2015. április 25., szombat

Első évad 12. rész

Sziasztok!:) Meghoztam az új részt. Jó olvasást hozzá!:)

Mára már teljesen meggyógyultam és ennek nagyon örülök, mert ma találkozok Zackkel. Már nagy készülődésbe vagyok. Scottról azóta nem hallottam, Lucy akart mesélni de nem akartam hallani. Gondolom őt nem is érdekli ez az egész, biztos száz csajt szédít azóta. Én még rosszul érzem magam kicsit emiatt. Tudom, hogy ezután már nem lehet olyan a kapcsolatunk soha. És ez elszomorít. Annyira elgondolkoztam, hogy a csengő majdnem halálra ijesztett. Megfogtam a táskám és mentem is le a lépcsőn, anyától elköszöntem majd kiléptem az ajtón.
-Szia.-adtam egy puszit Zacknek.
-Hello. Csini vagy.-adott ő is puszit.
-Köszi.-mosolyodtam el.
Kinyitotta nekem a kocsi ajtót majd ő is beszállt és elindultunk. Moziba mentünk. A filmet én választottam. Egy vígjátékot választottam, mert nem akartam, hogy végig unja a romantikusat. Nagyon tetszett a film. Utána elmentünk kajálni. Nagyon sok közös tulajdonságunk van, jól érzem magam vele, kezdem megkedvelni. Evés után még nem akartam hazamenni ezért elmentünk sétálni. Megfogta a kezem mire én csak rámosolyogtam. Így sétálgattunk fél óráig és beszélgettünk, amíg el nem kezdett esni az eső. Gyorsan beálltunk egy tető alá, bár addigra már mindketten megáztunk kicsit. Egymásra néztünk majd elmosolyodtunk és Zack elkezdett közeledni és én is. Tudtam, hogy mi fog következni. Szinte egyszerre csókoltuk meg egymást, kezét a derekamra rakta én pedig nyaka köré fontam a kezem. Nem tudom mennyi idő telhetett el de jól éreztem magam. Boldog voltam, elfelejtettem arra a pillanatra mindent. Mikor elváltunk egymástól rámosolyogtam majd újra megcsókoltam. Mikor már kicsit csendesedett az idő visszasétáltunk a kocsijához és hazavitt.

*Scott szemszöge*
Ma Jessyvel elmentünk fagyizni, nagyon életvidám, kedves, aranyos és jó fej lány. Kezdtem megkedvelni, azt hittem ő is olyan lány mint a többi aki könnyen odaadja magát de nem. Már kétszer is próbáltam megcsókolni de nem sikerült. De ma sikerülni fog. Vettünk egy fagyit majd sétáltunk tovább. A fagyi végét elejtette amin mind a ketten nevettünk.
-Várj itt fagyis vagy.-mutattam a szája sarkába.
-Hol?-kapta rögtön oda a kezét.
-Majd én.-mondtam és elkezdtem közeledni felé. Nem tiltakozott, sőt. Rögtön visszacsókolt. Éreztük, hogy elkezd esni az eső de nem érdekelte egyikünket se. Mikor már azért elég vizesek lettünk beszálltunk a kocsimba és elindultunk kocsikázni. Mikor megálltunk az egyik pirosnál oldalra néztem. Mellettünk Lydiáék álltak meg. Lydia is pont akkor nézett oda, eléggé meglepődtem és ahogy láttam ő is.
-Scott zöld a lámpa.-szólt Jessy. Gyorsan észbe kaptam és elindultam. Még fél óráig kocsikáztunk majd hazavittem Jessyt. Elkísértem az ajtóig majd megcsókoltam és indultam vissza a kocsimhoz. Hazafelé menet Lydiáék utcájába mentem el, a házuknál kicsit lelassítottam. Egy ismeretlen kocsi volt a házuk kapubejárójába. Biztos a srácé akivel ma volt. Szomorú, hogy egy hét alatt ennyire eltávolodtunk egymástól. Mikor hazaértem felmentem a szobámba és írtam Jessynek.
Én: Holnap elmegyünk bulizni?:D

Jessy: Mehetünk:D Mikorra legyek kész?:)
Én: 8-ra, és csini legyél ;)
Jessy: Igyekszek:3
Az este folyamán még nagyon sokat beszélgettünk majd elköszöntem és mentem zuhanyozni majd aludni.

Másnap 10 körül keltem. Mikor lementem a nappaliba anya a kanapén ült.
-Na végre, hogy felkeltél.-állt fel.
-Miért?
-Hétfőn elmehetnénk wellnessezni. Kikéretlek a suliból a hétre.-mosolygott anya.
-Az nagyszerű lenne.-mondtam.
-Látom, hogy van valami baj, és Lydiával se találkoztok mostanában. Mi történt?
-Semmi, hagyjuk.-mentem fel vissza szobámba. Felhívtam Jessyt.
-Szia.-köszöntem.
-Hello, most keltél?-kérdezte.
-Igen, honnan tudtad?-lepődtem meg.
-Hallatszik a hangodon, olyan reggeli rekedtes.-kuncogott kicsit.
-Jaa.-mosolyodtam el.-Figyelj a következő héten nem leszek suliba de pénteken majd találkozunk meg persze ma is.
-Miért nem leszel?-kérdezte.
-Anyáék kikéretnek a suliból és megyünk wellnessezni.
-Ooo bárcsak az én anyámék is kikéretnének de ennek az esélye egyenlő a nullával-nevetett erőltetetten.
-Majd legközelebb megkérem anyáékat, hogy te is gyere.-mondtam.
-Tényleg?-örült meg.
-Igen.-mosolyodtam el újra.-Na de most mennem kell. Puszi, Szia.
-Puszi, Szia.-köszönt el ő is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése