Első évad 10. rész

Sziasztok!:) Meghoztam az új részt. Kicsit ez is rövid lett de a kövi rész hosszabb lesz ígérem! Jó olvasást!:)

Anya ébresztett fel olyan 5 óra körül.
-Szia kicsim.-puszilta meg a homlokomat.-Hisz te lázas vagy.
-Micsoda?-kérdeztem rögtön.
-Várj hozom a lázmérőt.-ment ki anya.-Na tessék mérd meg.-jött be a szobába most már a lázmérővel a kezében.
Pár perccel később szomorúan néztem a kis ketyerére. Bizony, hogy lázas vagyok. 38,5. Anya hozott nekem egy lázcsillapítót majd visszafeküdtem pihenni. Ráz a hideg is. Jajj pedig most nem akartam beteg lenni. Az éjjeliszekrényemen rezgett a telefonom, elvettem és megnéztem, hogy ki írt.
Lucy: Vagy?
Én: Aha
Lucy: Mi újság?
Én: Lázas vagyok:/
Lucy: Na ne... Jobbulj:)
Én: Köszi:)
Lucy: Holnap nézzek le?
Én: Nem akarom, hogy elkapd:/
Lucy: Nem fogom nyugi:D
Én: Hátjó:D
Lucy: Akkor kettőre átmegyek majd. Puszi
Én: Puszi
Visszatettem a telómat és de megint rezgett. Most azonban Scott hívott. Én pedig kinyomtam, semmi kedvem most hozzá. Le is némítottam a telefonom. Befordultam a fal felé és megint elnyomott az álom.

*Scott szemszöge*
Miután Lydia elment hazaküldtem mindenkit. Adam és Lucy arra jöttek le, hogy mi ez az ordibálás.
-Hé haver mi a baj?-kérdezte Adam.
-Semmi.-vágtam rá durván.
-Héé nyugi. Mond már.-jött közelebb Adam.
-Lefeküdtem vele.-suttogtam.
-Kivel? Lydiával?-döbbent le.
-Igen.-motyogtam.-Sokat ittunk nem kellett volna. Ő kiborult és elrohant.-vázoltam nagyjából mi a helyzet.-Ennek nem lett volna szabad megtörténnie.-ordítottam majd felmentem a szobámba. Ledőltem az ágyra és elkezdtek előjönni az emlékképek. Mikor az ágyra lökött. Mikor magam alá fordítottam. Mikor az én érintésemtől rezzent össze. Minden. Elővettem a telefonom és felakartam hívni. De inkább nem tettem. Lehajítottam a földre a telefont és befordultam a fal felé. Ha nem kértem volna, hogy koptassa le azt a szőke csajt akkor most az a csaj kelt volna mellettem és nem Lydia. Akkor nem lett volna ez. De lehet azzal nem is élveztem volna annyira. Pár perc múlva hallottam, ahogy csapódik a bejárati ajtó. De jó elmentek Adamék most már egyedül maradtam. Minek kellett nekem ezt a bulit egyáltalán megszervezni. Istenem. Még ő is segített a szervezésbe, meg milyen lelkes volt. Én pedig mindent elrontottam most. Végül miközben gondolkoztam elaludtam.

Mikor felkeltem hirtelen gondolattól vezérelve a telefonomért nyúltam és hívtam Lydiát. Kinyomta. Megint megpróbálta de most végig kicsöngött és semmi. Remek. Nagy nehezen felkeltem és lementem a nappaliba. Felsóhajtottam majd elkezdtem takarítani. Összeszedtem a sok műanyag poharat amit széthajigáltak. Az üres piás üvegeket kidobtam. Már csak a hangszórókat kéne eltenni és felporszívózni. Még szerencse, hogy anyáék csak holnap jönnek. Este 9-kor fáradtan dőltem be az ágyba és az álom rögtön elnyomott.

*Lydia szemszöge*
Ennyire rosszul is régen voltam. Este 10 óra van én pedig itt vagyok a wc mellett, mert bármikor újra rám jöhet a hányinger. Ismét a wc fölé hajoltam....