogy nagyon remélem rendbe jössz és nem lesz semmi bajod, mert hiányoznál.-rögtönzött. Tudtam, hogy nem mond igazat. De ez így jó most.
-Ja értem. És esküszöm nem csinálok több ilyet. Sajnálom, hogy már az első napot elrontottam.-hajtottam le a fejem.
-Jajj te nem rontottál el semmit. Gyere ide.-tárta ki a kezét és várta, hogy megöleljem. Én pedig örömmel öleltem meg. Mélyen beszívtam az illatát majd elengedtem.
-Megyek zuhanyozni.-mondtam.
-Rendben.-mosolygott rám.
Mikor bementem a fürdőbe a gyógyszeres doboz még ott volt a földön, ahogy leejtettem. Gyorsan összeszedtem és eltettem, hogy még véletlenül se legyen a közelembe. Ledobtam a ruháimat és beálltam a zuhany alá. A hajamat is megmostam. Jól esett lemosni magamról a mai napot. Miután kiszálltam megtörölköztem és felvettem egy rövid nacit és egy pólót. Majd a hajamat is áttöröltem és rászárítottam egy kicsit. Mikor kimentem Scott az ágyon feküdt és tv-t nézett.
-Mehetsz.-mosolyogtam rá.
Visszamosolygott majd ő ment be a fürdőbe. Én addig lepakoltam az ágyról pár ruhát és a mai ruhámat pedig külön tettem a tisztától. A tv-t egy zenecsatornára vittem. Kicsit kipakoltam, hogy otthonos legyen a szoba. Közbe pedig táncoltam, ahhoz képest ami ma volt tök jól érzem magam. Közbe énekeltem Ellie Goulding-Love me like you do című számát és táncoltam.
-De felpörögtél.-szólalt meg a hátam mögött Scott nevetve én pedig megijedtem.
-Mióta nézel?-kérdeztem már én is nevetve.
-Egy ideje, örülök, hogy ilyen boldognak látlak a maiak után.-mosolygott és közelebb jött és együtt kezdtünk el táncolni. Scott megfogta a combom és felemelt az ölébe és úgy kezdett el forogni. Majd hirtelen letett és mondta, hogy menjek hátrébb.
-Most pedig ugorj úgy az ölembe, hogy megfogom a derekad és felemellek.-magyarázta el én pedig már tudtam mire gondol. Mindig mondtam neki, hogy olyan jól néz ki a filmekbe is az meg a táncba is. De eddig sose csináltuk meg. Hátha most akarja, hát oké. Én elkezdtem futni és felugrottam, ő pedig elkaptam a derekam és felemelt úgy fordult lassan körbe, majd lassan engedett le a földre.

Második évad 3. rész

Sziasztok!:) Ezt a fejezetet Scott szemszögéből írtam, kicsit kiderül, hogy ő mit érez. Puszi :*

*Scott szemszöge*

Felvettem az ölembe Lydiát és siettem is vele a legközelebbi kórházba.
-Jézusom mi történt?-kérdezte döbbenten Lucy.
-Amiatt a seggfej Zack miatt van.-ordítottam.
-Mit mondott neki?-kérdezte rögtön Adam.
-Nem tudom de ha meglátom én esküszöm halálra verem.-mondtam idegesen és a kijárat felé tartottunk.
-Na mi van a kis csaj már be is piált?-kérdezte nevetve Zack. Átadtam Lydiát Adamnak.
-Vigyétek a kórházba én elbeszélgetek Zackkel.-mondtam.
-Scott!-szólt rám Lucy.
-Menjetek.-kiabáltam.-Majd megyek.-beszálltak a kocsiba és elhajtottak. Mi maradtunk ott Zackkel meg az új csajával.
-Mit mondtál neki te idióta?-kérdeztem ordítva.
-Azt, hogy csak egy éjszakát leszünk itt.-mondta nyugodtan, hogy tud ez ilyen nyugodt lenni?
-Utoljára mit mondtál?-löktem a falnak.
-Ööö azt hiszem nem emlékszek.-húzta gúnyos mosolyra a száját.
-Na idefigyelj.-ragadtam meg a pólóját.-Lydia begyógyszerezte magát és ha most meghal az a te hibád lesz. Szóval..MI A SZART MONDTÁL NEKI?
-Nem csak leitta magát?-kérdezte döbbenten.
-NEM. Szóval azonnal mond mit mondtál neki!
-Azt hiszem azt, hogy menjen vissza apucihoz.-mondta félve.
-TE IDIÓTA! Az apja 4 éve meghalt.-ordítottam a képébe és behúztam neki egyet.-Ha most meghal az a te lelkeden szárad!
Otthagytam őket és siettem a kórházba. Az első taxit amit megláttam megállítottam és diktáltam is a címet a sofőrnek. Elég hamar odaértünk, kifizettem a fuvart és már rohantam is be. A portán megkérdeztem, hogy hova vitték azt a lányt akit nem rég hoztak be. A recepciós kérdezett még párat és elmondta merre kell menni. A liftnél sokan voltak, ezért a lépcső felé vettem az irányt. A lépcsőfokokat kettesével szedtem, nagyon féltem. Féltem, hogy elveszítem Lydiát. Amint megláttam Lucyékat rögtön odamentem.
-Na mi a helyzet?-kérdeztem aggódva.
-Ki kell mosni a gyomrát, még időbe hoztuk be azt mondták. Ha 10 perccel később érkezünk lehet nem tudtak volna már segíteni rajta.-kezdett el pityeregni. Egy kicsit megnyugodtam, hogy időbe hozták be. Megörültem volna ha bármi baja lett volna.
-Hé Lucy semmi baj, időbe behoztuk.-ölelte magához Adam Lucyt.-Veled mi a helyzet? Mi történt miután eljöttünk?
-Kiszedtem Zackből, hogy mit mondott neki.-mondtam és a kezem ökölbe szorult.
-És mit?-kérdezte Lucy.
-Azt, hogy "menjen vissza apucihoz".-idéztem Zack szavait.
-Istenem de gyökér.
-Aztán behúztam neki egyet és rohantam ide.-ültem le az egyik várószékre.
20 perc múlva kijött az orvos, hogy bemehetünk hozzá de még alszik.
-És mikor vihetjük haza?-kérdeztem.
-Akár már este ha megígérik, hogy pihenni fog.-mondta az orvos.
-Persze, köszönjük.
-Csak a munkámat végzem uram. Elnézést mennem kell a másik betegemhez.-mosolygott ránk és kikerült minket.
Mikor bementünk Lydia olyan nyugisan feküdt ott az ágyba. Még aludt. Istenem bele se merek gondolni mi lett volna ha 10 perccel később érnek be vele Adamék. De ezen nem szabad gondolkozni, időbe beértek vele ez a lényeg.
Adamék elmentek kávéért én pedig ott maradtam Lydiával. Megfogtam a kezét és biztatóan megszorítottam.
-Ha most hallanál nem merném elmondani de még egy ilyen csodálatos lány mint te nincs a világon. És nem tudom mi ez most köztünk. Ezt meg kéne majd beszélnünk. Mert ez, hogy lefekszünk egymással amikor akarunk ez már nem barátság, ez több. De kevesebb mint szerelem. Ez a legrosszabb. Talán barátság extrákkal? Igen talán az, de mi van ha emiatt már nem tudunk olyan nyíltak lenni a másikkal. Ahjj istenem, amiatt az este miatt van minden. De tudod mit? Nem bántam meg, egyáltalán nem..mert tökéletes volt. Igaz, hogy csak kicsit emlékszek de amire emlékszek az jó volt. És tudod mit? Lehet..-és nem tudtam folytatni, mert beléptek Adamék a kávéval.
-Na itt is vagyunk.-mondta halkan Lucy.
-Látom.-mosolyogtam rájuk.-Köszi a kávét.
-Hé Lydia felébredt.-szólt Adam, én pedig odakaptam a fejem. Remélem csak most kelt fel és nem 2 perccel hamarabb. Rám nézett és rám mosolygott én pedig már másodperc eltéréssel visszamosolyogtam.
-Sajnálom, hogy elrontottam a nyaralást.-kezdte el de leállítottuk.
-Nem.-mondtuk szinte egyszerre.-Nem rontottad el, amiatt a seggfej Zack miatt van.-folytatta Lucy.
-Pontosan.-értett egyet vele Adam.
-Akinek szép lila folt van most a szeme körül.-szólaltam meg.
-Mit csináltál?-kerekedett ki Lydia szeme.
-Csak elmondta mit mondott én pedig behúztam neki egyet.-meséltem el tömören.
-Köszönöm.-motyogta Lydia.-Köszönöm, hogy vigyáztatok rám és, hogy megmentettétek az életem azzal, hogy behoztatok a kórházba. Többet esküszöm nem csinálok ilyet. Csak akkor hirtelen előjött minden. Remélem nem haragudtok rám.
-Dehogy haragszunk.-mondta Adam.
-És ez csak természetes, hogy behozunk.-mosolyogtam rá.
-Hisz a barátaid vagyunk.-mondta Lucy.
Barátok..igen, barátok.
-Jajj istenem de jó, hogy ti vagytok a barátaim. Imádlak titeket.-nyújtotta a kezét ezzel jelezve, hogy menjünk oda megölelni. Fél perc múlva egy hatalmas közös baráti ölelés lett belőle.